Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-04 / 31. szám

den hegyen mezőn ott voltak és az ő vitézi vérükkel — hervadhalatlan dicsőséget szereztek népüknek — vetekedve az ő magyar, német, horvát, lót és szerb testvéreikkel a trón és haza megvédésében és mindenkinek példát mutatta/f a keresztényi, katonai és polgári erényekben.

Első kölelcsségtek tehát melyet teljesítenetek kell az, hogy örömmel sorakozzatok azon zászlók alá a hová hiva lesztek a kötelesség és dicsőség zászlai alá és ottan a ti átszárnyalhatatlan erényesekkel, félelem nélkül szánjatok szembe bármilyen ellenséggel.

Nem kevesebb kötelezettségeik vannak azonban az otthon maradottaknak sem.

Egy országnak az erejét nem csak a harcz- téren lévő hadsereg vitézsége mutatja meg, — de azon magatartás is, mellyel a polgárok a háború következményeit viselik.

Ha az országban azon időben — a medd g a hadsereg küzd a kötelesség harczmezején — csend és rend uralkodik, ha a polgárok vetekednek egymással a törvények és általános hivatalos intézkedések megtartásában ; ha minden félreértés amely ilt-ott lett volna a háború idején elnémul és feledésbe megy, ha az adót pontosan fizetik, ha a polgárok vetekednek a hadsereg segélyezésében hogy az ne szenvedjen semmi szükséget: ha az összes polgárok egy testet és egy lelket képeznek az ő uralkodójukkal ; ha még említése sem történik valami összetűzésnek és rendellenességnek; ha a tömeg megtartja az ő nyugalmát és hideg vérét ha néni engedi magát félre vezettetni a rosszakarók által a kik konkolyt, haragot és gyűlöletet hintenek ; ha mindnyájan vetekednek a hatóságok összes intézkedéseinek teljesítésében : akkor a mi győzelmünk kettős és az egész világ csodálattal tekint reánk. Ezek során elrendeljük a következőket:

1. ) Lelkész testvéreink felolvassák ezen fő- pásztori szózatunkat a legközelebbi vasárnapon a szószékről.

2. ) Lelkész testvéreink és a tanítók magán utón is és minden adandó alkalommal felvilágosítják és útbaigazítják a híveket ezen pásztor levelünk értelmében — óva őket minden kihágástól és rendetlenségtől és különösen óvják a szeszes ital fogyasztásától a milyen alkalmakkor csak ösz- szetiizésekre ad alkalmat.

3. ) Lelkész testvéreink és a tanítók igyekezzenek a nép felvilágosításában és vezetésében a politikai hatóságokkal a legtökéletesebb egyetértésben eljárni és azonnal jelentsék és fedjék fel és távolítsák el bármilyen próbálkozást — a mi a nép félre vezetésére avagy zavargások szitására vezetne.

4. ) Esperes testvéreink őrködjenek, hogy ezen itt elrendeltek mindenki által híven és pontosan teljesítve legyenek és minden ellenkező dologról személyes felelőség terhe alatt azonnal jelentést tegyenek.

5. ) Végre elrendeljük, hogy minden mise végén az imádság után imádkozzék el a király és haza népeinek javáért való imádságot.

Bezárjuk meginghatatlan reményünk kifejezésével, hogy ti szeretett testvéreim is gyermekeim a megpróbáltatás ezen nehéz napjaiban megfogjátok hallgatni a mi atyai szavunkat — és keresztényi meg polgári erényektől tündöklő inagavi- seletekkel gazdagítani fogjátok népünknek jó hírnevét, a mely minden időben a trón és haza erős támaszának bizonyult és ezen magaviseletetekkel érdemessé teszitek magatokat arra, hogy egyházunknak és népünknek örömül adassanak meg mind ama jogok, melyeket a haza és trón iránt való számos érdemekkel — bőségesen kiérdemel.

A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atya Isten szeretefe és a Szent Lélek egyeszsége legyen veletek valamennyietekkel. Amen.

Szamosujvárt 1914. julius 26.

Vazul püspök.

Lelkesedés.

Csodálatos az emberi lélek! Annak mélységeibe halandónak betekinteni nincs hatalma. A tengernél nagyobb látvány az ég; az égnél nagyobb az emberi lélek. Mily véghetetlen valami az, ; mit az ember, magában hord. Árnyék és fény tüneményes képét rejti magában az emberi lélek. Ez a végnélküli végtelenség.

íme ! A nagy, nyomasztó békét egyszercsak fölváltja egy izgalom, mely úgy jelenik meg, mint a bibliai füstoszlop, mely az ígéret földjére akar vezetni bennünket. A füstoszlop láttára fölébred az emberi lélek; az ébredésre következik a cselekvés. Megmozdul mindenki, fölveti fejét és szemét ragyogás önti el.

Miért ?

Azért, mert nem született a világra mégolyán ember, aki a hazaszeretet kitudta volna tépni szivéből.

Haza és nemzet egymástól elválaszthatatlan két fogalom. S e két fogalomnak megtestesített alakja a király !

Bonyodalmas, háborús időket élünk. Ellenségeink minden oldalról leselkednek reánk, hogy a haza szent testéből letépjenek egy darabot. Ősz királyunk — ki utolsó percig a béke angyalaként állt őrt a birodalom fölött: sokszorosan kipróbált türelmét elvesztette s fegyver alá hivta szeretett fiait, hogy a trónt és a hazát megvédelmezzék.

Isteneknek való látvány támadt felhívó szózata nyomán. A birodalom minden gyermeke talpra állott s az égig fölharsogó lelkesedéssel ragadott fegyvert kezébe.

Öregek, ifjak, asszonyok, gyermekek szemén a lelkesedés' lángja gyűlt ki s ez a lelkesedés mint a tenger tomboló árja végighullámzottá birodalom minden népein.

A lelkesedés elfeledtette az emberekkel a halál borzalmait, amik a háború nyomán keletkeznek. Mert a halál rettenetes árnyékát a hazasze- retetet verőfénye elfödi az ember tekintete elől. A lelkesedéstől a lélek tombolása a halál vágyáig fokozódik.

Történelmi időket élünk! Nagy eseményeknek nézünk elébe, amelyeknek kiszámíthatatlan következményei vannak. Vérünk legforróbb csöppje kiült orcánkra. Lelkesedünk! Életünket akarjuk föláldozni királyunkért és hazánkért, melynek földjén a kő is könnyebb, mint idegenben.

S ha szenvednünk kell miatta, gyönyörré ittasul lelkűnkben a kin s lelkesedve kiáltjuk : éljen a király, éljen a haza, éljen a magyar hadsereg!

Gonosz játék.

A magyar gazdaközönség szervezetlensége miatt az ország gabonatermése teljesen ki van szolgáltatva a börze és nagymalmok spekulációjának. Mi, akik egyformán távol vagyunk úgy az agrárizmus, mint a merkantilizmus túlzásaitól s mind a kettővel szemben a fogyasztóközönség érdekeit képviseljük, talán félreértés veszélye nélkül Írhatjuk le ezt az évtizedek tapasztalataival megerősített igazságot. A múlt nyár is bizonyság rá, hogy a gabonaárakat a börze és a nagy malmok szabják meg. Amikor a gazdák búzatermését olcsó pénzen összevásárolták s gazdasági magtárakban és tanyapadlásokon fogytán van a búza, akkor rohamosan emelkednek a gabonaárak, amit mi városi emberek lisztdrágulás formájában érezünk meg. S hogy még brutálisabb árakat lehessen szabni urbi et or- bi hiresztelik kora tavasztól aratásig, hogy egér, fagy, szárazság, sok eső, köd, rozsda, jégverés tönkre tette a vetéseket, nem lesz semmi gabona.

Viszont ahogy megindul a cséplés, egyszerre hasábszámra jönnek a gazdasági tudósítások arról, hogy várakozáson fölül nagyszerű a termés. Szinte több is, mint kellene, mert a budapesti

raktárak a nagy malmok még tele vannak tavalyi búzával s nem tudják elhelyezni a meglevő készletet. Erre természetesen megindul a gabonaárak szédítő sebességgel való esése. A nagy gazdák nem igen esnek áldozatául a börzemanővernek; ellenben a közép- és kisgazda akarva, nem akarva kész balek. Ő kénytelen eladni a termést, ahogy veszik, mert pénzre van szüksége. Aratás után kell adóságot fizetni: ez az egyik ok. A másik meg az, hogy a magyar gazda kényszerítő szükség nélkül is megtartaná az ősi szokást, hogy amint betakarította a gabonát, minden spekuláció nélkül mindjárt piacra is viszi mindenét s adja, ahogy kérik.

Nincs ember ebben az országban, aki erről a gonosz játékról ne tudna, de tiltó vagy legalább korlátozó kézzel hozzányúlni senki se mer. Szó esik róla sokszor, a brőzetörvény reformja mindig napirenden van elevátorok felállításáról is mindig beszélnek, a gazdák országos és helyi szövetkezései minduntalan föl melegített idea : és maradni is minden marad a régiben. Amikora búzapiacra kerül ha még olyan cudar volt is a termés, mindig leszáll az ára és mindig csudálatosán felszökik, mikor már a börze és nagymalmok raktáraiba jutott. Évről-évre megismélődödik ez az apály és dagály, függetlenül a jó vagy rossz gazdasági évtől s a magyar gazdaközönség, veleszületett bá- nomisénséggel tűri, hogy a börze hogy használja ki földjét jószágát, munkáját, életerejét és együgyü- ségét.

Az üzleti spekuláció az idén is a régi kerékvágásban tette meg az útját. Tavasztól aratásig horribilis ára volt a búzának. Föl is verték a liszt árát borzalmasan s még azzal is fenyegetőztek, hogy jó lesz nem zúgolódni, mert még az is megeshet, hogy a malmok beszüntetik az tizemet. Most pedig már eseget lefelé a búza ára, egyelőre szép-lassan egy- két nap múlva akrobatás gyorsasággal, mert akkorra véglegesen kiderül, hogy csudálatos bő termés van, aminek se jég, se eső nem tudott ártani. A liszt ára azonban szilárdul állja az egy helyet, amint az már bevett szokása. Tehát a manővér megint kitünően bevált: a termelő olcsón ad el, a fogyasztó drágán vásárol s a közvetítő kereskedelem, a szállító vállalat busásan nyerészkedik a termelőn is, a fogyasztón is.

Készségesen elismerjük a közvetítő kereskedelem jogosultságát, sőt szükségességét, de nem a mai formájában. A börzét a szigorú és okos reformokkal kel eltiltani a szabad zsákmánylástól. Az ország gazdanépének az egyesülésben rejlő nagy erővel magának kell megvédni magát. Mihelyst az ország gazdái összefognak s megcsinálják a szövetkezeti magtárakat, létesítenek hatalmas tőkével rendelkező bankot, mely előlegeket tud adni a gabonára s lehetővé teszi a bőrzemanőve- rek kibőjtölését, mindjárt véget ér a gabona árának mesterkélt hullámzása s a magyar gabonapiac az európai piac árai szerint alakulás igazodik.

HÍREK.

Augusztus 3.

A nagybányai lelkészek figyelmébe.

A harctérre vitték a családapákat; itthon éhezni fognak a szegény gyermekek, mert nincs munkáskéz, mely a mindennapi kenyeret megszerezze nekik. A hazáért kellett fegyvert ragadniok. Az éhező gyermekeknek gyűjteni kell; a gyűjtött pénzből népkonyhát kell felállítani.

Ki indítsa meg e mozgalmat, ha nem a pap, a hivők lelki gondozója.

Felhívjuk a lelkészeket e nemes cselekedetre ! Brebán Sándor, Szőke Béla, Soltész Elemér, Révész János és Fuchs