Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-21 / 51. szám
/ TARSAüAXjMI É!S SZÍBPmOU^L-jMI HETILAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetés! árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 8,5® korona; egy szám ára S2 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 13 okiul terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: D s*. íUT/U S3ÄGY SÁSOK. Főm isii ka társ RÉVAI ,^Á^OLY. dzcrkesztőatfff: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-ntca (Bay-ház ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -...........Ka rácsony. Földrészéin a hit vezére S hói világa megjeien, Oszlik a bú s félelem Soha még így nem vártunk téged Béke és Szeretet napja mint most! Egy hosz- szú aggodalommal teljes év merült a múlt tengerébe tele megpróbáltatásokkal, gonddal szenvedéssel, de dicsőséggel, diadal makkal is. Most eljött pár rövid órára a Béke és Szeretet angyala, hogy elfeledtesse velünk az aggodalmakat s takarja be fátyoléval a véres múltat, mely már hátunk mögött van, mint egy rossz álom. Ünnepre kondulnak a harangok. Jelzik a keresztyénség legnagyobb, legmagaszto- sabb ünnepének megérkezését. Szép az a virágszakasztó, dalfakasztó husvét; szép az a piros pünkösd, de a karácsonynál gyönyörűbb ünnepe nincsen a keresztyén világnak. Ami melengető poézis a keresztyén vallásból kiárad, az mind összegyülemlik karácsony szent ünnepében és nincs az a cinikus ember, aki ennek a hatása alól ki tudná magát vonni. Ilyenkor fáj a hitetlennek, hogy nem hisz ; a szeretet nélkül élőnek, hogy nem szeret. Ilyenkor a rideg tudomány, a rideg ész érvei összezsugorodnak, megalázkodnak az egyetemes, emberi igazság előtt, mely Betlehemből indult ki, meghódította a világot s ma is úr mindenek felett. Szeretet és Béke ! Nélküle nem tudnánk meglenni; elpusztulna az emberiség. S nevezzük akár önzésnek, akár ösztönnek, az emberiség fenntartására való törekvés mégis csak a szeretet, amelynek legfenköl- tebb hirdetője isten fia volt. Ami áldás van az emberiségen, mind a szeretetből fakad. Hiába törnek ellene az ember ezerféle rossz tulajdonságai, az élet súlyos körülményei és megpróbáltatásai, a szeretet mégis diadalmas marad s kormányozza a világot. Jól tudjuk s érezzük, hogy az élet visszásságoktól terhes. Sok minden nincsen rendjén, sok minden nem történik úgy, hogy Jézus tanította és kívánta. A vallás és a társadalom intézményei telítve vannak gyarlóságokkal és igazságtalanságokkal. De amiként a nap sugár egyaránt megvilágít mélységeket és magasságokat; amiként a leve • gő egyaránt betölti földünk egész területét: azonképen él és éltet mindenütt a szeretet, mit Jézus hirdetett. Bearanyozza létünket, elviselhetővé teszi sorsunkat, célt ad életünknek s megbékít a halállal. A szeretet ünnepe a karácsony, azért olyan bájos, olyan igéző, olyan tiszta hangulatokba emelő ! Örök szeretet ünnepe, fürdess meg szent hangulatodban bennünket, gondokkal, csapásokkal, csalódásokkal sújtott embereket ! Váljon le rólunk a hétköznapok salakja ; engedd, hogy ünnepi hangulatban találjon bennünket az ünnep s felejtsük sebeinket, melyeket a sors és az emberek az életküzdelemben nekünk okoztak! . . . Boldog karácsonyt olvasóinknak! Modern sebek. Jelenleg, midőn az egész világ lángokban áll és milliók és milliók állanak egymással szemben és pusztítják egymást, részint szent igazságokért, A„NAGYBÁNYAI HÍRLAP“TÁRCÁJA A kicsi doktor. A múlt hónap elején nagy hideg járt Galíciának azon a részén, amelyet még az oroszok tartanak megszállva és mégis nagyon melege volt ott a mi csapatainknak. Mikor a muszkák fehér cárja átvette' a fővezérséget, első dolga volt, hogy meglátogassa ezen a fronton küzdő katonáit. Reájuk adta az áldását, mert hisz lelket úgy se önthetett beléjük és hozott mindegyiknek — egy zsebkendőt. Az anyacárnő küldte a katonáknak. Aféle gyári munka volt; jó nagy darab zsebkendő. A közepére volt pingálva az orosz sasos lobogó, amely körül csoportosul az össses szövetségesek lobogója : az angolé, a franciáé, a belgáé, a szerbé a montenegróié. Szegény muszka katonák ! Kaptak egy zsebkendőt, hogy legyen mivel letörölni a könyeiket. Ide dirigálta a minden oroszok cárja legjobb ezredeit, a finn és szibériai lövészeket, akiknek bátorsága és harci készsége előtt még a miéink is meghajtották az elismerés zászlóját. Aztán megmutatták a -cárt messziről a katonáknak és a hadsereg parancsot elmondották a tisztek. — Katonák! Azt üzeni nektek a cár külön- külön és együttesen, hogy most már csak rajtatok ált a végső győzelem ügye. Az ellenség már minden fronton meg van verve, csak itt kell még j keresztültörni és karácsonyra a Kárpátokban üljük '[ meg az ünnepet. A katonák rivalgva éltették a cárt és megindult a támadás az egész vonalon. Tudja azt ma már minden katona, hogy egyenlő ellenfél velünk szemben a szibériai vadász és a finn lövész, hát fel kell kötni a — rézsar- kantyut, ha azokkal állunk szemben. Valóságos elit ezredek ezek és főleg kitűnő lövők. Méltó ellenfele volt tehát a mi „slurmregimentünknek“, ahogy a mi dicsőségesen hadakozó honvédeinket elnevezték a németek. * * * A halottak napján hideg este borult a Siem- kovcei vonalra. A muszka tüzérség már megkezdette az előmunkálatot és pergett az előkészítő ágyutüz. Suttoglak a shrapnelek, üvöltöttek a nehéz ágyuk gránátjai. A fedezékben egy csomó tiszt ült együtt és beszélgettek: — Úgy látszik, keményen hozzálát a muszka, szól Dudus hadnagy . . . Hadd fújja ki magát, szólt a zászlóalj parancsnok, a rohamnál majd mi beszélünk úgy is . . . — Hát te mit gubbasztasz kicsi doktor, szól Péteri főhadnagy a szolgálattevő orvosnövendékhez? Nem szoktál te félni . . . A fiú fülig pirul, Írja tovább a tábori levelező lapját és visszaszól: — Egy Bélának, aki maga kívánkozott ide a veszedelembe, nem szabad félni . . . Voltam már elég veszedelmes helyen, de nem is jutott ilyesmi az eszembe. De hazagondoitam, Most otthon az édes anyám bizonyosan sirdogál, az édes apám megvigasztalja az egyetlen fiáért. Hát csak azért szontyolódtam el. Az öreg csatárok összenéztek és nem háborgatták tovább a „kicsi doktort“ a hazagondolásban. Szerelték mindannyian a fiatal orvosnövendéket, aki oly híven teljesítette kötelességét mindenkor és aki annyi szeretettel, odaadással ápolta, kötözte a sebesülteket. A szibériaiak és a finnek bizony kiteltek magukért és nem tágítottak, pedig immáron negyedik napja folyt az ütközet. A mi honvédeink tartalékul voltak kirendelve, de be kellett menniök a tiizvonalba, mert a németeket erősen szorongatták a felbőszült muszka ezredek hat-nyolc soros roham vonalai. Őrült ágyutűzben, szüntelen csattogó puskaropogás között vonult fel a mi zászlóaljunk, vele az előretolt sebesültvivő különítmény, amelynek vezetője a „kicsi doktor“ volt A fiú tűzben égő szemekkel, kipirult arccal ment előre a zászlóalj nyomán, mig az egyik tiszt visszakiáltott neki: — Osztán nehogy haragudj „kicsi doktor“ . . — Ne félts te engem hadnagy ur ! Az: ütközet vonala egyre szélesbbedik, a kicsi doktornak egyre több dolga akad. Sorra kötözi a
