Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-27 / 43. szám

1914. október 27.

nagybányai hírlap

3.

időkről hallott mindenki. Szálló igévé is vált, hogy a sovány esztendők után, jönnek a kövér esztendők s a hét évek keserves böjtje után, csak úgy dúskál az emberiség ételben, italban sőt a pénzben is.

Nem kell egy cseppet sem megerőltetnünk emlékező tehetségünket, hiszen nem olyan régen részünk volt elég olcsó világban, a pénz pedig valóban dögivei volt igenis bőségesen. Ebben a bőségben nagyon kevesen gondoltak arra, hogy ezután a szükség is következhetik be s bizony bizony alig lehetett a takarékosság eléggé illegnem becsülhető tényével találkozni. Rendszerint úgy szokott lenni, a jó mód elbizakodottá teszi az embert s akkor nem törődik a jövővel, de mikor aztán beköszönt a nélkülözés, a nincstelenség s eljönnek a sovány esztendők s akkor szánja, bánja könnyelműségét, pazarkodását. De hát sajnos már minden késő s igy a kényszer helyzet szülte állapotnak alávetnie kell magát az embernek akár akarja, akár nem.

Régi krónikában van megírva, de régi emberek a százév körül járók sok mindent elmesélnek a múlt század első tizedéről. Olvasva a régi krónikákat és hallgatva az öregek elbeszéléseit hasonlatosnak látjuk a pár év előtti állapotokat a maiakhoz, mert megvolt a kolera is. A kolera o- lyan újszerű nyavalya volt akkor, pusztított rettenetesen sőt rémesen, mert abban az időben még a tudomány gátat vetni pusztításainak nem tudott. Ma azonban a tudomány útját tudja állni a kolera pusztításainak s igy,ha az óvszabályokat megtudjuk és betartjuk, különösen a tisztaságra ügyelünk a kolerától mentve vagyunk, az rajtunk erőt nem vehet s attól félni nincs okunk.

A kolera különben a háborúnak egy olyan mellék vágánya, melyre a háborús feleknek befutni kell; fertőtlenítéssel azonban nemesak útját áljuk annak, de a kolera elleni szabályok betartásával még a bacillusokat sem engedjük, hogy hozzánk férkőzhessenek: Egyszóval a háborúval és a

sereg még 1831 szeptember 7-én letette a fegyvert. A sereg tisztjei, igy Dembinszki és Bem is, akik a magyar szabadságharc idején együtt harcoltak velünk, külföldre, leginkább Párisba és Magyarországba menekültek. Oroszország kíméletlenül torolta meg a fölkelést. A lengyel vezetők nagy részét Szibériába vitték, a lengyeleket, a hivatalokból elűzték.

1846-ban ismét felkelést szítottak, még pedig ez alkalommal nemcsak az orosz hanem a porosz és osztrák uralom alatt élő lengyeleket is be akarták vonni a forradalomba. Azonban a felkelés vezérét Mieroszlavszkit a porosz rendőrség elfogta, mielőtt még a felkelés tényleg megtörtént volna. Galíciában pedig a felfegyverzett lengyel parasztság a- helyett, hogy a megbeszélés szerint az osztrák uralom ellen kelt volna fel, rárontott saját nemeseire és papjaira és közülük rövid idő alatt több mint kéteziet ölt meg.

1848-ban és legutoljára 1863-ban ismét rövid ideig tartó forrongás keletkezett a lengyelek között, de teljesen eredmény nélkül.

Az osztrák uralom alá került lengyelek törődtek bele legelőbb sorsukba, igaz viszont, hogy sokkal jobb helyzetük volt, mint a porosz vagy éppen az orosz uralom alatt élő lengyeleknek.

Különösen az oroszlengyelek sorsa szána- lomraméltó ma is. Minden elképzelhető módon üldözik őket, nyelvük, vallásuk szabad gyakorlatában háborítják őket. Teljes a szolgaságuk, mind- azáltal az orosz rabságban élő lengyelek nem vesztették el hitüket az iránt, hogy ha független lengyel királyságot nem is alakíthatnak többé, de sikerül majd megszabadulniok az orosz uralom békóiból. Ez az oka annak, hogy olyan nagy lelkesedéssel támogatják Ausztria-Magyarországot az orosz zsarnokság ellen a most vívott háborúban.

kolerával csak elbánunk valahogy, de a drágasággal s az ezzel jáió Ínséggel, hogy mit csináljunk ez ma egyik égetően nagy kérdés.

Itt ami kicsi piacunkon egy-egy heti vásár alkalmával, ha szét nézünk és érdeklődünk az árak iránt sajnosán láthatjuk minden élelmi cikknek hova tovább fokozattabb méretben való emelkedését. Különös ebben a heti piaczi ár emelkedésbe.t az, hogy az eladók, pedig húsz harmincz helyről valók, mintha összebeszéltek volna egyenlő árakat kérnek cikkeikért. Ki irányítja ezeket az árakat, hol itt a börze a mely zsebünk ellen uszítja a termelőket? Bárminő furcsa is e kérdés, de való igaz, mert bármily korán is járunk piaczun- kon és érdeklődünk az árak iránt a misztótfalusi nem kér egy fillérrel sem kevesebbet a terményéért mint a hagymásláposi, pedig aligha összebeszéltek. Úgy látjuk megvan a termelőknek, a földnépének is eszük arra, hogy miként kell elbánni a fogyasztókkal és mimódon lehet a fogyasztókon uzsoráskodni.

Az uzsoráskodást minden téren tiltja a törvény. Büntetik is az uzsorásokat, akit rajta csípnek de a termény és élelmicikk uzsorásai közül csak elvétve kerül egy-egy a büntető törvény horgára s igy nem csuda, hogy ezek az uzsorások szabadon garázdálkodnak.

Ha egyszer a mi hatóságunk talpra állana és az uzsorára vonatkozó törvényt félramagyaráz- hatlan szigorral alkalmazná és nem engedné, hogy a mi zsebünkben kotorásszanak a termelők, a termény kereskedők, egy kicsit megapasztaná gondjainkat és megélhetésünkön könyitene. Mert van ám ott paragrafus olyan, melynek szigorú alkalmazása jótékonyan hatna az oly sok oldalról megtámadott szervezetünkre, elcsigázott idegzetünkre.

Erős kéz, erős akarat a közönség érdekeit kézen hordozó hatóság sokat sőt mindent tehet a megélhetési viszonyok javításáért. Hatóságunk ragadja kezébe a gyeplőt, hiszen rendkívüli állapotok, rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségessé igy tehát amint húsnál a hatóságnak jogában áll az árakat szabályozni azt más cikknél is mondja ki, — hogy a nagybányai piaczon úgy a búzát, mint a tengerit, tojást, baromfit stb. élelmi- czikkeket csakis abban az árban árusíthat a termelő, a kereskedő, amelyet a hatóság megállapít a ki pedig az ellen vét, illetve az árakat magasabbra tartja, mint azt a hatóság megállapította ha a büntetés nyomban az illetőn behajtható nem lenne, kobozza el az árut és értékesítse a hadse- gélyző bizottság javára.

Egy két büntetés elegendő lenne aztán, hogy féket vessen az uzsoráskodásnak és tessék elhinni miután igen nagy vidéknek városunk az egyedüli fogyasztó piacza, a hatóság vázolt irányú eljárása mindnyájunk örömére, meghozná az élelmi cikkek árának megfelelő csökkenését.

A kolera elleni védekezésben a városi egészségügyi bizottság plakátokat ragasztatott ki s i- ves rendeleteket küldött szét. Ám hasonlatos módon járjon el a közélelmezés tekintetében is. Mert a mint van közegészségügyi bizottság, lenni kell gazdasági bizottságnak is, amelynek hatás körébe j kell hogy tartozzék mindaz, a mi az élelmi cikkek áralakulását szabályozza.

Elvárjuk hatóságunktól a mindnyájunkat súlyos gond és tehertől való megszabadításunk érdekében az azonnal való gyökeres orvoslást illetve intézkedést. y.

HÍREK.

Október 19.

Intézkedés a kolera-járvány ellen. A

város tanácsa a következő felhívást adta ki: Felhívás a közönséghez! A nagy megpróbáltatások eme napjaiban súlyos kötelesség hárul mindannyiunkra. Midenkinek helyén kell lennie józan fővel, bátor elhatározással, hogy köteleségeinknek megfe- lelhesíink. A kolera elleni küzdelemből is ki kell vennie a maga részét a város minden polgárának. Mindenekelőtt vigyáznia kell mindenkinek nemcsak a város, hanem a saját othona, sőt szomszédjának otthona tisztaságára is. Kutvizet, az árokvizet használni senkinek sem szabad, mert az nagy veszedelmeket rejthet magában. A gyanús betegeket azonnal be kell jelenteni s orvosi segítséget kell igénybe venni. Akik betegeiket eltitkolják, a fölfedezett betegeket muithatatlanul a járványkor- ház fogja elszállítani, mig a bejelentett s szabályszerűen kezelt betegek szigorú elkülönítésére nagy gondot kell fordítani s a betegek senki által sem látogathatók. Nagy gond fordítandó arra is, hogy a betegek ürüléke azonnal mésztejjel fertőtlenittessék. Mésztej a vároházán, a rendőrőrmesternél kapható. Étkezés előtt kezét megmosni senki el ne mulassza! Ha mindannyian összefogunk a baj leküzdésére s az óvórendszabályokat betartjuk, könnyen elejét vehetjük minden bajnak. Nagybánya, 1914 okt 10 A Város Tanácsa. Polgármester

Hősi halál. Lányi Ákos nagybányai m. kir. erdősegéd mérnök, a 34-ik gyalogezred tartalékos hadnagya, az északi harctéren hősi halált halt.

Gyászhir Megrendítő csapás érte a városunkban általánosan ismert Károly Imre nyugalmazott telekkönyvvezetőt és családját. E hó 8-án veje Demjén Endre szatmári polgári iskolai tanár, a máramarosi csatatéren ép amikor csepatát a leglelkesebb pillanatban rohamra vezényelte, golyó által találva, azonnal hősi halált halt. —Fia KárolyBé- la Selmecbányái számtiszt pedig e hó 21-én a fővárosban — hová gyógykezeltetni ment magát — tífuszba esett és rövid szenvedés után elhunyt. A fiatal 28-28 éves emberek iránt, kik mind ketten már nős, gyermekes családapák is voltak, városunkban általános a részvét, mert mint szelíd, jó- ravaló és törekvő fiatalokat is — kik városunk főgimnáziumában együtt is éretségiztek, — mindenki ismerte és szerette. Eme súlyos megpróbáltatás Strohmajer József megyei utbiztos polgártársunkat is a leggyászosabban érte, mert Demjén Endrében szeretett rokonát, Károly Bélában pedig vejét vesztette el örökre.

Szives tudomására hozzuk olvasóinknak, hogy a mai súlyos anyagi viszonyok miatt előfizetési dijainkra-nagy szükségünk van. Ezért kérjük olvasóinkat hogy előfizetési dijaikat, hátralékaikat a napokban megjelenő pénzbeszedőinknek okvetlenül kifizetni szíveskedjenek. Vidéki olvasóinknak nyugtáit jelen számunkhoz csatoltuk s kérjük azoknak mielőbbi beváltását. A lefolyt 2—3 évi súlyos gazdasági viszonyok minket is próbára tettek, de különösen a mai háborús viszonyok többszörösen indokplttá teszik, hogy olvasóink fokozottabb igyekezettel tegyenek eleget fizetési kötelezettségüknek.

Helyőrségi bírósági Ítélet. Ő cs. és apostoli király felsége nevében a nagybocskói helyőrségi bíróság 1914 év október bő 12 én a következő itéietet bozta:

Podmalíuvszki Mihály Demeter fia 48 éves gör. kát. nős, Podmalíuvszki Misztó Demeter fia 48 éves gör. kath nős és Brylaniuk Mihály a Miháiy fia 50 éves gör. kath. nős, mindhárman kisbocskói lakósok bűnösöknek találtattak a hadsereg ellen elkövetett azon büucselekmé- nyük által, hogy az ellenséges csapatoknak Má- ramarosszigetről Nagybocskón át történt visz- szavonulása alkalmával, az ellenséges csapatoknak vezetőkűl szolgáltak és azokat a községből kivezették. Podmaliuszki Mihály és Misztó még azáltal is, hogy az ellenségnek a szekerészét részére kijelölt helyeket megmutatták és ennélfogva oly bűncselekményt kővettek el, ml által saját hadseregünk operációira vonatkozólag az ellenségre nagy hátrányt szenvedett és