Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-15 / 24. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. junius 15. ború viharos zajában is messze kimagaslott a rendes egyházi tanácskozások sorából, mert gazdag politikai vonatkozásai mellett, örök időkre szóló hazafias dokumentuma marad a görög katholikus papság és' hivek rendületlen hazaszeretetének és királyhüségének. Hétfőn délelőtt 11 órakor vette kezdetét az ünnepélyes gyűlés. B r e b á n Sándor esperest fölolvastatta a magas püspöki leiratot, mely az es- peresti kinevezést tartalmazza. Pap Endre láposi lelkész meleg szavakkal üdvözölte a kerületi papság nevében az uj esperest s hálás köszönetét mondott Dr. Hosszú Vazul megyés püspöknek, hogy szivük óhaját teljesítette s olyan mé.tó férfiút állított a kerületi papság élére, ki nagy tudása mellett általános tiszteletnek és szeretetnek is részese. B r e b á n Sándor válaszolt a rendkívül meleg üdvözletre s kijelentette, hogy uj állásában is életének két vezérelve fogja vezetni mindenkor : az igazság és a szeretet. Üdvözli megjelent paptársait s Isten áldását kéri hazafias munkájukra. Ezután egy javaslatot terjesztett elő, mely igy szól: „Minthogy a szamosujvári egyházmegye két lelkésze: Lukács Konstantin királydaróczi és Dr. Lukács László lacfalusi lelkészek beszennyezték a görög katholikus papságnak századokon át, szent fé.tékenységgel őrzött jó hírnevét azzal, hogy híveiket elhagyták s hazájuknak tartozó hűségűket elárulták: keressék föl Szamosujvár nagynevű főpásztorát, hogy nevezett hazaárulókat a papság sorából törölje. “ Az esperesti gyűlés a javaslatot egyhangúan «elfogadta s elhatározta, hogy fölkéri Szatmár, Má- ramaros és Ugocsa megye kerületi papságát is, hogy csatlakozzanak s hasonló szellemben Írjanak föl a megyés püspökhöz. Több belső egyházi ügy elintézése után végül Pap Endre főgimnáziumi hittanár indítványozta, hogy Dr. Hosszú Vazul megyés püspöknek Írásban fejezzék ki hálás köszönetüket a- zért, hogy a nagybányai egyház kerület élére B r e- bán Sándort állította. Az indítványt lelkesedéssel egyhangúan elfogadták. Déli 12 órára Brebán Sándor az István Király Szálló kis termébe összehívta a környék és Nagybánya város összes román intelligenciáját értekezletre, melyen 3 esperes és körülbelül 60 lelkész és világi jelent meg. Elnöklő B r e bán Sándor magas szárnyalá" su beszéd keretében ismertette a mai világháború által1 előidézett politikai helyzetet s végül a következő indítványt terjesztette elő, amit az értekezlet egyhangúan elfogadott: „A Nagybánya-vidéki románság kimondja, hogy bármely oldalról jövő támadással szemben, ha a szükség úgy hozná magával, még vére föláldozásával is, szeplőtelenül és fántorithatatlanul megóvja hagvományos király hűségét és a szülőhaza iránt való törhetetlen ragaszkodását. “ Ezzel a gyűlés a leglelkesebb hangulatban véget ért. Déli 1 órakor Brebán az István szállóban fényes ebédet adott a kerületi papságnak tiszteletére. * * * Jóleső érzéssel vesszük tudomásul a románság hazafias magatartását, melyben soha egy pillanatig sem kételkedtünk. De van még egy megjegyzésünk, amit szeretnénk ha felsőbb helyen is figyelmükre méltatnának : Nem látják-e elérkezettnek az időt, hogy Nagybányán gör. kath. vikáriátust létesítsenek ? Fontos ez a kérdés most, amikor hazafias elemek vezetik az ügyeket, akik a magyar és román hivek testvéries együttműködését, egymás megbecsülését tűzték ki feladatokul. Azt hisszük Szamosujvár nagy tudásu fen- költ püspöke lesz az első, aki e tervnek létesítéséhez az első „Ament“ ki fogja mondani ! Az uj termés. A gondviselés iránti hálával és reménykedéssel nézi a magyar gazda az égboltozatot. Ha a Medárd nap is jót hoz szerte az országban és túlságos esőzés a mostani reményeket el nem mossa, oly jó termésünk lehet, amilyen nem volt már tiz év óta. Mindössze Felső-Magyarország termése lesz az országos átlagnál valamivel gyöngébb, illetően később fog megérni és a piacra jutni. A termés dandárja ellenben már julius közepe táján a piac rendelkezésére fog állani, hogy hatalmas könynyi- tést hozzon minden téren a közélelmezés mostani súlyos viszonyaiba. Az uj termés nem csak egymaga jut a piacra, hogy bőséget létesítsen a kínálatban, vele e- gyütt piacra fog kerülni a — régi termésnek eb- dig kinyomozatlan része is, melyet az óvatosság vagy a számítás a legvégsőig visszatart. Szakem- - berek ezt a mennyiséget tekintélyesnek állítják és ■ hogy következtetésük helyes, erre nézve Csanád- megye és a Bácskai nullásliszt fölöslege a bizonyság. Ott a búza őrlésével ekviválens tengeri megszerzése ütközik nehézségbe. Tehát a nehézség éppen fordítottja a másvidéken uralkodó nehézségnek, ami arra vall, hogy roppant nagy szervezeti hibák lappanganak. A háborús közélelmezés tanulságai bizony még soká fognak rossz emlékükkel kisérteni bennünket. Az uj termés piacra hozatala és lisztté való földolgozása foglalkoztatja most az illetékes tényezőket. ügy értesültünk, hogy a kormány az uj termés szétosztására két alternativ tervezetét' dolgoztatott ki a legapróbb részletekig. Az egyik terv a ■ szabad forgalom korlátozását rövidebb időre (esetleg novemberig) tervezi csupán. A rcnsik ellenben ennél hosszabb időre. Hogy melyik megoldás fog megvalósulni, az a háború eshetőségeitől függ. Tudomásunk van arról is, hogy a mai maximális ár nem marad érvényben, hanem oly mértékben fog változást szenvedni, a mily mértékben igazolódni fog az uj terméshez, sőt az Ausztriában várt szintén kitűnőnek ígérkező terméshez fűzött várakozás. Az uj maximális ár;a vonatkozóan kidolgozott kalkulációk a termés mennyiségén kívül tekintetbe vették még az egyes gabonamüek háborús termelésének önköltségét, a termelőnek juttatandó hasznot, a termés elosztásának adminisztrácionális költségét és végül, de csak a búzára vonatkozóan, azt az árrészesedést is, a mit a kincstár az uj búzatermés fogyasztása révén magának óhajt biztosítani. Ez, ha megvalósul, a búzatermést mázsánkint átlag egy koronával sem fogja terhelni, föltéve, hogy megmarad az előirányzott 30 millió korona keretében. A hadikölcsönök kamatterhének fedezete részben igy találna természetes kiegyenlítést. Az uj termés gyors és zavartalan földolgozására számos előkészület történt, közte több o-. lyan, a. mely magának a miniszterelnöknek inicia- tivájára fog életbe lépni. így például maga a miniszterelnök foglalkozott a fővárosi malomegyesü— Halálraítéltek, akiket Schlüsselburgban fognak kivégezni. — És az elkülönített kis púpos ? — Az a hóhér, — válaszolta hidegen a csendőrtiszt. Hideg borzongás futott végig rajtam. Ösz- tönszerüleg benéztem a nagy kabin ablakán és medöbbenve láttam, hogy a foglyok fesztelenül és vidáman társalogtak, mintha nem is sejtenék, hogy milyen borzalmas sors várakozik rájuk. Izgatottan jártam, keltem a fedélzeten és, érthető kíváncsisággal tekintettem az elkülönített kis kabinba, ahol a hóhér egy asztalnál ült és mohón hörpintette ki egyik pohár pezsgőt a másik után. Időszakonként görcsösen megrázta ökleit és olyan heves ütéseket mért az asztalra, hogy a poharak félelmetesen megcsendültek. A csendőrtiszt engedélyével a kabinba léptem. — ügy látszik, hogy ön nagyon ideges. — szólítottam meg a hóhért. — Ez a mesterségemmel jár, — válaszolta zavartan mosolyogva. — Jövedelmező mesterség, ugy-e? — Nem panaszkodhatom . . . fejenkiní ötven rubelt fizetnek és mégis, ha még sokáig igy tart, nem bírom ki az izgalmakat. — Miért ? — Végre én is csak ember vagyok, nekem is vannak idegeim és ha ezek a halálraítélt szerencsétlenek sírni kezdenek és könyörögve lábaimhoz borulnak, néha azt hiszem, hogy megszakad a szivem. — Régebben mivel foglalkozott ? — Becsületes ember voltam és egy zongoragyárban működtem, mint hangszerelő. Tisztességes fizetésem volt, becsületesen megélhettem belőle. A hóhér szomorúan meredt maga elé azután újra lehőrpintett egy pohár pezsgőt. — Akit a jó Isten meg akar büntetni, annak elveszi az eszét. Én ugyanis borzasztóan féltékeny voltam. Feleségemet, a csodaszép szőke leányt, szerelemből vettem nőül. Mikor nagy, kék szemeivel rám nézett, mindig azt hittem, hogy a menyország nyílik meg előttem. Én nem sokat tanultam, már kora gyermekkoromban munkára voltam szorítva, mert apám foltozószabó volt és alig keresett meg annyit, hogy családját eltarthassa. Az egész életemet a munka mellett a kocsmákban 'öltöttem és mikor éjjel ittasan hazavetödtem, feleségem minden szemrehányás nélkül, szótlanul fogadott. Ez gyanút ébresztett bennem, mert tud- tam, hogy egyik kollégám, egy feketebőrü ör- ' mény szemtelenül settenkedik a feleségem körül, sőt, mint később kiderült, távollétem alatt meg is látogatta az asszoyt. Lehetséges, hogy ennek nem volt semmi komolyabb háttere, de az ilyen nyomorék ember mint én, mindég gyanakvó és féltékeny szokott lenni. Hiába esködözött a feleségem, J hogy ártatlan, én nem hittem neki. Belátom, hogy ; ez nagy hiba volt tőlem. Egy napon a templomba ment, én otthon maradtam és holmija közt kutattam, ahol szerencsétlenségemre az örménynek egy levele került kezembe, amelyben feleségemet sétára hívta meg. Ez éppen elég volt nekem. Mély sóhajtás vergődött - fel a hóhér keb— léből és miután egy pohár pezsgőt kiürített tom- ; pa hangon folytatta : — Megöltem az asszonyt. Kényszermunkára ítéltek. Szibériába szállítottak és ott penészedtem,, amig egy napon a börtönigazgatö cellámba lépett és felajánlotta a hóhéri állást. Négy év múlt eí\ már, mióta ezt az utálatos mesterséget űzöm. Újra megnősültem, de feleségemnek sejtelme sincs . róla, hogy hóhér vagyok. Ma mint háztulajdonos - élek Peskiben, közel a Miklós-pályaudvarhoz. Időközben a Ladoga-tóhoz értünk és borzai- - más vihar keletkezett, mely egy óránál tobább tar- - tott. A csendőrtiszt idegesen járt fel és alá, fofy- - tón az óráját nézegette és fejét csóválgatta. — Élkésünk, — mondta türelmetlenül — Mindjárt fél hatra lesz és rendelet szerint hat óra után nem szabad kivégzéseket végrehajtani. Tényleg csak hét óra után értünk aSchliissel- burgi erődhöz, amelynek kapuin a fiatal foglyok — köztük négy nő is — vigan énekelve vonultak be. A szerencsétleneknek sejtelmük sem volt arról, hogy cs ik a véletlennek, — a hajó késedelmének köszönhették, hogy egy nappal tovább élvezhették a szép életet . . .
