Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-16 / 46. szám
1915. november 16. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. gépmadarak már ismételten emelkedtek 25.000 lábnyi (8000 méter! magasságon felül. Éppen ngy, mint a francia felderítő-repülőgépek ma már kétszer olyan magasan járnak, mint a háború elején, hogy lehetőleg biztonságban legyenek a feléjük szóródó golyóktól: a Zeppelinek is duplájára emelkednek kezdetben megszokott magasságaiknak. És még ennél íj magasabbra igyekeznek jutni, amikor ellenséges terep fölött lebegnek. Ennek meg az a következése támadt, hogy a megfigyelő készüléken is lényeges javításokat kellett ejteni. Nagyszerű haladás történt pl. abban a tekintetben, hogy bombavetésnél fokozódjék a célzás biztonsága. A jelen háborúnak mindenképpen az a legfontosabb tanulsága, hogy a repülők- j nek, ha pontosan megjelölt célt akartak bombájukkal eltalálni, igen mélyre kellett aláereszkedni- ök, mert csak akkor volt reményük eredményre. És ha ez már a nappali repülésnél is elengedhetetlen, mennyivel nehezebb a Zeppelinek dolga, akiknek éjjél kell operáiniok, hogy hatalmas testüket lehetőleg rejtetten tartsák a hárító ágyuk tüze elől. Egy másik érzékeny oldaluk a Zeppelineknek, hogy a naszádjuk fedélzetén nem lehet védőágyut fölállítani. Ám úgy tudjuk, hogy erősen folynak a németek részéről a kísérletek, hogy miként lehetne a Zeppelinekre ágyút szerelni, annak veszedelme nélkül, hogy az elsütés lángja ne csapja meg a gáz burkolatát, aminek végzetes következménye lenne. A Zeppelinek legénysége a találás biztonsága tekintetében végtelen sokat okult és hogy eddig még mindig nem értek el kiválóan nagy sikerekéi, az csak annak tulajdonítható, hooy a néniét ^ léghájók parancsnokai igen óvatosak és bizonyára' felsőbb parancs' alapján, vigyáznak arra, hogy ■minden-fölösleges veszedelmet lehetőleg..^kerüljenek. Bé azért ésétiől-esétre mind értékesebb tapasztalatokat gyűjtenek. , •• Ha egy. Zeppelin ellen hárító ágyuk tüze "zúdul, az orrát nyomban a magasba szegi, fő,Iá* j gaskodik és lehető gyorsan féléje igyekszik jutni ’ á tüzelés hatísának.^Olyán manőver ez,, ami távolról' úgy fes1", mintha a léghajó megsebesült volna, pedig íiat távolról sein járt a környékén ellensé- ges löyedék. f ' . .. }H| a háború még egy további esztendeig;, tart, akkor szörnyű'nagy léghajókat is fogunk-még látni, amelyek még magasabbra lesznek .képesek emelkedni, és ugyanígy még hatalmasabb háritó- ágyukat, amelyek 1803 méternél is magasabbra fognak hordani. A hadi repülőgépeket is igyekeznek ezekkel párhuzamosan tökéletesíteni, különösen abban a tekintetben, hogy elég benzint tudjanak magukkal emelni. HÍREK. November 15. Dalok a harctérről. ,1. Szerbiában megfujták a trombitát; Kis pej lovam meghallotta a hangját; Kis pej lovam ágaskodik Ej-liaj két lábra, Ágaskodva visz engem a csatába! A múlt éjjel jaj be szépet álmodtam, Ferenc Jóskát tiszta fehérbe láttam ; Fényes kardot kötött az oldalára És azt mondta : El kell menni fiaipi a csatába ! Kapitány ur azt kérdezte : Te fiú ! Mond meg nekem, mért vagy olyan szomorú? Nem vagyok én kapitány ur szomorú, De szomorú, Arra megyek, ahol döiög az ágyú. II. 1. Szagos a rozmaring . . . Szagos a roziharíúg. Földre hajlik az ága, TKívált mikor őszi' szél fujdogálja. Fújjad szellő; úgy“ S'érji soká ..fújod, már,.... Letelik az időin,'a harctérre .megyek máp ■ . ■; ; •' f j .IT : 1: • jaj de íbusau - legel Kapitány ur pejlova.' L-! 1 V Mert nem tudja, ÉHí 'fekszik a gazdája. Ott fekszik* egy réigő;-nyárfa tövébe, Három éles golyó'kan a szi vébe lőve; Nyisd fel anyám, nyisd fel Zöldre festett kapudat, Ereszd be a szabadságos fiadat. Beeresztlek, édes fiam, vártalak, Elmúlt három éve, mióta nem láttalak. Szerbiai temelő virágos a kapuja, Egy katona holttestét most viszik be rajta. Barna kislány keresi, hol van a babája ? Szerbiai határszélen nyugszik a sírjába. Katonai kinevezés. A nagybányai csendőrszárny parancsnokát, Somogyi Imre főhadnagyot, a király századossá nevezte ki. A kinevezés nagy örömet keltett városunkban, mert Somogyi általános tiszteletnek örvend. Tanárok és tanítok szabadságolása. Amióta a tanárok és tanítók katonai szolgálatra bevonultak, azóta a tanítás menete állandó nehézségekkel küzd. A honvédelmi miniszter a hadügyminiszterrel egyetértőleg igyekezett segiteni e nehézségeken s úgy határoztak, hogy a helyi szolgálatos tanárokat és tanítókat áthelyezi a nemtényleges viszonyba, hogy polgári foglalkozásukhoz visszatérhessenek. Katonaság jön Nagybányára. Úgy hírlik, egy ezred katona jön Nagybányára s a háború végéig itt is marad. Alkalmunk volt a város sok tekintélyes polgárával beszélni e tárgyról, de a véleményes nagyon megoszlottak. Sokan — és méltán — félnek a drágaság emelkedésétől. Ma- I gunlc részéről nyíltan kimondjuk, hogy a katona- ssg ide jövetelét a sok hivatalnok és iparos meg fogja sinyleni: vendéglősök, kereskedők azonban hozánnával fogadhatják. De hát háború van ! Egyesek romlása nem jöhet számításba ! Tűz. Folyó hó 10-én a Gózsenben kémény- tüz volt, melytől a ház fedele is lángot fogott. A gyorsan kivonult tűzoltóság azonban pár pillanat alatt eloltotta s megakadályozta az esetleges nagyobb szerencsétlenséget. Különös elismerés illeti : .Widder Péter parancsnokot, ki lélekjelenlétével .gyorsan gálát;vetett a tűt?■r0ii>bdfás'án'áÍWT ' Megy a gőzös . . . Megy is- jön is Szat- . nyárra és Szatmáriról. Érkezik d? e. 9 óra 12 perckor, indul d-- u. 3 óra 53 perckor. Mi ezt már múlt számunkban megírtuk, de minthogy pár napot késett a, nyélbe ütése, lapunkat rossz értesült- séggel vádolták meg. íme a következmények nekünk adtak igazat. Y A szerb határ átlépése. A hadsereg Főparancsnokságának rendelkezése értelmében a szerb határ átlépése tárgyában visszavonásig a következő intézkedés érvényes: Polgári személyeknek a csapataink részéről megszállott szerb területekre a. — Álmodok, álmodok instálom, bár nem 'nagyon szépeket. . De ez talán ettiil a sebtül van. Fáj1 ““a tüdőm,..ahol j golyó átfúrta, de azért álmo- dö.k . . . Nem olyanokat,, inipt régen, de még azért — azt hiszem, nincs-otthon, semmi baj . . . A gyógyulás- folyamán éri pesti kó'házba kerültem és el is feledtem a Juont, az álmaival egyeleinben. Hónapokig nyomtam az ágyat, inig végre könnyebb szolgálatra alkalmassá váltam. A nyár végén egy vasúti vonal .őrzését végeztem, amikor az egyik alagút őrségénél megint a Jüön került ebbéin. De nem a régi Jtióií. Sovány,- sár- gáképü, horpad* mellű, csak a nagy fekete széniéi világitotlak most talán még, nagyobb fénnyel. . — No Juon, kérdem én, hát megint összekerültünk . . ..? — Össze, de szépen is nézünk ki, instálom. A hadnagy ur biceg, én meg köhögök, hogy a fene egye meg a muszkáit ... — Egyéb baj se legyén Juon fiam, majd meggyógyulunk . . ,-Yí'Dé van ám egyéb baj is, instálom . . . -Noiio c'sak nem a Mariuca . . . — De épen az ..... . '—‘tán'csak álmodtad ? — Nem, most már nem álmodom, most már tudom. Itt járt az anyám, az hozta a hirt. EÍsze- rette az asszonyt Onuc, az erdőkerülő, azt nem vitték el katonának;' ’ ol — Vénasszony be&éd lesz az csak te Juon, ne öld magad azért *a bánattal, nem lesz az igaz ... G ' : ; Sokszor én is azt hiszem, de többször meg azl, hogy igaz.; Cig’ányasszbhy könnyén felejt. Azután „jnegay.fna;..lxijr*,l'ó^,,tiiá^- ítÉhi álmodom, mert örökké' ez a ‘göűdoíat niőtöizkaíf a fejeriiben és egy szemhunyákt se tudók aludni. — No csak verd ki a fejedből ezeket a gondokat Juon, az örökös báhkódással csak magadnak ártasz ... — Szabadság kellene nekem hadnagy uram, hogy körülnézhessek otthon egy kicsit . . . — De hiszen tudod; hogy most nem lehet.. . — Tudom, '-tudom,' de épen ez á baj, attól félek, hogy egyszer megszököm . . . —.Ne bolondozz - Juon, mert az ilyesmit nagyon megbánhatnád . . . És nem is- szpkött1 meg Juon. Egy ködös októberi estén ja niíkor két lépésnyire sem lehetett látni,. az .alagút, szájához került őrnek Juon, épen a sínek mellé, ahonnét elmozdulnia nem volt szabad. Egy darabig csak szorongatta a muszka puskáját, azután beült az őrhelyre, a gondolatai meg otthon jártak Bábolnán, a marosparti kis cigánykalyibánál, ahol valamikor az ő menyörszága volt. Ébren álmodozott ő addig, amig a fáradt agyát és kimerült szemeit el nem takarta a valóságos álom. . . . • Látta amint Mariuca méggyujlotta a lámpát; . . . egy alak séttenkedik a háza felé , __ világo san felismeri, ez a fekete Onuc hatalmas alakja. De milyen különös . . . Mennyire dübörögnek ennek az Onuciiak a léptei . . . nini milyen vörös szemei vannak, hogy világítanak a sötétben. Hogy zihál a melle és szájából valósággal okádja a füstöt . . . No, most mindjárt itt lesz . . . Szorongatta a fegyverét lövésre készen tartva, no most! És kiugrott az őrhelyéről. * He * » Este jelentés jött a . . . szánvu őrsről, hogy Zsurs Juon honvédet halálra gázolta a upnat az alagút bejárójánál. A mozdonyvezető állítása szerint,. a katona neki ugrott' erővel a mozdonynak, megállásról már szó sem lehetett.
