Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-26 / 43. szám

1915. október 26. NAGYBANYAI HÍRLAP ben az oroszok iránt való bizonyos fokú tisztelet j fejlődött ki, de ez sohasem lett olyan szolgai, mint például a szerbeknél és sohasem ment az észsze- rtiség határán túl. A tudományos pályára készülő ifjakat azonban, mint a tanárok, orvosok és mér­nökök, csaknem mind Németországban taníttatják. Hamar fölismerték ugyanis a németek kiváló tulaj­donságait és az azokban rejlő hatalmas erőt Általában a bolgárok sem áldozatíól, sem veszedelemtől, sem egyébtől nem riadtak vissza soha, hogy népük és hazájuk nagyságát növeljék. Az ilyen sokat küzdölt és sokat szenvedett, önér­zetes, törekvő és becsületes fajnál ez különben természetes. Bámulatos különben, hogy ez a faji jellegé­nél fogva kiváló tulajdonságokkal bíró, velünk ro­kon turáni- népfaj — mert jó lesz megjegyezni, hogy a bolgár tulajdonképpen nem szláv eredetű — korai és csaknem teljes elszlávosodása ellenére, mikor a szláv nyelvet és vallást fölvette, nem tette magáévá a szlávság legtöbb, faját jellemző hibáját a gőgöt és- alattomosságot, a lelki és testi pisz­kosságot, A szerb népnél például már külsején rajta ül a piszok. A bolgár pedig nagyon tiszta. Igaz, hogy a lelki tisztaság nem tűr testi pisz­kot sem. A bolgárok turáni eredetéből és ezzel velünk, magyarokkal közeli rokonfaji jellegéből magyaráz­ható talán az a szeretetteljes szimpátia, mellyel velünk szemben viseltetnek. Mindig tapasztaltuk ezt a nép, a katonaság, sőt a hatóságok részéről is. És ezt a. szimpátiát és ennek fejlődését nagy­ban elősegítik a kenyerüket nálunk kereső bolgár kertészek, a kik a mellett, hogy legnagyobbrészt nyelvünket is megtanulják, mindig a legnagyobb megbecsülés, hála és ragaszkodás hangján beszél­nek rólunk, magyarokról. A bolgárok igazán megérdemlik tőlünk, hogy ez érzelmeiket mi :— mint velük rokon népfaj — hasonlókkal viszonozzuk. A közös Címer és zászló. A király saját elhatározásából ezentúl uj cí­mer és uj zászló fogja jelezni a monarchia két államának közös intézményei felett a két állam egyenlőségét, összetartozandöságát s a dinasztia által való egyiiltes és elválhatatlan birtoklását. mert ebből a háborúból senki sem fog egészsé­gesen vissza lérni. Aki nem lesz sebesült, az egy nehéz, sorvasztó kórt hoz magával, ami még rósz- szabb ! És az a kis hadnagy ... az nem sokat bir ki, látszik az alakján, sápadt fiatal arcán . . . A fiú elszédült és megittasodotf a saját hang­jától, mind lázasabban vérengződben beszélt. Elmondta, hogy el fog esni, mert a tisztek nagyrésze elesik, csillogó kardbojtjuk és expónált helyzetük miatt. Beszéli össze-vissza mindent, ha­lomra hordta a legrémesebb dolgokat a háborút nemlátott ember tudatlanságával. Elmondta, hogy Magda nem arra való, hogy egy életen keresztül gyászoljon valakit, ő azt úgysem bírná betartani. Aztán hevesen forrón kérte, legyen az övé, ő biz­tos pozíciót adhat neki, és hogy szereti nagyon, nagyon. Lassan este lett. A nap elbújt a budai he- j gyek mögé és hűvös szél borzongatta a Duna kékes sima tükrét. A hajó a kikötőbe ért. Ki­szálltak. A folyópartra köd ereszkedett és süni hideg eső áztatta a köveket. A lány fázósan borzongott össze, arca sápadt '/olt és beesett. Fehér íuhája gyűlölt, és kalapjáról fá-radtan konyuitak le az ibolyák. A lépcsőnél szembe került a fiúval, meg­állt. Megvetően kegyetlenül mérte végig. Minden címeren és minden zászlón, mely igy kö­zös intézményt jelez, hangsúlyozva lesz mind a há­rom momentum, melynek kifejezésére u fejedelmi elhatározás súlyt vet. Hogy ez lehelséges legyen, ahoz min­denesetre szakítás kellett azzal a némely körökből kiirfhatatlannak tetszett felfogással, hogy Auszt­ria s az osztrák császárság az a magasabb egység, melyben Magyarország tulajdonképp csak nagyobbkörü autonómiával húzódik meg. Az uj rendezés valóban külön államnak kívánja megálla­pítani Ausztriát s az osztrák államtól külön állam­nak a magyar államot. Éhez az is kelleti, hogy az osztrák államnak is a címere állapíttassák meg. A címer meg van állapítva, épp olyan min­den részletet tekintetbe venni igyekvő gondosság­gal, mint a magyar államé. Úgy a magyar, mint az osztrák állam címerében külön-külön benne van Dalmáciának s Bosznia-Hercegovinának cí­mere. Az osztrák államcimer és a magyar állam- cimer összekombinálva a közös dinasztia címeré­vel : ez lesz az ujrend szerint a két állam közös intézményeinek jelzője s ugyanilyen szellemben szerkesztetnek meg a zászlók és lobogók, melyek a közös hadsereg s a közös tengerészet egységei felett lobognak. Az uj rendezésben, melyről nyilvánvaló, hogy a király szándékai szerint történt, meg kell látni őfelségének két törekvését: Az egyik az, hogy helyre igyekezzék hozni a harmóniát a monarchia1 valóságos közügyi álla­pota és annak jelvényekben való jelentkezése kö­zött. Az uj jelvények úgy a monaichia egyes álla­mai felé, mint a külföld felé jelezni kívánják a három momentumot, melynek kidomboritására őfelsége súlyt vet: hogy az osztrák-magyar mo­narchia két állama egyenlő rangú, jelentőségű és önállóságú, hogy egymással összetartózik s hogy a dinasztia elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul birtokolja. A másik törekvés, mely az uralkodó részé­ről ez elhatározásában megmutatkozik, nyilván­valóan az, hogy fejedelmi hajlandóságát és elis­merését mutassa ki a ma'gyar nemzet iránt, mely visszaszerzett önálló államiságának és nemzeti egyéniségének erejét fentartás nélkül, önfeláldo- zóan, páratlan hűséggel és vitézséggel adta ren­delkezésére nemcsak saját hazájánan, de Ausz­triának is, a monarchiának, a dinasztiának. Őfel- * * Köszönöm Pista a szórakoztatást. Azt tud- j tani magáról, hogy buta, de ízt még nem, hogy j romlott. Most már azt is tudom. Többet ne ke­rüljön a szemem elé I . . . ésmost Isten vele! Sarkonfordult és egy pillanat alatt eltűnt a tömegben karcsú termete. A fiú pedig állt állt és szomorúan bámult bele a nagyvárosi éjszakába . . . * Aztán haza ment eljegyezte a Berényi kis­lányt és komolyan végérvényesen feltette magába, hogy nem megy többet Pestre. De egyszer mégis odavetődött. Meleg júliusi este volt és a hársak édes, bóditós illata töltötte meg a levegőt. A ke­letin rengeteg ember tolongott, valami sebesültek érkeztek, mondta, a kövér részegei vonatbakter. Pista egy sarokba állott szomorún lekonyult fejjel, bámult mint régen . . . egy tavaszi délu­tán. Nézett . . . nézett és hirtelen forogni kezdett vele a világ. Ugyanaz a kosztümü a fehér, ibo lyás kalap, a vállbán széles, karcsucsipőjü termet. . , Magda ! . , . Még a kabáton is ott van a keskeny őv és a két fehér gomb . . . Igen Mag­da, semmi kétség! Agya égett, szinte megtántorodott és bámult bámult, addig bámult amig a fehér kabátot átfog­ta két izmos csukaszürke kar. 3. sége hangsúlyozni kívánja az uj rendezéssel an­nak elismerését, hogy a magyar államnak önál­lósága és egyenlősége ereje ennek a monarchi­ának. Jutalmazni kívánja egyelőre ezzel a magyar nemzeti érzést az óriási világháborúban,- mely a világtörténelem számára bizonyította be, hogy ez a magyar nemzeti érzés a legjobb s a legma­gasabb értelemben értett konzervatív erő, mely biztosságot és siket jelent minden számára, ami rája v i n építve. Őfelsége súlyt vetett rá, hogy e rendezés megtörténjék s az ő fejedelmi szándéka nyilvánva­lóvá váljék még a nagy világmérközés során, melyben e monarchia megmutatta, és a magyarság bebizonyította, hogy tud és akar. Ezt az atyai indulatot, mely a király elhatározását su- galta, hálával fogadjuk. hírek. Október 25. Dalok a tartalékkórházból. Irta : o. b. I. A hatos számú kórterembe Hoztak egy kicsiny hadnagyot, És egyik ápoló kisasszony Halavány arca felragyog. Az őszi napban mosolyogva Lesi a széles gangon át, Lesi a szőke gyerekhadnagy Lefüggönyözött ablakát. A függöny mögött vig az élet Hangos, meleg a kórterem, Fehérkőfényes karcsú lányok, Mulatnak vígan, esztelen. Mulatnak ... és a halvány lányka. Lesi sok forró könnyön át, Lesi a szőke gyerek-hadnagy Lefüggönyözött ablakát. II. Piszkos sötétes kórterembe, Hol bágyadó a lámpa fény, Lakik egy borzas, göndörhaju Húszéves közlegény . . . Gubbaszkodik vén, horpadt ágyán, Sok fáradt őszi délután És megremeg ha belép hozzá, Egy karcsú urilány . . . Éjszakánkint a kopott párnán Sok édes álmot sző szegény És bebámul az éjszakába, A sápadt közlegény. Az ebédnél sem izük semmi Szüntelenül a lányra les r És könnyekkel lesz tele lassan A sótlan bableves. Személyi hírek. S m a r e g I a János hon­védfőhadnagy pár nap óta itthon tartózkodik. — Csaba Adorján vármegyénk főispánja a ref. egy­házmegye gyűlése alkalmából városunkban időzött. Ne világítsunk halottak napján. A Had- segélyző bizottság a következő felhívást bocsátotta ki: Halottak napja közeledik . . . Amikor a leg­szegényebbek is pár szál virágot visznek, egy-két gyergyát gyújtanak szeretteik sírjára. Ma, a meg­próbáltatások eme napjaiban azonban talán még szebb, meghatóbb módon róhatjuk le elhunyt

Next

/
Thumbnails
Contents