Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-07 / 49. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. december 7. már megvolt a nagy szerencsétlenség, akkor .azbuixiondőltek: aki|&pe<j^n|zt a? man gyár, Jia?ét és .a vele kii^dő^t ffeg^apa^i ták iés a {öld spinéről ej .akarják törölni, akik megfísor.kiiják testvéreinket., és a föld-, be temetik az ország ifjúságát és férfiafí, azok ellen megyünk fegyverrel, késsel, foggal, körömmel, tolla! és méreggel! De nincs fegyver, amely eléggé romboló, nincs kés, amely eléggé éles, nincs fog, ameiy eléggé hegyes, nincs köröm, amely eléggé kemény, nincs toll, amely eléggé gyilkos és nincs méreg amely eléggé gyötrelmes és pusztító azok ellen, akik eladtak, elárultak bennünket, szövetségeseiket, barátaikat s akik miatt legalább félmillióval több magyar legénynek kell elrothadnia a világ, csataterein 1 És aki bántja azt a magyar paraszt- legényt, aki védtelenül van a kezében, aki szennyes szalmán engedi rothadni az én sebesültemet — mert értsétek óh kuiturem- j berek, hogy — az a százezer sebesült, mind valamennyi az én sebesültem.; aki azért akar betörni a mi .országainkba, hogy — amint nyíltan hirdetik — ott, kő kövön ne maradjon, aki gránátokkal leveti a kórházainkat, aki Mindszentek napján srapnell- tüz alá veszi a gürci temetőbe vezető utat, azokkal én semiféíe kultúrái kapcsolatot 1 nem érzek és nem tartok fenn, azoknak I előbb rettentően meg kell bűnhődniük s azután még vezekelniük kell, hogy újra i embereknek tekintsem őket! Mert ma nincs az a tiszamenti halászviskó, amely nekem ne volna szebb, kedvesebb és féltettebb, mint a velencei dozsék büszke palotája. És nincs az a legcsodá- sabb Puccini ária, amely úgy megrendítene, mint az a sóhajtás, amely egy ma- | gyár asszony leikéből szál a Karsztban i vérző fia után . . . il i’élMpspteL ferplíBlii p!ö dhisonfe» Másolat : 196jl2rrl91Ek ;Rz. Val^ineujpyi J;ő- szolgabiró és Polgármester Urnák. — M. kir.,Belügyminiszter urnák ,a bankjegyeknek és váltór pénzérmeknek a forgalomból való kivonásának megakadályozása tárgyában 35777—915. sz. a kelt körrendeletét másolatban oly felhívással közlöm, hogy a rendelet értelmében eljárva, minden alkalmas eszközzel és különösen a hatósága területén lakó intelligens elemeknek a népre való befolyásának felhasználásával odahatni szíveskedjék, hogy a lakosság megértve azokat a káros következményeket, amelyeket a pénz elrejtése okoz és belátva azt, hogy ennek reá nézve sincs semmi előnye, sőt kamatveszteségekben tetemes kárt szenved, minden felesleges pénzét fordítsa adósságai törlesztésére, vagy helyezze betétbe vagy, vásároljon hadikülcsőn kötvényeket. Amidőn ezen aktió eredményes keresztülvitelének kiváló fontosságát i. Cimnek különös figyelmébe ajánlom, felhívom, hogy eljárása eredményéről hozzám november hó 28-ig jelentést tegyen. — Nagykároly, 1915. október 29. — llosvay s. k. alispán. — Másolat: 35777—1915. B; M. Ein. sz. körrendelet: A bankjegyeknek és váltópénz érmeknek forgalomból való kivonása tárgyában. — Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóság első tisztviselőjének. Folyó évi június hó 17-éii 20.235 ein. 1915. sz. a. kelt körrendelettel intézkedtem az iránt, hogy a váltópénz- érmek felhalmozása és elrejtése ellen a köznép tájékoztatása és felvilágosítása céljából minő intézkedések foganaíostjandók. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur,a lelkészek és, tanítók, a kereskedelemügyi miniszter- ur pedig a kereskedelmi és iparkamarák utján hrsonló irányú tevékenység kifejtése iránt intézkedtek. Sajnálatos jelenség, hogy ezek a széles körben foganatosított intézkedések nem vezettek a kívánt eredményre, mert a lakosság nagy része még mindig felhalmozza, és elrejtve tartja; az — arany és ezüst érmeket, a bankjegyeket, sőt nikkel és bronz váltópénzérmeket is, dacára , annak, hogy csapataink ragyogó teljesítményei folytán ellenségeink, az országból teljesen ki űzettek, sőt messze az ország hatéiain Ju! visssaszorjtiatfak, úgy,hogy országunk ellenséges &töraj?ekSÉ|t!eáiinia mán teljésen > bizto- siivsi v#i\ (íz ország feelsejéhqflba keréskedéími forgalom, bélcégén és- nyugpitani&aitsyoló'díle le. Habár a háború .k/'>vetkezmóiyeitöl-i vaIó túlzott félelem és az ellenséges, betörések miatti aggodalom valamint egyes vidékeken a rögtöni menekülésre való kényszer, amelyek a félénk és Idshitíi embereket a pénzérmek felhalmozására és elrejtésére indíthatták, ma már okul még az ilyen kishiíüek előtt sem Szolgálhatnak, úgy látszik hogy a pénzérmek felhalmozása és elrejtése még mindig nem szűnik meg, aminek oka a fent említett félelem okozta megszokás hatalmában, a-rossz példa követésében és abban a körülményben keresendő, hogy a köznép, ameiy a jelenlegi rendkívüli viszonyok közt aránylag tetemes pénzösszegek fölött rendelkezik, nem bir a célszerű pénzkezelés ismeretével. Ismeretes, hogy különösen a mezőgazdasággal foglalkozó géposztálynak a mezőgazdasági termékek szokatlanul magas ára, nemkülönben a hadsereg részére igénybevett eszközök és jószágok értékének készpénzzel történő kifizetése következtében szokatlanul nagy pénzösszegek jutottak birtokába és az a körülmény, hogy ezek a körök nincsenek hozzászokva a bankszerü pénzkezeléshez most sokkal nagyobb mértékben válik érthetővé, mini a rendes békés viszonyok között, mert most sokkal több pénz lévén kezeik között, a pénzforgalmi eszközök nagyobb mennyisége válik áldozatává a pénzfelhalmozás szokásának. Éhez járul ...rneg az, is, hogy, a férfiak nagy i.észe, akik békés, állapotok között a pénzt kezelni szokták ma, katonai szolgálatot teljesítenek és a gazdaság vezetése -sok ,ese*bén. nagyobbrészt az . asszonyokra háramlik, akik azután részben aggodalomból, részben tapasztalatlanságból' a kezük közé került ösz- szes pénzt gondosan elrejtik. Ezek a körűimén vek, amelyek pedig fő ókai a mai vállópénzhiánynak, még kellemetlenebb következményekkel járhatnak akkor, ha -a földmiveléssel foglalkozó lakosság az idei termés értékesítéséből befolyó tekintélyes mennyiségű pénzt ismét felhalmozza és elrejti. Ennélfogva idejében gondoskodni. kell a lakosság legszélesebb rétegeinek kellő felvilágosításáról abban az irányban, hogy a pénz felhalmozása és elrejtése különösen a mai háborús viszonyok'között úgy egyeseknek, mint összességnek érzékeny IcáDe attól a benyomástól, melyet ez a fiatal teremtés gyakorolt rá; aki nevelve mosolyogva, áldozta j fel hazája szabadságáért fiatal életét és szépségét j és minden reménységét, nem tudott többé szaba- : dúlni Ettől a naptól kezdve Jan Piotrovszki megváltozott. Zárkózottal! járt-kelt, a szemében leülő- , nős láng lobogott és féléjszakákat elmaradt. És a j fiatal asszonykában egyre jobban megerősödött a i gyanú, hogy férje azon titkos klubok egyikének tagja lett, amelyek Lengyolországnak az orosz járom alól való felszabadítását tűzték ki célokul. Hogy ez hová vezethet, azt nagyonis jól tudta. Egy napon bátorságot vett magának és közölte az urával, hogy ö mindent tud. Hogy naponta órákon keresztül remeg miatta. Nem használt semmit. A férje egykedvűen hallgatta szavait és csak ennyit felelt : — Nem tehetek másképp! Még valami mástól is remegett. Tizennégy nappal ezelőtt, midőn férje ismét politikai klubjába, ment-, hogy Jeküzdje nyugtalanságát, elhatározta; hogy elmegy az Operába. Ott egyik barátnője bemutatta őt a kormányzónak. Ö j exetlenciája -típusa.volt a műveletlen, brutális orosz hivatalnoknak. Határozott érdeklődéssel mustrálta a fiatal asszonyt és amikor megmpndták a nevét, j kezet csókolt neki és aztán félreismerhetetlen gúnynyal; mondotta: . — Nos,' szép asszonyom, csak így egyedül ? ] A férje nélkül?,Akinek ilyen szép felesége van, rosszul teszi, ha könnyelműen kockára (eszi! A csendes Ujazdowskán egy autó jött zúgva végig. A következő pillanatban hangos recscsenés- sel állott meg a kapu előtt. Antoniua az ablakhoz lépett. A bentülő már kiszállt és kinyitotta a kaput. Egy pillanattal később előtte állott a férje. — Jó reggelt, kedvesem I Te még fönn vagy ? — Jó reggelt, jank ! — felelte az asszonyka és elkezdett sírni., i — Mi bajod édesem? — kérdezte a férti olyan lágy hangon, mintha gyermekkel beszélt volna. — Aggódtam miattad, Jan, — zokogta az asszony. — Oh, mintha kinpa.dra feszi ettek volna olyan gyötrelmeket állottam .ki. Már attól féltem . . . Ugyan, mire való ez a félelem, kis bolondom ? — nevetett a férj gyanútlanul — Mi történne velem ! — Jan, én tudom, hol voltál ! Oh, Jan, bár utoljára letté! volna ott! — Ne aggódj, Antosja ! Azok becsületes emberek. Köztük nincs áruló ! Az asszony nem felelt, csak zokogva is, nevetve is borult a nyakába! — Nyissák ki! A rendőrség van itt. Hajnali négy óra lehelt, mikor Jan Piotrovs- kit felköitöttc e harsány ki,állás. Az ablakhó?ugrott. A szolga épp akkor nyitotta ki a nehéz kaput. Több egyenruhás alak lépett be nagy sietve. Tudta jól, hogy ez mit jelent. Amint megfordult, felesége halott-halvány arccá! remegve simult hozzá. — Érted jöifek, Jau ! — suttogta remegő ajakkal. A férfi bólintott. Nehéz léptek közeledtek felfelé a lépcsőn. A következő pillanatban puskatussai megdöngeíték az ajtót. — A kormányzó, parancsára, nyissátok ki! Jan Piotrovszki ajtó*, nvilolí. Egy csendőrtiszt lépett be négy csendőrrel. — Ön Jan Piotrovszki ügyvéd ? — Igen. — Kövessen. Itt a kormányzó elfogató parancsa. — És miért ? — kérdezte az ügyvéd remegő hangon. — Azt ön biztosan tudni fogja. Titkos politikai szövetségben való részvétel miatt. Egyidejűleg parancsot kaptunk házkutatásra is. Intett a csendőreinek, akik elszéledtek a lakásban és hozzáfogtak a házkutatáshoz. Kettő közülük néhány perccel később diadalmas tekintettel
