Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-12 / 41. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. október 12. 9 földművelők szervezkedésének fontossága. Közel két évtized óta hangoztatták a la nők . álUtidóaij. a töidniivdnk szervezkedésének fontossá«;, api —^ táötink távqlájló|célzátükság belp igya rázásával — a földművelők „nagy térfiai I lenyomni1 megakasztottak. A nagybirtokok maradi tulajdonosai — mert azok között is vannak modern gondolkodású émbefek — önmaguk érdekei ellen intézett uig^ényletnek tekintettek mindent, anfr'ta^tiáluk'rtSI emberek jobb jövőjét ‘ hivatott szolgálni s emiatt. 4 fpldmivelők szervezésének ügye nálunk még ma is gyermekcipőiében tipeg. Az egész világot fölforgató háborús veszedelemnek kellett bekövetkezni, hogy kitűnjék a jól Szervezett német földművelők gazdasági előnye az összes többi nemzetekével szemben, aminek az eltagadhatatlan hatása alatt most már maguk a töldmüvelők fölkent vezetői is elismerik a szervezettségben rejlő hatalmas gazdasági erőt. Ma már ők is hirdetik, hogy a „legfőbb erőssége a földművelő népnek : a németek is szervezettségüknek köszönhetik győzelmüket. A földművelő osztály is csak szervezetten boldogulhat. A hatalom sokszor aránytalan kedvezésben részesítette azokat, akik az ország pénzügyét lebonyolították. A mezőgazdaság terményeit rekvirálták, az árát megszabták, de a posztóban, petróleumban, a csizmában s minden ipari cikkben, amit nem a falun gyártanak, de falun vesznek meg, határt alig ismert az üzérkedés. Ezeken változtatni csak úgy lehet, ha a földművelők erősebbek lesznek.“ így beszélnek ma a földművelők vezetői. Okosan és igazat beszélnek, csak azon csodálkozunk, hogy miért ilyen későn ? De jobb későn, mint soha! Hogy mekkora erőt és ezzel együtt mekkora gazdasági fejlettséget eredményezhet a földművelők szervezettsége, egy pillanat alatt magunk elé képzelhetjük, ha a nagybirtok és kisbirtok egymáshoz való termésviszonyát összehasonlítjuk. Az országban a búzával bevetett terület 70 százaléka kisbirtokra esett, a rozszsal bevetett terület 68 százaléka, az árpával vetettnek 72 százaléka, a zabbal vetettnek pedig 70 százaléka volt kisbirtokos kezében. És ezzel a kedvező aránnyal szemben mégis milyen mostoha terméserecfittny 11 főn ! ®Hánál a kisb^tok(|^k^te|mj|s^laga $98 métermá/saf a nagybirtoké' CS6 mm. Alrozjnál a kisbirtok# 6.06, a n|gybirtoké 6.73. Az árpInáPa kisbirtok# 5:95, a nagyé 6.65. A' zabnál 1 a kisbir- toké 6.o4| nagybirtoké 6.81 métermázsa vo!t% holdankiíiti |átlág$,s termés. Azonnal fölmerül itt az a nagyfofttöss^gu kér|és, hogy mennyivel lett volna több az. -ofezág gabonatermése, ha a kisbirtok termés átlaga a nagybirtokét elérte vojn.a és mekr kürá ^töftévet tett völiia gazdagabb és igy gazda1 ságilag erősebb a kisbirtokosság ? Kiszámíthatjuk. A búzából 2.452.818 ; a rozsból 856.530 ; az árpából 1,006.000; a zabból 1,015.000 mázsával termett volna több, ha a kisbirtok terméshozama a nagybirtokét elérte volna. A négy gabonafajtánál összesen 5.3 millió métermázsát tenne ki a többtermés, ami pénzben — ha csak 30 koronás átlagárat számítunk — egyszázötvenkilenc millió koronát eredményez. Jól szervezettség esetében egy esztendő» pénzbeli erősödését, milliók gazdasági fölkészültségét jelenti ez az összeg. És mert elmaradt, kétszeres mértékű erőtlenséggel jár a szervezetlenség. Általános fogalom szerint a földmüvelőosztály most dúskál a pénzben. Legnagyobb részt tájékozatlanok hirdetik ezt, azonban annyi igaz, hogy az emelkedett szükséglettel és kiadásokkal szemben nagyobb volt a bevétele a kisgazdának a korábbi évekhez viszonyítva. A földművelők egyik legfőbb erénye, a takarékosság és ennek révén ami pénzük maradt, azt hazafias érzelmeiknek megfelelően, hadikölcsönökbe fektették. Ezt az összeget, ami az egyeseknél nem valami magas, de az összességnél mégis igen jelentékeny, arra kellene fölhasználni, hogy a meglevő föld intenzivebben haszonosittassék. A földművelő ne vásárodon újabb földet, aminek az árát ilyenképen módfölött fölveri, hanem szerelje fel kis gazdaságát a modern kor igényeinek és a gazdasági követelményeknek megfelelően, a termelést fokozó, vagy azt feldolgozó gazdasági eszközök beszerzésére, hogy mindezek birtokában a tulajdonát kéÁ„NR<syBÁNyai hírlap“ tárcája Háborús költészet. A háború minden emberben fölébresztette a póézist, ami — ugylátszik — ott szunnyad lelke mélyén. Katonák, kik itthon, béke idején, az eke- .szarvát fogják, most a lövész árokban tollat forgatnak ágyudőrgés mellett. Itthon kis diákok, Öreg emberek tollat ragadnak, hogy hazafias érzéküknek versben kifejezést adjanak. Sőt úgy vélem, hogy még a bujkálók is — titokban — verseket jrnak telítve nagy hangú, önfeláldozó.szólamokkal. . Egy nagybányai diák verses levelet irt nagy- atyjának, városunk egyik köztiszteletben álló polgárának, melyben azt Írja, hogy ő is szeretne .fegyvert ragadni a muszka ellen s hívja az öreg nagyapót is a harcba : „Hogy bátran küzdjünk s álljuk a sarat, "n Mig egy utolsó magyar is marad !“ „Ha menni kell, hát nagyapó is jöjjön És találkozzunk ott a muszka földön !“ Erre a nagyapó szintén versben válaszolt unokájának. Jó versben, melyet szószerint itt közlünk s meleg üdvözletét küldünk lapunk részéről az öreg poétának. Kedves jó unokám megkaptam leveled, Melyben azt irod, hogy menjek én is veled ; Abban nem is csalódsz, mert el nem maradok, Megtudom még fogni én is ám a kardot. Hogyha a Haza hiv, itthon nem maradunk, Szívesen áldozzuk szivünk, éltünk s karunk ; Ha én vén vagyok is, egyébre nem való : Akkor leszek neked elől golyó fogó, Hogy téged ne érjen az öldöklő fegyver, Mert később is kell még a jó s vitéz ember: Ha én el is esek vén ember létemre, Legyen a ki fejfát tegyen tetememre. Bosszuld meg halálom, lőj le egy pár muszkát, Haló porom megáld, mint derék unokát; És ha ezt megtelted, megnyugszom síromban, Szegény Magyar hazánk aldotl poraiban. Ott nem háborgat majd se muszka, se Petár, Tiszta és szabad lesz ott tőlük a határ; Hej legyen is szabad és boldog nemzetünk, Ne is rendelkezzék soha senki velünk I Rettegje a magyart minden féle nemzet, Mert ősi nevének most újból fényt szerzett; Igyekezzetek ti hogy ez mind meg álljon ! .. . Hazánkkal téged is az Isten megáldjon ! ... pező föld terméshozama megfeleljen annak az igénynek, amit attól joggal elvárhat ő maga és amit ötöle viszont az ország gazdasági fejlődése "HttjÉ s É Nálunk a kisbirtok űzetne.fezért maradt hátrább a nagybirtokéval szemben, mert az intenzivebb gazdálkodást lehetetlenné te.tte az, hogy gazdasági eszközök beszerzésére Semmiféle hitelt szerezni nem lehetett. Egész birtokpolitikánk magára a földre szorítkozott, de annak jövedelmezé- sére súlyt nem helyezett. Sem nagybank, sem kisbank ezzel nem törődött. Ezért a visszamaradottság. Ézen segítsen a földművelő. Másként nem segíthet, mint szervezkedéssel. Szervezkedjenek falun kint, járásonkint amiként közös érdekük parancsolja, de ennek mozgató ereje ne csúcsosodjon ki semmi másban mint az erős, egészséges, szilárd anyagi alapon nyugvó földművelő osztály megteremtésében, amely önmagának és a közös hazának haszna és erőssége ! Zlota-Lipa. . . . Süiü sötét az éj... és Uram bocsásd meg, ha néha szitokkal illetjük az utak készítőjét és egy kacskaringósat káromkodunk, ha rossz helyre lépve, belecuppanunk a jó vendég marasztaló sárba. ... De utálnia újra a Te neveddel imádkozunk, hogy vezess minket, világtalanokat ez éjszaka sötétében. ... Az Ur pedig meghallgatta, elvezette, nem a tejjel-mézzel folyó Kanaánba, ellenben el a Zlota-Lipa ködös partjához . . . Olt megállunk és átvesszük az intézkedéseket a holnapi támadásra; már megkell mozdulnunk, hiszen 6 hete, hogy csak próbálkozunk bejutni az orosz „kakasüllőkbe“, de nem lehetett. Meg kell várni mig megőrli önmagát, unatkozik, ásít, aztán akkor a szájába ugrunk és feltámasztjuk a két éhes állkapcsot s úgy megyünk be vígan a gőzhenger gyomrába. Annyira emlékszem, hogy nem volt senki előtt titok, hogy támadásra készülünk, hiszen látta mindenki a nehéz ágyuk elhelyezkedését, tudtuk, hogy ennek valami oka van. „Hát támadunk? kérdjük“. „Hát nem támadunk“, felelem s reá nemsokára kiadják az intézkedéseket kiki helyére siessen. ... A lassú, nehéz ködgőzös Zlota-Lipa mit sem sejt, lassan folydogál, hid sincs rajta, de valahol meg van duzzasztva, mert mély. Hajnalodik, de ellenségeink semmit nem vesznek észre. Mi nézzük látcsöveinken a helyet, ahol az áttörés meg fog történni — mert meg fog történni! Ez kétszer kettő . . . : Mert az áttörést a német gárda-hadosztály végzi és annak „kérésére“ az általa igen jól ismert „Strumregiment“ csatlakozik hozzá. Csodalatos módon összeszoktunk e hadosztállyal, igaz, hogy kevés megszakítással mindig szomszédok, még pedig igazán jó szomszédok voltunk. Például a mi jó öreg királyunk születése napján egy üveg pezsgőt küldtünk át nekik s ők ürítették poharaikat a mi ősz királyunk s dicső ezredünk becsületének egészségére . . . Szó ami szó, ők minket kértek, a többieknek állítólag azt izenték, hogy csak nézzék s igy is volt . . . ... 8 óra 6 perc, az első ágyulövés süvít el fejünk fölött, a túlsó hegyen egy orosz födözék alatt vágva be, az ekrazit gránát iszonyatosat csattan, magasra veti a meszes földet és sürü füstfelhője reáborul az alighanem megszeppent Szibériaiakra.
