Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-27 / 30. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI IIETILAP.

Az Országos Blagyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye.

Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — iá oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR.

Fomeaikatárs

RÉVAI KÁROLY.

.Szerkesztőség-: íím.yady János-u. 14. sz., hová a japközlemények küldendők

Kiadóhivatal: „Kermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■■ ■ ■ ■ ■

Ha

rc itthon.

Mig körülöttünk ádáz elkeseredéssel dúl a világháború, melyből fiaink, testvéreink, apáink dicsőségesen kiveszik részüket, —azalatt itthon nekünk sem szabad összetett kezekkel ülnünk.

Nekünk is harcolnunk kell sok-sok millió ellenség ellen és győzedelmeskednünk is, ha azt akarjuk, hogy mire a hoz- zánktartozók haza kerülnek a véres csatamezőről, egy tiszta, egészséges hazát találjanak, hol fáradalmaikat nyugodt, békés megelégedéssel pihenhessék ki.

De nincs miért képletekben beszélni! Legjobb a nyílt, egyenes őszinte szó, amit megértsen mindenki s aszerint cselekedjék.

Ne tagadjuk : a járványos betegségek — melyek, mint az árnyék kisérik a dúló véres háborúkat, — itt is, ott is kezdenek föllépni.

Jó órában legyen mondva, Nagybányán még nincs, s talán nem is lesz, ha betartjuk mindazokat a rendszabályokat, melyeket nekünk a józan okosság, a tapasztalat, a példák előírnak s amiket orvosaink annyiszor hangoztatnak.

Hannibál ante portás. Kapunk előtt áll a veszedelem. De ez nem jelenti azt, hogy ijedten húzódjunk csigaházunkba s

megadással várjuk a betörést. Ellenkezőleg. Fegyveresen álljunk a város védőfalaira s ha százszor rohamot intéz ellenünk a bacillus ellenség, százszor verjük vissza, mint egykor tették honvéd hőseink a Prmzylt ostromló muszka hordával szemben.

Napfényes, forró idők járnak; a júliusi kánikula perzselő levegője kicsalja életre a fertőző betegségek csiráit. S különösen ott, hol a tisztaságra csekély gondot forditnak, —' pazar szaporasággal terjednek a bacillusok mílliárdjai. S e szabad szemmel nem látható parányok elterjedésének hatalmas segitő társai vannak : szúnyogok, bogarak, legyek. Főképpen a legyek ! Ezek a legundokabb állatjai a föld kerekségének, melyek már any- nyi bajt, veszedelmet hoztak az emberiségre.

Mikor erkölcsi tisztátalanságok jönnek napfényre, mint zúdul föl az egész közvélemény ! Fölhangzik országszerte a megtorlás szava, a boszút lihegők szózata. Nem lenne-e jó, ha az anyagi tisztátalanságok ellen is boszút lihegve sorakoznánk ?

Harcra kell szállanunk nekünk, itthon levőknek a piszok ellen, amely valódi melegágya a fertőző betegségeknek. Olvastam egy hirlap komoly, erélyes felhívását, mely igy szól :

„Legyen mindenki katona idebenn: asszonyok, férfiak egyaránt. Ne tűrjenek el szemétdombot udvarukon, házuk tájékán ; legyen tisztaság főzésükben, ruházkodásukban ; mosdás, fürdés bőven ; takarítás, légy és egyéb bogarak fáradhatatlan üldözése, megsemmisítése; nyitott ajtók, ablakok, napfény és levegő mentői több és megnyerjük a háborút idebenn is. Csak nem szabad tűrni semmi szennyet, semmi tisztátalanságot.“

Nincs hozzátenni valónk ! Csak figyelmébe ajánljuk mindenkinek azzal a magyar közmondással:

„Félni jó, csak megijedni nem szabad !“ Legyen jelszavunk : tisztaság, tisztaság, tisztaság!

Uj kenyér — búza kenyér.

A kormány visszavonta azt a februári rendeletét, melyben a búza- s a rozsliszt kímélését rendelte volt el, s meghagyta annak a kukorica-és árpaliszttel való köteles vegyítését. Ezentúl tehát ehetjük megint a mi áldott magyar kenyerünket, rozskenyerünket. S ehetjük mától, sőt — a rendelet vissza- hatóan szól — igazában már huszonöt napja, julius elsejétől fogva. Most, mikor az idei termés még jórészt nincs is betakarítva. Mikor az idei liszt jó egy hónap múlva kerül csak fogyasztásra. Most tehát, mikor ez a nagy és szép és jóleső és büszke szabadság még tulajdonképp a tavalyi termésre vonatkozik, az abból megmaradt készletre, tarA hősök atyja.

Egy jó barátom, akivel véletlenül találkoztam, mondta el nekem következő esetét:

— Mikor ma reggel felébredtem, már éreztem, hogy különös nap virrad rám : valami kellemetlen meglepetésben, kalandban vagy eseményben lesz részem.

Estig nem történt semmi és igy bizonyosra vettem, hogy e rendkívüli esemény megszokott esti sétám alatt fog bekövetkezni. Félve, remegve barangoltam az utcákon. Nem történt semmi. Sebesült katonák, menekülők, a megszokott korzozó közönség keresztezte utamat, de figyelmemet semmi sem kötötte le.

De mi ez ? Az emberek hirtelen megállanak vagy visszafordulnak egy feltűnő nőalak szemlélésére. Feltekintek és látom, hogy közvetlen előttem fejedelmi tartásu, valóságos junói alakú nő halad. Karcsú, elegáns, tökéletes szépség volt. Ruganyos léptei, előkelő mozdulatai, kifogástalan Ízléssel megválasztott kosztümje teljesen lekötötte figyelmemet.

Meggyorsítottam lépteimet, hogy eléje kerülhessek és elvoltam ragadtatva káprázatos szépségétől. Klasszikus szabású arcát szőke hajfonatok köritették és világos kék szemeiben egy egész világ rejlett.

Igyekeztem figyelmét magamra vonni, de minden fáradságom eredménytelen maradt. Olykor úgy tetszett, mintha észrevétleuül mégis felém te- kintgetne és üldözésemről tudomást szerzett volna. Most befordult a főutcára, ahol még nagyobb feltűnést keltett. Az öreg és fiatal urak, szinte elnyelték kihivó tekintetükkel és én majdnem elkövettem azt a vigyázatlanságot, hogy hívatlanul védelmére keljek, mert úgy képzeltem, hogy nekem már bizonyos jogaim vannak a hölgyre.

Döntő lépésre azonban még sem határoztam el magamat és ezt arra az időre halasztottam, a- niikor valami kevésbbé zajos térre jutunk, ahol nem leszünk kitéve a kiváncsi emberek szemeinek.

Végre elérkezett a várva-várt pillanat. Éppen mikor melléje léptem, a hölgy hátrafordult, én megemeltem kalapomat és zavartan hebegtem ;

— Bocsánatot kérek vakmerőségemért . . .

A hölgy olyan lesújtó tekintettel nézett végig

rajtam, hogy teljesen elvesztettem bátorságomat. Gyönyörűen ívelt szemöldökeit magasra húzta és cseresznyepiros ajkain gúnyos mosolygás vonag- lott végig,

Máskor a kacérkodásnak ez ismert módja nem ejtett zavarba, de akkor nem tudom, mi történt velem, csak arra emlészem, hogy úgy dadogtam, mint az iskolásgyerek, aki leckéjét elfelejtette :

— Bocsánat . . . nagyságos asszonyom . . . hogy ilyen feltűnő módon . . . üldözöm . . .

— Túlságosan feltűnő és illetlen módon, — szakította félbe szavaimat — pedig sokkal jobb volna, ha az ellenséget üldözné ilyen makacsul a harctéren. Egyébiránt, fiatalember, — ezt olyan anyai hangon mondta, hogy fülig elpirultam bele — tegye fel a kalapját, mert a hűvös, esti levegőn már is meghűlt. Menjen szépen haza, főzze meg a teáját — és felejtse el illetlen viselkedését.

Azután eltűnt. Húsz lépésről még láttam gyönyörű szőke fejét az esti alkonyaiban him- bálodzni.