Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-07 / 49. szám

1915. december 7.

nagybanyai hírlap

3.

rókát okoz és emeleít még hazafiatlan cselekedet is. A felhalmozott pénz ugyanis nemcsak nem kamatozik, hanem ki van téve a megsemmisülés veszélyének is. A korábbi idők tapasztalatai is igazolják, hogy a felhalmozva otthon taitott pénz nagyrésze lopás, rablás, tűzkár következtében megsemmisülhet, a félretett papiprénzt a bankjegyeket egerek rágták el, avagy, hogy a pénz rejtek helye örökre feledésbe ment. Ezzel ellentétben, ha a pénz adósság törlesztésére fordittahk, megkönnyebbülnek a tulajdonos terhei, ha pedig bizalomra méltó hitelintézeteknél elhelyeztetik, vagy hadi kölcsön kötvények vásárlására furdittatik, a tulajdonos örökre biztosítva van a megsemmisülés veszélye ellen, sőt a magas kamatok révén tetemes jövedelemre tesz szert. Utasítom ennélfogva Alispán — Polgármester Urat, hogy a nép kellő felvilágosítására különös gondot fordítson és összes befolyásának felhasználása mellett igyekezzék a bankjegyek és pénzérmek felhalmozását megszüntetni, vagy legalább a lehetőséghez képest korlátozni és odahatni, hogy az elrejtve tartott pénz, ha adósságok fizetésére fel nem használtadig — forgalomba hozassék, illetőleg gyümölcsözően elhelyeztessék. Ennek a célnak elérhetése végett vegye alispán — Polgármester Ur igénybe a lelkészek, tanítók, tekintélyesebb polgárok, községi elöljárók, egyszóval az összes e tekintetbe figyelembe jöhető tényezők közreműködését; kezdeményezze, hogy a takarék- pénztárak, szövetkezetek, egyéb pénzintézetek és társadalmi egyesületek ilyen irányban szintén indítsanak aktiót, ezek működését teljes erővel támogassa, igyekezzék odahatni, hogy a haszon nélkül heverő pénz ismét forgalomba kerüljön és támogassa tanáccsal és lettel a lakosságot hevert pénzeinek gyümölcsöző elhelyezésében. Igen jó hatással lenne e mozgalom sikeres keresztülvitele érdekében mindenki által megérthető módon reámutatni arra, hogy a hadikölcsön kötvényeket a szelvények beváltásával megbízott hivatalos beváltó helyek (állami pénztárak és adóhivatalok, postatakarékpénztár, egyes nagyobb budapesti bankintézetek) és az osztrák-magyar bank fiókintézetei és fiókjai költségmentesen megőrzik és kezelik, úgyszintén arra is, hogy a takarékbetétek fenlartással is elhelyezhetők, minélfogva ezek az értékpapírok különösen biztosíthatók a jogtalan eltulajdonításból

eredhető minden károsodások ellen. Ahoz azonban hogy e téren a kellő eredmény eléressék, szükséges, hogy a megindított akció céltudatosan, állandóan és eréllyel folytaítassék. Nem elég ennél- ! fogva a köznép figyelmét egyizben felhívni, hanem folytonos és állandó propaganda szervezendő és j hivatalos eljárások alkalmával, tárgyalásoknál, ösz- szejöveteleknél, egyszóval minden kínálkozó alkalommal a hivatásuk, műveltségük vagy befolyásuk lévén alkalmas egyének az akció hatékony támogatására és lelkes pártolására feihivandók. A propaganda érdekében az előadottakon kívül különösen a következő szempontokra hívem fel figyelmét : I. Az ezüst, — n i k k e 1 é s b r o n z váltó p é n z é r m e k e t i 11 e t ő 1 e g. A pénz felhalmozás külömböző faja között a legkevésbbé indokolt és a közre nézve a legkárosabb a vállópénzérmek- uek vagyon biztosi ás eéljából való összegyűjtése teljesen céltalan és egyedül csak arra alkalmas, hogy ezeknek a forgalomból való kivonása által a pénzforgalomban zavarok idéztessenek elő. — Az által ugyanis, hogy egyes helyeken a váltópénz- érmek nagy mennyiségben összegyüjtetnek és a forgalomtól elvonatnak, váltópénz hiány áll elő ; — nehézségek támadnak a pénzváltásnál és bérfizetéseknél, ami a lakosság körében nyugatalanságot és bosszankodást idéz elő és úgy a munkaadóknak mint a munkásoknak kellemetlenségeket és nehézségeket okoz. Uj érmeknek kiverése nem segít a bajon, mert a tapasztalás szerint az uj fényes pénz különösen kedvelt tárgya a pénzgyüjtésnek és elrejtésnek, még olyan egyének részéről is, akik különben érmek elrejtésével nem foglalkoznak. — 11. A bankjegyeket illetőleg. A napi szükségletnél nélkülözhető bankjegyeknek takarékpénztárban, bankokban vagy szövetkezetekben volna helyük, ahol kamatozó betétként lennének elhelye- zendők.. A láda fiába zárt, vagy a harisnyaszárba dugott pénz holt tőke, nemkamatozik és a közgazdaságnak sem használ. — A hitelintézetek kezében vagy a hadikülcsönre történő jegyzés esetén azonban a bankjegy átváltozik záloggá, hitellé, kölcsönné, váltóvá stb. megtermékenyíti a közgazdaságot. A hitelintézeteknél ma elhelyezett összegek nem esnek a moratórium rendelkezései alá, tehát ha más önkéntes megegyezés nein jött létre, a betevő és a hitelintézet között, a betét bármikor felmondható és igénybevehető. Mindenek felett illő és

tért vissza s egy csomó levelet hozott magával, melyeket a tiszt aktatáskájába rejtett.

— Kövessen, Jan Piotrovszki. — Ezzel bilincset rakatott az ügyvéd kezére. Vad sikoltás verte fel a házat. Antonina elájult. Piotrovszki föléje akart hajolni, de a tiszt félrerántotta és az ajtó felé taszigálta. Kint állottak zavartan, félénken az inas és a cselédleány.

— Zofja, menjen be úrnőjéhez, — szólt az ügyvéd és elmenőben úgy rémlett neki, mintha a tiszt és a leány kacsintottak volna egymásra, mint akik régóta ismerik egymást.

Mikor nagysokára reggel lett, Antonina a politikai bűnösük számára fentartott fogház felé sietett. Az őrök el akarták utasítani egy pár, nem éppen disztingvált megjegyzés kíséretében, amikor egy magasabbrangu tiszt jelent meg.

— Kicsoda ön ? — kérdezte nyersen. Mit

akar ?

Antonina megmondta a nevét. Ugyanabban a pillanatban csodálatos módon megváltozott a tiszt arckifejezése. Szeretetreméltöan mosolygott és alázatos udvariassággal: szólott:

— Igen, a férjét az éjszaka ideszállitották.

— És nem tudja megmondani, ezredes ur, hogy mivel vádolják a férjemet ?

t*- Végtelenül sajnálom, nagyságos asszonyom, de igazán sejtelmem sincs róla, — felelte,

még mindig ugyanazon az alázatos hangon, mely olyan idegenül hangzott Antonináuak. — De azt ajánlom önnek, beszéljen magával a kormányzóval.

— A kormányzóval ? kérdezte Antonina csodálkozva. — Hát fogad engem egyáltalán őexcellenciája ?

— Önt biztosan fogadja.

Antonina visszahökkent.

— Miért éppen engem ? — kérdezte és valami aggódó sejtelem szállta meg.

— Igazán nem tudná ?

— Igazán nem tudom, ezredes ur, — felelte izgatottan.

— Nos, — felelte a tiszt és mosolyogva nézett végig Antonina karcsú alakján, — a kormányzó ur érdeklődik ön iránt, nagyságos asszonyom. És ha egy kissé kedves lesz hozzá, sok mindent fog nála elérni.

Antonina visszarettent. Aztán büszkén kiegyenesedett.

— Inkább meghalok, — szólt határozott hangon. — Én lengyel nő vagyok, ezredes ur! És hü maradok a férjemhez!

A tiszt vállat vont és gúnyosan felelte. :

— Annak nem sok értelme lesz. Mert holnapután a férjét a citadellába viszik.

(Vége következik.)

ajánlatos, hogy a mai viszonyok között megtakarított pénzfeleslegek hadi kölcsönbe fektettessenek, amely a jegyző félnek 6%-ot meghaladó teljesen bizlos jövedelmet hoz, sőt ha a kölcsön kötvényei a visszafizetés időpontjáig megtartatnak, még tőke nyereséget is biztosit. Állami érdek, hogy a megtakarított pénzfeleslegek a hadikölcsön jegyzés lezárása után is hadi kölcsönbe fektettessenek be, mert az által a hadi kölcsön kötvények forgalmi értéke emelkedik és állandósul. Aki eddig elmulasztott hadikölcsönt jegyezni, tegye jóvá mulasztását a legközelebbi jövőben III, Az aranyat illetőleg. A hadviselés egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen eszköze az arany, minden hadviselő állam különös gondot fordít ennélfogva arra hogy jegybankjának aranykészletét szaporítsa. Ebben a tekintetben is különösen nagy eredményt ért el a Németbirodalom. Ott a legélénkebb mozgalom indult meg a népesség minden rétegében, hog) minden aranypénz a birodalmi bankba beszolgáltassák és bankjegyekért becseréltessék. Több 100 millió márka értékű aranypénz foiy igy be a német birodalmi bank pincéjébe. A lelkészek, tanítók városi és köszégi alkalmazottak versenyeztek abban, hogy minél nagyobb mennyiségű aranyat szállítsanak be a birodalmi bankba. Iskolás gyermekek jártak házról — házra aranyat gyűjteni és bankjegyek ellenében becserélni. Ne maradjunk tehát mi sem vissza, kövessük Németország példáját, Ámbár nálunk jóval kevesebb arany pénzérme volt eddig is forgalomban, mint Németországban, mégis szükséges, hogy az, ami még egyesek kezei között van, mind az osztrák — magyar bankba kerüljön. Elsősorban a községi elöljáróságok feladata a lelkészek és tanítók által támogatva a lakosságot ezen hazafias kötelességéről felvilágosítani, az aranyérmeket bankjegyekért becserélni és az aranyat az osztrák — magyar bank legközelebbi fiókjába beszállítani. Felhívom Alispán — Polgármester Urat, hogy a bankjegyek és váltópénzérmek forgalomba bocsátásának egyéni, valamint közérdekű előnyeiről úgy az összes közigazgatási hatóságokat, mint a társadalmi szerveket és alattvalókat tájékoztassa és teljes igyekezettel hasson oda, hogy ebben a mozgalomban való részvétel úgy a hatóságoknak, mint az egész társadalomnak hazafias kötelessége. Meghagyom végül Alispán — Polgármester Urnák, hogy e rendeletéin végrehajtása iránt azonnal intézkedjék és a tett intézkedések eredményéről legkésőbb f. évi november hó végéig tegyen hozzám jelentést. Budapest, 1915. október hó 16-án. Sándor s. k. — .

hírek.

December G.

Keleti szomszédunkhoz.

— Irta: Jókai Mór. —

Hát csak elmentek ágyutölteléknek ? Kelleti ez néktek?

Nem volt elég egy porczió a jóból ?

Nen tanultatok a szerb háborúból ?

Hogy mikor tüzberohanásról volt szó, Mindig az oláh bőié volt az olcsó.

S ha épkézláb jött meg a csatából, Megtizedelte a baráti tábor,

S valahányszor a rácz vallott kudarcot, Mindig az oláhra kenték a ezudar szót.

Megsokalták, hogy jó dolgotok van,

Senki sem bántott országotokban.

*) Jókai ezt a költeményt akkor irta, mikor Románia kirántotta Oroszországot a bajból s vérzett Plevna előtt, amit szépen meghálált a muszka. A mai helyzetre is nagyon aktuális.