Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-15 / 24. szám
tAhsadaXjMI éss szépirodalmi hetiijAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavitíéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye^ Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — is oldal terjedelemben. mi i i Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. főmunkatárs RÉVAI KAROLY. Szerkesztős ég: ttuuyady János-ií. 14. sz., hová a lapközleméuyek küldendők Kiadóhivatal: „Herrn s“ könyvnyomda N agybáriyán, Hld-utca (Bay-ház ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. . Ve lünk az Isten! Mig a vérmezőkről a hir szárnyán egymásután érkeznek a diadalok bevégzett tényei, mig fiaink óriási küzdelmek árán az északi kolosszust verik ki a hazai földről s szerzik meg nekünk, itthon levőknek a nyugalmat, a biztos egzisztenciát: azalatt akadnak itthon százával szomorú alal.o ', kik a bizalmatlanság, a csüggedés, a lelki nyughatatlanság méregcsiráit oltják bele embertársaikba s mint a huhogó baglyok röpködnek fejünk fölött. Ismét fölütötték fejőket az álhir terjesztők, a csüggedést hintűk, a gyáva rein égők ! Pedig tudhatnák jól, hogy az igazságos Isten hatalmas ereje segíti a mi fegyvereinket. Az Ö segítsége a válasz ellenségeink hadüzenetére. Mikor a hatalmas Gó- liátli rengeteg fegyvereivel kérkedve ment a kis Dávidnak, hivalgó szavaira kapta az örökemlékezetü választ. „Te jösz ellenem dárdával, fegyverrel, én megyek ellened az én Uram és Istenem nevével.“ A maga i- gazságában való isteni segítségnek érzése sokszor adja e szavakat a jogtalanul meg- j támadott szájába. Mit tudnánk válaszolni mi is ellenségeink kihívására. Istenben és a magunk e- rejében bízunk. Feltornyosuló örömmel látjuk, hogy nem hagyott el bennünket sem az Isién, sem a saját erőnk. Öklünk csapása soha sem volt keményebb, mint most. Termését sohase adta a drága hazai föld gazdagabban, mint most. Az igazságos Isten segedelme sohasem emelte oly magasra a zászlónkat, mint most. Lehet-e tehát valaki az országban, aki szivében a legkissebb csüggedést érezné? Hosszú küzdelmek után most is teljes erővel él e nemzetben az Isten igazságosságába vetett hit, hogy ő nem fog elhagyni bennünket soha. Ez a hitünk, ami győzelmi reménységünk. Alapja az az önbizalom, melyet a teljes erejében levő nemzet érez. Hadseregünk minden veszteségét pótolja, ereje sohasem fogy, mert egy lelkes, hatalmas nemzet áll mögötte. Az Isten a mi szövetségesünk, az ő nevével megyünk ellenségeink ellen. Hiteles győzelmi hírek dacára, kétkedve rázzák fejőket a talmímagyarok s vén asszonyok ajkáról ellesett pletykákkal igyekeznek diadalmámo- runk örömcsöppjeibe ürmöt vegyíteni. Voltak a háború 10 hónapja alatt i- dők, amikor megkísértett minket a balszerencse, ám mindenekfölött győzedelmeskedett a hősiesség, az akarat, a hazafiasság és a szövetségi hűség. Azért, ma már félre a kételkedésekkel, a csüggedéssel ! Nézzetek oda a hegyekre, völgyekre, a folyók partjára és az erdők közé, amelyek egykor az ő diadalmi vonulásukat jelentették : ma az ellenség gyalázatától hangosak ! Velünk az Isten ! Hazafias románok. Mint múlt számunkban örömmé! közöltük, a nagybányai gör. kath. egyházkerületnek esperestjévé, a számos újvári püspök B re bán Sándor itteni plébánost nevezte ki. Az uj esperest folyó hó 7-ére összehívta kerületének papságát, hogy bemutatkozzék nekik, kifejtse előttük működésének alap elveit, melyeket a szeretet és egyetértés bázisára akar fektetni. Az egyházkeriileli gyűlés a jelenlegi világhá„A NAGYBÁNYAI HÍRLAP“TÁRCÁJA j A hóhér. i Amikor 1881-ben 11. Sándor cár egy borzalmas merénylet áldozata lett, 111. Sándor cár trón- | raléptévei reakcionárius tendenciák kezdtek érvé- | nyesülni és a merénylet vizsgálatát a kegyetlenségéről hírhedt Muravievre bízták, akinek méltó | munkatársa Dobrginszky vizsgálóbíró volt. Tér- ; mészetes, hogy a bűnösök halálitéletét már eleve kimondták és a végtárgyalásokat csupán a közvé- j leniény megtévesztésére tűzték ki. A Szemenov-téren tartott nyilvános tömeg- kivégzéseken kívül a Péter Pál-erődben titkos ki- j végzéseket is hajtottak végre, de miután erről a közönség is tudomást szerzett és hajnalban gyakran sűrű tömegek leskelődtek az erőd falainál, egy miniszteri ukáz elrendelte, hogy ezentúl a kivégzéseket a schlüsselburgi erődben kell végrehajtani. Az elítélteket e célból hajón, zárt ka ni nők- j bán szállították a Néván éjnek idején a Péter Pál- j erődből a Ladoga-tp partján fekvő schlüsseibur- i gi erődbe. Tirtoff kapitány, aki később a tengerészeti I rendőrség főnöke lett, mondta- el nekem egy ve- [ zénylete alatt álló elitéit hajószállitmány következő történetét: ■*, — Mikor egyszer éjjeli egy órakor lakásom- ; ra hazatértem, fiatal feleségem ideges izgatottsággal fogadott. A csendőrfőnök ugyanis azt a parancsot közöltette velem, hogy a parancsnokságom alatt álló rendőri hajóval minden pillanatban ut- rakészen álljak. A parancs másik része úgy hangzott, hogy éjjeli Vz3 órakor álljak meg hajómmal a Péter Pál-erődnél, ahol majd megkapom a csendőrhatóság további rendelkezéseit. A parancsnak engedelmeskedve, azonnal lesiettem a kikötőbe, felköltöttem álmából a legény- ! séget, a kazánok csakhamar gőzölögtek és útra- j készen állottunk. Már hajnalodott. A nap — mint rendesen májusban — korán jelentkezett az égboltozaton és aranysugaraival fényes fátyolt vont a széles folyó hullámaira. Elindultam hajómmal a szép Néva fantasztikus színezetű, tajtékzó vizén. A Péter Pál-erőd mély árnyékba borult és szürke falai némán meredtek az ég felé, pedig so- j kát tudtak volna mesélni a hajlékuk alatt szenvedő politikai foglyok kínos gyötrelmeiről. Hajómmal a várkapuval szemben a töltésnél megállottunk, egy csendőrtiszt kilépett a kapun, felém sietett és átadta a zárt boritéku újabb parancsot, amelyet azonban csak útközben volt szabad felbontanom. Egy negyedóra múlva a kapu ismét kinyílt és szuronyois katonák kísérete mellett, láncra ver- j ve, több fogoly lépdelt busán, leverve a hajó fedélzetébe, akiket a csendőrliszt rendeletére a nagy központi kabinban kellett elhelyezni. A foglyok élénk beszélgetésbe merültek, csupán két idősebb szürkehaju ember tartotta magát távol a fecsegő csoporttól. A két férfi komoran, kétségbeesetten, halkan sutlogöít egymással. Már azt hittem, hogy elindulhatok szállítmányommal, amikor a csendőrtiszt a fülembe súgta : — Várjunk még egy pillanatig, mindjárt jön a legérdekesebb ember, aki nélkül el sem indulhatnak. Körülbelül tiz perc múlva zárt kocsi közeledett a parthoz és a kocsiból egy hosszukezü púpos emberke szállt ki, kezében elegáns kézibö- rönddel. Utána egy altiszt meglehetős nagy kézikosárban pezsgős palackokat száliitott. — Ennek az embernek adjon kérem egy egészen elkülönített kabint, — mondta halkan a csendőrtiszt, azután megadta a jelt a hajó indulására. Kelet irányában haladt a hajó és miután a Troyzky-hid alatt elhaladtunk, felbontottam a titkos rendeletet. Csak ennyit tartalmazott: „Schlüs- selburgba.“ — Kik ezek a foglyok a középső kabinban ? — kérdeztem a fedélzeten nyugodtan sétáló csendőrtiszttől.
