Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-22 / 25. szám
dolkozzál, mert összeszorul a nyakad, ha hazudsz . . . — Nincs, pane major, nincs itt senki idegen . . . — Elmehetsz, biró, de vigyázz magadra. A sunyi paraszt nagy fogadkozások közölt elsomfordált, az őrnagy pedig gondolkodásba merült. Másnap a faluban nagy hangosáig hogy a lakosság megértse, az ott levő 65-ös ezredbeli századnak, melynek legénysége nagyrészt tót fiukból áll, tótul is kihirdették, hogy a gyülekező helyet újból megváltoztatják és arra a falu mellctli rétet jelölik ki. A legénységnek azonban titokban kiadták a parancsot, hogy a sorakozó jelére ne hagyják el a házakat, hanem tegyenek ugy, mintha lassan készülődnének, de a legéberebb figyelemmel ii- gyeljenek a házaknál, hogy nem vesznek e észre valamit. — így is történt. Az altisztek az adott jelre befutották az utcákat és kiadták a vezényszót: — Riadó ! Fegyverbe ! Szerelvényt felvinni! A legénység lassan cihelődik, de néz, fülei megerősített érzékekkel. A tót század szakácsa az ő házigazdája szobájából titokzatos hangokat hall. . . . Mintha a pincéből beszélne valaki ... De hiszen a rutén házak alatt nincs pince . . . . . . Lassan benyomja az ajtót és hallja, amint valami ismeretlen szellem oroszul beszél . — Halló! — Halló! — Ott vagy már Sergej ? ... Te vagy a tüzérségi megfigyelő . . . ? — Igen, én vagyok . . . Alexej főhadnagy . . . — Siessetek . . . Riadó van a falu melletti réten. Távolság 3600. Tüzelés öt perc múlva megkezdhető, srapnel hatásos lesz . . . • A baka megdermedve figyel ... A hang a rutén paraszt ágya alól jön , . . Az ágy egy szőttes takaróval van letakarva, mely a földig ér . . . Az ágy alá nem látni . . . A baka odaIopód*ik, felemeli a takarót ... Két bocskoros láb látszik ki az ágy alól . . . Egy pillanat alatt megragadja a két lábat, a hozzátartozó embert kirántja az ágy alól, reáfekszik és karjait lefogja . . . — Ide . . . ! ide . . . katonák, ordítja a katona, itt a kém ! A zajra berohan néhány baka és egy pillanat alatt megkötözve áll a sápadt arcú rutén paraszt a katonák között. Pár perc alatt ott terem a parancsnok is. — Összefogni a köségi előljái óságot ! Adja ki a parancsot. Egy negyed óra muNa ott állt az egész társaság szuronyok között. Az ágy ekkorra már szét volt szedve és a ház sarkából elökandikált egy . . . földbe szerelt tábori telefon — Mi ez, biró, kérdi az őrnagy . . , — Nem tudom, pane major, nem ismerem én ezt a masinát, szólt .a biró fogvacogva. — Hát ez ki . . . kérdi, rámutatva az elfogott kémre . . . — Nem tudom, panicskó, nem láttam én ezt az embert sohasem . . . — No majd talán eszedbe jut, ha a szél fujdogál a lábad alatt . . . — Jaj — panicskó — kegyelmezz a fejemnek. Ezt a nagyságos főhadnagy urat az oroszok hagyták vissza. Kényszeritették, hogy ruhát adjunk neki, de nem mertük elárulni . . . — Hát minket nem sajnáltál, biró, az én katonáim a te faludat védelmezik az ellenség elől és te mégis őket takarod . . . ? — Jaj — panicskó — jaj a mi fejünknek .. . — És ön főhadnagy ur . . . ? — Őrnagy ur, nem válaszolok többé egy kérdésre sem. Tudom, mi a sorsom, végezzenek gyorsan . . . Másnap megérkezett a hadbíró. A községházára tizenegy vádlottat vezettek a szuronyos katonák és megkezdődött a kihallgatás, felvették a jegyzőkönyvet . . . Ezalatt néhány népfelkelő a falu főutcáján tizenegy fára tizenegy kötelet készített elő . . . Pár szó a koronázást óofordulóról. A nemzetnek és királynak az a bensőséges érzületi összeolvadása, melynek széltőlhetlen, szent szimbóluma a Korona, mindenkor erős és hatalmas biztosítéka volt Magyarország állami életének. Épp azért ápoljuk, őrizzük őseinktől örökölt dicső hagyomány gyanánt azt a tiszta, okos mo- naihikus szellemet, mely nálunk valósággal különleges faji, nemzeti jellemvonássá izmosodott. És ha egész Európa összes fejedelmi trónusai pilléreikben recsegve-ropogva ingadoznának is, a fennálló politikai és társadalmi világrend fölforgatására törekvő foradalmi szenvedélyek háborgása között : a magyar király pen. érezheti e nagyszerű földindulás egyetlen hullámlatát sem. Mert az ő királyi széke minden sziklánál szilárdabb fundamentumra, a nép szeretetére, bizalmára, ragaszkodó hűségére van alapítva. Egyesül ebben a löltétlen biztonságban nemcsak a lovagias érzelmi momentum, hanem a politikai okosság is, mely a magyar nemzet ezeréves históriájának örökös létküzdelmei közepette abban a sarkalatos igazságban, tanulságban jege- cedett ki, hogy: nemzeti nagyságunk, államiságunk mindig élesebb kidomborodása elválaszthat- lanul kapcsolatos a Királylyal való harmónikus gondolkodással, cselekvéssel. Ennek a magas és zavartalan összehangnak élő kezese I. Ferencz József uralkodói és emberi, egyaránt fenkölt nemes egyénisége. Örömében, bánatában oly megható odaadással, szivbeli bensőséggel állott és áll egymás mellett a királyi és a népfelség, hogy a rég letűnt lovagkor költői romanticizmusát varázsolja vissza az ilyesmitől elszokott modern szemeink elé. Ezeréves alkotmányunk, ez a dicső palládium, mely minden megpróbáltatáson diadalmaskodott, minden tetszhalálból föltámadoh, a legliübb a leghivatottabb őrzőjét, védőjét ismeri a koronás királyban. Ez a dicső harmónia, a jövőre nézve is biztató reményt nyújt, hogy a nemzetnek és királynak a szent Koronával egyesitett ereje s odaadó buzgósága az idők végéig biztosítja a magyar nemzeti állam fönnállását, minden irányban való egészséges és erőteljes fölvirágzását. Ez a nagy, mindig egyforma hévvel fölbuzgó nemzeti érzület örömmel megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy nemes és férfias hódolatával járuljon a trón e|é, melynek ez idő szerint való birtokosa, I Ferencz József, nemcsak uralkodói kiválóságánál, hanem emberi erényeinél fogva is teljes mértékben megérdemli, hogy milliók őszinte nagyrabecsülése, szívből eredő szeretete övezze. Milliók imádsága szárnyalt a koronázás 48. évfordulóján, a koldusok és királyok Urának, az isteni gondviselésnek magasságos színe elé. Osztatlan hittel, buzgósággal azért esedezvén, hogy Ő felségét, koronás Királyunkat, hü magyar népe boldogságára, örömére szerencsés és áldott öregségében, testi-lelki épségében még nagyon sokáig tartsa meg ! 3. HÍREK. Junius 21. Dal a hadi kenyérről. Fekete kívül is, belül is fekete,- Feketébb fekete vajon már lehet-e ? Nincs benne hangulat, se ború, se derű, Avatag, rohatag, sanyarú, keserű, Keserű, keserű, keserű, keserű. Totyakos, latyakos, pohos és pocakos, Ragacsos, agyagos, vicikes-vacakos, Kinos és konok és komor és iszonyú, S mindezek fölibe : eceti savanyu, Savanyu, savanyu, savanyu, savanyu. Amikor muszajik, elibém leteszem : S eszembe nyilallik, hogy iitet megeszem, Arra is gondolok : nem volna okosabb, Ha mingyár pikstojjal ölnéd le magadat ? Ki süti, átkozott legyen ő, ama pék, Hájteste sohase találjon kanapét, Mig éhség annyira elő őt nem veszi, Hogy saját kenyerét kínjába megeszi. Megeszi, megeszi, megeszi, megeszi. Mibül van e kenyér, nem lehet tudni a/t, Se csiriz, se suviksz, se gumi, se viaksz. Se ize, se bűze, se színe, se szaga, Nincs neki kiillege, állaga, anyaga. Anyaga, anyaga, anyaga, anyaga. Abbul, mi bt le kell, semmit se vehet át, Se lisztet, se kovászt, se vizet se darát, Borzalom, hogy a pék hogyan spórol vele ! Még a sváb-bogarat, azt se teszi belei Szibele, szóbele, szibele, szibele! Személyi hírek. Gróf M a j I á t h Gusztáv erdélyi püspök pár napi itt tartózkodás után elutazott. B a r ó t h i Ede közigazgatási biró nyári tartózkodásra ide érkezett. Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos, kerületi bányaigazgató hivatalos kőrútjára, Kapuik- és Erzsébefbányára utazott. Hadnagyi kinevezés. Szeőcs Béla m. kir. erdőmérnők tartalékos zászlós hadnaggyá neveztetett ki. Kitüntetés. Ötömösi Őtömössy Zoltán dr. 47-ik gy-ezredbeli hadnagyot a harctéren tanúsított vitéz magatartásáért, Ő felsége a Signum lau- dis-szal tüntette ki. Miniszteri köszönet. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter — mint a Hivatalos Közlöny f. évi junius 15-iki számába olvasható — 51359 — 1915 sz. leiratával Beyer Jenő m kir. erdőmérnőknek, Mikola András festő művésznek, Kápolnai Pauer Viktor ni. kir. bányamérnöknek, ifj Molcsány Gábor m. kir. s. erdőmérnöknek, Sipos Dezső államvasutí mérnöknek, Szkicsák Ö- dön gépészmérnöknek, a városi villamos müvek főnökének, Veress József m. kir. főbányatanácsosnak a hadba vonult nagybányai áll. főgimnázium1 tanárok 1914—15. tanévi helyettesítése körül kifejtett odaadó, önzetlen és hazafias buzgóságáért elismerő köszönetét nyilvánította. Az erdélyi püspök Nagybányán. Mii t lapunk múlt számban hírül adtuk, az erdélyi püspök, Máj lát h Gusztáv Károly gróf a mull héten városunkba érkezett s rövid itt tartózkodás után Borom isza szatmári püspök látogatására Szatmái ra utazott. Csütörtökön az esti vonattal ismét visszatért, pénteken gyóntatott, csöndes misét mondott s az esti litánián vett részt. Szombaton reggel ismét misét mondott, áldoztatott s a szatmári püspök megbízásából kiosztotta a bérmálás szentségét, melynek bevégzése után Kolozsvár felé elutazott. Bámulattal . ézzük a főpásztor fáradhatatlan munkálkodását, apostoli tevékenységet s hódolattal hajiunk meg előtte. Csodáljuk azt a valóban fenkölt szivet, mely egyformán öleli i
