Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-29 / 26. szám
4 NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. június 29. A polgármester segített a zsirhiányon. Dr, Makray, városunk polgármestere Budapestről 1000 kg elsőrendű zsírt rendelt, melyet már e napokban az István szálló egyik bolt helyiségében hatóságilag ki fog méietni kilogrammonként kö- rülbelől 4 k. 60 fillérért. Csakis készpénz fizetés ellenében fog a zsir kiszolgáltatni egyes családoknak 1-töl 5 kg-ig. Üdvözöljük a polgármestert szociális intézkedései miatt. 2629 — 1915. kp. sz. Hirdetmény. Mivel az utóbbi időben, — főleg a piacokon — a legszükségesebb élelmicikkek oly aránytalanul magas áron hozattak forgalomba, hogy azok árai ezen rendkívüli viszonyok mellett sem indokoltak, — a fogyasztó közönség érdekében a legszükségesebb élelmicikkekért követelhető legmagasabb árat, a jelen rendkívüli viszonyok szem eiőtt tartása mellett előterjesztésemre a Város Tanácsa következőleg állapította meg: 1. csirke, sovány kacsa, liba és pulyka élősúlyban kg.-ként 260 fillér. 2. Kövér kacsa, liba és pulyka élősúlyban kg.-ként 360 fil- fér. 3. Kenyér rozslisztből sütve kg.-ként 64 fillér. 4. Kenyér búzaliszt keverékből sütve kg.-kint 68 fillér, b. Tojás drb-ként 8 fillér. 6. Száraz bab kg.-ként 80 fillér. 7. Burgonya tavalyi kg.-ként. 12—16 fillér. 8. Zöldhagyma csomónként (legalább 5 drb) nagyság szerint 6—12 fillér. 9. Tehéntej literenként 30 fillér. A marha, sertés és a juh hús árát, amennyiben ezen husnemüek beszerzése a hadsereg részérőii nagy szükséglet és az ezzel járó folytonos áringadozás miatt nehézkes megállapítani, ez idő szerint nem lehetett. Az idei főzelékfélék legmagasabb árának megállapítására, — tekintve, hogy azok még most újdonságot képeznek, — később kerülhet a sor. Midőn az élel- micikkeknek ezen hatóságilag megállapított legmagasabb árát a közönség tudomására hozom, figyelmeztetem egyúttal a közönséget, hogy amennyiben ezen árak a közérdekből tettek megállapítva, a legszigorúbban tartsák be, s ne forduljon elő olyan eset, hogy a közönség maga az érdekében megállapított árakon felül ígérjen. Az élőállatok súlyát hivatalos közegeimmel a majorság-sorban fogom leméretni, ahol is a közönség a lemért súly után az árat mindjárt meg is fogja tudni. Fenti legmagasabb árak szigorú betartását személyesen és hivatali személyzetemmel fogom ellenőrizni, illetve ellenőriztetni s ha annak be nem tartását venném észre, a kihágóval szemben az 1914. évi 5600. sz. B. M. rendelet 4. §-a szerint, — amely 15 napi elzárást és 200 K pénzbüntetést állapit meg, — a legszigorúbban fogok eljárni. Nagybánya, 1915. juniuá hó 24-én. Sma- regla rendőrkapitány. Ismét veszett ebek és macskák. A városi főorvos értesítése szerint újabban ismét veszett e- bek és macskák garázdálkodnak; egy kis leányt, Vári Rózát mindkét kezén súlyosan megmarta egy eb, amiért is Budapestre kellett felszállitani. A városi tanács ismételten elrendelte a kóbor állatok kiirtását s azért figyelmezteti a közönséget, hogy kutyáit, macskáit zár alatt tartsa. Annyit a- zonban sajnosán megállapíthatunk, hogy a tanács felhívásának mai napig sincs eredménye; most még több eb csatangol az utcákon mint a tilalom előtt. Tegyünk el télire zöldséget és gyümölcsöt. Akció indult meg minél szélesebb körű mozgalom kezdeményezésére, melynek az a célja, hogy most, a zöldségfélék és gyümölcsök érése idején, hívja fel a magyar társadalom nőtagjait arra, hogy télire a zöldségfélékből is, a gyümölcsökből is mennél nagyobb mennyiséget konzerváljanak. Senki nem tudja ma még, hogy mikor lesz vége a világháborúnak és ha netalán — a- mitől Isten óvjon — még egy téli háborút kellene átélnünk, a közélelmezés és a táplálkozás módfelett meg lesz könnyítve, ha kellő mennyiségű zöldségfélével és gyümölccsel rendelkezünk. Ha pedig a tél beállta előtt véget érne a háború, számolnia kell mindenkinek azzal, hogy a normális viszonyok csak lassan állnak helyre, és ha el is múlik a háború, sebesült és beteg katonáink még jó ideig lesznek, akikről nem szabad megfeledkeznünk. Az akció kezdeményezői ezzel a motiválással akarják felhívásukat a magyar nőkhöz eljuttatni, és erős a reményünk, hogy vállalkozásukat siker fogja koronázni. Az ipartestület múlt vasárnap megtartotta j évi rendes közgyűlését, hol a múlt év számadásait bemutatták, az ez évi költségvetést megállapították s végül titkos szavazással megválasztották az elnököt Kupás Mihály eddigi elnök személyében. A gyűlés, természetesen, nem volt olyan népes, mint máskor, mivel az iparosok nagy része hadba vonult. A „Vasárnapi Ujság“ június 20-iki száma szenzátziós képeket közöl: 11. Vilmos császár és Frigyes Ágost szász király látogatását a galicziai harcztéren, pompás felvételeket a galicziai győzelmes csatákról, egy szép és érdekes sorozatot az olasz háború eddigi színhelyeiről, egy másikat azokról az olasz helyekről, melyeket hajóhadunk és repülőgépjeink bombáztak stb. Szépirodalmi olvasmányok : Szemere György és S'trug András regénye, Szőllősi Zsigmond tárczája, könyvismertetés, a háború napjai stb. Egyéb közlemények: a hazai takarékpénztár uj palotája s a rendes heti rovatok : Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre ö t k o r o n a , „Viiágkroniká“-val e- gyütt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4.). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb ujság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. Egyről-másról. Diadalmámor gőze töltötte meg a levegőt. Az arcok piroslanak, a szemek lángolnak, a szivek hevesen dobognak: az ajkakra nóta költözött, a rekedt torkok ércesen adják ki magukból a hangot. S mindez egyetlen városért: Lembergérl, Galícia fővárosáért, a 37 tornyu lengyel metropolisért, melyet 10 hó óta tartott megszállva az á- dáz ellenség. Micsoda megkönnyebbülése lehet ott a sziveknek I A hazafias elem tombol örömében, hogy újra a mi fiaink dalától hangosak az utcák; az árulók pedig reszketnek, — kik el nem menekülhettek, — hogy ütött nekik a megtorlás órája. Mert voltak és vannak ott árulók is bőségesen, kik a 10 hó alatt oda pártoltak az ellenséghez, azok kedvébe jártak s az elnyomásban segédkezet nyújtottak. De jönni fog a megtorlás. A véres, de igazságos I A magyar és német fegyverek dicsősége ez a nagy takarítás. Mind oroszlánok : a germánok, magyarok, románok, bosnyákok, horvátok, tiroliak, tótok, kiknek diadal ordítására kétségbeesetten menekült az orosz medve jeges barlangjába, hogy vérső sebeit gyógyitgassa. Kőlönös, megnevezhetetlen érzés fogta el szivünket, amikor múlt hét keddjén, esteli 9 órakor megkondult a főtéri templom öreg harangja. Előre tudtuk, hogy eljön az a pillanat, amikor a harang hirdetni fogja a nagy győzelmet; és mégis megdöbbentünk mindnyájan, amikor az est csöndjében komoly méltósággal megszólalt. Egy percre talán mindnyájunknak elállt a lélekzete; maga a természet is elf ojtotta suttogását, hogy aztán annál nagyobb erővel törjön ki a viharos „éljen“ riadal. A jóságos Isten áldja meg hős katonáinkat I * * * Érdekes hallgatni az utcán hullámzó néptömeget. Legjellegzetesebb az asszonyok megjegyzése Lemberg visszafoglalása alkalmából. — Hallá-e szomszéd asszony a nagy hirt ? — Hallottam ! — Tudja-e, hogy már kapunk nullás lisztet? — Nem tudom ! Pedig úgy van. Lembergben annyi nullás lisztet találtak eldugva, hogy esztendeig sem fogyaszthatják el. A király elrendelte, hegy oszszák ki azoknak, akiknek fia, vagy ura segített Lem- berget elvenni a muszkától. — Jaj be jó lesz! Legalább megint süthetek egy kis túrós palacsintát. Egy másik csoportban férfiak évődnek valami szemrevaló fehérnéppel: — Te Maris, mit csinálnál most Lembergben, ha ott lennél ? — Semmit! — Hát keresztelnél I — Nem értem I — Nem ? Hát nem tudod, hogy a muszkák éppen kilenc hónapig voltak Lembergben ? Kilenc hónap I Szörnyi még elgondolni is a barbárok e hosszú uralmát. CSARNOK. Hogyan gondolkodunk ? Meg lehet mérni azt a sebességet, amivel a hang a fülünket, a világosság a szemünket éri, meg lehet mérni azt is, hogy mennyi idő alatt ér a hallás és a látás érzése az agyunk velejébe, azt is, hogy mennyi idő kell ahoz, inig ezeket észrevesszük és amig a hallott vagy látott dolgok nyomán cselekedni tudunk. Meg lehet mérni az érzékszervek finomságát, vagyis azt is, hogy milyen csekély lehet az a hang, fény, iz, súly vagy szag, amit még éppenhogy észre tudunk venni. Lássuk most már, hogy mire való mi.idaz, amit az érzékszerveink munkája a tudtunkra ad és hogy mi történik azzal libbennünk. Könnyű megérteni, hogy minden, amit csak tudunk az egész világ minden tárgyáról és egyéb dolgáról, azt az érzékszervek munkájából ismertük meg. Természetesen nem minden tudásunk az, a- mit láttunk, hallottunk, vagy a többi érzékszerveinkkel észrevettünk, mert hiszen sok dolgot tudónk, amit se látni, se hallani nem lehet. De minden tudásunknak az eredete az érzékszerveinkben van. Amikor az ember a világra jön, még semmit se tud a világról és későbben is csak azt ismeri meg, amit az érzékszervei fel tudnak fogni. Az egészen ép ember megtanul ismerni idővel mindent, ami az öt érzékének az útjába esik. A- kinek valamelyik érzéke nem ép, az annyival kevesebbet ismer. Például a vak ember sohase ismerhet semmi szint, a süket ember semmi hangot és igy tovább. Az nyilvánvaló, hogy azért tudhatnak valamit ezekről, mert meg lehet őket tanítani valamiie, de akármennyit tanul is egy vak ember a színekről, azért nyilvánvaló, hogy sohase lehet igazi fogalma arról, milyen egy szín, vagy egyáltalában, hogy mi az, amikor valaminek színe van. Az ép ember mindezt lassanként megtanulja és ezen a módon ismer meg mindent. A- mit az érzékszerveivel aztán megismert, azzal kezdi el a gondolkodását és ezen a módon mire megnő, tud egyetmást a világ dolgairól, de mindig csak olyan dolgokat, amilyenekről az érzékszervei útján már volt fogalma. Amint a vak embernek sohase lehet egy tárgyról megtanulnia, hogy milyen a színe, úgy van az épszemü ember is mindazzal, ami nem esik öt érzése útjába. Mert
