Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-27 / 4. szám
TÁRSADALMI ÉS SSSÉF'IíFLOID^.XjiIVÍIX HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányaviáéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. A _^ r __ természetes ásványvíz gyógySLíP I |Lí^ I hatása hurotos bántalmaknál ^ A O £ Mm. Ér JtaL m páratlan; a legutóbbi termésű ” ' ------------------------------------------------------ savanyu uj borral vegyitve Kanhntn kiv inatía Mw 3 Biliszádi gyúgyfüpdő igazgatí'iga. $ kitűnő italt szolgáltat, Q j mindenhol. f A kivitel fejlesztése. Nálunk Magyarországon a kivitel fejlesztése elsőrangú érdeke a kereskedelmi közéletnek, igy természetesen a társadalom és az állam egyaránt törekszik nemcsak a kivitel fejlesztésében, hanem irányításában is a maga részét kivenni és evvel az illető érdekköröknek ily irányú szükségletét kielégíteni. Az állam felállította a Kereskedelmi Múzeumot. Ekkor valószínűleg a világ legnagyobb ilynemű intézetét vette mintaképül, a philadelphiai Commerzial Museumot, a melynek nagy kiterjedésű munkásságát mindenütt ismerik. E kereskedelmi muzeum mellett hivatva volnának a kivitelt előmozdítani a múzeumok külföldi levelezői, a kik részben önálló kereskedők, részben a Magyar Bank és Kereskedelmi r. t. főleg keleti expozituráinak hivatalnokai, részben pedig más foglalkozással biró egyének. Ha megemlítjük még azt is, hogy az osztrákmagyar konzulátusoknak itt-ott már vannak kereskedelmi attaséi is, akiknek működéséről eddig semmi eredményt sem hallottunk és tekintettel, hogy a kivitel támogatására más intézményünk nincs, mint a fentebb felsoroltak, természetes, hogy e rendelkezésre álló anyag megbirálásával kell foglalkoznunk, kivált amikor úgy látjuk, hogy a nagy lelkesedéssel megalapított kiviteli társaság is csak csendes álmát a- lussza. A múzeumi levelezők legnagyobb igyekezetükkel és a legkészségesebb jóakaratukkal, a központnak legcéltudatosabb irányítása és szaktudása mellett sem felelnek meg a célnak és pedig azért, mert nem önállóak és ezt a hatáskört betöltő hivatalnokok egyéb érdekeltségeik miatt nem tudnak kellő eredményt elérni. Nem is kívánhatjuk e kirendeltségektől, hogy egész idejüket az önzetlen munkásságnak szenteljék, mert legtöbbnyire csak ösztöndíjjal kiküldöttek, a kik tanulmányúton vannak, tehát olyanok, a kiknek a muzeum, vagyis az állam bizonyos hozzájárulást ad irodáik fenntartásához. Csakis a kitűzött célnak igy nem élhetnek, ha pedig a bank szolgálatában állanak, akkor első sorban kötelességük a bank érdekeit és nem az általános érdekeket szemük előtt tartani. Hogy ez az állításunk menynyire helyes, rá kell csak mutatnunk bizonyos nyugati államok Budapesten letelepedett konzulainak működésére. Előfordult, hogy valamely magyar cég közvetlenül az illető ország gyárával lépett összeköttetésbe, a kik azután információ végett megkeresték országuk budapesti konzulait, a kik ily esetben a cikknek Magyarországba való behozatalát lehetőnek látva, személyesen intenzív munkásságot fejtettek ki hasonló ösz- szeköttetések létrehozásában. A philadelphiai Commerzial Museum közvetlenül, vagy pedig saját utazója által összegyűjtötte az egyes szakmákra vonatkozó adatokat és vezetőségét úgy alakította meg, hogy minden szakmának külön vezető tanácsot alkotott, melyek azután kellő szaktudással munkálkodtak világszerte az amerikai kivitel érdekében. Hogy mily helyes és mily céltudatos ez az intézkedés, azt az amerikai kivitel óriási emelkedése mutatja. A Magyar Kereskedelmi Muzeum évkönyveiben, kiviteli címtáraiban és egyéb szervezeteiből teljesen kizárja a közvetítő kereskedelmet és hogy elég rosszul teszi ezt, azt ismét az amerikai példával bizonyíthatjuk, a hol azt látjuk, hogy gyárost, termelőt, kereskedőt egyformán vonnak bele eszközül a munkakörbe. a „HRgyBányai hírlap“ tárcája Téli gondolatok. — Irta : Révai Károly. — Míg nézem a rét fagyos barázdáit, A hó — takaró gyémánt fénye kábít; Lent álmodik az elpihent csira: Mikor lesz szabad fölpattannia ? S lesz újra pázsit, selymes fii, virág, Nászi ruhában pompázó csodák; Lesz madárének, búgó gerle csókja, Mikor megjön az Éden sok lakója. Tudóm, hogy igy lesz! Hisz’ az ég vigyáz ránk. Ki fog virulni megfagyott barázdánk; Mert eljön a nap lángokkal tele, Hogy édes csókot leheljen bele. Tudom, hogy igy lesz. Csak azt nem tudom, Hogy ott leszek-e én is e napon ? Nem lesz-e lelkem már csak légi vándor S virágtermő föld hült szivem porából ? Akármiként lesz, — egyet jól tudok, Hogy néhány dal, mit szivem álmodott, Mint halvány emlék fönmarad utánam S még sok ideig zsongani fog lágyan. S tudok még egyet: hogy mint egy madárka, Ha néha-napján e barázdát járja, Azt suttogja egy gyászruhás alak: „Apácska édes! hol jársz ? merre vagy ?“ S felelnek sorban a harangvilágok A gyászt uhás kis madárfiókának : „Giling-galang! Csak telepedj’ ide! Apácska itt van, édes Erzsiké !“ Az év utolsó napja. — Irta: Carmen Sylva. — Karácsonyi napjaimról szándékozom mesélni melyek évről-évre gyászosabbak valának. Először a régiekről, a gyermekkorból, melyeket körömben mindenki széppé akart tenni nekem, cukorkákkal és egyébb jókkal, melyekre mikor rágondolok, szemeim könnyekkel telnek meg . . . Egyszer aztán és nagyon korán, el kellett hagynom drága szülőföldemet. — De nem alakulhat át valaki csak úgy, máról holnapra keleti fejedelem asszonynak, majd pedig királynénak egy, a latin népekkel rokon nemzetnél; nem ! megmaradtam, hibámon kívül, lelkem mélyéig a Rin parti ország leányának, épp úgy, mint a király, aki velem osztá meg trónját, számkivetett ő is, megmaradt szintén a vadregényes hegyek fia. A legelső karácsony este, melyet a fiatal herceg, leendő férjem uj hazájában töltött, igen
