Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-04 / 31. szám
számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelőségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Bízom népeimben, akik minden viharban, hiven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet. Kelt Ischlben, 1914. julius hó 28-án. Ferenc József s. k. gróf Tisza István s. k. Dr. Hosszú tal püspök körlevele. Tisztelendő testvérek és szeretett gyermekeim Évek hosszú sora, amióta a szomszédos szerb királyság szüntelenül nyugtalanítja országunk nagyjait, de bennünket is valamennyiünket, akik ezen haza és dicsőségesen uralkodó Ferencz József ő császári és apostoli királyi felsége gyermekeinek nevezzük magunkat. Talán nem emlékeztek vissza arra a sok könnyre, miket népünkből való szülők ontottak, .valahányszor kényszeritettek gyermekeik, hogy Bosznia és Hercegovinába menjenek megvédeni a legnagyobb szenvedések közepette Uralkodónk tartományait, melyek állandó veszélyeztetésnek voltak kitéve megint csak a szomszédos szerb királyság által útnak indított fegyveres bandák részéről. Jóságos és kegyes Urunk, a mi felséges Apostoli királyunk, mind tűrt, mind reménykedett, hogy talán-talán észre térnek ami szerb szomszédaink és nem fogják arra kényszeríteni, hogy fegyverrel hozzák helyesebb gondolkozásra és érzésre őket, remélte, hogy az Ő öreg korára megadatik neki a Mindenhatótól, hogy szeretett népeinek hátrahagyhassa a legdrágább kincset — a békét. Ezen célból Ő Felsége még az 1909-ik évgyek apróbbak, de épugy kiállhatatlanok, mint odahaza ! Észrevesz aztán lassanként z ember mindent ; csekély, aprólékos dolgokat, boszantóan lényegtelen semmiségeket s rájön arra, hogy bár kimerithetetlenül változatos a természeti jelenségek emberi alkotások tengere, tüneményes dolgokat, eredményeket, sőt gyakori csodákat produkál úgy a természet, mint annak koronája — egyik szebbet a másiknál: mégsem e rendkivüliségek, e mérhetetlen, szertelen nagy dolgok adják meg az élet charakterét, annak kereteit, legfeljebb átlagon felül való törekvéseit, — hanem az egyén élé saját környezetében kirótt munkakör, a hivatásnak odadással, lelkiismeretes buzgalommal való betöltése ! A fábaszorultság érzése unos-untalan megszállja az embert ; szükség van-e erre ? Nincs. Nincs még azon a horribilis áron sem, melyet a fenséges tünemények, természeti és emberi alkotások csodái jelentenek; hallatlan nagy értékek ezek ahhoz a kis emberi érzéshez képest s én mégsem óhajtanék állandóan a jelzett kis aprópénzzel vásárolni ! Ideges munka, zaklatottság, örökös hajrá — felérnek a velencei Markus templommal, a doje palotával! Mikor ezek megtekintése, bámulatuk, megcsodálásuk után nyugvóra tértem, lehangoltben, most öt éve a mikor Szerbia újra megzavarta a mi békénket — egy kötelező nyilatkozatot vett a szomszédos királyság kormányzóitól, a melyben azok kötelezték magukat, hogy országunkkal szemben egy tisztességes jó szomszédi utat fognak követni és azon lesznek, hogy velünk jó barátságban éljenek. És hogy tartották be szavukat? Ti tudjátok szeretett testvérek és fiaim, hogy alig múlt el 4 hete, el lett követve a leggyalázatosabb gaztett, a milyenről még csak emlités volt valamikor, amikor ugyanis a szomszédos szerb államban vezető szerepet játszó körök biztatására meggyilkolták szeretett Uralkodónk öregségének támaszát és a nagy Osztrák-Margyar Monarchia összes népeinek egy jobb jövőbe vetett reménységét örök és hervadhatatlan emlékű trónörökösünket Ferencz Ferdinándot és szép hitvesét, Hohenberg Zsófia hercegnőt. Ezen borzalmas tett láttára megremegett a mi öreg Uralkodónk és vele együtt megremegtünk mi is mindnyájan. És mindamellett, hogy az Urnái van a bosszuállás, de az Istent félő összes keresztények lelkében is fellépett egyszerre a hit és óhajtás, hogy egy hasonló bűntett itt e földön sem maradhat büntetlenül. Ilyen körülmények között O Felsége magas korával párosult békeszeretete dacára is az ő jóságos szivének sugallata ellenére, mellyel dicső hadserege ifjú virágának sorsa iránt viseltetett, kénytelen volt meghajolni hűséges alattvalói szavában megnyilatkozott Isten szava előtt és indíttatva érezte magát a jövőre nézve kezességet követelni a szomszédos Szerb királyságtól, hogy nem fogja zavarni többé Trónjának és Országainak nyugalmát és megfogja büntetni mindazokat, akik a trónörö.'-pár borzalmas meggyilkolásában részt vettek vagy részesek voltak. Miként öreg Uralkodónk összes hűséges alattvalóival együtt — azonképen velünk együtt várták az összes keresztény érzelmektől áthatott népek, hogy a szomszédos ország kormányzói belátják az általuk elkövetet tett gonoszságát és a mit most öt éve nem cselekedtek meg, megfogják cselekedni ezután a jövőben. Hiábavalók valának a mi jogos várakozásaink. Szerbia hajthatatlan maradt. Nem akarta helyre hozni azt, amit elrontott. És az ártatlan áldozatok vére bosssuért kiáltott az égre és ezen kiáltás meghallgatásra talált az Ur szolgájánál ö császári és apostoli királyi Felségénél és következésképeu el lett határozva a ság, szorongás, elcsüggedés vett rajtam erőt; — álmomban már a ligeti kedves társaság kebelén kötekedtem, tréfálództunk, hallgattunk, beszéltünk: a sógorral, Jankóval, Sutákkal! Lényegtelen, talán az embeiiség szempontjából a porszem milliomod része az a kis munkakör, melyet mi a nagy dolgok, a rendkivüliségek, a mérhetetlen alkotások vonatkozásában betoltunk s mégis, a nyomán járó megnyugvás, megelégedetlenség és eredmény be- betölti egész fényünket, csordultig betölti ! Nagy dimmensiók befogadására, feldolgozására, sőt megőrzésére is alkalmatlan az egyéniségünk, (átlagot értek) ; érzéseink szine-java már otthon végleg kialakult ; itt, a nagyszabású keretek között mar nem fejlődik bennem egy mákszemnyivel sem több emberszeretet, vagy bármilyen nemes érzés; nem fejlődik több önzés, irigység és más nemtelen érzés sem : bár utóbbi oldalon ezer kisértésnek van az ember kitéve, mert a (ömegélet az emberi gyarlóságnak és hitvány érzésnek mocsarát sokkal mélyebben kavarja fel ! A nagy dolgok méretezésénél könnyen az alantas szempontok színvonalára sülyedhetiink le, minek példájául felemlítem azt a párbeszédet, : melynek dr. Tóth Gáborék társaságában a velencei doge-palotában voltam fültanuja. A nagy tanácsteremben szemlélődtünk; a velencei dogek j bűnösök megbüntetése, kik vakságukban nem akarják beismerni bűnüket és erővel kényszeríteni őket arra, hogy jövőben ne zavarják meg többé a mi házi tűzhelyeink nyugalmát. így jutottunk el szeretett testvérek és gyermekeim azon helyzethez, melyben ma országunk találja magát. Midőn e sorokat Írjuk, a háború még nincs megindítva, de minden előkészület meg van téve arra, hogy amikor meghalljátok ezen főpásztori szózatomat, lehet, hogy ottan délen az ágyuk már megszólalnak. Szeretett testvérek és gyermekeim! A háború a népek és országok szüksége, a melytől nem mentesítette magát az emberiség az óriási haladás dacára sem amit tett. Miként az egyes embert elvakitják szenvedélyei, ép ugy sötétül el a tömeg tullátása is és az okos szó nem fog többé. Ugy van most is. Tíirt a mi bölcs és Istent félő uralkodónk hosszú évek során. Eltűrte a bántalmakat és gúnyolódásokat. Most azonban oda ért, hogy megingatva lássa őseinek trónját és birodalmának alapját. Mi volt a tenni való? Kényszerítve lett kezébe venni a háború rettenetes fegyverét és felhívni gyermekeit, hogy siessenek segítségére megmenteni a zászló becsületét és országainak határait. Igazságos tehát a harcz, melyre a mi uralkodónk szólít minket! 0 nem kereste a háborút — meg akart óvni annak borzalmaitól bennünket. De az ő becsületéért, a mely a mi becsületünk is. — trónjának nyugalmáért és biztonságáért — a mi nyugalmunk is biztonságunk is elhatározta, hogy fegyvert ragadjon és háborút indítson. Szeretett testvérek és gyermekek! Látni a I szent Aggastyánnak példáját, a ki a magyarságbeli jobbja által megerősített karjával kézbe vette az igazság pallosát — én is mint lelki atyátok szózatot intézek hozzátok, hogy megmutassam az óra fontosságát mely valamennyiünknek szólott és arra buzdítsalak az Urban, hogy ezen emlékezetes napokban, melyekben keveseknek adatik részt vehetni ti is valamennyien méltók legyetek szüléitek tetteihez és erényeihez. A történelem lapjai telvék a mi őseink dicső tetteivel. Szent István koronájának országaiban lévő románok és az egész habsburgi monarchia terűidéről minden időben hiven követték az ő dicsőséges uralkodóiknak Ausztria Császárainak és Magyarország apostoli királyainak hivó szózatát. Ok nemcsak az ország integritását védelmezték meg életük árán, de szükség esetén minközül 72-nek van e teremben az arcképe elhelyezve. Párosával festvék a képek ; egy képpáron az egyik kép hiányzik; helye feketére festve — üres. Magyar ur haladt el mellettünk magyar nővel, valószínűleg a feleségével. A nő azt magyarázta, hogy azért üres a dogé kép-helye, mert valami kihágást követett el. A dolog pedig a Ba- edecker szerint úgy áll, hogy az ipse hazaáruló volt. Az alkotások, műtárgyak és pazarkincsek jelentőségének, értékének és nagyszerűségének értelmezésével, magyarázatánál és megértésénél ily- képen felületes és kisszerű felfogást árulnak el ; különben képzettségünk hiányossága-megdöbbentő lehangoltságba ejtene ! . . . — Két nap óta befejezetlenül maradt levelem. A tétlenség oly hatalmas erővel nyűgözi le az embert, mint a lelket az ezer színben játszó, a napsugaras végtelenségben gyöngyházzal, csillogó kagylóval kirakottnak látszó, a közelben pedig porzó hullámokat tehetetlenül csapzó, hánykolódó mérhetetlen tenger ! . . . Azt hinné az ember, hogy nagyszerű gondolatokat vált ki belőle. Ellenkezőleg! Minden érzését, gondolatát lenyűgözi ; a mi szárnyszegetten útra kél, minden Hozzátok, haza menekül! Isten veled ! Nagy Gábor.
