Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-12 / 41. szám
/ & üli, Vili. évtol' ai NayvDánva. 1915. október 12. 41. szám. NAGTBAhtAI hírlap Az Orszár 0" Hlőfiy.etési árak neg\ édévrc Megjeleaiik ».-• TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODAIjMI HETILAP. . r'’i- bá^’• ' ■ ■ ■ • r:s és a ,oi la-ytesíUletnek Hivatalos Közlönye. 7\ 5/er;te.szif' íhmyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők ■ r. yiäi ápol Yj. Kiadóhivatal: „Merni -:sM könyvnyomda Nagybányán, Hid-iitca (Bay-ház hol > r. el oft se íré • *»c hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■■ ■ A közélelmezés ügye. A lapok egybehangzóan a íreuge Leó hez méltó egyformasággal kezdik ha áztatni, hogy it; a2 ideje, h >gy a k n'nióny vegye kezébe a közélelmezési! N. a d ó ú jságnak dolgát. S nem lehet monJrv 1? •• meggondolatiar.nl v -gy ciha ár o :* r.n beszélnek! Goi egy kicsit nhfha el is késtek volna a kövj.eíé'.eikke! 1 Pont ppen tizennégy hónappal. A mióta a háború kitört és problémái nemcsak íeiv r Lilék, de előrelátó kormányzat számai i <: .re is kellett vetődn ök ! Kormány, mély békében Is ne tudná, hogy háború idején a közélelmezés, a polgári lakosság közélelmezése is. a katonai felszereléssel egyenlő fontosságú, ne n érdemelné meg a kormány nevet. A közélelmezés dolga kormányzati feladat és a főváros és a nagy városok is tehetetlenek e dologban, ha a kormány nem dolgozik előttük, számukra s meg nem adja nekik a hatalmat, hogy az országos munkából őreajuk eső rész! tervszerűen, kei! 3,nép. elláthassák. Megfelelő hatalom nélkül, még ha a legilletékesebb emberek ükié.mk is a városi tanácsban, meg tud ónak-e birkózni a drágasággal ? Már pedig nálunk ilyen helyzetben vannak a varosok. S az ilyen, kellő hatalommal fel nem ruházott város nemcsak a többi vevőkkel egy sorban, de a többi vevők között is a legrosszabb helyzetben ődöng a piacon. Ha sokat maximál, megszökik előle az áru oda, a- hol kevesebbet maximálnak. Ha a piac tudja, hogy eu.**k a szerencsétlen vevőnek minden áron bekell szereznie bizonyos készleteket, akkor meg is vesz rajta minden árt. Viszont egy városnak sincs annyi pénze, hogy am.t drágán vásárol, azt olcsón adhassa el. De ez nemcsak nálunk van igy, hanem a sokat dicsért és tanulmányozás helyett látatlanban folyton mintának áhított német birodalomban is. Ott is nagy a drágaság és ott most a városok Berlinné! az élükön kijelentették, hogy a városok élelmezése is egységesen szervezendő; birodalmi segítséggel sem láthatják el a maguk dolgát, ha a birodalom és a hatóságok minden hadi dolgot meg nem osztanak velük, tehát egyebek között a rekvirálán jogai is. Követelik, Hogy a kormány első sorban a fogyasztó érdekét nézze és ez érdek képviseletében egyformán szálljon . vembe minden fajta termelővel s minden .aj ’ kéz vethesse!, másodsorban azonban a varosokra is átruházza ezt a hatalmat s azt a lehetős ég. t, hogy ők is foganatosán tudjanak mindenkivel szembe szállani fogyasztóik érdekében. Ezt követelik a német városok, ezt követeli a német közönség. Piaci állapotaink csak akkor lehetnek rendben, ha a kormány teremt rendet! Nem ma, már tizennégy hónappal ezelőtt a kormánynak urának kellett volna lennie, mindennek, ami élelem a magyar piacon nyíltan vagy elrejtve található s a termelés időrendjében mindennek, ami termeltetik. S arra is kész tervének kellett volna lennie hogy ez az anyag terület, illetve mennyiség szerint mint osztassák szét az országban, hogy a városok egymással versenyez- zenek mint vevők a piacon. S végül a kellő hatalomról kellett volna gondoskodni, melylyel a városok megszerezhessék és meg is tudják tartani, ami igy rájuk esik. Lehet, hogy még nincs későn mind ez intézkedésekre nézve, akkor ez egy okkal több arra, hogy a kormány a kezébe vegye a dolgot, kezébe vegye a saját dolgát. Mer ismételjük, hogy a hadidrágaságga! vaié) megbirkózás országos feladat s a sikertelenségekért nem lehet felelősségre vonni pusztán a varosokat, amig az országos hatalommal megoldva nincs. Reméljük, hogy a kormány kezébe veszi a közélelmezés ügyét! El a pálinkával! Több törvényhatóságunk hozótt már olyan határozatot, hogy területén a korcsmák egész napon bezárva tartandök. Őszintén megvallom, valami hathatós orvosságul ezt az iszákosság elleni küzdelemben nem tartom ; mert aki lerésze- gedui akar, e:d teheti ezután is, sőt még a vasárnapi immkaszünetre is elláthatja magát annyi szesszel, amennyivel esik bírja és akarja. Mindennek dacára ez némi eredmény ezen a téren és mert tudom, hogy a felületes és csekélyke sikert is verejtékkel kell kiküzdeniink, készen volnék már ezt az eredményt is örömmel üdvözölni. Ami pusztán a vasárnapi korcsmázás idejének megszorít ;sát illeti, ebben inkább csak rendőri kényelmi intézkedést látokj de semmi esetre sem mélyen fekvő társadalmi fekély gyógyítására irányuló komoly törekvést. Nincs nálunk olyan munkaszüneti nap, amelyet a szeszfogyasztással közvetlen összefüggésbe hozni ne lehelne. Miért ? Mert semmiféle népnevelő kultúrintézményt nem tudtunk még a munkás számára létesíteni, semmivel sem tudjuk a munkaszünetet reá nézve üdítővé tenni, csupán a korcsmákat hagytuk nekik nyitva, a legtöbb bűnnek, az anyagi és erkölcsi züllésnek fertőző te- i lepeit. A munkaszünet a testi és szellemi erők feli újítására hivatott, az eredmény pedig ezzel szem- ben az, hogy az amúgy is elcsigázott testet a szesz még jobbaQ erőtleniti és a munkás, aki vasárnapját, habár csak mértékletes szeszfogyasztás- | sál tölti, rosszabbul kezdi munkáját a hét első napján, mint ahogy azt az előző hét utolsó órájá— ; bán a teljes elfáradás idejében befejezte. Hogy ez csakugyan igy van, utalok röviden a „Blaumontag“ általánosan elterjedt használatára. Mi egyéb éz, mint a szesz által okozott kimerülés ellen általánosan használt gyógykezelési mód. A munkás nem dolgozott vasárnap, de szeszt ivott és ennek j folytán még egy szeszivástól mentes napra van szüksége, hogy a megzavart testi egyensúlyt any- uyira, amennyire rendbe hozza. Hol maradt tehát itt a munkaszünet jótékony hatása ? — a korcs- j mában. És ha még haszna volna ebből az államnak! Dehogy van! Ellenben erkölcsi és anyagi kára annál mérhetetlenebb. Erkölcsi kárt jelent már az is, hogy azt a balga hiedelmet kelti az emberekben, hogy az állam a szeszfogyasztásból nagy jövedelmekhez jut és ezért a szeszfogyasztást — ami pedig káros — előmozdítja. Másrészt pedig azt az elítélést váltja- ki az emberekből, hogy az állam munkásainak mun; aszünetekre nem tud adni mást, csak szeszt. Már pedig szesszel csak az orosz csőcselékei, „nevelik.“ Hogy pedig a jövő munkás nemzedék szempontjából mily mér- heletlen anyagi veszteséget jelent, ezt bővebben kifejteni felesleges. Ha tejjét az iszákosság elleni küzdelemben számottevő sikert óhajtunk elérni : egyöntetű módon kell szerveznünk a munkásság számára az üdítő, szórakoztató módszer szerint oktató; vasárnapot. Kössük le ezt a napot úgy a számára, hogy okuljon és szórakozzon korcsma nélkül. Pihenjen a teste, élesedjen elméje, táguljon látóköre. Ha igy lesz, akkor sikert érünk el a vasárnapi korcsmazárásból. Ez legyen a jövő feladata.
