Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-11 / 19. szám
TÁRSADALMI ±3» SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetés! árak : Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. FŐinun katárs RÉVAI KÁROLY. 5zerkesztŐ5ég: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. —.... Né phadsereg. Százezrek tódulnak újra fegyver alá Minién épkézláb ember részt kér magának a Haza megmentésének nagy és véres munkájából. Az a törhetetlen hit, amely lelkűnkéi a háború első percében megragadta, az a bizalom, melyet a magyar haza fiainak vitézségébe vetettünk, — most a tizedik hónapban is rendületlenül él bennünk s föl- tétlen bizonysággal hisszük és valljuk, hogy győzni fogunk ! Tizennyolc éves kortól ötvenig minden fegyver forgató ember oda áll az ország határára, hogy megvédje a szülőföldet, hol őseinek bölcsője r'ngott. Az őszülő népfölkelő mellé oda kerül egy sorba í pelyhes ajkú ifjú : apa-fiával harcol az á- dáz ellenség ellen. A vitézségen és bajtársi érzésen kivül összekapcsolja őket a vérbeli közösség is, mely beleolvad a haza- szeretet fenséges érzésébe. A fronton álló ifjak s vidám legények dicsőségre vágyó lobogó kedvéhez oda kerülnek az creg népfölkelők tapasztalatai, komoly, higgadl megfontolásai. Ennek eredménye lesz az, hogy az ifjak csatakészségét fokozza a nemes vetélkedés, mellyel nem akarnak mögötte maradni a többieknek. Ott a tűzben az öregek is megfiatalodnak! békéhez szokott testük rugganyossá lesz és friss munkára képes a harcban. Néphadsereg! A nemzet egész gerince áll sorfalat a Kárpátok hatalmas lejtőin; uj, erős, értékes katonák nagy sokaságával millióival gyarapszik a néphadsereg. A döntő csapásokat az ellenségre az ország e- gész ereje fogja mérni, melyben benne van az öregek tapasztalata, a középsorban levők acélereje és a fiatalok mámoros, szilaj harcikedve. Felujulnak az 1848-49-iki nagy idők, amikor apáink együtt küzdöttek a szabadságért; amikor az ősz nagyapó mellett is- ] kolás diák unoka is harcolt, pedig alig ] birta a súlyos fegyvert gyönge vállain. I- me most is : a tanuló leteszi könyveit, az iparos szerszámjait, a földmivelő az ekeszarvát, s oda áll halálmegvetéssel a mii- j liós néphadsereg soraiba a Hazáért és a Királyért! A mai katonaság már nem külön kaszt; eggyé lett a néppel, a nemzet minden fiával egy kötelességet teljesít: védi a szülőföldet! Nincs faji, vallási, nemzetiségi külömbség! A ránk zuditott világháború eltörölt egy pillanat alatt minden elválasztó vonalat. Egy nép hadsereg áll, mint egy acélfal, az ország határain s a szárnyaló hir hozza is egyre-másra a diadalmak hosz- szú sorozatát. Most mikor e sorokat Írjuk, óriási győzelmek hire érkezik a Kárpátokból. A dicsőséges német szövetségesek egyik vezére, Mackensen tábornok, a magyar néphadsereggel döntő győzelmet aratott az oroszokon. S mi kiket a sors itthon hagyott, a házi tűzhely védelmére, lelkesen kiáltjuk feléjük Kossuth Lajos egykori mondását: „Leborulunk a nemzet nagysága előtt!“ Tolvajok. A „Kolozsvári Hírlap* a napokban olyan cikket közölt, melyet az ország ösz- szes hírlapjainak lekellene közölni tanulságul. Semmiembemek ‘— a szó kíméletesebb értelmében — az olyant szokás nevezni, akinek (ámbár megvolna a hozzá való tettereje és anyagi módja) teljességgel semmi hasznát nem veszi sem családja, sem az ország, sem a község, sem va„A NAGYBÁNYAI HÍRLAP“TÁRCÁJA A gyermek. „Olyan hősi halállal múlt ki, amilyent a költők énekelni, a férfiak pedig irigyelni szoktak. Egy roham alkalmával történt az ellenséges lövészárkok ellen. Az erdőben játsztak az ezredze- nekarok, a fulóárkokban peregtek a dobok és a hősök énekelve rohantak el mellettem. Férje is köztük volt asszonyom. Mikor köztiembe ért a győzelem mámorától sugárzó arccal, egy pillanatra meg állt, majd hirtelen megtántorodott és elesett. A golyó szivén találta. Egy szót sem szólt, •egy mozdulatot sem tett. Roham, győzelem, mosolygás és halál, — mindez egy pillanat müve volt. Azután könnyezve eltemettük. Amit nála találtunk, azt csomagban küldöm. Mi sohase felejtjük el kedves, jó bajtársunkat, önt pedig kérjük asszonyom, vigasztalódjék a gondolattal, hogy drága férje mint valódi hős áldozta fel életét a hazáért.“ Amióta Beata ezt a levelet megkapta, úgy érezte, hogy az egész világ üres lett körülötte. Éjjel-nappal mint alvajáró bolyongott lakásában : a konyhában, a folyosón és mind a hat szobában. Fulladás környékezte . . . levegőre, térre volt szüksége. Éjjelenként kirohant, a hideg éjszakába ; ott tévelygett a néptelen utcákon és mikor meg- tántorodott, a lámpapóznához támaszkodott. Néma, rideg és sápadt volt, mint a kisértet. Egy estén becsengetett lakásába a levélhordó és meghozta a várva várt csomagot, férjének hagyatékát. Beáta lábai alatt megingott a föld, le kellelt ülnie, hogy hanyatt ne vágódjon. Felbontotta a csomagot . . . Férje órája . . . A mutató félkilencet jelzett . . . Talán éppen halála óráját? . . . Arany mansettagombok, írón, kis jegyzőkönyv és egy zsebkés . . . Mindezt ö ajándékozta neki, bizonyos alkalmaknál, gyengéd szerelme jeléül . . . Felsikoltott . . . szive görcsösen vonaglott ... A fájdalom és kélségbeesés csak most tört magának utat ... Most valami ismerettel! tárgy akadt kezébe. Aranybafoglalt, kis, zománcozott medallion, fekete selyemzsinóron. Ezt sohasem látta férjénél. Gépiesen felbontotta lapjain és az egyik oldalon j parányi, világosszőke hajfürtöt, a másik oldalon egy négyévesnek látszó, kedves kis fiú arcképét találta. Egy pillanat alatt felismerte a helyzetet és mélységes fájdalma hirtelen keserű csalódásba csapolt át. A fiú Leiden Anna gyermeke volt. Anna egy év előtt meghalt és szerencsétlen férjének ezt a szép gyermeket hagyta hátra szomorú vigasztalásul. Beata ifjúkori barátnője, Anna, hírneves ügyvéd felesége volt, irigyelt, körülrajongott szépség, amikor az utcán baleset érte; — egy kocsi átgázolt rajta és szenvedett sérüléseibe meghalt. Beata testben-lélekben megtörve átkutatta férjének íróasztalát, órákon át kotorászott benne, de sehol levelet vagy más támpontot nem talált, ami férje hűtlenségéről meggyőződtethette volna. Ott ült a karosszékben, tágra nyitott, merev szemeivel és mélyen elgondolkozott. Visszaemlékezett, hogy félje mikor találkozott először Annával. Már kétéves házasok voltak, amikor Anna menyasszony lett és nemsokára azután az oltár elé is lépett. Csendes, elégedett, kedélyes asszony vált belőle, de kölcsönös, légi barátságuk sokat vesztett régi bensőségéből. Beátát a barátnőjére való visszaemlékezése megborzongatta, különösen, amikor töprengéseiben odáig eljutott, hogy Anna az utóbbi időkben mennyire elidegenedett, sőt gyermeke születése e- lőtt teljesen visszavonult tőle és most már egy pillanatig seni kételkedett abban, hogy megcsalták és Anna gyermekének Adalbert volt az atyja. És mikor ennek tudatába jutott, fajdal n a
