Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-21 / 29. szám
TÁRSADALMI RS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda N agybányán, Hld-utca (Bay-ház ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Ne m előfizetési felhívás. Ma midőn minden ipari cikknek és élelmi szernek ára 50 %-kal emelkedett, — egyedül a szellemi munka az amit, nem akar senki megfizetni. Ezt érzik keservesen a hírlapírók. Pedig csak az tudja, aki hirlapirással foglalkozik, hogy minő idegölő, fárasztó munka a hirlapirás. Nem akar ez a néhány sor panasz lenni, mert az úgyis csak hiábavaló lenne; senkit nem fog megindítani a feljajdulás. De ha már az iró kénytelen az erkölcsi elismeréssel megelégedni, szólaljunk föl legalább a szegény kiadók, nyomdászok érdekében, kik valóban megérdemelnék az előfizetési pénzek pontosabb befizetése által, hogy fárasztó munkájok elismeréssel találkozzék. Mert essék megnézni azt a nyomdász személyzetet, amikor a betű tenger fölé hajolva éjjel-nappal szedi a sorokat egymás után s beszivja tüdejébe az ólom párákat azért, hogy másnap reggel friss újsággal kedveskedjék a kávéját kényelmesen szürcsölő honfitársnak. Még vidéki újságoknál is gyakran megtörténik, hogy ott virad meg a szegény nyomdász a zakatoló gép mellett, ha a közérdek úgy kívánja, hogy hajnalra napvilágot lásson a hírlap. És mégis mit tapasztalunk ? Tizszeri felszólításra sem küldik be a csekély alamizsna számba menő előfizetési dijat! Sőt, ha a kiadó a fizetési bárcát a házhoz küldeni merészkedik : azonnal lerendelik a lapot azzal a megjegyzéssel, hogy „nem szökünk el azzai a pár fillérrel; ha nem tudnak várni, úgy tartsák meg a lapot maguknak !“ Nem gondolják meg azok az urak, kik igy cselekesznek hogy a kiadónak minden héten pontosan fizetni kell a nyomdászszemélyzetet ? hogy a papirt és festéket nem adják ingyen ? hogy adó és mindenféle más illetéket kell fizetnie ? hogy egy nyomdában, ahol egész éjjel égetni kell 8—10 villanyégőt, — a világítást nem adják potyára ? Hiszen ha még valami nagy összegről lenne szó, érthető volna az előfizetés ha- lacztgatása. De amikor csak fillérek vannak kérdésben akkor nem menthetöazilyen eljárás. S legkülönösebb az egész dologban az, hogy olyanok cselekesznek igy, akiket a sors anyagi előnyökkel áldott meg s akiknek a csekély előfizetési dij igazán semmi gondot nem okoz. A szegény hivatalnok, az iparos pontosabban fizeti a dijakat, mint a vagyonos osztály. Ez le nem tagadható. Szeretnénk, ha e néhány kérő szavunk oda találna ahová célozzuk s fölkeltené a kötelesség teljesítés nemes érzetét azokban is, kik talán pusztán csak nemtörődömségből cselekesznek ilyképen. Mi, szellemi munkások — újra is ismételjük, — továbbra is csak az erkölcsi ellismeréssel maradunk, de kérjük a kiadók és nyomdászok kegyes támogatását, kiknek ez életkérdés. Szóltam pedig azért mert ahol a kötelesség szót kíván, ott a hallgatás bűn ! A Kárpát egyesület közgyűlése. Szombaton délelőtt 11 órakor tartotta a Kárpát Egyesület Nagybánya- Felsőbányavidéki osztálya ülését a Kaszinóban. A gyűlésen a következők jelentek meg: Bertalan Máriskó, Stoll Sári, Gróf Teleki Pál, Gróf Teleki János, Dr. Harácsek László, Bay Lajos, Kende Dániel, Gábor Sándor, (Nagykárolyból.) Leitner Emil (Szatmárról.) Mada- rassy László, Stoll Béla, Dr. Rencz János, Dr. Moldován Ferencz, Dr. Makray Mihály, Riszdorfer Imre (Szatmárról.) b. Kováts Géza, Fábián Lajos, aranybányái nirlap“ tárcája A szomorú dalok. — Irta: Révai Károly. — Szemrehányás innen — onnan, El se’ bírom annyi sok! Hogy én mindenik dalomban Sűrű könyet hullatok. Hogy a bánat hangja reszket Végig minden kis dalon, Mintha súlyos, nagy keresztet Hurcolnék a vállamon. « Most hát annyi nógatásra Meg kell mondjam igazán : Könnyeimnek hullatása Téged illet szent hazám! Mert te jó vagy s más fiának Soh’ se mutatsz haragot: Azok mégis el — elszántnak Belőled egy darabot. De ha egyszer vészharangot Konditnak a vár fokán : Meglátjátok milyen hangot Ád majd az én nótafám! Ó, csakis egyszer emeld fel Rég pihenő kardodat: Riadallal, rózsás kedvvel Köszöntlek a harc alatt! Vége lesz a bús nótának Amely annyi éve tart; Oda dörgöm a világnak : „Isten áld meg a magyart!“ Pősa Lajosról. Irta: Sas Ede. A költőnek, ti többi emberek, szobrot emelni ne siessetek ; csak ha elmúltak hosszú századok s hozzá hasonlót még nem láttatok — énekelte az ércszavu, zordon bárd, Vajda János. Ez a vers jut az eszembe, Pósa Lajosról írván, a ki ravatalán fekszik. Hozzá hasonlót én igazán nem láttam, nem ismerek a magyar irodalomban. Nem az egész irodalom fölé akarom őt ezzel emelni; nem munkáinak értékéről beszélek — de nem tudok hozzá foghatót, a ki oly testestől-lelkestől poéta lett volna, mint ő. Egy ember, a ki csak a költészetért, csak a költészetnek él; a kit ezen kívül e világ egyéb gyarló dolgai teljességgel nem érdekelnek; legkevésbbé törődik pedig a saját maga ügyeivel és érdekeinek szolgálatával — csak a legendás, trubaduros időkben találjuk ennek párját, vagy még ott se. Még a sas is, a mely fölKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld o Itezádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurutos bántál máknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyitve # kitűnő italt szolgáltat. % ▼ ▼ ▼▼ T T Kapható mindenhol
