Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-15 / 37. szám
VII. évfolyam. Nagybánya, 1914. szeptember 15. 37. szám TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre G korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — iá oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KAROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház --------— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. --------A katonákért . . . Kik itthon maradtunk, mindnyájan, kik büszkeséggel eltelve, de mégis titkos rettegéssel gondolunk, rájok, kik érettünk küzdőnek, szóljon azokhoz e pár sor. Kik rágondolnak azokra, kiknek helyét üresen látjuk az asztalnál és ha este nyugalomra hajtjuk a fejünket és egy sóhajtást, vagy még soha nem mondott imát küldünk azok után, kiktől máskor, esténkint .egy kézszo- ritással, vagy csókkal váltunk el, ezekért halgassanak meg minket . . . Kik itthon maradtunk, mindenikünk félt valakit, nem, nem egyet, mindanyit és viszavárjuk őket, addig tegyünk mi is érettük valamit, ami sorsukat könyebbé teszi, amiből láthatják ők, hogy minden gondolatunk velők van. Kik itthon maradtunk... és látjuk a fáról pergő száraz, sárga leveleket, rettegünk az ősztől, melyen egyedül kell átvergődni, a téltől, mikor a karácsonyfához talán ő nem fog eljönni, mert még mindig messze lesz, ki nekünk talán a legdrágább ... és ha a kályha melegéhez húzódunk és nyitott ajtaján a láng világa vidáman cikázva körénk szaladgál, gondoljunk rá, arra, aki érettünk fázik, mindig csak félálomban alszik s ha percnyi ideje van, akkor lopva megnézi magával vitt kis fényképünket és sietve küld egy ölelést azon a piros tábori-lapon . . . Óh, igy nem várták még a tavaszt ezen a földön. Kik itthon maradtak — különösen az asszonyokhoz és leányokhoz, — szól ez a pár sor! A téli hadjárat borzalmai előre vetik árnyékukat. Az asszonyok sokat enyhíthetnek : készítsenek csukló melegítőket és hó= sapkákat. Mindnyájan érezzük ezt, kiket ők itthon, egyedül hagytak, hogy egyetlen kötelesség a róluk való gondoskodás. Kötelessége mindenkinek aszerint, amint teheti és könnyű kötelesség, — mert mindenki érzi, hogy a keze munkájába minden öltésébe egy szikráját a szeretetnek varrja bele : Oly hosszú az ősz és hideg lesz a tél, mint tán soha még, — melegítsük föl lelkünket azzal a boldogító érzéssel, hogy teszünk érettük valamit kik, mindnyájunkéi, a katonákért! Takarékoskodjunk ! (A Pester Lloydból.) A háború nem csupán abból áll, hogy a nép egy része a harctérre vonul és harczol, más része pedig gonddal tele reménységgel várja visz- sza a háborúba vonultakat s itt-ott a segítségre szorultakról sem feledkezik meg. A háború átalakítja az egész gazdasági életet s ehhez az átalakuláshoz való hozzáilleszkedés szegénynek, gazdagnak legfőbb kötelessége. Az a gyorsaság, mellyel az ország népe ezt' a hozzáilleszkedést eléri, a nép érettségének a fokmérője. Szomorúan kell beváltanunk, hogy a főváros közönsége nem igazolta ebbeli föltevéseinket. A székesfőváros magára vállalta tehát, hogy lakkosságát figyelmeztesse erre. Bárczy István dr. polgármester a következő hirdetményt tette közzé: E nehéz napokban, mikor előrelátással kel! mindanyiunknak a jövőre gondolnunk, a székes aranybánya! nirlap“ tárcája Ima. — Irta : Hevesi József. — Magyarok Istene! Akit úgy imádunk, Minden áldásoddal áldd meg ősz királyunk! Harci dicsőségnek diadalsugára Égi babért fonjon dicső homlokára. Élte alkonyán, ki úgy vágyta a békét, Világok harcában győzni lássa népét! Agyuk dörejében Tégedet óhajtunk: Magyarok Istene, könyörülj meg rajtunk! Magyarok Istene, áldd mee fegyverünket, Sujtoló karoddal sújtsd le ellenünket. Most folyik a nagy harc s folyik néped vére Seregünknek, Hadúr, ó légy a vezére! Melletted harcoltak egykoron az ősök . . . S akik most harcolnak, egytől-egyig hősök. Ágyuk dörejében neked térdet hajtunk : Magyarok Istene, könyörülj meg rajtunk! Imre a labdaszedő. Mikor Imre elérte a tizenharmadik évét, apja, az öreg vájár, beadta őt a bányához. Ettől kezdve Imre minden reggel négykor felkelt, az anyja eg) jókora darab kenyeret vágott le neki, azt bebugyolálta egy kendőbe s ezzel aztán délig levette róla a gondját. Fél ötkor már ott volt a rendelésen, megváita, inig a nevét kiáltják, aztán vette a kalapját, megigazította a tarisznyáját és kezében az olajlámpással megindult a tárna felé. Két kilométert kellett neki a sötét, nyirkos tárnában megtennie, amig a munkahelyéig eljutott, de Imre egy csöpp fáradtságot sem érzett ilyenkor, felakasztotta tarisznyáját egy kiálló szikladarabra s hozzálátott a munkájához. Néha a sínpályát kellett tisztogatni, másszor a munkásoknak vizet hordani, szerszámot, egyetmást a kezükíigyébe adni, ide-oda szolgálni — mindig akadt valami. Mikor aztán vége volt a sichtának, nem várta be, mig a többi fickó társai összeszedelőzködtek, hanem összeszedte holmiját és szépen lassan kibandukolt a bányából egyedül. Komoly szótlan és szorgalmas gyerek volt. Egy nap azután változás történt az Imre egyhangú életében. Nyári délután volt, úgy hat óra felé, az anyja megmosdatta, megfésülte, tiszta inget adott rá s felhuzatta a vasárnapi ruháját. — A nagyságos bányafőnök ur mondta a- pádnak — szólt az asszony — hogy küldjön el téged minden délután oda, ahol az urfik meg a kisasszonyok labdáznak, asztán te fogod szedni a labdákat. Csak vigyázz magadra és jól viseld magad ! Imre meg is fogadta az anyja tanácsát, hamarjában otthonosan érezte magát a teniszpályán, fürgén ugrált ide-oda, szeme mindig a repülő labdákon nyugodott és sohasem kerülte el egy sem a figyelmét. S miközben a kis fonott kosárba szedegette a labdákat, tiszteletteljes áhítattal bámulta Ilont, a főnök leánykáját, akinek szénfekete hajához, barna arcához, fekete szemeihez nagyon jól illett a fehér tenniszruha s amint rakettjével a kezében kacagva szökdelt a repülő labda után, úgy tűnt fel az Imre szemében, mintha az égből elevenen - leszállt angyal volna. S ha néha egyenesen az Ilona kezébe kellett adni labdáját, olyankor mindig magába szivta a leány ruhájából kiABIKSZÁDI Árjegyzéket kivánatra küld o Uszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyitve # kitűnő italt szolgáltat. % ▼ T ▼▼ T ▼ Kapható mindenhol
