Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-26 / 43. szám
1915. október 26. NAGYBANYAI HÍRLAP ben az oroszok iránt való bizonyos fokú tisztelet j fejlődött ki, de ez sohasem lett olyan szolgai, mint például a szerbeknél és sohasem ment az észsze- rtiség határán túl. A tudományos pályára készülő ifjakat azonban, mint a tanárok, orvosok és mérnökök, csaknem mind Németországban taníttatják. Hamar fölismerték ugyanis a németek kiváló tulajdonságait és az azokban rejlő hatalmas erőt Általában a bolgárok sem áldozatíól, sem veszedelemtől, sem egyébtől nem riadtak vissza soha, hogy népük és hazájuk nagyságát növeljék. Az ilyen sokat küzdölt és sokat szenvedett, önérzetes, törekvő és becsületes fajnál ez különben természetes. Bámulatos különben, hogy ez a faji jellegénél fogva kiváló tulajdonságokkal bíró, velünk rokon turáni- népfaj — mert jó lesz megjegyezni, hogy a bolgár tulajdonképpen nem szláv eredetű — korai és csaknem teljes elszlávosodása ellenére, mikor a szláv nyelvet és vallást fölvette, nem tette magáévá a szlávság legtöbb, faját jellemző hibáját a gőgöt és- alattomosságot, a lelki és testi piszkosságot, A szerb népnél például már külsején rajta ül a piszok. A bolgár pedig nagyon tiszta. Igaz, hogy a lelki tisztaság nem tűr testi piszkot sem. A bolgárok turáni eredetéből és ezzel velünk, magyarokkal közeli rokonfaji jellegéből magyarázható talán az a szeretetteljes szimpátia, mellyel velünk szemben viseltetnek. Mindig tapasztaltuk ezt a nép, a katonaság, sőt a hatóságok részéről is. És ezt a. szimpátiát és ennek fejlődését nagyban elősegítik a kenyerüket nálunk kereső bolgár kertészek, a kik a mellett, hogy legnagyobbrészt nyelvünket is megtanulják, mindig a legnagyobb megbecsülés, hála és ragaszkodás hangján beszélnek rólunk, magyarokról. A bolgárok igazán megérdemlik tőlünk, hogy ez érzelmeiket mi :— mint velük rokon népfaj — hasonlókkal viszonozzuk. A közös Címer és zászló. A király saját elhatározásából ezentúl uj címer és uj zászló fogja jelezni a monarchia két államának közös intézményei felett a két állam egyenlőségét, összetartozandöságát s a dinasztia által való egyiiltes és elválhatatlan birtoklását. mert ebből a háborúból senki sem fog egészségesen vissza lérni. Aki nem lesz sebesült, az egy nehéz, sorvasztó kórt hoz magával, ami még rósz- szabb ! És az a kis hadnagy ... az nem sokat bir ki, látszik az alakján, sápadt fiatal arcán . . . A fiú elszédült és megittasodotf a saját hangjától, mind lázasabban vérengződben beszélt. Elmondta, hogy el fog esni, mert a tisztek nagyrésze elesik, csillogó kardbojtjuk és expónált helyzetük miatt. Beszéli össze-vissza mindent, halomra hordta a legrémesebb dolgokat a háborút nemlátott ember tudatlanságával. Elmondta, hogy Magda nem arra való, hogy egy életen keresztül gyászoljon valakit, ő azt úgysem bírná betartani. Aztán hevesen forrón kérte, legyen az övé, ő biztos pozíciót adhat neki, és hogy szereti nagyon, nagyon. Lassan este lett. A nap elbújt a budai he- j gyek mögé és hűvös szél borzongatta a Duna kékes sima tükrét. A hajó a kikötőbe ért. Kiszálltak. A folyópartra köd ereszkedett és süni hideg eső áztatta a köveket. A lány fázósan borzongott össze, arca sápadt '/olt és beesett. Fehér íuhája gyűlölt, és kalapjáról fá-radtan konyuitak le az ibolyák. A lépcsőnél szembe került a fiúval, megállt. Megvetően kegyetlenül mérte végig. Minden címeren és minden zászlón, mely igy közös intézményt jelez, hangsúlyozva lesz mind a három momentum, melynek kifejezésére u fejedelmi elhatározás súlyt vet. Hogy ez lehelséges legyen, ahoz mindenesetre szakítás kellett azzal a némely körökből kiirfhatatlannak tetszett felfogással, hogy Ausztria s az osztrák császárság az a magasabb egység, melyben Magyarország tulajdonképp csak nagyobbkörü autonómiával húzódik meg. Az uj rendezés valóban külön államnak kívánja megállapítani Ausztriát s az osztrák államtól külön államnak a magyar államot. Éhez az is kelleti, hogy az osztrák államnak is a címere állapíttassák meg. A címer meg van állapítva, épp olyan minden részletet tekintetbe venni igyekvő gondossággal, mint a magyar államé. Úgy a magyar, mint az osztrák állam címerében külön-külön benne van Dalmáciának s Bosznia-Hercegovinának címere. Az osztrák államcimer és a magyar állam- cimer összekombinálva a közös dinasztia címerével : ez lesz az ujrend szerint a két állam közös intézményeinek jelzője s ugyanilyen szellemben szerkesztetnek meg a zászlók és lobogók, melyek a közös hadsereg s a közös tengerészet egységei felett lobognak. Az uj rendezésben, melyről nyilvánvaló, hogy a király szándékai szerint történt, meg kell látni őfelségének két törekvését: Az egyik az, hogy helyre igyekezzék hozni a harmóniát a monarchia1 valóságos közügyi állapota és annak jelvényekben való jelentkezése között. Az uj jelvények úgy a monaichia egyes államai felé, mint a külföld felé jelezni kívánják a három momentumot, melynek kidomboritására őfelsége súlyt vet: hogy az osztrák-magyar monarchia két állama egyenlő rangú, jelentőségű és önállóságú, hogy egymással összetartózik s hogy a dinasztia elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul birtokolja. A másik törekvés, mely az uralkodó részéről ez elhatározásában megmutatkozik, nyilvánvalóan az, hogy fejedelmi hajlandóságát és elismerését mutassa ki a ma'gyar nemzet iránt, mely visszaszerzett önálló államiságának és nemzeti egyéniségének erejét fentartás nélkül, önfeláldo- zóan, páratlan hűséggel és vitézséggel adta rendelkezésére nemcsak saját hazájánan, de Ausztriának is, a monarchiának, a dinasztiának. Őfel- * * Köszönöm Pista a szórakoztatást. Azt tud- j tani magáról, hogy buta, de ízt még nem, hogy j romlott. Most már azt is tudom. Többet ne kerüljön a szemem elé I . . . ésmost Isten vele! Sarkonfordult és egy pillanat alatt eltűnt a tömegben karcsú termete. A fiú pedig állt állt és szomorúan bámult bele a nagyvárosi éjszakába . . . * Aztán haza ment eljegyezte a Berényi kislányt és komolyan végérvényesen feltette magába, hogy nem megy többet Pestre. De egyszer mégis odavetődött. Meleg júliusi este volt és a hársak édes, bóditós illata töltötte meg a levegőt. A keletin rengeteg ember tolongott, valami sebesültek érkeztek, mondta, a kövér részegei vonatbakter. Pista egy sarokba állott szomorún lekonyult fejjel, bámult mint régen . . . egy tavaszi délután. Nézett . . . nézett és hirtelen forogni kezdett vele a világ. Ugyanaz a kosztümü a fehér, ibo lyás kalap, a vállbán széles, karcsucsipőjü termet. . , Magda ! . , . Még a kabáton is ott van a keskeny őv és a két fehér gomb . . . Igen Magda, semmi kétség! Agya égett, szinte megtántorodott és bámult bámult, addig bámult amig a fehér kabátot átfogta két izmos csukaszürke kar. 3. sége hangsúlyozni kívánja az uj rendezéssel annak elismerését, hogy a magyar államnak önállósága és egyenlősége ereje ennek a monarchiának. Jutalmazni kívánja egyelőre ezzel a magyar nemzeti érzést az óriási világháborúban,- mely a világtörténelem számára bizonyította be, hogy ez a magyar nemzeti érzés a legjobb s a legmagasabb értelemben értett konzervatív erő, mely biztosságot és siket jelent minden számára, ami rája v i n építve. Őfelsége súlyt vetett rá, hogy e rendezés megtörténjék s az ő fejedelmi szándéka nyilvánvalóvá váljék még a nagy világmérközés során, melyben e monarchia megmutatta, és a magyarság bebizonyította, hogy tud és akar. Ezt az atyai indulatot, mely a király elhatározását su- galta, hálával fogadjuk. hírek. Október 25. Dalok a tartalékkórházból. Irta : o. b. I. A hatos számú kórterembe Hoztak egy kicsiny hadnagyot, És egyik ápoló kisasszony Halavány arca felragyog. Az őszi napban mosolyogva Lesi a széles gangon át, Lesi a szőke gyerekhadnagy Lefüggönyözött ablakát. A függöny mögött vig az élet Hangos, meleg a kórterem, Fehérkőfényes karcsú lányok, Mulatnak vígan, esztelen. Mulatnak ... és a halvány lányka. Lesi sok forró könnyön át, Lesi a szőke gyerek-hadnagy Lefüggönyözött ablakát. II. Piszkos sötétes kórterembe, Hol bágyadó a lámpa fény, Lakik egy borzas, göndörhaju Húszéves közlegény . . . Gubbaszkodik vén, horpadt ágyán, Sok fáradt őszi délután És megremeg ha belép hozzá, Egy karcsú urilány . . . Éjszakánkint a kopott párnán Sok édes álmot sző szegény És bebámul az éjszakába, A sápadt közlegény. Az ebédnél sem izük semmi Szüntelenül a lányra les r És könnyekkel lesz tele lassan A sótlan bableves. Személyi hírek. S m a r e g I a János honvédfőhadnagy pár nap óta itthon tartózkodik. — Csaba Adorján vármegyénk főispánja a ref. egyházmegye gyűlése alkalmából városunkban időzött. Ne világítsunk halottak napján. A Had- segélyző bizottság a következő felhívást bocsátotta ki: Halottak napja közeledik . . . Amikor a legszegényebbek is pár szál virágot visznek, egy-két gyergyát gyújtanak szeretteik sírjára. Ma, a megpróbáltatások eme napjaiban azonban talán még szebb, meghatóbb módon róhatjuk le elhunyt
