Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-27 / 4. szám

2.

NAGYBÁNYA! HÍRLAP

1914. január 27.

Magyarország kereskedelme és ipara egyformán megérett már arra a nagy és fontos célra, hogy a külföld, főleg pedig a keleti államok ipari cikkekkel való ellátásában ki . egye a maga részét. Részben a belföldi termelés, részben pedig a transitó kereskedelem eredményes és céltudatos működést fejthetne ki a Keleten. Most, a mikor a keleti államok nagy átalakulása megkezdődött, a mikor ezen államok behozatala óriási mértékben fog emelkedni és a mikor minden ország máris igyekszik ott piacot találni, azon kell lennünk, hogy a kivitelt szolgáló intézmények hathatósabb segítségben részesüljenek. Ez pedig oly- képen történhet meg, hogy ha az állam a kereskedelmi muzeum eddigi szervezetét gyökeresen megváltoztatja és egyelőre talán csak a keleti államokba a képviselőségeket egész uj alapon szervezi.

„Kölcsön nélkül“

Közel két esztendeje annak, hogy pénzintézeteink vezetői, ha egy látogató aiakáról ezt a szót hallják, hogy „kölcsön“,— rögtön komoly ábráza- tot öltenek és el nem mulasztják a zsakettjükön legalább egy gombot begombolni, — ezzel a külsőséggel is jelezve mindazt, amit az unalomig megírtak, leírtak, telegrammokban közöltek a lapokban. Hogy pánzkrizis van, hogy a koronajáradék a börzén 10 fillérrel „esett“, hogy a „Seehandlung“ csak 4 ’/iB-ra eszkomptál, hogy a görögtörök béketárgyalások két hét óta akadoznak, megakadtak és be is szűntek és — mindez azt teszi, hogy ön, Kegyed, édes Barátom, Uram és Nagyságod, bár ezelőtt két — bankszerü szóval — kettő esztendők előtt hitelképesnek ismertetett el 20.000 korona erejéig, ma nem kapnak semmiféle kamatlábon két — bankszóval — kettőezer koronákat és méltóztassék, kegyeskedjél édes barátom „hiteligényeidet“ részemre más időkre, jobb időkre talán a még meg se kezdődött huszoneszomoru volt. — A körében levő személyek odahelyezték a kastély egyik szobájába az édes anyja arcképét, melyet Sigmaringenből hoztak. És mikor a drága kép elé vezették, kicsordultak köuy- nyei a távol elkerült fiúnak. Mert sok fájó emlék ébredt fel benne e jóságos és szomorú kép láttára!.. .

Egy pár évvel később ezen tiszteletreméltó anya Portugáliába látta eltávozni leányát, hogy ott uralkodjék és hogy uj hazájának, meg férjének áldozza fel magát. — És meghalt leánya ott, távol, huszonegy éves korában ; emléke azonban máig is szent úgy Düsseldorfban, mint Liszabonban. — És ugyanazon anya, ugyanabban az évben, kénytelen volt búcsút mondani két fiának, kik közül az egyik sebektől borítva, vitézül esett el a kőnig- grétzi csatában, a másik, a fiatal herceg, örökre eltávozott keleti birodalmába. — Mindezeket, mintha annak az imádott anyának arcáról olvasta volna le, aki onnan a keretből fiára mosolygott azzal anyugodt és bájos megadással, melyet egész életén keresztül megőrizett.

Három év múltán, mint uj házasok, elősző

viszonyaink fellendítésére“ alapított és „iparunk és kereskedelmünk istápolására“ vagy tudom is én milyen hangzatos szólamok mellett tovább vezetett intézetet.

Mert a „Piripócsi Takarékpénztár“ vagy a „Bagolyvári Népbank R.-t.“ az általa kölcsön a- dott pénznek felét a piripócsi, vagy a bagolyvári közönségtől kapta takarékpénztári betét gyanánt, továbbá egynegyed vagy kétharmad részt ugyanattól a közönségtől kapott a régi jó időkben, mint alaptőkét, vagy tartaléktőkét és csupán az általa forgatóit pénznek egynegyed része, vagy egyharmad része az, mely némi vonatkozásba lenne hozható, mely viszles'zámitolás utján szereztetett be a nagy bankhatalmasságoktóí: a Seehand- lunggal, a londoni börzével vagy a koronajáradék magas vagy alacsony kurzusával.

Ösztönszerüleg érzi a közönség, hogy azok az erkölcsi prédikációk nélkülözik az erkölcsi alapot és csak arra valók, hogy szorult helyzetét kihasználják és szorult helyzetét még szorosabbra változtassák és őt még alkalmasabb kamatfizető médiummá alakítsák.

Ennek az össztönszerü megérzésének az esz- meláncoíat során észszerű megértése a következménye : a közönség úgy rendezkedik be, hogy drága kölcsönök nélkül éljen meg. De van egy má ■ következménye is, hogy a közönség igényeit mérsékli, egyszerűbb életet folytat — és nagyon sok, eddig életszükségletnek tartott berendezési tárgyról, divatról és mulatságról minden zökkenés nélkül lemond.

Ennek ellenképe az a jelenség, hogy a közönségnek az a része, mely eddig keresete feleslegét a takarékpénztáraknál helyezte el alacsony kamatozás mellett, most, egyelőre külön cim nélkül, mint „érdekcsoport" adja össze a pénzét és jóval mérsékeltebb kamatozás mellett, mint a bankok és takarékpénztárak teszik, igyekeznek elhelyezni.

Szép példája ennek az a beadvány, mely Szeged városához érkezett és „privát pénz“-t kínál a városnak.

A mostani zord idők következménye gyanánt ki fog alakulni a pénzelhelyezésnek, a pénzkölcsön felvételének egy olcsóbb, észszerűbb formája, a melynek keretében közönségünk feltétlen biztonság

töltöttük együtt a karácsonyt a fejedelemmel; és nagyon jól emlékezem, hogy szobájába vittem egy kisded karácsony fát, és ezen fa alatt semmi mást mint egy ici-pici bölcsőt, reszketve a félelemtől, nehogy csak csalfa hitegetés legyen reményem, melyet e bölcső által jelképeztem.

Második karácsonyunk alkalmával már leánykánk is jelen volt.

Egy kabinetválság elrontotta intim családi í ünnepünket, mert a fejedelem, megakadályozva súlyos kötelességei által, nem tudott hamarább jönni, mint mikor már kialvófélben voltak a karácsonyfán az apró gyertyák. — Mégis ez egyszer okunk volt örvendezni; egy gyerekünk már körünkben volt; igaz, hogy nem fiú volt, de hát mégis vigasztalt a remény, hogy következnek majd fiuk is, leányok is. — Legalább a doktornak az volt a véleménye, aki 8 vagy 9 gyermeket helyezett kilátásba. És mintha most is látnám mosolvát, mikor annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy ez a szám még nem kielégítő.

Egy körülmény nagyon elszomorítóba keli életünket. A karácsony és általában minden ünnep tizenkét nappal később lesz megülve, mint nyugaton, úgy hogy egyszer sem gondolhattunk arra, hogy ezt vagy azt az ünnepet ugyanegy napon, ugyan egy órában tartjuk meg a mi távoli szeretteinkkel, hanem sokkal később és akkor,

mikor már azok tán e! is felejtették. Ez a körülmény tette, hogy sok karácsony estén sok könyet törültem én ! . . . . Hanem gyakran megtörténik, hogy a szomorúknak képzelt napokat visszaki- vánod, mint régi jó napokat, mikor már a múltak ködébe vesztek . . .

Negyedik karácsonyunk úgyszólván észre sem véve telt el egy elutazás izgalmai miatt, dacára annak, hogy leánykánk még meg volt és már minden örömünket értette és tudta, ami nehéz és terhes hivatalos életünkben.

Egyedül az ötödik karácsonyunk volt ragyogó szépségű, messziről, a mélységből, hova az elsuhant évek temették el, úgy tűnik, mintha most s bevilágítaná életemnek éjjelét ... A feledhe- ;ellen karácsony 1873-ban volt akkor, mikor házasságom után először láttam viszont imádott hazámat és mikor bemutatni vittem drága kis le

gyedik századévek kezdő évtizedeire rezelv mi.

Minden halaszthatatlan esetben, tekintettel „régi kellemes üzleti összeköítetéseinkie“, tekintettel arra, hogy a szomszédod, a községed, a vármegyéd, az egyházi alapod öt százalékra helyezték el „nálunk“ a pénzüket, hajlandók vagyunk kivételesen és kegyelemből azt az öt (5) százalékra- elhelyezett pénz részedre tizenkét (12) százalékra, de csak rövid lejáratra és a saját vagyonod, a rokonságod vagyoni jótállása és talán a menny- béli üdvösséged előleges és örök időkre szóló lekötése mellett „folyósítani“ !

A t. c. közönségnek az á része, mely ilyen módon és ilyen áron kölcsönt igénybe vett, nem ! gyűrte zsebre az előleges levont kamatok, folyó- j sitási jutalék és — miután a bankemberek klasz- szikusan szeretnek beszélni — a provízió levonása után megmaradt összegét anélkül, hogy a maga részére egy erős erkölcsi tanulságot és fogadalmat ne szűrt volna le. Legyen az a kölcsönkérő akármilyen anyanyelvű, vagy politikai pártállásu, meg- j fogadta erősen, férfiúi szavára, hogy csak most fizesse vissza ezt a kicsi pénzt ; ilyen kamatra, ilyen erkölcsi „garnirung“-gal soha, de soha s. n fog pénzt igénybe venni, a maga részére hitelre pénzt „folyósittatni“.

.Ennek a fogadalomnak országszerte észlelhetjük a nyomait, a jelenségeit, melyek igen figyelemre méltóak. Először is a társadalom kezd berendezkedni, hogy kölcsön nélkül megéljen. A jövő évi termést nem veszik kölcsönformájában a banktól, azt nem is költi el ; a jövő évi tisztvise- i lői „remunerációt“ nem eszkomptálja, hogy vele és általa már az idén hasznos beruházásokat eszközöljön uj szmoking és báli felszerelés, vagy a nagyságos asszonynak tervezett hermelin muff és boa alakjában, hanem nem vesz fel kölcsönt, nem fizet kamatot — és nem megy keresztül még egyszer az erkölcsi gőzfürdőnek ama kellemetességein, melyben a bankvezető urak a kölcsönkérés alkalmával részesítették.

Ösztönszerüleg érzi a közönsé , hogy a bankvezető uraknak nincs igazuk. Hogy a „Seehandlung“ milyen áron ad pénzt és a berlini börze idegszálai hogyan rezegnek, nagyon kevéssé, talán csak 20 vagy 30 százalék erejéig (hogy én is percentekben beszéljek) érinti azt a „közgazdasági