Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-04 / 18. szám
\ TÁRSADALMI ±3» SZÉPIRODALiMI HETILAP. Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesit Nagybányavidóki Osztályának és a Nagyfán?ai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-u oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAS HAGY G Á í! O R. Kánul utca társ*' RÉVAI KAROLY. ■Szerkesztőséit: Himyariy János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Herni.-s** könyvnyomda Nagybányán, tiid-utca (Bay-ház ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. — A tanév berekesztéséről. Sok szó esik mostanában a kultusz miniszter rendeletéről, mely a következő- képen szól: „A gazdasági munkaerők jelentékeny részének hadbavonulása folytán szükségessé válván a tavaszi és nyári mező- gazdasági munkálatoknál hiányzó munkaerők pótlása, erre a célra fel kell használni minden rendelkezésre álló munkáskezet. Ilyen munkaerő, amely a tevékenységben értékesen felhasználható : a népiskolai mindkét nembeli ifjúság. Hogy mód adhassák a tanulóknak a munkálatokban való akadálytalan fel- használására, megengedem, hogy a községi és állami iskoláknak úgy a működésben levő ismétlő tanfolyamában, mint a mindennapi iskolai évfolyamokban a folyó tanév április havában befejeztes- sék és az osztályvizsgálatok április hó végéig megtartassanak. A fiúiskolák VI. osztályabeli tanulóinak tartandó záróvizsgálatokra vonátkqzólag már előzetesen intézkedtem. Ennek engedélyezése mellett elvárom azonban, hogy olyan községekben, ahol a lakosságnak nem mezőgazdasági irányú foglalkozásánál fogva a termelők igénybevételére nincs szükség, igy különösen pedig oly városokban, ahol a város közvetlen közelében nincs -gazdasági munkaerő pótlását igénylő mező- gazdasági terület, az iskolaszék a tanü- ; gyí érdeket szem előtt tartván, akként fog határozni, hogy a tanítás a tanév i végéig folytattassék és az osztályvizsgálatok a szokott rendes időben tartassanak meg.“ Pró- és kontra tárgyalják a miniszter rendeletét megjegyezvén, hogy a több- j ség a tanév be nem rekesztése mellett érvel. Legyen szabad nekünk egészen pártatlanul a tárgyhoz hozzá szólani s indokainkat a tanférfiak figyelmébe ajánlani. Tagadhatatlan, hogy úgy a tanítók, mint a növendékek hónapok óta folytonos izgalomban élnek. Nap-nap után lesik az érkező harcr- téri híreket, a táviratokat; uton-utfélen elfogják a mende-mondákat, hamis és rosszakaratú pletykákat s bizony nem egynek lelkében okoznak a hírek izgalmat, felháborodást Hogy ilyen állandó izgatottsággal lehet-e okszerűen tanítani s tud-e a gyermek nyugodtan tanulni — azt nem is kell fejtegetnünk. A világtörténeti események most a döntés felé közelednek. Az izgalmak mindnyájunk lelkében tetőpontra hágtak. Lehet- e normális tanításról és tanulásról most szó ? Semmi esetre sem! Az iskolában eltöltött tanórák — úgy véljük — kevés haszonnal járnak. Tanitó és tanítvány alig várja a tanóra végét, hogy roham lépéssel szaladjon a kifüggesztett táviratok elolvasására s uton-utfélen látjuk őkel, amint a hírlapokat bújják, még gyermekek is. Huszárroham. — Irta : Rouland Ágost Ernő. — Zug — búg a dermeszlő szél, Köd üli a határt; S vágtat a lovasdandár A göröngyökön át. A lovak párát fújva Nyerítnek újra — újra. Távolról hallják az ágyú szavát. A kardpengék csendülnek. A hős fiuk szemén A lélek bátorsága Ég, mint egy csodafény. Lobog a harc hevére Magyar huszárok vére. Az ágyudörgés szilaj es kemény. Kis bárányfelhők szállnak A tölgy erdő felett ; Kartácsok hasogatják A sudár tölgyeket. Gépfegyverek ropognak Golyórajok kopognak. A golyó jobbra — balra Mind omlik az avarra ; Úgy hallatszik, mint a mikor lohol Millió ördög s millió pokol. De ez a bősz égzengés, E zaj mind semmi, ha Fölharsog ezüst hangján A huszár trombita : „Huszárok! Rajta — Rajta!“ S a kardot kézbe kapja. Olcsó 4z elet napja, Vagy győz, vagy meg kell halnia! No most segíts meg Isten ! Sarkanfyuzd a lovat S válj eggyé a sörénnyel. S inig patkód lángot ad, Szálló madár se gyorsabb A föld reszket alattad Kínjában nyög miattad. Feszül a kengyeled, Kantárod megreped. Hurrá ! Előre, rajta ! . . . És valami csodás erő Embert s lovat egymásba hajija. Mint mikor búg a szélvész, ügy csendül föl a kard, Akit elér a penge, Egy utolsót sóhajt’ Fut szerte — szét az ellen, Hogy meghalni ne kelljen. De te csak vágd tovább ! Fejét az angyalát! Vágd ronggyá minden csontját, Ki gyilkos kardot vont rád ! Hadd ízlelje meg a halált! Kemény acéllá vált a harcban Leányt ölelő karotok ; Ti lettetek a harcmezőkön Kozák-fejeket aratók. Szétzüllve menekülnek, Nyomukban a halál, Mert kit elér a penge, Rögtön halálra vál* Huszár előtt nincs kegyelem, A tietek a győzelem ! . . . A halál fekete lovagja Az ellenséget learatta. Ott fekszik a sok holttetem, A vértül ázott földeken, Vér bugyborékol itt meg ott. Magyarok! Ez derekas munka volt! De csönd lesz és nem haliszik semmi más Csak a robogó ezredtrombitás Ki ott, hol legnagyobb a vérözön, Őrülten nyargal a véres mezőn. A kürtje éles harsogásba fog : „Magyar huszárok! Sorakozzatok!“ Fordította : Révai Károly. Adakozzunk a Haza védelmében megvakult katonák javára. I
