Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-26 / 43. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP í 915. október 26. el sorsát Lengyelországnak is. Szivünk e- gyütt dobban az övéikkel. A két nemzet kéz a kézben áll: | szabadságot kérve Lengyelország számára ! A bolgár nemzet. A bolgár nemzet a Balkán legbecsületesebb, legintelligensebb, legkomolyabb s legfegyelmezet- tebb népe. A német népet oly annyira jellemző s az ő nagyságukat adó jeles és értékes tulajdonságok, mint a komoly munka szeretete, a fegyelmezettség és kötelességtudás, a józanság, az egyéni érdek alávetése a nagy közösség a nemzet érdekének, a nemzet érdekében való megértő együttműködés és összetartás becsületes önérzetességgel párosulva, egy balkáni népben sincsen meg, csupán a bolgárban. Ehhez járul még a bolgároknak Ferdinánd cárjuk iránt való igaz szeretete, föltétien bizalma, ragaszkodása és hűsége. E lojális érzelmek annál erősebbek, mert ők úgy tartják, hogy az ő cárjuk Vilmos császár után Európa legtehetségesebb uralkodója, a ki hivatva van a Balkánon azt a szerepet betölteni, a mit Vilmos császár a német birodalomban és egész Európában betölt s igy Ferdinánd hivatva van Bulgária nagyságát és hatalmát és balkáni hege móniáját véglegesen megalapozni és megerősíteni. Nagyra tartják uralkodójukat a bolgárok és épp ezért bíznak benne és politikájában, és nem oktalanul. Ferdinánd annyira népe szivében van ma már és ezért nem kell agódnia az egynéhány elvakult russzofil és a guruló rubel lelkiismeretlen politikusaitól. Népét maga mellett érezve haladhat a bolgárok királya a maga utján, melyen népének dicsőségét és nagyságát akarja elérni. E sorok írója a legutóbbi esztendőkben éveken át utazgatott és tartózkodott folytonosan Bulgáriában és ez idő alatt számtalan alkalma volt érintkezni a bolgár néppel, kereskedővilággal, hivatalnokokkal, katonatisztekkel, kik mindig a tiszteletre és szere- tetre íegméltóbb modort tanúsították. Ez annál természetesebb, mert a bolgár nép mindéh rétegében a cselekvés indító rugója a nemzet nagysága, mozgató ereje a kötelességtudás és fegyelmezettség, erkölcsi ereje az önérzetesség és becsületesség. Ez az egyedüli balkáni nép, melyet minden vonalon a komoly kötelességludás, a munka szeretete és a teljes becsületesség jellemez. A bolgár nép rendkívül szorgalmas és igen takarékos; semminemű munkát nem röstell, de legjobban mégis az olyat szereti, mely intenzivebb tevékenységet igényel. Hiszen láthatjuk nálunk is, hogy az oly rendkivül figyelmet kívánó és aprólékos kora reggeltől késő estig folytonosan elfoglaló konyhakerfészetnek ők a legkiválóbb művelői. Már például a kevesebb munkát adó baromfitenyésztést a bolgár éppen ezért nem kedveli any- nyira, mert az nem igényel oly intenzív munkát. Ezért Bulgáriában a baromfitenyésztéssel a legtöbb helyen bevándorolt és megtelepedett magyarok foglalkoznak. Egész magyar falvak vannak ez országban, melyek lakói csaknem kizárólag baromfitenyésztésből élnek. Csak az a sajnos, hogy e magyarok ott végleg megtelepedtek, inig a bolgárok külföldön keresve is hazájuk nagyságáért dolgoznak. A bolgár kertészek kora tavasztól késő őszig megfeszített szorgalommal kertészkednek Magyarországban, Ausztriában, sőt Németországban is, de minden év őszén, október, november i hónapban, összegyűjtött pénzükkel megtérnek hazájukba, hogy külföldön szerzett pénzükkel nemzetük vagyonát gyarapítsák. Akárhányszor láttam bolgár kertészt ősszel hazatérni 3—5 ezer korona megtakarított keresettel. Ez a szorgalom és takarékosság minden bolgárt jellemez. A katonatisztek is oly takarékosak, hogy bár nincsen valami különösen fényes fizetésük, a mikor törzstisztekké lesznek, már mindegyiknek van pár ezer leiva (frank) tanarékbetétje. Katonatisztjeiket a takarékosság mellett különösen jellemzi demokrata szellemük is, a mi különben Bulgáriában az egész hadsereget áthatja. És ez a demokrata szellem egyáltalában nincsen a fegyelem rovására, sőt inkább hasznára. Ez ugyanis megteremtője az öntudatos fegyelemnek, melynek alapja az önálló gondolirozás és az önfegyelmezettség. Mennyivel hatalmasabb pedig az ilyen fegyelem a vak fegyelemnél, azt eléggé megmutatta ebben a világháborúban is, a német és orosz katonaság közötti nagy külömbség. A bolgár tisztek demokrata szellemét igazolja a következő két kis epizód is, melynek e sorok Írója tanúja volt. Egy alkalommal Raliova bolgár hajóállomáson beszállt a hajóra egy ezredes. A beszállásnál maga segített legényének a podgyász bevitelénél és a hajón, midőn a legény a pod- gyászlerakása után feszes tisztelgéssel elköszönt, az ezredes kezet nyújtott tisztiszolgájának és meleg kézszoritással bi csuzott el tőle. Másik igen jellemző eset a következő: Egyszer egy bolgár gárdista főhadnagy utazott hajónkon Belgrád felé. A hajón volt — természetesen a harmadik osztályon — a legénye is. Mikor hajónk a Vaskapucsatornához közeledett, — a tiszt engedelmet kért tőlem, hogy legényét egy időre hátrahivhassa az első helyre. Itt aztán a csatornán való áthaladásunk közben részletes, kimentő és teljes tájékozottságra valló előadást tartott tisztiszolgájának. Megmagyarázta neki a Vaskapu-csatorna rendeltetését, építésének körülményeit, méreteit stb. Ebben a hadseregben, hol a tisztek ily módon bánnak a legénységgel, igazán példás fegyelem uralkodik. Az igy kezeit legénységet tisztjeihez a fegyelmen kivül a szeretet, tisztelet, bizalom megbecsülés és legnagyobb ragaszkodás fűzi. Ez a katonaság, tekintve még végtelen haza- és király szeretetét, lehetetlen teljesítményekre is képes. Rendkívüli a bolgárokban a fajszeretet és az ebből folyó összetartás. Bárhol legyenek is, bárhova kerüljenek is, mindig, minden körőlmények között bolgárok maradnak és egymással a legszorosabban összetartanak. A hajón is akárhányszor egy-egy bolgár utasnak bárki idegennel, más utassal, vagy a hajószemélyzetből valakivel nézeteltérése támadt, rögtön az összes boigár utasok ösz- szejöttek honfitársuk támogatására és védelmére. Azt is el kell azonban ismerni, hogy az igazság- szerelete ilyen esetben sem hagyta el őket azért soha. Ha pártolták is honfitársukat, de ha igaza nem volt, úgy maguk világosították föl, sőt rendre is utasították. A nézeteltérések külömben legtöbbnyire a bolgárok rendkívüli önérzetességébői és ebből folyó érzékenységéből eredtek. A bolgárok ugyanis rendkivül önérzetesek. Önérzetességük azonban sohasem csap át a gőgbe. A szerbeknél ezzel ellentétben az önérzetesség határtalan gőgben és hencegésben nyilvánul. Nagy súlyt veinek a bolgárok mindig ifjaik kiképzésére. Ebből a célból katonatiszjeiket azelőtt többnyire Pétervárra küldötték nagyobbfoku kiképzés miatt. Igaz, hogy ezáltal hadseregük köréMilyen kihalt volt Dunaberény a reggeli ködben. A főutcán nem voltak nyitva az ablakok, és nem néztek ki rajta kövérkés kisvárosi lányok. Még sosem járt ilyen korán az utcán, mint ma reggel. És tegnap este ? . . . Igen tegnap még ott volt a zsuron Zádoréknál a füstös petróleumu j lámpás szalonban. A kis sápadt Zádor Maiimnak : a fülébe súgta, hogy holnap majd kérdez tőle valamit a korzón öt órakor . . . Hirtelen az órájára | nézett öt óra volt . . . fületövéig elvörösödött és | nagyon, nagyon szégyelte magát. Manci most ott sétált a Berényi korzón kék. csikós ruhájában, rózsás kalappal sápadt arcú fejecskéjén. A szive elszorult ... De aztán rá nézett Magdára és nem látott többé semmit csak Magda kék szemeit. Sötét kék szemeit, amelyek nagyon nagyon kékek voltak . . . szinte feketék . . . Magda ! A lány fölnézett merengéséből. No mi az Pista»? Már megint a szerelem ? A fiú vállat vont. Nem, most egészen másat fogok beszélni. Átható éles fütty hasította meg a levegőt. Lenn a hajóállomásnál vígan bolyongtak a fehér ruhás ibolyáskalapu lányok és vékony felkötött J karú katonatisztek. Gyerünk hajókázni ! Kiáltotta Magda és könnyű léptekkel szaladt le a keskeny kőlépcsőn. A hajóra izzón, melegen sütött a tavaszi nap. Magda egv vászonszékre ült, egész a fedélzet szélén, hogy jobban láthassa a vizet. Szembe vele egy sebesült százados állt; a lány ezt figyelte. A fiatal tiszt észrevette Magda tekintetét, visz- sza nézett és egészséges balkezével folyton sűrű göndör haja közt babrált. Magda nézte, nézte szomorúan és eszébe jutott egy másik . . . Hirtelen megcsillant a szeme és a fiúhoz fordult. Mondja Pista ? Maga mért nem katona ? A fiú dadogott valamit hivatalról, fölmentésről, aztán elvörösödött, félre fordult és hallgatott. Kínosan, furcsán érezte magát. Valami vad féltékeny düh marcangolta belül. Szeretett volna oda rohanni és pofon ütni az' a gyerekképü századost. Igen! Ilyen volt a másik is; most tisztán, nagyon tisztán emlékezett rá. Ilyen este volt akkor is meleg késő tavaszi, mikor Magda elhagyta őt egy karcsú kis hadnaggyal. Lelkében háborgott az indulat, halántéka lüktetett, feje szédült, azt hitte belebolondul. És ebben a kínos pillanatban valami ad, kegyetlen mindent elsöprő gondolata támadt és odafordult a lányhoz. Magda ! maga várni akar arra a fiúra, egész a háború végéig ? A háború! Ki tudja mikor lesz vége. Biztos forrásból tudom, hogy még öt évig is eltarthat. Öt év •. . . hogy mi lesz magából öt év alatt . . . meg fog csunyulni, száraz, fanyar, vén lány lesz belőle. Magda nem felelt, a földre nézett és arcáról eltűnt a mosoly. És ez a szomorú, sápadt arc még jobban feltüzelte a fiút; szerette volna megtörtén könnyes szemmel látni a büszke, vígkedvű leányt. Egyszerre ékesszóló lett és-valami csodálatos meggyőző erővel beszélt. Elmondta, hogy Magda meg fog vénülni, már most sem olyan szép, mint volt. Arca megnyúlt és sápadt, szája körül széles fanyar vonás húzódik. A sok keserű várás, aggódás egészségét is fel fogja őrölni. A fiú, meg a szőke pipogya kis hadnagy majd rá sem fog nézni, ha viszsza j jön, lesznek szebb, másabb, fiatalabb lányok. Vagy pedig ha haza jön sebesülten, betegen talán nyomorékon, ő a viruló szép lány, hogy fog mellette kinézni. Milyen élete lesz neki, a gyönyörű nőnek egy beteg korhadó roncs mellett. Ápolni fogja ? Ő, aki mutatásra életre termett. Arra, hogy selymeshaju erőteljes férfit sze- ! ressen. Nem ! A Magda puha kis kezei, ezt nem tudnák megtenni; ehez nem ösmeri elég erősek- [ nek! Pedig úgy lesz ! Ne reméljen semmit is,
