Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-14 / 28. szám
"'S TÁRSADALMI ±3» SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. .•yáfiv.etési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre E.50 korona; egy szám ára S2 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or A JVAI NAGY GÁBOR. Fornunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztősé«:: Hunyády János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ——— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. - ■■—* Nyaralók panasza. A júliusi forró napok meghozták városunknak a nyaralókat, kiket tréfásan ,,kosarasoknak“ szoktunk nevezni azért, mert rendszerint óriási kosár-ládákkal vonulnak be a vasútról. Minél több jön, annál jobb a városra nézve. Iparosok, kereskedők, zöldségárusok, gyümölcsös kofák sok hasznot látnak a kosarasoktól; a vendéglősök sem panaszkodhatnak: nekik is jut belőlük ; de jut a veresvizi kolóniának is némi haszon, mert kis szobácskáikat bútorozva előnyösen értékesíthetik. Mindnyájunknak érdekében áll, hogy a nyaralókat évről- évre ide édesgessük ; sőt tyúkkal- kaiácscsai kellene tartanunk mindnyájukat, hogy jó hirünket vigyék s másokat is ide csábítsanak. De mit látunk, mit tapasztalunk ? Az élelmiszerárusok és a lakáskiadók valóságos uzsora árakat követelnek, abból az elvből kiindulva, hogy a nyári 2 hó alatt meg kell gazdagodniok! Érdekes megfigyelni, hogy mint szökken föl mindennek az ára attól a perctől fogva, amikor az első „kosaras“ megjelenik a látóhatáron. Mi talán észre se vettük volna a hirtelen való megdrágulását az élelmi szereknek, ha maga egy kosaras nem figyelmeztet erre. Azt mondja az az úrnő, ki a fővárosból jött ide nyaralni, hogy a kenyér, a. zöldség, a gyümölcs hasonlíthatatlanul drágább itt, mint Budapesten. A vendéglőkben pedig a koszt ugyanegy áru, mint a főváros elsőrangú hoteljeiben. Különösen felhivta figyelmünket a gyümölcsre. A nagybányai piacra kerülő mindenféle gyümölcs — a fővárosihoz hasonlítva, — szerfölött hitvány és mégis drágább. Nevetséges például az, hogy 20 fillérért árusítnak 6—7 drb. szotyos, sertéseknek való nyári körtét; 40 fillérért adnak pondrós savanyu-keserü cseresznyét literenként ; 40 fillérért ol an összetört, apró- szemű málnát, melyben több a féreg, mint a málna ; 50 fillért kérnek egy keserű ugorkáért és 60 fillért egy kis tökért. Még aránylag a legtisztességesebb elárusítók a költői asszonyok, kik a valóban szép zöldségért nem követelnek horribilis árakat. A vendéglőkben egy pecsenye 1 K. 60 fillér, vagyis épen olyan ára van mint Budapesten. Ott is bármilyen pecsenye 1 K. 60 fillér. Aztán minő hús az, és minő az itteni ! Óriási klilömbség a kettő közt. A pék sütemények itt nálunk napról-napra kisebbek és rosszabbak ; a kenyér drága- és rossz ! Hát kérem a nyaralók mindezt végig panaszolják és nem tudunk tenni ellene semmit. A nyaraló lakásokért (agyagos házak, nedves, bűzös, sötét szobákkal) olyan árakat követelnek, hogy az fstván-szálló is adna annyiért pompás elsőrangú lakást. íme elmondtam mindazt, amit lapunk szerkesztőségében hallottunk, fővárosi nyaralóktól. Aki mindezekre orvosságot tud s aki e bajokat gyógyítani is tudja : álljon elő ! Városunk jó hirneve és érdeke kívánja, hogy mind e bajok kiküszöböltessenek. Ha rendes, normális mederbe terelődik az adás-vevés, ha fölhagynak azzal a gondolattal, hogy két hó alatt meg kell A„NAC;yBÁNyAI hírlap“ tárcája A fülemile legendája. — Román népköltemény. — 1. Egyszer voll, hol nem volt egy király a földön, Fönmaradt emléke sok-sok emberöltőn ; Rettenetes híre, ajkról-ajkra szállott, De a lánya még a gyopárnál is szebb volt. Aranyos nap fényét akárhogyan szórta, A király leánya százszor túlragyogta ; Volt, aki bejárta az egész világot, De hozzá hasonlót még senki se’ látott. El is jutott hire, messzi-messzi földre, Volt is fölös számmal daliás kérője, Híres nemzetségek válogatott fői, Fejedelmi címek büszke viselői. De hiába jöttek : finnyás volt a lelke. Az egyik egy fejjel törpébb volt mellette; A másik unalmas, kiben nem volt élet, Harmadiknak pedig a haja szürkéllett. Negyedik kevély volt, akárcsak a páva, Az ötödik hitvány, — másnak sok a hája. — Eh, — kiáltott végül, — hagyjatok már békén ! A férjhez menésre nem gondoltam még én ! Egyszer igy szólt apja : — Édes kis leányom ! Fond be a hajamat, amint én kívánom ! — De a kis leánynak nem volt hozzá kedve S hízelegve kérte, hogy azt elengedje. A király ráhagyta. Elvonult a lányka, Csönd szállt a királyi fényes palotára ; S mialatt mindenkit meglepett az álom, Ő végig lopódzott a sötét szobákon. A kerten keresztül hárssor feketélik, Zajtalan léptekkel ott suhant el végig; Nem látta meg senki; de a mint ki éré, Egy paraszt legénynek omlott az ölébe. Egy juhász volt, aki egyszer a havasru! A palota mellé szállt alá nyájastul, S mialatt a réten legeltette nyáját, Bűvöletbe ejté a király leányát. A legény szemében oly csodás fény égett, Hogy a király lánya attól beteggé lett; De hát még a mikor tilinkóját fújta, Azt hitte, hogy mindjárt a villám lesújtja. Nincs azóta nyugta. Minden áldott este Szerelmes juhászát szivdobogva leste, Hogy od’ adja annak forró szivét bérül, Aki leszállt hozzá bércek tetejérül. II. Hosszú, méla nyárnak őszre fordult sorja, Vándor útra indult daru, fecske, gólya ; A királynak lelke tűnődésbe esvén, Kételkedés láza futott végig testén : — Mi történt a lánnyal ? Valami titok van 1 Ám utána járok: mit mivel titokban! — YY YV Y Y Kapható mindenhol természetes ásványvíz gyógyhatású hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve 9 kitűnő italt szolgáltat. 9 Á r j e g y z é k e t kívánatra küld a KS gyógyfürdő igazgatósága.
