Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-31 / 35. szám
4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. augusztus 31 nek magyar szövege a következő szószerinti szövegű volt: Magyarali! A németek frigytársanak önnek, megctalatkoznak Przemysl elfogatván elmegadtok S igy tovább tusakodni hiábavaló. A tavasz érkezik, a mezö- gazdagaink maradnak kidolgoztetlen. A éhség fenyegetnek önnek. Elmegadtah! Ezeket a muszka stilusu plakátokat a rajvonal parancsnoka azonnal az ezred parancsnokságához juttatta, ahol szintén jót nevettek a muszka csalafintaságon, de egy úttal a választ is megadták reá fehér plakátokon. A választ nincs módunkban reprodukálni, mert orosz betűink nincsenek, de az értelipe az volt, hogy „Przemyls várát mi a legrövidebb idő alatt vissza fogjuk venni, hanem addig is, amig az oroszok ebből a pünkösdi királyságból kipottyannának jó lesz, ha ti — t. i. az oroszok — adjátok meg magatokat és ép oly jó dolgotok lesz nálunk néktek is, mint a fenti fényképen látható bajtársaitoknak van.“ (A fénykép ugyan is egy nagy csomó muszka foglyot ábrázolt, kik fehér asztalnál a legnagyobb megelégedésben söröztek stb.) Ezek a plakátok a következő éjjel nekik lettek a rajvonaluk elé kifüggesztve. De ezeknek a plakátoknak már hasznuk is lett, mert az orosz katonák egyessével, kettessével majd tizessével kezdtek átszökdösni, mivel a teritett aszlal rettentően csiklandozta őket. Így jártak a furfangos muszkák, akiken kézzel foghatólag beigazolódott az a régi jó magyar közmondás, hogy „aki másnak vermet ás, maga esik bele.“ Egy anyának tizenkét fia esett el. A Mittags Zeitung irja, hogy egy tekintélyes és ismert tiroli családnak mind a tizenkét fia hősi halált halt a hazáért. Valamennyi 18—40 éves, magas, szőke férfi a császár vadászoknál szolgáltak. Kettő Lengyelországban esett el, három Galícia különböző csataterein, kettő az olaszok elleni harcokban, kettő Beszarábiában és háromnak a Stryj melletti küzdelmekben omlott ki a vére. Az anya, mikor megtudta e borzasztó valóságot, összekulcsolta kezét és fájdalomtól vonagló ajakkal ezt rebegte : — Az Ur adta, az Ur elvette, áldassék az ő neve érette. Ha győzünk, szívesen adtam a halálnak valamennyit. Heppes Aladár főhadnagy haláláról. Közjegyzőnk bátyjának haláláról egy szemtanú, Dengi Lajos tiszti szolga a következőket beszélte el : — Úgy volt az kérem, — mondta el — hogy a mi századunk tartalékban volt, egyszerre parancsot kaptunk, hogy mi is kezdjük meg az ütközetet. A parancsot hozó vezérkari tisztet Heppes főhadnagy ur figyelmeztette: ha tüzet vezényel, a lövések az elődünk levő mieinket találhatják. Erre hárman a tiszt urak közül kimentek az erdő szélére, hogy az állást jól megválasszák. Úgy látszik, akkor vonták magukra az oroszok figyelmét. Azután visszajöttek a dekkungokhoz és mind a hárman a (érképet nézték. Ezenközben csapott le a shrapnell a mely hármuk halálát okozta. — Heppes főhadnagynak a shrapnell egy ólomgolyója a hasába fúródott. Odarohantam és magam vittem a segélyhely felé. Láttam, li 'gy az arca egyre sárgább lesz. 0 is érezhette, hogy vége van. Ennyit mondott: — Mondja meg Lajos otthon, hogy mindig rájuk gondoltam ... Én vigasztaljam : — Ne tartson semmitől, főhadnagy ur, mindjárt a segélyhelyen leszünk és minden jóra fordul. Erre csak a fejét bólintotta. Majd azt mondotta, hogy száraz a torka. Egy másik katona őrizetére adtam, én magam meg sietve konyakot hoztam. Egy kortyot lehajtott azután elveszítette az eszméletét. Többet nem is tért magához. — Szinte csodálatos, hogy igy érte a halál. Igaz, hogy nagyon vakmerő volt. Egy heves ütközetben ő volt az egyetlen tiszt, aki 3z o- rosz lövészárkon túl is rohant előre, még se történt semmi baja Különben az embereit nagyon kímélte s mindig jól bánt velük. -— Eltemettük szegényt . . . Haza most nem lehet hozni a holttestét, mert a járványok miatt egyelőre, nem engedik meg a hullaszállitást. Majd a Búg melletti harcokról meséit a szolga. Büszkén mondotta, hogy noha tisztiszolga volt, mindig benne volt a harcokban. Egy embert hátraküldött a lovakhoz s annak fegyverével ment előre a lövészárokba. — Mi a Búg egyik partján voltunk, az oroszok pedig a túlsó parton, a folyamtól vagy kétezer méternyire. Mikor Varsó és Ivazgorod elesett, a velünk levő bosnyákok főhadnagya egy hatalmas táblára oroszul rárajzolta, hogy mi elfoglaltuk Varsót és I- vangorodot. A patruljaink éjszaka átmentek a Búgon és ott fölállították a táblát. Reggelre az oroszok járőrei közül többen átszökdöstek hozzánk. Elmondották, hogy tizennégy napja vannak csak bevonulva, de úgy látszik, nem volt kedvük tovább a háborúhoz. Drágábbak lesznek a tankönyvek. A háború okozta drágaság a könyvkiadóvállalatokat a könyvek árának felemelésére kényszeríti. A könyv- kereskedők a napokban körlevelet kaptak a könyvkiadóktól. Ebben felszólították őket, hogy küldjék vissza a náluk bizományba elhelyezett népiskolai tankönyveket. Ennek a kívánságnak az a magyarázata, hogy a könyvkiadók megállapodtak abban, hogy a népiskolai könyvek árát fölemelik. És megdrágítják nemcsak azokat a könyveket; melyek most kerülnek ki a sajtó alól, hanem azokat is, melyek már régen ott hevertek a könyvárusoknál s amelyekről nem állíthatják, hogy a háború miatt drágább a papírjuk és nyomásuk. Úgy halljuk most újabban, hogy a népiskolai tankönyveken kívül szeptemberig az összes más iskolák tankönyveinek árát is felemelik. Fontos változás a vasúti áruforgalomban. A magyar államvasutakra részben a hadiállapot folytán, részben pedig a gabonaforgalom e- rős föllendülése következtében oly rendkívüli föladatok háramlanak, hogy azokat csak a legnagyobb erőfeszítésekkel képesek lebonyolítani. A Máv. ennek következtében kénytelen a polgári á- ruforgalomban jelentékenyebb korlátozásokat életbeléptetni és a szállilóközönség ideirányúló támogatását igénybevenni. A kereskedelemügyi miniszter engedélye folytán az államvasutak igazgatósága a következő szigorításokat lépteti életbe : A : rakodási időt hat nappali órában állapítja meg akként, hogy a déli órák sem jelentenek megszakítást. Teheráruknál az eddig engedélyezett négy napi fekbérmentes időt negyvennyolc órára szál Htja le. A kellő időben át nem vett áruk az ed digi száz kilogramonkénti két fillérről hat íillérre illetőleg hat füléről tizennyolc fillérre emeli föl. A kirakásra kötelezett felek kívánságára a vasút vállalja a kirakást és ezért a dijszabásszerü illetéket számítja föl. A Máv. végül kijelenti, hogy a továbbításra szánt árukat csak a lehető elszállításig j való ideiglenes megőrzésre veszi át. Egyről-másról. Nagybányán — tudtommal — három főha- • di szállás van : napközben a Widder gyógyszertárban és a gyógytár előtti pádon ; alkonyat- kor a Felsőbányái utca lakói gyűlnek össze a Gitta üzlete előtt, ahol már nők is foglalkoznak a magasabb sztratégiával ; és este, 8 órától-éjfélig az István szálló étteililében, ahol egy rendes vacsorázó társaság magyarázgatja a térképeket s dönti el az ütközeteket. A három főhadiszállás közül úgy vélem — legfontosabb a patikabeli, mert legnépesebb is, megjelenvén ott az optimisták és pesszimisták minden árnyalatának képviselői nagy számban. Ott kész, feltálalt dolgokról esik a szó. A berlini —• konstántinápolyi és budapesti sürgönyök hiteles szövegét veszik bonckés alá és azokból kifolyóan tárgyalják a további eshetőségeket. Érdekes társaság 1 Reggel fél nyolc órakor kezdenek gyülekezni. Minden utcából hosszú léptekkel sietnek a patika elé s már messziről kémlelik a nagy üveges kirakatot: van-e sürgöny kifüggesztve ? Ha van, akkor mohón olvassák végig, különösen a piros hónnal aláhúzott sorokat, mert azok súlyos dolgokat tartalmaznak. Ha nincs, akkor első teendőjük a postát fölzaklatni a telefonon, ahonan a telefonos kisasszony vagy asszony udvarias választ ad. Igaz, hogy néha a túlságos zaklatás kihozza türelméből a telefon kezelő hölgyet s kissé érdesen felel ; de ezt nem veszi rossz néven senki. Újabban ezen is segített a találékony m. kir. ész. Bárki — aki felhívja a postát, — azt mondja be a kisasszonynak, hogy „itt Dr. Makray beszél.“ A polgármester neve pedig olyan, mint egy 1 paizs : megvéd a nelaláui elutasítástól vagy érdességtől. Szóval: bitoroljuk mindnyájan a pol- ; gármester nevét. A sürgönyök felolvasása után, következik az események megbeszélése, vagyis az emésztés. Igen, ha nem zavarná meg egy pár későn érkező sztratéga, kik azzal rontanak be, hogy mi újság ? Ahelyett, hogy elolvasnák a kifüggesztett táviratot, fűtöl-fától azt kérdik: mi van a sürgönyben ? Vannak' olyanok, akik soha még egyetlen sürgönyt el nem olvastak, csak abból élnek, amit másokból kivallatnak. És ilyenkor tág tere nyílik a félrevezetésnek. Én például az cselekszem, hogy aki tőlem kérdez valamit s a szeme előtt függő sürgönyt nem olvassa el: éppen az ellenkezőjét mondom annak ami a sürgönyben van. Érdekes a főhadiszálláson az a jelenei is, mikor egy-egy közismert pesszimista jelenik meg, mintha mindenki összebeszélt volna, egyszerre rémhíreket kezdenek tárgyalni úgyaunyira, hogy a pesszimista holtbetegen menekül a patikából. Boldog emberek vagyunk. Van kedvünk a tréfákhoz. Hát még, ha majd eljön a béke napja! De azt mondja meg nekem valaki, hogy háború után mi történik a Widder patikájával ? Én azt ajánlanám a béke idején is tartsuk fönn — ha a gazda megengedi, — a patikát fiókkaszinónak s miután nem lesznek harcok, a mikről tárgyaljunk, — megbeszéléseinket, kombinációnkat irányítsuk a szerelmi küzdelmek és harcok tág csataterére. Azon a téren — sajnos — én is pesszimista leszek jó nehányad magammal! * * * Az osztrákok nagy költője : Robert Hammerling 1884-ben tehát 30 év előtt egy költeményt irt, melyben prófétai ihletséggel megjósolta a mai világháborút s annak végeredményét. A költemény hevenyészett magyar fordításban igy hangzik:
