Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-09 / 45. szám
TÁRSADAIjMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestűletnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér ■Megjelenik minden kedden 8-12 oidal terjedelemben. Felelős szerkesztő-luőv.donos : Or. ÄJTÄI HAGY ÚÁ&&VX. F .'munkatárs RÉVAI KÁBOLV Szerv oszt cinén: Hsuiya.iy János-u. 14. az., hová a lapkÖv.lemények küldendő Hiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-hi' hol 7>t előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. Béke gondolatok. Ellenségeink azt hiresztelik s lapjaikban ismételten hirdetik, hogy monarchiánk és a német birodalom belefáradt a háborúba s szeretne békét kötni. Akinek a háza ég, az kiabál legjobban. Akik a békét leginkább óhajtják, azok hangoztatják, legélesebben. Nincs miért tagadjuk, hogy a béke áldásait emberségből mindnyájan szívesen fogadnánk. De csak az olyan békét, mely hazánknak, nemzetünknek beláthatatlan időkre biztosítaná a nyugalmas fejlődést, a gazdasági előhaia- dást s a teljes felvirágozást. Másféle béke nem kell! Kitűzött célunkat el kell érnünk, mert mi nem sportból mentünk bele ebbe a háborúba, hanem azért, mert nem kerülhettük el azt. S éppen azért, ebben a háborúban kell kivívnunk a tartós és szilárd békét. E világtörténelmi munka akkor fog véget érni, ha egész munkát végeztünk. De bármiként is szeretnők siettetni e munka bevégzését s megteremteni nagy viaskodásunk dicsőséges végét, nem rajtunk áll! Megvert s letiport ellenségeinknek kell belátniok, hogy további küzdelmük meddő s kilátásuk sincs arra, hogy a hadiszerencse még valahogyan feléjük forduljon. Hála Istennek kénytelenek sem vagyunk siettetni a háború végét. Diadalmas hadaink minden oldalon előre haladnak Miért végezzünk félmunkát ? Hogy pár év múlva újra ránk törjenek irigy szomszédaink s égő csóvát vessenek házaink fedelére? Nekünk meg kell teremtenünk a nagy közép európai szövetséget, mely lehetetlenné tegyen továbbra minden háborús gondolatot. Ez a nagy szövetség állana: Német-magyar-osztrák-török, román, bul- gár és görök országok erős szövetségéből; ez a szövetség ellensulyozhatná a nagy szláv törekvéseket s az angolok önző hatalmi politikáját. S Isten segedelmével ezt el is fogjuk érni ! A miként a nagy Vilmos császár mondta : szuronyaink hegyével fogjuk tollba mondani a béke feltételeit. Győzni fogunk, mert az igazságnak, az erkölcsnek győznie kell! Mert lehetetlen, hogy a mé- regkeverők, orgyilkosok szövetsége kerítse hatalmába az emberiséget s vesse rabláncra a XX-ik század kuitur nemzeteit. Igen! Ezzel a feltétellel s a győzelem biztos tudatával nekünk sincs okunk letagadni, hogy a háborús állapotnál kívánatosabbnak taríjuk mi is a boldog, áldásc: békét! „Akkor lesz majd égzengés a világon, Ha eldördül a végső ágyuszó ; Lesz örömünnep a magyar tanyákon S egy egész erdő lengő lobogó. Azért hát félre a kételkedéssel ! A magyar nemzet hazája nem vész el ! A diadalra nekünk van jogunk. Nekünk győznünk kell s győzni is fogunk. Győzni fogunk! . . . Olaszország katonai és diplomáciai bukása A Knien, a fotrneini hidfo állasainál, a dc- beidéi fensik szélén keserves támadásokba ke; dett az olasz. Minden egyes támadása rendkivi súlyos veszteséggel összeomlóit és összeomlottá azok az olasz támadások is, amelyeket a karin thiai határon és a Dolomitokban kezdett. Úgy látszik, az orosszal együtt utolsó ere - sebb aktiv kísérletet tett még egyszer az olas: amellyel ma állunk ötödik hónapja háborúban Minden olasz támadás meghiúsult nemcsak a lep utóbbi napokban, de a háború kezdete óla mind máig, hiszen az olaszok sehol semmiféle ered ménnyel nem kérkedhetnek. Az áruló szövetsége öt hónapi hadjárata rendkívül sok embert fo A„NAGYBÁNYAI NIRLÄP“ TÁRCÁJA Holnap . . .*) Holnap itt hagyok szépen csöndben mindent De velem jönnek azért a dalok Azok, amiket reszketegen irtain, Azok, amikben folyton-folyvást sirtani, Azok, amikben Veled maradok . . . Hónap nagy nap lesz, nézz csak ki a tájra Vérfellos erdő, — pergő falevél . . . Nem örömpir ez. itt temetni fognak Az életpir, az örömök megrogynak, Halál fátyollal közeleg a Tél. Holnap ilyenkor több lesz iü a bánat A Kőrösparton megáll egy malom Ha arra járnál elmerengve, busán S fájna az ősz ily sápadt koszorúsán, Imádkozd el a legszebbik dalom. Heutschy Gyula. *) Az északi harctéren hősi halált halt bányamérnöknek utolsó dalaiból. Az ostoba. Percy Gwynn szobájába lépett, világot gyújtott és az órájára nézett. Öt perc hiányzott a félháromból. Könnyebbiken fellélegzett. Számítása szerint csak négy órára fejezhette volna be munkáját. Elővette pénzestárcáját, kivett belőle egy kö- teg bankjegyet és mérlegelte tenyerén. Boldogan mosolygott. Hetvenezer font sterlinget tartott kezében. Letelepedett karosszékébe. Végigondolta az egész esetet. Milyen pontosan kidolgozta tervét minden legaprólékosabb részletében. Mennyi önuralomra volt szüksége, hogy bevárja a pontos időt, hogy a sikert biztosítsa minden kockázat, veszély nélkül. Minden csábításnak és kisértésnek ellent tudott állani. Megőrizte hidegvérét és hangyaszorgalommal elhárított Htjából minden akadályt, úgy hogy emberi számítás szerint a legcsekélyebb baj sem érhette. Ma éjjel végre bekövetkezett a várva-várt óra, amelyben elkövethette a hónapok óta gondosan előkészített betörést a „Robinson South Af- rica Banking Co. Limited“-be, amelynek páncélos szekrényéből hetvenezer fontot emelt el vadonatúj bankjegyekben, Az értékpapírokat ott hagyta . . . hozzájuk sem nyúlt . . . Percy Gywnn nagyot nevetett a gondolatná'. hogy holnap a lapok már hasábos cikkeket közölnek a vakmerő, relytélyes betörésről, amelyi ismeretlen tettes elkövetett. Jutalmat tűznek ki kéz- tekeri lésére, a rendőrség lihegve kutat utána u mulatóhelyeken vidám strófákat énekelnek majd a szenzációs eseményről és az élclapok karrikafurá kát rajzoltatnak a rendőrség kudarcáról. De a tettest nem fogják el soha ! — A gyanú legkisebb árnyéka sem térköz hetik hozzám, -— gondolta magában Percy Gwym,, aki feltétlen biztonságban érezte magát. Végre bebizonyíthatja, hogy nem minden tolvajt lehet e: csípni Ezer eset tanúsítja, hogy a legkörmönfon tabb bűnösök hihetetlen ostobaság által árulták ti magukat. — De én vigyázok és nem árulom el m; gamat, — gondolta Percy Gwynn, miközben ele gedetten dörzsölte kezeit, — A leghíresebb krimi nálisták is törhetik rajta az eszüket, hogy milyen módon juthattam be, anélkül, hogy a lakaton, a lón vagy ablakon a betörés nyomai láthatók volnának. Ujjlenyomatot sem találhatnak, mert gun
