Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-11 / 19. szám

1915. május 11’.

2.

lamely intézmény vagy egyes egyén, — senki a világon. Talán még önmaga sem. Haszontalanul, átkos here módjára éli napjait és nemzeti kár minden falat, melyet meddő életének fentartására lenyel. Olyan, mint a Lessing embere, aki csak halálával lett valamivé, tudniillik — porrá.

Más háborús állapotunk is elég ilyen semmiembert leplez le. Nincsenek, hál’ Istennek, valami sokan, de ebből a fajtából egyetlenegy is több a soknál. Egyik a katonai kötelezettség alól vonja ki magát, a legfigyelmesebb szemet is megejtő furfanggal. A másik — illetőleg: legtöbbje — egy fillérrel se járul hozzá semmiféle háborús cél támogatásához. És ha némelyikük kivételesen o- lyan szorongatott helyzetbe kerül, hogy valósággal kénytelen kikotorázni a zsebéből némi adományt, ez aránytalanul kisebb annál, mint a mi vagyoni helyzetétől könnyűszerrel kitelhetnék.

Egyik előkelő írónk ezeket az embereket közönséges tolvajoknak nevezi. Nem olyan tolvajok, kik a másét lopják ; hanem olyanok, kik a magukét lopják — mások elöl.

Mi megmaradunk az enyhébb bélyegzés mellett. Semmi-embereknek mondjuk őket.

Úgy járnak kelnek, ténferegnek közöttünk — a fegyveres katonák és a polgári társadalom áldozatkész harcosai között — mintha abszolúte semmi közük nem volna a háborúhoz és az ennek nyomán járó szenvedésekhez. Azaz hogy — a háború iránt mégis csak mutatnak éideklődést, any- nyiban, hogy legélesebben ők kritizálják annak menetét, legtöbb kifogásuk nekik van az összes hatóságok ellen és leghangosabb az ő panaszuk a közélelmezés korlátozása és a kenyér „rosszasága“ miatt. A semmi-ember egyszerűen pimaszságnak ítéli, hogy őt megakadályozzák abban, hogy nullás lisztből sütött kenyeret és kalácsot egyék, mikor pedig van pénze ahhoz, hogy igy éljen. És szemtelenség, hogy annak a nagyobbrészt, parasztsorból kikerülő rongyos katonának jobb húst juttatnak, mint — neki ! A semmi-ember szerint hallatlan visszaélés és hatalmaskodás a katonai s a polgári kormányzat részéről, hogy őróla, az a- dófizetö úri emberről, ily sanyarú viszonyok közt kevésbbé gondoskodnak, mint arról a szedett-ve- tett katonanépségről, valamint ennek a pereputyá- ról. Dehogy adna ő bár egy árva fityinget, is a jobb hizlalásukra! És milyen kicsinyléssel, igazi lenézéssel tud

megszűnt, szivére jégkéreg borult, mert hitvesi önérzetében mélységesen sértve érezte magát.

A halott megcsalta. De miért ? Mert szerette Annát, aki gyermekkel ajándékozta meg. Beata pedig nyolc évi házasságuk alatt gyermektelen maradt. Férje sohasem panaszkodott. Mikor neje néha szomorúan sóhajtozott meddősége miatt, Adalbert gyöngéden megvigasztalta. Könnyen tehette, mert ő maga boldog volt a tudatban, hogy fia vau ... És mégis mennyit szenvedhetett a gondolatnál, liogv gyermekére nem ruházhatja át nevét . . . hogy olyan nőt szeret, aki a másé ! Mind a kelten keservesen meglakoltak eltévelyedésükért ! Mind a ketten meghaltak és drágán fizettek szerelmükért ! Nem lehettek egymáséi és ő nem ismerhette el gyermekét!

Az ő gyermeke ! Beata belemerült a kis gyermekarc szemlélésébe es összehasonlította a felnőtt fiúval, akit néhány nap elö'.t látott nevelőnőjével az utcán sétálni. Mind a kettőben felismerte Adalbert vonásait ... a beszédes szemeket . . . dúr- cás ajkakat és a szép, szőke hajat .

Ázütárr elgondolkozott:: hogy fogadta Adalbert Aliba halálának hirét ? Képtelen volt rá visz- száemlékezhí,' hiszen őt magát is mélyén megrendítene barátnője háláfá. Séta közben egy kocsi elütötte és a lovak átgázoltak rajta . . . Borzalmas halál!

beszélni ez a semmi-embfer olyanokról, akik jelentékenyebb összegeket áldozriak á hadsegélyezés céljaira ! Hát még a minden tiszteletreméltó hölgyekről, akik betegápolásra, korházi konyhák felügyeletére vállalkoznak, — nemkülönben a férfiakról, akik önzetlenül ingyen munkát végeznek a háború ügyét szolgáló intézményeknél I A semmiember, a maga sivár leikéből és undok jelleméből kiindulva, egyenesen képtelen föltételezni, hogy ezeket a nemes adakozókat, fárasztó közszolgálatot teljesítő nőket, férfiakat felsőbbrendü kötelességtudás, önzetlen hazafias érzés vezérli áldozatuk meghozatalában. Hiszen nem is volna semmi-ember, ha ezt képes volna föltételezni I

Eképpen él közöttünk a semmi-ember, össz- szedugott kézzel, tétlenül, áldozat nélkül, idegenül még egy biztató szót is sajnálva a nemzet élet-lia- lálharcától ! És ha nem kellene folyton-folyvást mérgelődnie a hadvezérletre, a katonákra, a hatóságokra, a drágaságra, a kenyérre, a szolgálattevő becsületes hazafiakra, — egész bátran azt mondhatnék, hogy annyi köze van a háborúhoz, mint akár a — cipőnk talpának . . . Éppen a cipőnk talpa pedig azért jut eszünkbe, mert valójában ez viszket, amikor ezekre a „tolvaj“-oknak is elnevezett semmi-emberekre gondolunk.

Gazdasszonyok figyelmébe.

— Irta : Lakos Imréné. —

Ebben a háboruokozta nagy élelmiszer drágaságban és annak a szomorú kilátásnak tudatában, hogy ez a nagy drágaság, legalább a húsfélékben, még 2—3 évig is eltarthat, nem tudom eléggé ajánlani gazdasszony társnőimnek, hogy aki csak teheti, neveljen baromfit s termeljen főzelékféléket és hogy ami ezekből a nyári fogyasztás mellet! megmarad, konzerválás utján tartsák meg friss állapotban, újig való fogyasztásra. Ha igy tesznek gazdasszony társnőim, épenugy nem fogják nagyon érezni a drágaságot, mint a- hogy én eddig még nem igen érzem, mert főzelék- és húsféle konzerveimmel nemcsak hogy újig kijövök, de azokkal sokszor még lisztet is takarítok meg: azáltal, hogy a tészlaféle ételt konzerv zöldfőzelékket helyettesíthetem.

Mivel a konzerváláson kívül a takarékos sütés-főzésnek is nagy szerepe van abban, hogy eb-, ben a drágamegélhetésű világban jövedelmünkből

Beata kivette a kis képet a medalionból, a- ; melynek hátán, parányi betűkkel, ez a felirat voll látható: „Kedvesemnek, annak a képe, aki örök- 1 l re egyesit bennünket. Anna“ -v- Alatta Anna halálának napja: „1913. május 17.“

Beata kárörvendve kiáltott fel. Anna tehát | akkor halt meg, mikor az ő férjét meglátogatta és j visszafelé útjában érte a borzalmas halál. Ez a megtorlás, az igazság, a bosszú ! Amiért megsér- l telték, megcsalták és elárulták.

De a bosszú gondolatán győzedelmeskedett I a szerelem. A hitves sérelme, mely férjéhez még annak halála után is görcsösen ragaszkodott és I emlékét, — az elszenvedett megalázás után is — kegyeletesen meg akarta őrizni.

Ezt pedig csak úgy tehetné, ha a két halott gyermekét magához fogadná. Úgy érezte, hogy szereli úgy, mintha a saját magzata, volna. Lelkén áíviharzott az anyaság vágya, és szinte szédült a képzelt boldogságba.

Mindent elfelejtett: a megalázást, csalódást, az átélt szómmá napok iminden .gyötrelmét . .

A gyermektelenasszony anyává lett a kiengeszte- lődés áhitatos pillanatában. •;

Felöltözött. Nevetelt, ujjongott .örömében mintha minden csak elröppenő boldog álom volna.

Elutazik Leiden tanárhoz. Elővigyázatosan,

élelmezési kiadásainkon kívül másegyéb szükségleteink fedezésére is mentül több juthasson, bemutatom a takarékos sütés-főzésnek és egypár szegényes, de mégis elég Ízletes étel készítésének módját:

Hogy készíthetünk egy tyúkból vagy egy anyányi csirkéből 3 tál ételt ?

1. ) A feltisztitott tyúknak mellét a sarkantyúval egy darabban vágjuk le s a csontról lefejtjük a húst. A többi részét rendes szokás szerint daraboljuk fel. A combot és combtövet a belsőoldalon végig hasítván, kivesszük belőtök a csontot:. A combról, combtőről és a mellről lehúzzuk a bőrL. A mellhúst hosszában kettévágjuk. Igy a combokkal és combtövekkel együtt 6 darab szeletnekvaló- húsúnk lesz, melyeket gyengén elverve, morzsával kisülhetünk épen úgy, mint a borjuszeletet.

2. ) A szárnyak, hát és oldalrész (fendfes; 9 darab) zöldborsó, karaláb vagy paradicsomos, metélt paprika főzelékbe használható fel.

Készíthetünk még velők: aprólékos rizskását is.

3) A nyakat, lábakat, szivet, zúzát, májat, a lehúzott bőröket és a kiszedett csontokat (ez u- tóbbiakat, hogy izök jobban kiföljön, ketté vágva)- levesnek használhatjuk fel. Csakhogy az ilyen leveshez jó egy pici petrezselymes vékony rántást is készíteni. Tészta helyett pedig: rizst, árpakását, vagy metéltre vágott zöldséget tehetünk bele:: ezekhez még fejfölt is tehetünk, mi állal a leves- izesebb lesz. Tálaláskor a husrészekef, felvaedal- va, szintén a levesbe tesszük.

Báránytüdő leves. A báránynak sók: csontos és más olyan silány része van, amit legjobban csak levesnek használhatunk fel, p. o. lábszár, fej, lép, tüdő s bőnyés részek. Ezekből a1 levest következőképen készítjük.: Fél bárány ilyen- apró lé kát kétliternyi -sós vízben tűzre tesszük, fölni. Teszünk bele annyi zöldséget, mint más húsleveshez.. Ha a tüdő. slb. megpuhult, levét leszül jük s a tüdőt' és5 más vágható részt apróra vágjuk. Azután kevés vereshagy mis rántást késziíünk: Feleresztjük a hús tévével. A vagdalékot beletesszük. Egy-két babérlevelet és Ízlésnek megfelelő ecetet adván hozzá, felforraljuk és egy-két kanál eldörzsölt lejfeJre tálaljuk. Bili.tolt .zsemlye,vagy kenyér kockát is adunk mellé.

kíméletesen elmondja neki a gyermek történetét. A tanár meggyülöii majd-az idegen gyermeket,, eltaszilja magától és szívesen átengedi neki, mert a férfiak csak gyűlölni, de a nők megbocsátani is. tudnak és Beala mindent megbocsátott ... a gyermekért ... Ezzel minden ki lesz egyenlítve. A halál meghozta neki az életet.

*

Mikor Beata megérkezett, a tanár nem volt otthon a lakásán. A gyermek, ott játszadozott a szobában, Beata leguggolt, melléje becézgette, ö- lelgelte, de. a gyermek idegenkedett és húzódozott tőle és mikor az asszony elragadtatásában szenvedélyesen magához szorította, a kis fin hirtelen kibontakozóit és eltaszijotla magától.

Ebben a pillanatban érkezeit haza a .tanár,, a gyermek eléje sietett és ujjongva kiáltotta:

— Papa, édes, jó papuskám !

Az öregedő, folytonos munkában meggörnyedt férfi karjába kapta és átölelte a gyermeket,, aki viszont csókjaival és gyengéd cirógatásaival halmozta el> miközben fdéliken a zavarodottan álló-Beátára mutatott.

Ezer gondotat cikázott-á-t e pillanatban az: i izgatott nő zakatoló agyán : v — Tehát szeretik egymást! Az öregedő férfi I és a viruló gyermek ! Megfosszam őket a nyugal-