Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-10 / 6. szám
Nagybánya, 1914. február 10. társadalmi és szépirodalmi iietidap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos VII. évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dp. AJTAI NAGY GÁBOR. Fömunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyomda Nagybányán, Hid-atea (Bay-háe —— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszköxöltetlk. ■ ■«■■■■— Magyar nemzeti közművelődés. Vészhireket hallunk Erdélyből, kongatják a harangokat. Van-e valami komoly alapja a vészhireknek, azt nem tudhatjuk bizonyossággal ; de azt tudjuk, látjuk, hogy kipróbált hazafiak aggódva tanácskoznak Erdély megmentése felöl. Szivszorongással kisérjük a ve ető férfiak cselekedeteit s nem tudjuk elhinni, hogy Erdélyben a magyarságnak sirt ásnának. A Bethlenek, a Rákócziak hazája nem veszhet el! Nem is veszne el, ha nem lenne magyar-átok ! Azt pedig tudjuk jól a történelemből, hogy már Árpád apánk alatt egyenetlen- kedtek a magyarok s ezer év alatt ezt a természetüket meghatványozta bennük az elkorcsosult vér. Nincs összetartás, nem törődünk a magyar nemzeti kultúrával! Pedig megmondta Wlassics Gyula, hogy „össze kell szednünk magunkat, hogy a kultúra magaslatára emelkedjünk,“ mert különben finis Hungáriáé. Mi magyarok, faji jellegünkkel egyedül állunk Európa népei között s csak addig van létjogosultságunk a kulturnemzetek sorában, mig lépést tartunk a nyugati nemzetek fejlődésével s kultúránkat egyenlő színvonalra emeljük. Erdély megmentése s a magyarság hegemóniájának föntartása azon fordul meg, hogy képesek vagyunk-e földmivelésben, iparban, kereskedelemben, művészetben, irodalomban, tudományban a kultúra magaslatára emelkedni és hangyaszorgalommal szellemi és anyagi művelődést átható munkát teremteni. Csak félre az átkos politizálással! A politika megmételyezte már nemcsak a magyar intelligenciát, de követőkre talált a magyar parasztban is. Ez a legnagyobb veszedelem. Nagyon eltávolodtunk őseinktől, mert most valóban az önzés és a szavakban s nem a tettekben nyilvánuló hazafiság napjait éljük. Pedig együtt kellene lenni mindenkinek, még pedig soha inkább, mint ma! A hazának minden polgárát nemzeti gondolatban és érzésben kellene egyesítenünk. A különféle politikai és vallásfelekezeti kereteknek csak egy közős találkozási helyük kellene legyen: a magyar nemzeti kultúrában. Izzó, lángoló fajszeretet kellene irányítsa minden polgártársunk tevékenységét. A népet peóig — melyet lelketlen népámitók rendszeresen megtévesztenek, — vezessük vissza a magyar hazának egyedül boldogító szereteté- hez, mert akkor minden kísérlet, mely nemzetünket létében akarná megtámadni, kártevés nélkül fog visszapattanni az erősen, izmosán kifejlődött magyar kultúráról. A nemzeti kultúra alapja pedig az erőteljes, megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés. Szükséges, hogy az egész magyar társadalom egyesüljön, nehogy erőink kicsinyes ügyekben szétmorzsolódjanak. A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“ TÁRCÁJA Az Erzsiké dalokból. — Irta: Révai Károly. — Mire megnössz, jól tudom, hogy téged Körülvesz az arany ifjúság; Lábaidhoz tenger özönével Fog borulni illatos virág. De azért én, drága szép leányom, — Akkor is a szivedben legyek! — Soha senki nem fog úgy szeretni, Mint a hogyan én szerettelek! — Hazugság ma minden a világon! Egy igaz csak : a szülő szive. Veszni hagyja mindenét a földön, Ha veszélyben van a gyermeke. Kis leányom, te szív a szivemből! Bárki mondjon esküszót neked: — Soha senki nem fog úgy szeretni, Mint a hogyan én szerettelek! — ígérjenek kincseket rakással, Drága gyöngyöt hintsenek eléd: Az se fogja túlragyogni fénnyel Édes apád szerető szivét. Hideg a gyöngy, fagyasztók a kincsek, Dideregni fog szived vetek : — Soha senki nem fog úgy szeretni, Mint a hogyan én szerettelek! — Tűnő évek őszülnek fejemre, Nő az árnyék, eltűnik a fény; Nemsokára itt fog téged hagyni Jó apácska, — édes Erzsikém! De azért az én szerető lelkem Mindörökre itt marad veled. — Soha senki nem fog úgy szeretni, Mint a hogyan én szerettelek! — Lesz idő, hogy sarju unokáknak Csacska serge vesz’ téged körül S öreg dajka fog nekik mesélni Rég lezajlott jobb idők felül Akkor is a dajka-mesék sorján Az én szivem ott lesz veletek S mindig az lesz minden mese vége, hogy én téged mint szerettelek! 9 nők kriminálitásőnak ős züllésének ekairél. Dr. Lechner egyetemi tanár rendkívül érdekes felolvasást tartott a napokban Kolozsvárt a nők kriminálitásának és züllésének okairól. A nagy fontosságú és mélyreható felolvasást röviden a következőkben ismertetjük: E témáról beszélni — mondá Lechner, —■ kissé nehéz a nők előtt úgy, hogy meg ne haragudjanak érte. Mindenekelőtt azt kell eldönteni, vájjon szükséges-e megkülömböztetni e témánál a nőt a férfitől, mert hiszen a férfiak is romlottak, sőt talán még romlottabbak a nőknél. A megkülönböztetésre szükség van, mert hiába küzdenek sokan az egyenlőségért, mindig más lesz a férfi, mint a nő, más tehát a büntevésük és romlottságuk is. A természet a csírasejtek termelését tűzte ki feladatukul, de ebben is különbözik a két nem szerepe. A férfi termeli és elhelyezi, a nő termeli, de ezenfelül ápolja és táplálja is azt. Az anyaság ténye tehát sokkal magasztosabb azáltal, hogy a nő nemcsak termel, de méhében hordozza és óvja, de meg a szülés, szoptatás és gyermekápolás is rablánccal köti a nőt magzatához. A férfi szegényebb ilyen kötelességekben és szabadon mozog A w*% w ff r* ' k w természetes ásványviz gyógy- ( « O I |Lá M PL | ■ hatása hurotos bántalir. I JLJp a £ m. 1 A M páratlan; a legutóbbi termésű T“—"-------------------------:-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- savanyu uj borral vegyítve Kanhaté ki vinSrakfiw a fMszádi syógyfüpdo igazgatósága. $ kitűnő italt szolgáltat. 0 | mindenhol. g iiib—■iiiiyi miiii......... ||■l'llin»—i iiibiii ■»■■iinmifl riiwwg.a^atapaaarTOA4fc^iH'iaiii^¥ii 'i *i> mwiM—w"iiiwiui ■ » i'miii
