Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-20 / 3. szám

Vli. évfolyam. Nagybánya, 1914. január 20. TÁnfi AT> /\ T.MI IÉ2® SZSÉIPiriODAIjiMI ZOlSTZILjerSLIE3. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányaviáéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : r. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------­Hangulatok. A mai kor emberének csak egy ákszi- ómája van, mely igy szól: „Egy erkölcsi parancsot ismerek csak és ezt a létért való küzdelem égeti a szivembe, a gondolkozá­somba és az öklömbe: Mindenki mindent csak önmagáért tegyen!“ Ha jó öreg nagyapáink fölkelnének sirjukból és hallanák az unokák fentebbi kijelentéseit, — szörnyet halnának a fájda­lomtól, a keserűségtől. Mivé lett az ember alig 30-40 év alatt? Minő lelki változáson ment keresztül az uj, modern tanok által! Ma minden embernek csak egy célja van: előre törni kézzel=lábbal s ietiporni mindenkit, aki csak útjában áll. Boldog akarok lenni, — kiált föl a proletár, — élni akarom szenvedélyeimet, szokásaimat, örömeimet! Éhez pedig pénz kell ! Pénz, pénz és pénz ! Hogy miként szerzem meg ? — az nem kérdés. Bármi módon. Egyenes vagy kerülő utakon ; be­csületes vagy nemtelen módon ! Ha pénzem van, akkor van asszonyom, autóm, szép ruhám ; élvezem a színházat, művészetet s legfőképen az asszonyt, mert pénzzel min­dent meg lehet vásárolni. Még az erkölcsöt is. Pénzzel sok nőt tarthatok s pazarul szórom eléjük a drága ruhát, aranyékszert, autót, pezsgőt. Ijesztő erkölcsi eltévelyedésben leled­zik a-mai ember. Valóságos ragadozó. Min- j den izmát belekapcsolja a rémes versenybe, gyűjti az erőt, hogy legyen mivel legázolni embertársát. Fejét hináros spekulációk láza égeti, minden gondolata, eszmemenete csak az, hogy mást lecsaphasson. A törvény arra való, hogy azt ki lehessen játszani; a bizalom nem vall egyébre, mint hogy azzal visszaéljünk ; a szeretet-teljes köze­lítés harapással végződik. Mindent mernek, mindent föltesznek egy kockára és nincs az az érték, amellyel a legvakmerőbb ha- zárdot el ne követnék. De hát mit érnek itt az aesztetikfei han­gulatok, a kritikai gesztusok? Minderre fütyül ez az él.t. Nevetségesek a szegény j filozifiai gondolatok, semmitérők az arany­szájú szép könyvek, az erkölcsöt hirdető írások. A mai kor embere azt mondja rá : Buta dolgok! Csak egy okos cselekedet van a világon : az, amit a magam hasznára követek el ! A régi jó világban erős, hűséges, pu­ritán asszonyok állottak a férfiak oldalán, kik becsületben nevelték gyermekeiket; ma — sajnos — a pénz víziója dominál s úsznak az árral. Szin- és fényködök ural­ják az életet, s e ködökben nem látják meg, hogy mily irtózatos lármával és ka­tasztrófával közeledik feléjük a végzet. De hinnünk kell, hogy vannak kivite­lek is. Lehetetlen, hogy általánosítsuk a fen­tebbi vádakat az egész emberiségre. Van­nak még komolyan és becsületesen gon­dolkodó lelkek, hiszen különben el kellene pusztulnia a világnak. A chinai közmon­dás azt tartja : „Két féle ember van a vi­lágon : az egyik, aki a port fölveri, a má­sik, aki azt beszivja.“ A törtető, mindent elgázoló ember fölveri a port; a szegény, szerény ember azt beszivja ............. A„ NA<SyBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Hiába váriam. — Irta : Mártír. — Hiába vártam ! Nem jött! Nem szeret! Hazudott! Megcsalt — édes szép királyom ! Azt a bíboros kacagó szemet Reám ragyogni már sohasem látom — — Sohase látom! Hiába vártam ! Nem jött! Nem szeret! Sohasem adja nekem már a csókját; Egyedül hagyta síró telkemet, Egyedül hagyta azt a Piros Rózsát — Azt a Piros Rózsát! Hiába v Vem jött\ Nem szeret! Szerek nem hallotta senki! A s . ;i’in jött felelet Sói ' ' < nekelni Hiába vártam ! Nem jött! Nem szeret! — De minden bűnét sírva megbocsájtom; S ha kikacagja minden hivő nótám, ha sohasem lesz többé Piros Rózsám Csak maga az én édes, szép királyom. Boromisza Tibor képkiállitása. Már múlt számunkban megemlékeztünk Bo­romisza Tibor festőművész budapesti képkiállitá- sáról, melyről a fővárosi sajtó a legmelegebb elis­merés hangján szólott. A többi közt a „Magyar- ország“ bán Magyar Elek ezt Írja : Tíz esztendő óta él és fest Nagybányavidékén, de a nagybányai fesíőkoloniától elszigetelve, egy volt huszárhadnagy: Boromisza Tibor. Egyedül jár, külön utakat tördel, vág magának és művé­szetének. Tulajdonképpen 1908-ban tűnt föl elő­ször a néhai Miénk kiállításán, de első igazi si­kerét 1909. végén, a Müvészház megnyitó kiállí­tásán aratta s tetézte ezt ugyancsak a Müvészház 1911-iki csoportos kiállításán való szereplése. A naturalizmusból ekkor már egészen kiábrándult s átcsapott a dekorativus felé, keresve, kutatva az | ő lelke szerint való művészi igazságot. Szakított a tetszetős, lágy, aprólékosan részletező formákkal, hogy kevés eszközzel, egyszerű, erőteljes vonások­kal érje el, fejezze ki, amit akar, az eszmét, ami a fantáziájában megfogant. Most gyűjteményes kiállítással áll elénk s tájékoztat keresésének, fejlődésének, kibontakozá­sának legújabb eredményeiről. Izzó, világitó lila, zöld, sárga, vörös színek orgiája tobzódik a sze­münk előtt a falakon. Tündöklő napfény, csillogó vibráló levegő, a plein-air világítási effektusainak, fény- és árnyhatásainak zseniálisan változatos ki­használása. Természetimádóval van dolgunk, aki azonban igyekszik a természeti jelenségek szelle­mébe hatolni. Kollekcziójában szám szerint a táj­képek a túlnyomók, de van benne egy sor figu­rális kompoziczió is, Boromisza természetkultuszá­ban nagy szerepet ad az embernek; jól látja meg s jól állapítja meg helyéi. Nagy halad. őr*, un. mól be ez a kiállítás. Különösen ián nyert, erősödött sokat Búr-•um szélese­dése, a monumui . ekvés is K S Z A D természetes ásványvíz gy< gy- hatása hu otos bánta; Árjegyzéket kívánatra küld a fiikszádi gyógyfürdő igazgatósága. páratl n; a legutóbbi termetű savanyu uj borral vegyítve © kitűnő italt szolgáltat, © A Ka. ic4.0 mi «niiol.

Next

/
Thumbnails
Contents