Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-16 / 46. szám
2 NAGYBÁNYA! HÍRLAP 1915. november 16. nemcsak azért fontos, mert enélkíil a kép sokszor csak nagyon fogyatékos fogalmat nyújt — pl. egy vonat, egy repülőgép, egy állat, a tenger, egy vízesés stb. nyugvó állapotban csak holt tömeg — hanem fontos azért is, mert épen a mozgás az, ami a figyelmet első sorban lekötni képes. Ennek felismerése indítja az üzleti élelmességet a legrafináltabban kieszelt mindenféle mozgóhirdetés alkalmazására. Fokozott mértékben leköti a mozgás a gyermek figyelmét, akinek a lelkét még nem nyomják gondok és gondolatait nem foglalja le más, csak épen az, amit maga előtt lát. Épen ez az, ami a fiatalkorban lévőknek a mozi iránti különös előszeretetét is megmagyarázza. A gyermekek különös örömmel mennek ezekre a tanórákra és ez az öröm egyúttal az oktatás eredményességének is a legnagyobb biztosítéka, mert a kedv és a szeretet a munkának szárnyakat .adnak. Ha az előadás jól van előkészítve, és a film vezetése is megfelelő, akkor a tanulók nemcsak a vetítés ideje alatt, hanem az azt követő megbeszélésnél is odaadó figyelmet tanúsítanak s az előadás örvendetes eredményt mutat. Még a különben lusta, tehetségtelen tanulók is találó, helyes feleletekkel igazolják, hogy figyelmüket semmi sem kerülte ki, hogy a látottakat megértették s valamennyi tanuló azt a benyomást kelti a tanárban, hogy a szerzett ismereteket nem egy köny- nyen fogják elfelejteni. — A moziban a szemléltetésnek olyan eszköze áll rendelkezésünkre, amely ! tökéletesség dolgában a többi szemléltetési módoknak messze felette áll s különösen ott, ahol mozgási folyamatok ábrázolására van szükség egyszerűen pótolhatatlan és egyúttal éppen ezen a téren tökéletes. A tenger hullámzását, az őserdőt viharban, a vonat rohanását, egy kikötő vagy egy nagy város utcai életét, egy lovasrohamot, valamely gyár működését, a csak mikroszkopikus vizsgálattal megfigyelhető életjelenségeket semmiféle tanár semmiféle magyarázattal nem képes a gyermek szeme elé varázsolni, mig a mozgó fényképpel mindezt egyszerre 1000 vagy akár még töb tanulónak életliü valóságban be lehet mutatni. Nem szabad felednünk azt sem, hogy a többi szemléltető eszköz — a kép, vagy modell stb. — egyéb tökéletlensége mellett a legtöbb dolgot csak kicsinyítve mutatja és hogy a mozgókép sokkal erősebben és tisztábban megvilágítható, mint bármely más kép, tehát ábrázolása tökéletesebb és a néző figyelmét már csak ebből az okból is könnyen leköti. Azonkívül a mozgás a nézőben annak akaratán kívül gondolatokat ébreszt. Annak az aggálynak, hogy az ilyen mozgási folyamatok szemlélete a film gyors lepergése miatt a tanulót felületes ségre neveli, nincsen semmi alapja, mert akkor ugyanezt mondhatnánk a természetben szeizelt azon benyomásokról is. amelyeket valamely gyors lefolyású dologról nyerünk. Ez is, az is lehet múló vagy maradandó hatású és csak a felületes bíráló mondhatja azt, hogy a külvilágnak egy gyors lefolyású jelensége, vagy az, amit a filmen látunk a lélek belső életében is csak ilyen átnemeti hatású lehet. Néhány méter film, amelyen a tenger tajlékozó hullám törését bemutatjuk, soha el nem mosódó és tiszta fogalmat ad a gyermeknek, hololt különben akár egy. egész könyvtárt elolvastat- halunk vele a tengerről és mégsem fogja azt helyesen maga elé képzelni. Az oktatás az ismeretek igen számos ágazatában sokkal egyszerűbbé és mégis eredményesebbé válik, ha a filmet segítségül hívjuk. És szükség is van rá, hogy ezt épen úgy, mint minden erre alkalmas uj eszközt igénybe vegyünk, mert a folytonosan szaporodó ismeretekkel csak igy lesz képes az oktatás lépést tartani. A modern kulturéletben nemcsak egyeseknek kell többet tudniok, de a tudást minél szélesebb néprétegekbe kell belevinni, hogy az ismereteket demokratizáljuk. És erre — legalább az ismeretágak egy bizonyos részénél — nagyszerű eszköz a mozgófénykép, mert ezzel azt, amit pl. egy tudósnak hosszú tanulmányok és talán nehéz mikroszkopikus megfigyelések alapján sikerült megállapítani, százezreknek könnyű szerre) bemutathatjuk. Egy film- negativról készült másolat 30 hétig üzembeg tartható. Ha naponta csak 480, tehát hetenkint 3360 nézőt számítunk, akkor egy-egy másolatot 100.800 embernek mutathatunk be. Mivel pedig egy negativ filmről legalább is 40—50 pozitív készíthető, nyilvánvaló, hogy egyetlen felvétel az emberek millióival megismertethető. A mozgófénykép éppen úgy, mint a könyv- nyomtatás hatalmas eszköze az ismeretek népszerűsítésének. A Zeppelinek működése, A háborúban ez idő szerint használatban álló Zeppelinek sokszoros és rendkívül jelentős és értékes tökéletesítést mutatnak azokkal a típusokkal szemben, amelyekkel béke idején ismerkedtünk meg. Mindenekelőtt jelentékenyen nagyobb a motoruk teljesítőképessége. Aztán meg az is kétségtelen, hogy az esztendőnél már hosszabb ideje dúló háború folyamán sok javítás történt a kormánykészülékek szerkezete és építése dolgában is, oldal- és magassági kormányt illetőleg egyaránt. A Zeppelinek villámgyors fordulatai csodálatát vívták ki azoknak, akik az ilyen manőverezésnek, nevezetesen az Északi-tenger fölötti repülések alkalmával, szemtanúi voltak. Ha üldözőbe vették ezeket a német léghajókat s azoknak gyorsan kellett nagyobb magasságba emelkedniük, akkor tűnt ki csak hamarosan, hogy ugyanannyi idő alatt három-négyszáz méterrel voltak képesek magukat feljebb dolgozni, mint bármilyen más légi jármű. Ha ezt egy másfajta kormányozható léghajóval próbálnák megcsinálni, úgy annak gázburka a homlokrészen feltétlenül elpattanna A német Zeppelineket a gáz emelőerején és túlsúlyok fokozatos lehajigálásán kívül még az eredeti előre való rohanásra alkalmazott erő lendülete is hirtelen emelkedésre képesíti. Egy év tapasztalatai alapján már eljuthattunk annak megállapításáig, hogy a Zeppelinek repülési sebessége percenként egy mérföld (vagyis 1600 méter, ami óránként kereken száz kilométer): ez persze független egy netán még kedvező légáram esetleges támogatásától. Annak idején a léghajók repülési magassága 4—5000 láb volt (1200—1500 méter), ma azonban a hadi Zeppelinek legalább 10.000 lábnyi (3000 méter) magasságba képesek hatolni, ahol már jóformán teljes biztonságban vannak a repülőgép támadásaival szemben. Mert még a kimondottan támadó rendeltetésre és célra gyártott repülőgép is csak a legnagyobb erőlködés árán képes 8000 láb (2500 méter) 'magasságba jutni. Hiszen teli van bombával és többórás repülésre való hajtóanyagot (benzint) kell magával cipelnie, mert legtöbbnyire az a feladata, hogy hosz- szan kell lesben keringenie és adott esetben huzamosabb ideig tartó üldözésre készen lennie. Itt nem szabad hát az összehasonlítás alapjául venni azt, hogy kimondottan magasrepülésre gyártott már nem is sirt. Valósággal görcsökben vonag- lott és egyre azt hajtogatta : — Drága Juonom, édes szép párom, mi lesz én velem, miért hagysz itt engem . . . A Juon fekete szemeit ellepte a sirás hallatára a könnyek fátyola, de hirtelen összeszedte magát és a kocsiban felrikoltó furnlyaszóra ropni kezdte a juhásztáncot, hogy csak úgy dübörgött a 6 lónak 36 embernek szánt kocsi feneke. Azután vigasztalni kezdte az asszonyt: — Ne sírj Mariuca! Visszajövök én minden bizonnyal. Csak te vigyázz magadra . . . Érted Mariuca, vigyázz magadra . . . Nekem ne Írass levelet, mert én úgy se tudom elolvasni, más meg minek lássa meg amit te Íratsz nekem. De én mégis tudok azért majd rólad, mert én tudok haza álmodni. Megtanított az öreganyám, ’aki nagy boszorkány volt. Hát úgy vigyázz Mariuca, hogy én mindent megálmodók, ami idehaza történik . . . — Ne félts engem Juon, de te se . . . — Én nem Mariuca, az bizonyos. Felharsant a'zászlóaljkürtös jeladása, a vonat lássan megindult. Az asszonyok sírtak, sikoltoztak, a honvédek könnyes szemekkel énekeltek és nekivágtunk annak az útnak, amely a dicsőség mezejére és a nagy bizonytalanságba vezetett. A Juoii a harctéren igen használható, jó katonának bizonyult. Kitartó, bátor honvéd volt, aki jó kedvével, örökös mókáival jó hangulatba hozta a némelykor csüggedőket is. Ha meg rekvirálásról volt szó, akkor a Juon mindig előállt; — Tessen már engem küldeni hadnagy ur, nem ért az ilyen finom dologhoz a hibás oláh , . . És a cigányvér nem hagyta magát, ügy senki sem tudott „szerezni“, mint a Juon. — Juon! ma nehány liba kellene a tiszti asztalra . . . ■ — Értem, instátom, tesz liba . . . — De pénzért, te Juon, mert máskép megeszed a kefét ... — Értem instálom, hadnagy ur, pénzért, ha lehet ... Ha nem lehet ... és tovább nem mondta a Juon, de a liba az lett. Sokszor megkérdeztem tőle : > — Mi újság otthon, Juon ? Mit csinál a Mariuca? ... ' — Jól Van, iustáltom, megálmodom én mindig, ha lehet aludni. Jól van, jól viseli magát. Egy éjszakai roham után, amikor megint összeszedelőzködtünk, jelentik, hogy a Juon eltűnt, a Juon nincs sehol. Elparentáltuk a századcigányát, elmondtuk a jó tulajdonságait, azután napirendre tértünk felette a szokott mondással: az örök világosság fényeskedjék neki, — ha meghalt; ha meg elfogták, akkor nincs baj, mert a Juon úgyis megszökik. Néhány nap múlva én is golyót kaptam és súlyos sebemmel a dorna-watrai kórházba kerültem. Egy szép napon lassan nyílik a szobám ajT taja és azon lopva betolakodik egy sápadt arc* melyből két fekete n.ély tüzü szem mosolygott felém. — Te vagy az Juon 2 kiáltom én . . . — Hát persze, hogy én vagyok; instálom hadnagy ur. Hogy az .a felséges menybéli Jó Isten áldja meg, csakhogy maga is megsebesült . . . — Kell a kutyának az ilyen áldás te szamár ... — Hát nem áldás ez nekem . . . ? Már egy hete itt vagyok és egy szót se tudok senkivel se beszélni. Ezek a fehérbóbitás fehérnépek mind csak németül gágognák, nem tud itt senki olá- hul . . . — Osztán mi újság, Juon . . .? Almodsz-e még . . . v • ' c '
