Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-14 / 50. szám
Vili. évfolyam. Nagybánya, 1915. december 14. 50. szám. TARSAI^AIíMI És SZTÉPIRODA-jMI hetilap Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányáyiáéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára £2 fillér. Megjelenik minden kédden 8 —12 oica! terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Bp. Ä-JTÄi »SSY 8.ÄBC8BS. RÉWft S KA KÖLT. >*» «OKaas *xa&iasi3ÍsauGZEtskcskäs; Szerbie$v.tí)séK: Knnyady Ján.os-u. 14. sz., hová a ísplcözlömények küldendőit Sftadóhivafal: „Herines“ könyvnyomda Nagybányán, Kiíf-flsfca (Bay-ház ——h«?í a« eloíízetásek és hirdetések íolvéíele aííközőJtsilk. — R£e-®sKíSffis«a»aaa< Karácsony a harctéren. Közeledik a második karácsony, mely fiainkat a családi otthontól messze, a rideg lövészárokban találja. Ünnepelhetünk-e mi itthonlevök karácsonyt anélkül, hogy gondolatunk, szeretetünk és ajándékunk feléjük, hozzájuk ne szállana ? És hadd tudják meg mentol előbb, hogy nekünk csak úgy lehet ez idén ün- j népünk a szeretett ünnepe, ha rájuk nézve is ünneppé tudjuk avatni azt szeretetünk adományával. Mert attól, ha az ő szivük a mieinkkel szeretetben összedobban, attól ha lelkes, önfeláldozó hősiességük tüze a karácsonyi örömtüzekkel versenyt lobog, attól, ha elevenen érzik honvédő nagy munkájuk erkölcsi erejét és acélos szivük, acélos karjuk, acélos elszántságuk félelemmel borítja el ellenségeinket: attól rebben fel az ő rettenetes iövészárkaikból a fehér galamb, szájában az olajággal, meghozván a világnak az óhajtott, az áldod békét. A honvédelmi minisztérium Hadsegéiy- ző hivatala és a Vörös-Kereszt Szereteíado- mány osztálya együttesen intézik az idén a Szeretet e müvét. Nagy karácsonyi testvériség lesz ez : a magyar, az osztrák, a német, a bolgár, a török, akik együttesen dolgoznak e világtiTgédia nagy fináléján a Balkánon, mind beie vannak foglalva ebbe a magyar nemzeti karácsony ünnepbe. Ki nem akar abban közülünk részt venni ? Jöjjön tehát mindenki, az is, akinek hőse ott küzd a fronton, mert ott van hőse; az is, akinek nincs ott senkije, azért, mert nincsen ott hozzátartozója. És senki se legyen olyan önző, hogy ő a magáénak akarjon külön ajándékot küldeni. Nem gyűl hat ki karácsony estéjén annyi csillag az égbolton, mint ahány szív katonáinkért megdobban, ahány kéz kinyuj- tódik szeretete adományával, ahány katonaiélek megenyhül a gondolatban, hogy a magyar nemzet apraja, nagyja, szegénye és gazdagja összehordta filléreit, hogy a szent karácsony fénye, üdve, dicsősége és melegsége járja be a szivét annak is, aki a az ajándékot veszi, azét is, aki küldi! Bulgária. A törökök balkáni uralmát megdöntő balkán háborúban sokat hallottunk a bolgár fegyverek dicsőségéről. A nagy világ élénk és őszinte rokonszenvve! érdeklődött Bulgária iránt s keltemet ien volr a második balkán háborúnak azon ; fordulata, melynek révén elragadta a hűtlen szö- ! vetséges Szerbia a bolgárok átíaí már megszállott Macedóniát. A nagy vér- és pénzáldozatok által j megviselt bolgár nép kénytelen volt elfogadni az 1913-i bukaresti béke intézkedéseit, lemondott Macedóniáról Szerbia javára, de nem arról a nemzeti ideálokat szolgáló óhajáról, hogy ismét együtt legyen mindaz, ami bolgár, hogy fölszabadítsák bolgár testvéreiket, a szerbek kegyetlenkedéseit tűrni kénytelen macedónbolgárokat. Ütött a fölszabadiíás órája. A jelen világháború kezdete óta velünk érző bolgár nép mellénk állott s október eleje óta oly győzelmesen halad előre, hogy méltán megérdemli minnyájunk igaz báláját. Ezek- után nem is lehet rossz néven venni, ha a geográfus kilép a tárgyilagosság köréből s lelkes szeretettel szól arról a népről, mely néki nemcsak jó és meghitt barátja, hanem fajrokona is. * Valamikor a VII század végén lép föl a bolgár nép a Száva és Duna környékének keleti részén. A népvándorlás hullámai sodorták ide, de többségbe lévő szláv alattvalóik hatása alatt maguk is elszlávosodtak úgyannyira, hogy turáni (ural-altáji) nép nyelvéből csak kevés szó maradt fönn. A pecseuégek későbbi betöréseivel megszűnt a béke a bizánci kultúra terjedésével Bulgária a kelet-római császárságnak szintén hűbérese lett, de maradandóbb hatása se az előbbinek, se az utóbbinak nem volt a népiélek kialakulására. A XIV. évszáz új korszakot nyit meg Bulgária törA„NA£YBÁNyAi HÍRLAP“TÁRCÁJA Alezredes ur Krizmanics! . . . — irta: Révai Károly. Alezredes ur Krizmanics ! Ma hozzád szól a lantom : Enyedi sirhal mód fölé Bús fejemet lehajtom. Ott, hol hat lábnyi föld alatt Van hü szived elásva : Oda megy öreg hadnagyod Egy kis kihallgatásra. Alezredes ur Krizmanics ! Ébredj egy pillantásra ! Oszoljon el szived körül A túlvilág varázsa. S mivel dicsőség s diadal Bizony már nem kevés itt: Hallgasd meg öreg hadnagyod Katonás jelentésit. Föl! bontakozz ki kedvemért Öléből a halálnak ! Mit ezredünkről álmodál, Mind-mind valóra váltak. Az ezredzászlót követik A véres harcmezőre S egy jelszavuk van csak nekik, Te adtad azt: „Előre!" Jaj ! Micsoda nagy kár esett Az életed sorába, Hogy nem vághatod sarkadat A muszka föld porába. Hogy paripád patkószöge Nem hány szikrát a Karszton S részt nem vehetsz, — mint annyi más, A rácországi harcon ! Be kár, hogy győzni nem tudál A néma elmúláson ! Látnád, mint reszket a világ Lábunk alalt rakáson. Az ezredünknek Ilire van, Száll róla sok-sok ének: „Síurmreginient“-nek hívja csak A szövetséges német. Nincs díszruhám. Csákó és őv S az attila rég eltűnt: Rozsdás lett fényes kardom is: Fakó civilek lettünk. De az én honvédő szivem Beöltözött nagy díszbe S aranysujtástól ékesen Kihallgatáshoz visz’ be. Alezredes ur Krizmanics ! Hát jelentem alássan : Honvédfiuk törtetnek át Véröntözött csapáson. A muszka fut, a szerb letört, A hitvány olasz reszket S ha honvédezred rohamoz, Hát vetik a 1 e észtét! Hej, ha megérted volna ezt! . . . . . Tekinteted ellágyul S egy zokogö hang száll felém A temető porábul: „Előre!" És szavad eláll, Aztán „Pihenj“-t vezényelsz És magad is pihenni térsz A többi hős vezérhez.
