Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-21 / 38. szám
ÖiS I\ TÁRSADALMI ÉS SSSÉPHIODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Wagybányaviüéki Osztályának és a Nagybanyai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Br. AJTAI NAGY GÁBOR. Főműi? ka társ RÉVAI KARO L Y. Szerkesztőst?z ■ Iímiyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utea (Bay-ház ----------— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----------&2BK9B W vmmBmxnrr-rsttKXszatzsEx*. na——ne ■paaBWBwaaBBaaaanaBMaaaB»>»|iaÍBBBaaji Akiit a maguk bőrén tanulnak. Halálos barátaink, az angolok, már régtől fogva azt tartják, hogy semminek nincs akkora sikere, mint a sikernek. ^Lehet, hogy nem is tudták : mennyire igazuk van. De most már tudhatják. Megtanulhatták. Egy másik aranyigazság azt tartja, hogy semmit se tanul meg az ember olyan igazán, mint amit a bőrén tanul meg. Az angolok most a maguk bőrén tanulhatják meg : mekkora sikere van a sikernek. Mindenfelé megtanulhatják, de legkivált intrikáik évtizedes területén : a Balkánon. Mert a Balkán csak az oroszok hite szerint az oroszok intrika földje. Valójában az angol dolgozik ott s dolgozik hol barátnak, hol ellenségnek álarcában, hol szövetséges, hol ellenfél gyanánt, de mindig önzéssel, mindig hűvösen, mindig, hogy az ellenfélt elbuktassa s a barátot bajba vigye. S hogy a végén, miután barát és ellenség egyformán kimerült, ép és erős ne maradjon-a porondon más, mint Anglia. A cárizmus, a moszkovitizmus, a balkánizmus hagyományos eszközei : a pénz, az erőszak, az orgyilkosság mind nem idegenek az angol intrika előtt. A két Buxton, ki most háromnegyed éve majd, hogy bele nem esett saját vermébe, tipikus képviselője a világkavaró balkáni angol lelkiismeretlenségnek. Ha jól szemügyre vesszük e mostani háborút: ez tulajdonképp a harmadik balkáni háború. Az első kettőben Európa maga nem vett részt, csak a balkáni országokon keresztül dolgoztak nagyhatalmai egymás ellen. A mostani harmadikban a nagyhatalmak ’ állnak egymással szemben s a Balkán egy része az, mely a páholyból nézi. De minden pontján érzik, hogy e háborúban érdekelve vannak s ha nem éreznék; az entente éreztetné velük. Nehéz a mai világban a háború, de neutrálisnak lenni még szinte nehezebb. Az angol s az orosz intrika e háború kezdetétől fogva igyekezett hámjába fogni ez exponáltságuknái fogva többé-kevésbbé kiszolgáltatott balkáni országokat. Amely fokban — legalább is a lengyel s a galíciai harctéren — egy ideig az a színe volt, hogy az entente ügye van előnyomu- lóban : a balkáni országok nehéz kisértésnek voltak kitéve. Szemük előtt lehetőségek csillogtak, sarkukat erőszak szorongatta. Kivált Görögország Vezinelosz alatt már szinte úgy volt, fegyveresen áll az entente pártjára és cselekvőén fordul szövetségesünk ellen. A király vas jellemén és vas akaratán tört meg akkor ez az intrika, mely, most Venizelosz is láthatja : Görögországot örvénybe lökte volna. Ma már nem ily nehéz a balkáni országok helyzete. Gorlice óta fokról-fokra könnyebbé lett. Ma már nyilvánvaló, hogy semmi érdekük nem u- talja őket az entente oldalára s kivált nem arra, hogy az entente mellett fegyvert fogjanak. Veszett ügy nem jó csalogató, bukott embernek senki sem kívánkozik társaságába. S az entente ügye elbukott a lengyelországi mezőkön. Augusztus elején az entente utolsó rohamra szánta rá magát a Balkán ellen. A vége az lett, hogy kiszaladt ott alóla még az a föld is, melyen addig biztosan állhaA„NAGYBÁNYAI NIRLAP“TÁRCÁJA Az ikrek. Frigyes azt álmodta, hogy ikertestvére kilépett a lűvészárokból és egv puskagolyó a szivébe fúródott. Ez meggyorsította szívdobogását, elfojtotta lélegzetvételét, úgy hogy hirtelen felriadt álmából. Magához térve, meggyőződött ugyan, hogy mindez csak álom volt, de azért mégsem tudott tovább aludni. Eltöprengett és bosszankodott, hogy miért álmodta azt, hogy testvére megsebesült. Saját bűnének tudta be a véres álmot, noha érezte, hogy ez akaratán kivül fekszik és nem a saját jószántából idézte elő. Vagy talán csak azért hitte ezt. mert hinni akarta? Hirtelen azonban borzasztó gondolat veti erőt rajta, mely ellen hiába igyekezett védekezni, noha ő sem volt babonásabb, mint mi normális emberek, akik olykor különös és megfoghatatlan rémképekkel ijesztgetjük magunkat. Olyan rémképekkel, amelyeket vagy alapos vizsgálat nélkül hagyunk, mert feltétlenül hiszünk bennük, vagy a- mi még veszedelmesebb: mert van rá okunk, hogy féljünk tőlük. Mert a vizsgálat eredménye nem lehetne más, mint saját emberi gyengeségünk gyáva beismerése. Vannak olyan dolgok és események, amelyek olyan mélyen megráznak bennünket, mintha kifürkészhetetlen titkokat rejtenének niéhük- ben. Félünk és remegünk a titok fátyolát félreleb- benteni. És ezek a rögeszmék addig üldöznek bennünket az éj sötétségében, amig valamelyes banális esemény, — szerencsénkre — fel nem riaszt oktalan elfogultságunkból és vissza nem helyez az álom világából az élet valóságába. Ilyen banálitás tolakodott Frigyes elé az óra alakjában. Az óra — mint az örök idő emberi ellenőrzésének mindennap pontosan felhúzható gépezete — éppen hetet ütött, amikor Frigyes izgatottan felébredt, noha csak hajnalban tért pihenőre, mielőtt újból ismételten elolvasta azt a sok levelet, amelyet testvére a csatatérről irt neki, mert istenként bálványozta testvérét és jólétéért mindennap imádkozott. Ikrek voltak, szerették, féltették egymást jobban, mint a szemük világát. Egymás nélkül el sem tudták képzelni az életet — a háború kitörése előtt. A természet itt megismételte magát, helyesebben : két azonps, eredeti példányt, két egyenlő egységet alkotott ugyanazon időben. A testvérek mindenben hasonlítottak egymáshoz. Egyenlő életet folytattak, a megtévesztésig azonos külsejük és arcuk volt, hasonló érzelmeik, vágyaik és nézeteik voltak és minden felmerülő kérdésben tökéletesen egyetértettek. A természetnek titokzatos játéka volt ez, a- melynek érdességét őt maguk sem ismerték fel, mert egyenlő életük, egyenlő szerencséjük és e- gyenlő bánatuk volt mindig, gyermekkoruk óta. De rájuk tört a véres háboiu és elválasztotta az ikreket, akik hasonló leselkedéstől áíhatva, együtt jelentkeztek a zászló alá, abban a reményben, hogy a véres időben is megosztozhatnak majd minden küzdelemben, sőt az életben és halálban is. A kegyetlen sors azonban másképp intézkedett. Amig Vilmost a/onnal alkalmasnak találták Frigyest előhaladott szívbaja miatt kereken visszautasították. És itt kezdődőit a két testvér gyötrő kálváriája, akiknek most kellett először az életben egymástól megválni. A sors kegyetlenül széttépte azokat, akik e- gyet képeztek és lelkileg úgy össze voltak forrva, mint fa a törzsével. Többet szenvedtek az elválás által, mint a szülők, akik gyermekeiket, mint az asszonyok, a- kik férjeiket elveszítik és abban sem találtak vigasztalást, hogy a haza szent ügyének most minden épkézláb emberre szüksége van. Vilmost rövid kiképzése után elvitték, Frigyes itthon maradt és mindenkitől elvonulva, lakásába zárkózott.
