Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-07 / 36. szám
4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. szeptember 7. ami magyar! Legyenek apostolai nagy nemzeti missziónknak, amelyet egyesületünk: a Magyar Védő Egyesület második évtizede hirdet — a magyar ipar pártolásának. Lankadatlan kitartással küzdünk az eszméért, melyet nagynevű elődeink : Széchenyi, Kossuth, Deák írtak zászlajukra. Állítsák föl Önök az iskola kapujában a vámsorompót, hogy a tudásukat, eszméiket, hazaszeretetüket felszívó ifjúság ipari szükségleteinek kielégítésére kizárólag honi gyártmányt vásároljon. Vigyék be az ifjúság öntudatába eszméink nagyságát s annak szükségszerűségét, hogy majdan, ha kilépnek az életbe, ha a komoly gondolkodás, a megfontoltság szirtjét elérik, előharcosai legyenek a magyar iparpártolásnak. Uraim, az Önök kezében a jövendő haza sorsa! Neveljenek soviniszta nemzedéket a Hazának ! Ünnepi beszédeiknél ne hiányozzék a magyar ipar felkarolásának eszméje. Önképzőköri ü- léseik tárgyalják a magyar ipar helyzetét. Gazdasági helyzetünk javítása, iparpártolásunk alkotó munkája egészítse ki működésüket. Évenkint circa másfélezer milliót adunk a külföldnek silány ipari termékekért. Napról-napra szegényedünk, pénzünket idegen rongyokért, hitvány termékekért dobjuk ki, nem gondolva meg, hogy ezáltal lassan-lassan önmagunk sírját ássuk meg. Ez az irtozalos háború, a gyászos gyilkosságok, a nagy nemzeti megfeszítés sok mindenre megtanított bennünket. Szégyenkezve vettük tudomásul, hogy az annyira dédelgetett franciák, angolok, belgák etc,-mely államok cikkeiért készek voltunk feláldozni hazánk fejlődő iparát,- ál nők lator mód, minden emberi érzésből kivetkőzötten semmisítették meg a magyar vagyont földjük területén s bajtársainkat, kiket a háború kitörése ott ért, fogoly táborokba zárták, sőt a legtöbb e- setben a védteleneket tettleg is bántalmazták. — És mi ilyen degenerált nemzeteknek áldoztuk véres verejtékünk és munkánk gyümölcseit. Iparunkat virágzóvá tehettük volna már ré- ges, régen, hogyha a kidobott sok ezer milliót az országban gyümölcsöztettük volna. Amint a háború megteremtette a bojkotott és a kiviteli tilalmat a hadviselő államok kihirdették, azonnal önmagunkra, honi iparcikkeink fogyasztására lettünk utalva. És ugyebár nem akadtunk meg semmiben? Ha nem lett volna életképes iparunk, bekövetkezett volna a legteljesebb gazdasági csőd. Egyesületünk mint minden iskola év elején, úgy most is kibocsátotta „Szózat“-át az ifjúsághoz. Nagy fáradozással összeállítottuk ismét hazai iskolaszereink jegyzékét, mely cikkekért egymagában 23 milliót juttattunk a külföldnek. Minden cikknek, melyre a tanuló ifjúságnak szüksége van, képben közöljük védőjegyét, hogy teljes biztonsággal vásárolhasson mindenki hazai iskolaszert. A Haza s mindnyájunk nevében kérjük, hogy missziójuk önzetlen, fáradhatatlan betöltésével legyenek részesei a jövendő szebb, boldogabb Magyarország fölépítésének. A Magyar Védő Egyesület nevében hazafias tisztelettel: Kiss Lajos. Dobieczki Sándor. igazgató tanács tag. alelnök, orszgy. képviselő. HÍREK. Augusztus 30. Üzenet. Egy fáradt, szomorún mosolygó versben Szeretném elsírni mindennél szebben : Hogy most is még mindig Téged szeretlek. Hogy hiába jöttek napok és évek, Hogy hiába minden más hazug ének: Most is még mindig csak Téged kereslek . , . Hogy minden kacajom fojtott zokogás Es minden sikerem újabb csalódás. Mert meleg szemedtől megriadva fut. S hogy hiába messze titok az utam, (Nem bánom dagadd) örömben, búban Követni fogsz lopva, bárhogy dacolsz is! Mert hiába ivei bárkinek karja, Mert hiába esitit bárkinek csókja — Egy elfojtott csókot nekem tartogatsz ! Mint egy horpadt régi sírról lopott beteg őszi rózsa, Mint egy füstős ravatalra terített lány első csókja, Mint az első csúf hazugság, mint az első gyáva igen, mint az első szívbe vágó, sikoltozó nincsen, niucsen! — úgy fáj a neved. Fóris László. Kérelem. Felkérjük igen tisztelt olvasóinkat illetve olvasóink közül a hadbavonultaknak igen tisztelt hozzátartozóit, vagy megbízottait, hogy a bevonulás fényéről lapunkat alkalmas módon értesíteni, vagy a lappéldányokat azonnal vissza küldeni szíveskedjenek. Ellenkező esetben — a több rendben felmerült esetekből kifolyólag — már most kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a lapdijakért — ha a hadba vunulásról értesítést nem kapunk, az átvett lappéldányokat illetőleg az átvevő válik felelőssé. Személyi hírek. Dr. T h u r z ó György zászlós a harctérről üdülés céljából haza érkezett. Gábor Sándor erdőtanácsos Nagykárolyból pár napig városunkban időzött. 1. Bay Lajos orsz. képviselő Bécsbe utazott, hogy részt vegyen e hódoló küldöttségben. Ember Elek szerkesztő a fővárosba visszautazott. Kinevezés. Ő felsége a király 1. Berksz Lajos debreceni albirót, kir. törvényszéki bíróvá nevezte ki a debreceni kir. törvényszékhez. Erdészeti áthelyezések, A m. kir. földmi- velési minister Burdáts János etdőtanácsost Szászsebesre helyezte át s megbízta az ottani erdőhivatal vezetésével. Soltész Gyula erdőmérnököt Ungvárról a nagybányai főerdőhivatalhoz helyezte át. Hirdetmény. A Rokkant Katonákat Gyámo- litó és Elhelyező Hivatal Szatmárvármegyei Választmánya a rokkant katonák részére 1915. szeptember havában méhészeti tanfolyamot szándékozik nyitni, melyen a rokkant katonák a méhészet gyakorlati és elméleti ágában teljes kiképzést nyervén, méhészeti oklevelet szerezhetnek. Akik e tanfolyamon részt vesznek, a rokkant kórházban teljes ingyenes ellátásban részesülnek. Fölhivatnak a városunkban tartózkodó rokkant katonák, kik a tanfolyamon részt akarnak venni, hogy a szándékukat sürgősen jelentsék be Égly Mihály főjegyzőnél. — Nagybánya, 1915 augusztus 26. A Vörös Kereszt kórház sebesült létszáma. E héten a Vöröskereszt kórházba nagyobb számú sebesült érkezett. A létszám ezidőszerint 103. Tábori áru mintaküldemények a következő számú tábori postákhoz küldhetők : 9, 10, 11, 14, 16, 34, 39, 45, 46, 51, 53, 55, 61, 69, 76, 78, 81, 85, 88, 91, 93, 95, 99, 106, 109, 113, 119, 129, 136, 145, 149, 151. 168, 169, 170, 176, 186, 187, 188, 189, 191, 215, 216, 217, 218, 219, 220, 251, 254, 300, 301, 302, 303, 305, 306, 307, 308, 309, 310, 311,312, 313,304, 314, 315, 316, 317, 318, 319, 320, 321, 322, 323, 324, 325, 326, 600, 601, 602, 603, 604, 605, 606, 607, 608, 609, 610, 611, 612, 613, 614, 615, 630. 17, 23, 58, .59, 60, 62, 94, 116, 164, 180, 208, 210, 213, 221, 222, 223, 224, 327, 350, 27, 70, 104, 153, 181, 203, 252, 507, és Sarajevó. — Átok az árulókra. — egyházi példa szerint — szórta : Dr. Hermann Lipót. — Más emberi lény közzel ne kövesse, messzire kerülje földi nyomaikat! Élő párázatukat összevissza szaglássza, kőröskörül nyüzsögje férgeknek és patkányoknak irdatlan raja ! Egész testi mivoltukat a bélpoklosság kezdje ki, c a vérláz pusztítsa rothadó föloszlatásukig ! Kórságos szervezetüket pedig ne fogja semmiféle gyógyító szer sem ! Biztató derengést sohase lássanak a szemeikkel; vigasztaló beszédet ne halljanak a füleikkel; eny- hületet nehogy érezzenek a lelkületekkel! Magtalan elhulló dög-nemzettségüket pihentető ölébe ne fogadja ez az általuk elárult édes anyaföld ; hanem izig-porig hadd lakmározzák föl versengve kóbor ebek és ragadozó madarak! Hogy senki emberfia még csak ne is emlegethesse veszett hírüket, átkozott életüket és ronda halálukat utálat és köpedelem nélkül ! Úgy légyen ; ügy légyen ! ! Hány várat foglaltunk el eddig ? Várak megvívása dolgában csapataink a háború kezdete óta utolérhetetlen eredményeket értek el. Nyugaton 9 vár került a kezünkbe : Lüttich, Namur, Longvy, Montmedy, Le Fére, Laon, Maubeuge, Atverpen, Lille, azonkívül 6 erőd : Manonvilliers, lvette, Les Ayvelles, Hirson, Condé és Camp des Romains. Keleten az oroszok 11 várat veszítettek el: Libau, Rózán, Pultuszk, Ivangorod, Varsó, Osztrolenka, Kovno, Novogeorgievszk, Oszoviec és Breszt-Liíovszk. A muszkák orvosságot kérnek. Egyik o- rosz-lengyelországi fronton történt, hogy harc közben fehér zászlót lengettek a muszkák. A mi csapatunk a tüzet beszüntette, mire 3 orosz átsétált lövészárkainkba. Orvosságot jöttek kérni, mert nehány tisztjök súlyosan megbetegedett. A mieink adtak nekik kolera elleni szert, két üveg konyakot és rumot. Mély hálálkodással távoztak ismét saját csapataikhoz. Pulykapecsenye a lövészárokban. Egy huszárhadnagy őrjáraton volt 3 emberével. Órák hosszat étlen-szomjan járta a harcmezőt, míg végre egy honvéd csapathoz érkezett, hol éppen a parancsnok pecsenyét evett. Neki se kellett egyéb ! Hallatlan étvággyal fogott hozzá segíteni a bajtársnak. Mikor aztán jóllakott, azt kérdi tiszttársától : — Pajtás, miféle hús volt ez ? — Pulyka ! — feleié a honvéd s még egy darabot jóízűen szájába tett. — Pulyka ? — kérdi a huszár kételkedve. — Igen is a legfinomabb hízott pulyka ! — A huszár nem szólt semmit, rágyújtott egy szivarra s a „pulyka“ pecsenyét egy pohár vörös borral öntötte le. Rövid időzés után tovább akart menni. Kikiáltott az egyik huszárnak: — Te Jancsi ! Nyergeid fel a pulykámat! Indulunk ! Furfangos távirat orosz fogságból. Soksok ezer atyánkfia, testvérünk gondol most tnesz- sze idegenből miránk, haza, sok, sok ezer barátunk, rokonunk van szomorú hadifogságban s elszakítva mindattól, ami nekik eddig kedves és drága volt. Hazulról csak néha-néha kapnak rövid híradást s abból is ki van rekesztve az, ami talán mindannyiukat legjobban érdekli, nem tudhatnak meg semmit az ügyről, amelyért véreztek, nem kaphatnak hirt a háború folyásáról — legalább hivatalosan nem. De a híreknek szárnyuk van, eljutnak mindenhová, ha még úgy elzárják is előlük az ajtót-ablakot. Hadifoglyaink minden rejtett módot felhasználnak, hogy leveleikben a harctéri események iránt érdeklődjenek s az itthonvalók is sok csalafintaságot követnek el, hogy a banális sorok közé becsempészhessenek valami módon egy-egy híradást. Nagy győzelmeink hire úgy látszik eljutott már a szibériai fogolytáborokba is, mert mostanában különösen gyakran szerepelnek a német levelekbe becsempészett magyar szavak, amelyek a harcok iránt érdeklődnek. Szellemes mód-
