Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-07 / 36. szám

Szűznek ajánlotta fel, amely ténykedés ellen a koronát adományozó pápaság kifogásokat nem emelhetett. Királyaink megértették szent István ezen cselekedetének politikai jelentőségét, mivel maguk felett más hübérurat, az egek királynéjánál el nem ismertek. De Ő előtte meghajoltak azon tisztelettel, amellyel a jobbágy az Ő ura előtt.

íme azzal, hogy a szűz Anya oltamába ajánlotta országát szent István, ezzel egyszersmind függetlenségét is megőrizte úgy a német római császárság mint a pápaság hatalmával szemben, kik bármily hatalmasok is voltak, az akkori vallásos korszellemet tekinve, az egek királynéjával, a magyarok Nagyasszonyával még sem mertek kikezdeni, a Mária hübérre nem merték kinyújtani kezüket. Magyar őseink megértették szent István szándékát és a Mária tiszteletben, kinek köszönhették függetlenségüket előljártak Európa népei között.

Hegyeket, völgyeket, erdők mélyét benépesítették Mária tiszteletére szentelt templomokkal, harczi lobogóit, pénzeit Mária képe diszitette, Mária neve lelkesítette harczosait a háború nagy tüzében.

A Mária kultusz naggyá tette a nemzetet erkölcseiben; az erkölcsi egység, mely az államok létfeltételeinek biztosítéka, mind jobban erősödött a kereszténység felvirágozásával, úgy, hogy édes magyar hazánk a XVI. században az erkölcsi egység mintaképe és a vagyonosodás, gazdagodásnak más nemzetektől irigyelt alakja volt. A nemzet ezen nagy haladását szent Istvánnak köszönhette, mivel Ő rakta le e hazában a kereszténységnek alapjait és O fedezte fel a kereszténység mély tanításában azt a szeretettel teljes erőt, mely a kis lelküeket erőssé, gyávákat bátorokká, a realizmusért küzdőket idealistákká formálta. A nemzet naggyá, hatalmassá, dicsővé, gazdaggá lett a kereszténység alatt úgy annyira, hogy szent László idejében vezérszerepet vitt e- gész Európában. A közöshit, remény és szeretet palládiuma alatt csodálatos erkölcsi egységbe olvadtak össze a nemzet fiai és ha néha-néha megzavarva látjuk ezen egységet, e zavart mindig a- zok okozták, kik az emberi észt istenként tisztelve, a keresztény igazságok ellen tusakodtak.

Ha a történelem lapjait lapozgatjuk gondolatban, szomorúan járunk régen elhunyt nagy nemzetek gyászos sirhantja felett, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a nagy népek, nemzetek bukását, halálát, az erkölcsi egység hanyatlása, pusztulása, okozta mint a költő mondja: „Minden ország támasza és talpkőve az erkölcs, mely ha megdől Róma elvész és rabigába görnyed.“ Mihelyt valamely államban a kereszténység alapjai meglazultak, az erény szálai, melyek az embert az Istenhez kőtik, elszakadtak, mihelyt a gondolkodó lény szupernaturális dolgok vizsgálá- sától elterelve a földiekhez hajlik, mikor is az e- vangeliumi isteni igazságok mellőzésével az emberi ész emelkedik túlsúlyban és üres elméletek foglalnak helyet a nemzetek szivében, akkor destruktiv irányzat fejlődik ki az állam életében, minek következménye a haladás bénulása, a romlás, pusztulás úgy a politika mint a táisadalom terén.

Mert a krisztusi eszmék hanyatlásában karöltve jár a törvény iránti tiszteletlenség, a kereszténység hirdetőjének üldözésével párhuzamosan halad a polgárrend őrének az üldözése is ; akik oltárokat romboltak le, azok trónokat is megsemmisítettek, akinek a keresztény moral visszatetszett, azok mint Rousseau, polgári morált állított, mely az emberi szenvedélynek és emberi méltóság meggyalázásának vált hasznára. Ezen keresztényellenes áramlat a XIX. és XX. században végig vonult egész Európán és sajnos a minden újért lelkesülni tudó magyar népet sem kerülte el. A keresztényellenes eszmék iránt, melyek szent

István eszméivel homlok egyenest ellenkeznek, nagy rokonszenvet tanúsítanak itt e hazában oly intéző faktorok is, akiknek kezébe van letéve a haza jövője és boldogsága, akiknek eminens érdekük volna a szent István által lerakott keresztény alapok fentartása.

Szent István a kereszténységben látta biztos támaszát trónjának, az állami lét fentartásának ; manapság az állam és az egyház szétválasztását követelik az abnormis elmék. Szent István az egyház szolgáit frigytársakként tisztelte az állam megalkotásánál és fentartásánál ; ma a frigyből kizárni óhajtják őket állítólag azért, mivel a kul- tur eszméket nem értik meg szegények. Az egyház szolgái, a nép l.lkiismeretének nevelői az állam fentartó erőknek, polgároknak vezetői, kiknek pusztulásával a lelkiismeretlenség, testi és szellemi erők enerválása következik be. Ha visszatekintek nemzetünk nagy dicsőségére, mi az ideálokért küzdeni tudó nagy férfiaknak munkája volt és vizsgálom a mai gerinctelen puhány társadalomnak üres realizmusi gondolkodását, majdnem megtán- torodni érzem magam azon hitemben, hogy nemzetünk megérje a második ezred évet. De hála ez ország hatalmas Patrónájának, hogy nem engedte az erkölcsi romlás örvényébe zuhanni e nemzetet, vissza tartotta kellő időben attól a lépéstől, mely a nemzeti egység bukását s a mai borzalmas napok fájdalmait idézi elő.

A kereszténység fenséges eszméi nemcsak édes magyar hazánk kulturális fejlődését biztosították, hanem Európáét is. Ezen szent tanoknak sárba tiprása, a gőgös emberi szenvedélyek és a bűnök hosszú sorozatának szabad folyást enged, mely különösen a mai világháború borzalmai közepette tapasztalható. Az erkölcsi egység, mely a krisztusi szeretetben kulminálódott, Európa népeit hosszú időn keresztül testvérként kapcsolta össze addig, mig gigászi erővel a jelenkor Krisztus ellenei nem tartották meg azokat az alapokat, a melyre minden ország jövője haladása fektetve vau. Ezen erkölcsi egység erőszakos széjjel szakítása borította lángba most egy éve egész Európát s állít apát, fiút, testvért, rokont a gyilkoló fegyverek elé ; ez a bűn volt az, mely Krisztus elleneit kivetkőztette emberiességéből és gyilkosokká tette, mely sárba tapos minden jogot, szentet, nemest, mely felforgatta a békét, megbénította a haladást s millióknak nyomort, fájdalmat, könnyeket juttatott osztályrészül. Ezen erkölcsi szétzüllés, mely elleneink táborában uralkodik, megszentség- teleniti az egész emberiségnek és az egyénnek a legszentebb jogait; felforgatta a békét, szétszakította a népek testvéries egyesülésének arany Ián- czát, szét rombolta családok szentélyét s ragadott ki férjet, gyermeket, testvért, rokont, a hitvesi, szülői, testvéri karok közül s idő előtt taszít milliókat a halálnak sötét sírjába, a fájdalmaknak és gyásznak mély tengerébe. Megfagyasztja a felderítő mosolyt az emberek ajkain, megnyitja a bámulatos szemek könnyes csatornáit, szomorú gondterhes vonásokat nyom az arczokra, félelmet, kétséget hoz mindnyájunk számára. Korán őszi- ti meg az ifjú hajfürtöket, aggodalomba hajtja az anyai sziveket, vértömleszt, drága vért hazai és idegen földekre, nyomort, fájdalmakat idéz mindenütt, rombolás, pusztulás, kiséri útjában. Nem hallja meg a szerető szivek aggódó kérését, a szenvedők, kinlodók jaj kiáltásait, népek, nemzetek kérő fohászait, tulharsogja a fegyver, az ágyú, a haldokló szavait, süketekké teszi Krisztus elleneit. Szenvedések és jajok kisérik mindig ezt útjában, mígnem megállítja az igazság fegyvere, hogy büntesse a gonoszt.

Elleneinknek évtizedeken velünk szemben tanúsított szeretetlensége felrázta letargikus álmából a majdnem gyávaságig tűrő, békétszerető monarchiát és német népet, hogy kardot rántson, mint az

alázatos Dávid az igazság védelmére: összekösse ha máskép nem, mint a fegyverek hatalmával a szétrombolt erkölcsi egység aranyszálait, visszaállítsa a haladás kulíur oszlopát, a Krisztusi szeretetben alapuló testvéries egyesülést: a békét. I- gazságos harczot harczolunk hát híveim; ha sajog is, véizik is szivetek, a gyilkolás közepette jusson eszetekbe és vigasztalásul szolgáljon azon tudat, hogy Krisztus tanalapjainak fenmaradásáért folyik e gigászi küldelem, mely a népek haladásának a- lapja. Ne csüggedjetek hát ti igazságot szerető keresztény hívek, kik talán férjet, gyermeket, testvért, rokont küldtetek a háborúba ! mert győznünk kell! győzelmünk igaz és nemes; azért lendület- lenül bízunk is a magyarok hatalmas Patrónájába, Máriába, hogy nem hagy el minket a szomorúság e napjaiban s győzedelemre segíti igaz fegyvereinket. Vannak a nemzetnek bűnei, de vannak erényei is; bűneiért hadd bűnhődjék a nemzet, de erényeire való tekintettel reméljük fentartja Isten e földet, melyen az igazságért és a kereszténységért apáink vére folyt.

Boruljunk le azért ma e nehéz napokban é- gi Pártfogónk nagy ünnepén szent István elé s kérjük őt szivünk egész melegével, hogy legyen hathatós közbenjárónk Istennél, ki népeknek, nemzeteknek kegyelmet, irgalmat osztogat. Kérjük buzgó szívvel a hatalmak Istenét, vezérelje tovább is az igazság utján az első magyar embert a királyt, hogy a keresztény igazságok vezérfénye mellett biztos révpartra vezesse nemzetét. Oh Uram tartsd távol tölünk továbbra is az erkölcsi egység meghasonlásának szellemét, hogy éljünk másik ezred évet; jöjjön egy jobb kor, mely után epe- dez százezrek ajaka és éljen minden magyarban széles e hazában, szent István szelleme, Krisztus akarata szerint. Amen.

Kapunyitáskor.

Most, kapunyitáskor, amikor az újkori Magyarország kis katonái elfoglalják az iskolák padjait, engedjék meg jóakaró barátaink: igazgató, tanár és tanító urak, hogy nehány szót intézzünk Önökhöz.

A csatatereken még dúl az ;szonyatos küzdelem ! Minden pillanat megszüli a maga bús árváit, özvegyeit, hontalanjait. Idehaza remegő félelem, várás és szomorú reménykedés tölti be a sziveket. Hazánk ifjúsága : a legszebb, a legillatosabb virágcsokor, megtépetett, megfogyott! Erre a megtépett, megfogyott ifjúságra már aligha számíthat nemzetünk. Uj nemzedékre van szükségünk hogy az „aurea aetas“ napsugarai ismét bevilágítsák, meggazdagitsák a földet.

Az uj nemzedéknek fejlődése az Önök kezében van : Vigyázzanak az Istenért! Ha megdől ez a generáció is, el vagyunk veszve. Az az ország, melynek erőforrása kiapadt, a történelemé csak, s az nem nyit, mert nem is nyithat számára uj lapot a jövendőben.

Vigyázzanak az Istenért! Önök talán soha sem állottak hivatásuk magaslatán oly fokon, mint most, a világháború napjaiban. A nemzet Önökbe helyezi most minden bizodalmát! Neveljék fel a hazának ezt a zsenge hajtását sudaras, erős tölgyekké, melyen nem fog a bősz vihar, melyet nem ingat meg, s melynek sudarát nem tépi le az orkánok idegmorzsoló tombolása.

Neveljék ezeket a csemetéket magyarnak, hazaszeretőnek: neveljék beléjük a sok vihart,

szenvedést nyomorúságot átélt, de a törhetetlen hazaszeretetet; neveljék őket sovinisztáknak, mint az a német paedagógus teszi a gondjaira bízott gyermekkel, hogy amikor kiröpülnek védő szárnyai alól, valamennyien szilárd oszlopai a germánságnak.

Neveljék beléjük a ragaszkodást mindahoz,