Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-29 / 39. szám
TÁRSADALMI zés* szépirodalmi hetilap Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. MBPWHwmmMsa mmammmmammmmBamMmumaBMmsBmasammmtaBBBxasmBssaBaaaHmatBmBma Harc a rémlátók ellen. Ha nekem száz kezem volna, mind a százzal hadakoznék a rémlátók, az álhir- terjesztők, a gyávák ellen. Ha száz nyelvem volna,. mind a százat kiölteném azokra, kik abban lelik örömüket, hogy honszerelmes, rajongó lelkünket megmérgezzék. S ha száz tollal tudnék egyszerre írni, mind a százat belemártanám a legsötétebb szépiába s azzal írnám le mind azt a sok gyalázatot, ami nyelvemre tolul a remegő nyulfiak ellen! Mert óriási küzdelmet kell nekünk — itthon maradottaknak is — megvívnunk azokkal, kik nem méltányolják vitéz hadseregünk óriási erőfeszítését s gyáva remegésükben nem látják, hogy katonáinkban, magyarban és németben, románban, tótban egyaránt megvan az istenfélelem, a hazaszeretet, kötelességtudás, becsület, s a közösség érzésének ápolása s meg van mindezeken felül a kivívandó győzelem biztos tudata is ! Már most mindezekkel szemben akadnak lelki betegek, kik folytonosan rémképeket látnak ; semmiféle eredményt jóra nem magyaráznak ; mindig kételkednek, s I r * természetes ásványvíz gyógy£Jk IbC Ö fiák /% 1 I I hatása hurutos bántál máknál ▼▼ ▼▼ I ÁM,. JILJ^ ÜL ül ML SLe^ la JL páratlan; a legutóbbi termésű TT------ ”““"7 ---------—” ~ j " ~ '----- savanyu uj borral vegyítve kí vánatra küld6 ^ ® SíliSZ3llÍ |yö|yflÍFílQ líjDZÍjütÚSOíjÖ. § kitűnő italt-szolgáltat. • mindenhol | % ezt a beteges érzést beleakarják szugge- rálni embertársaik leikébe is. Harcot hirdetünk tehát mindazok ellen, legyen az nő vagy férfiú, — kik a fegyvereinkbe vetett hitet nem táplálják, nem élesztik ; kik a csapatok bizakodó bátorságát nem hirdetik; kik rém- és álhirek terjesztésével merényletet követnek el hazafias lelkünk ereje ellen, kik a lelkesedés meg- gyujtott füzét eloltani szándékoznak, ha mindjárt akaratlanul is. Sorompóba szólítunk mindenkit, kik velünk együtt éreznek, hogy minden eszközzel hassanak oda, hogy a kételkedők, habozok, álhirterjesztők elnémuljanak. Ha lehet szép szóval, ha nem durvasággal tegyük lehetetlenné a nyulfiak működését. Mert mi tudjuk, hogy a magyar nemzet minden harcos fia a megpróbáltatások első napjait fényesen kiállotta s további működésével is csak dicsőséget fog szerezni a világtörténet lapjain. Harcot hirdetünk a konkolyhintők, oktalan rémlátók ellen, a kik fogvacogva olvassák a háború színteréről érkező híreket s akik jobb ügyhöz méltó fantáziával olvassák ki a sorok közül a leghátborzongatóbb hióbhireket. Hadseregünk győzelmei, dicső kitartása mind nem érdekli őket, mert jámbor butaságukban azt hiszik, hogy a félelmetes orosz kolosszust a gondolat sebességével fogjuk tönkreverni és Ázsiába visszaszorítani. S mert ez nem következett el, szűk látókörük végképp beborult s kétségbeesésükkel megmételyezik a többiek higgadt nyugalmát. Ezek ellen nincs más védekezés, mint a legnagyobb energiával beléjük fojtani a szót s kerülni a társaságukat, hogy rémlátásaikkal legfeljebb saját nyugodalmukat tehessék tönkre. Egy román lelkész beszéde o harctérre alá honvédekhez. Erdély egyik városkájában e napokban harctérre indult a honvéd csapatok egy zászlóalja. A katonák nagy része románajku, kik magyar tisztjeik vezetése alatt, lelkes hangulattal, hősi magatartással, kitörő énekszóval vonultak a vasúthoz. Mielőtt beszálltak volna, a fölállított zászlóalj elé állt Dr. Dobre János esperes s láztól kipirult arccal, mintegy átszellemülte!! a következő beszédet intézte a honvédekhez. Katonák! Mikor őseitekre az élet maga ezernyi bajával nehezedett rá, a nagy, az erős Isten felé fordultak mindannyiszor, hogy ebből az ős forrásból erőt mentsenek. így ti is. A mai súlyos napokban Ä„NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Román népmesék. A román ember kitűnő meseszövő és mint mesemondó is elsőrangú tehetségnek bizonyult. Fántáziája tulcsapongó. teremtő ereje nagy, kölcsönző és átidomitó képessége pedig ritkítja párját. Gyors felfogása és helyes itélőtehetsége majdnem orákulummá képesíti. Az antik világból, a szomszéd népektől átvett meséket benépesíti a maga alakjaival, pásztoraival, királyaival, szegény és gazdag embereivel, papjaival, tréfás alakjaival, tündéreivel és boszorkányaival, mindenre a maga bélyegét nyomja rá, miáltal a mesének sajátos izt és eredetiséget kölcsönöz. íme egy pár román népmese: Egy király háborúba menvén átadta fiainak palotajanak összes kulcsait azzal a meghagyással, ^ hogy a déli oldalon levő kis szobába benyitni ne merészeljenek. A fiuk azonban megszegték apjuk parancsát, a kis szobába belépvén a falon egy női arcképet láttak, a melynek szépségétől meg lettek t bűvölve. A képet minél jobban nézték, annál jobban megszerették és utána való sóvárgásukban, epedésükben egyre jobban sorvadtak. A hazatérő apa mindjárt tisztában volt a helyzettel, felvilágosította gyermekeit a kép felől. Az a kép egy leányt ábrázol, a ki a tündérnők királynője, a ki a világ kezdete óta él, soha megvénülni nem fog, tündér! voltát csak úgy veszítheti el, ha férjhez menne. Messze fekvő birodalmában nem születik ’ senki és nem hal meg senki, földi ember oda nem 1 juthat, vagy ha oda jut is, mit ér vele, hasztalan f minden : kővé vagy állattá változik, mert anyja a leghíresebb kuruzsló, a ki megfagyasztja nyáron a vizet és természetfeletti erejénél fogva az emberek c rajta erőt nem vehetnek. A vénboszorkány koldusruhában jár ki a palotából, hogy lássa és tudja, hogy mit csinál iák körülötte az emberek. A három királyimnak sem kellett több, elindultak a világba felkeresni a tündérek királynőjét. A nagyobbik és közbelső fiú egy csomó baklövés után eredménytelenül tért vissza. A legkissebbik már szerencsésebb volt. Induláskor anyjától három varázstárgyat (gyűrűt, órát, ladikot) kapott. A tündérnő birodalmába érkezvén, női ruhába öltözött s a királynői udvarba cselédleánynak állott be. A királyfi csókokért a három varázs tárgyat a tündérkirálynőnek ajándékozta, a ki nem is gyanította, hogy a leány voltaképpen fin. Csakhamar asz- szonynak érezte magát ... a tündérnők erre a palotából mind eltűntek, a királynő egyedül maradt a királyfiuval. a kivel egybekelt. Ő lett azután a legszebb asszony a világon, de már többé nem tündérnő, hanem vénülő és halandó asszony, mint a többi. *
