Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-05 / 18. szám
Nem mondja ugyan a cikk, de a sorok közt kiolvasható, hogy az ügyvédség ettől is reméli az ügyvédi pálya túlzsúfoltságának némi csökkenését. Nem elhanyagolható az sem, hogy az ügyvédtisztviselői kar megszervezése nem kis lépés lesz a közigazgatás teljes eldemokratizálódása felé. Mi természetesen csak örömmel fogadhatunk minden olyan reformot, mely a tisztviselői kar színvonalát, tudományos képzettségét emeli. így szerencsés ötletnek tartjuk azt is, ha az ügyvédek közül minél többet vesz át a közigazgatás. Üdvös hatású lesz ez a társadalmi téren is. Az ügyvédek ma már a társadalom minden rétegéből kerülnek ki, mig a vármegye tisztviselő karát eddig jórészt a történelmi középosztály szolgáltatta. Ez a friss vér átömlesztés bizonyosan ép olyan üdvös demokratizáló hatással lesz, mint ezt a bírói karnál az 1872-ben történt átszervezés utján láttuk. Egy aggodalmunk azonban van, amit el nem hallgathatunk. Mi azt óhajtjuk, hogy az ügyvédi képesítésű tisztviselő ne átmenetinek tekintse hivatását, hanem életcélnak. Nem szabad e reformnak odavezetni, hogy az ügyvéd-tisztviselő néhány évet töltsön az állami szolgálatban és azután mikor a magas exésait megszerezte, — otthagyja a közigazgatást s a jövedelmező ügyvédi pályára térjen vissza. Ez, — nem is szólva a folytonos személyzet kicserélődés hátrányairól, — könnyen oda vezethet, hogy az ily tisztviselő hivatalos szolgálata alatt is az ő egyéni szempontjait fogja tekinteni. És itt nem tartjuk elegendőnek az erkölcsi tilalmat. A birói képesítésről szóló uj törvény, mely- a bírót ügyvédségre is feljogosítja, — gondol a hasonló eshetőségre. Ezért a bírót három évig eltiltja az ügyvédség gyakorlásától azon a helyen, amelyre birói hatásköre kiterjedt. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy ehhez hasonló intézkedést a közigazgatási tisztviselőre is elrendelne a törvény. Hirdetéseket elfogad a „Nagybányai Hirlap.“ HÍREK. Május 4. Színes álom. Be szépet álmodtam a napokban ! Olyat, ami ha valóra válnék, Nagybánya városát a paradicsomkerthez lehetne hasonlítani, Szépséges É- vái úgyis vannak bőségesen; Ádám pedig akad minden bokorban. De lássuk az álmot ! Azt álmodtam, hogy a Harácsek-féle üzlet előtt ültem a pádon. Gyönyörű májusi reggel volt. A vadgesztenyék fürtös virágai pazar illatot terjesztettek; harmat csöppek csillogtak a fák levelein, mint valami gyémántszemek. A térség közepén, a terebélyes nagy hárs alatt kristály vizű szökőkút lövelte magasra árját s milliónyi csöppekre sziporkázva omlott vissza a márvány medence tükörére. A szökőkút körül Ízléses virággrupok szimpompái csillogtak a reggeli napfényben. A Piatliy és Kovács Gyula üzlete közt fekvő térség nemes fajú rózsákkal volt beültetve, mely folytatódott a Hid utcza szögletéig, onnan pedig átugorva a kocsi utat, fia- dótól Radóig ismét rózsaligetet képezett. Az István szálló előtt diszbokrok és fák alatt kellemes kioszk csábította a közönséget, a minorita- rendháztól — csakis az átjáró utaktól megszakítva — ismét rózsa és rózsa egészen a városházáig. A nagytérségen fehér homokos séta utak, dúsan ellátva pihenő padokkal; a kocsiközlekedésnek pompás széles utjai mind virágszegélylyel. Csillogó szemekkel, dobogó meleg szívvel néztem a paradicsom kertet, melyet épen a városi kertész öntözött a vízvezeték tömlőivel. A kispiac felöl csöndes morajlás hallszott. Heti vásár volt. A vásáros szekerek tovább álltak sorban a gazda- I sági iskola előtt, a széles nagy utcában. Bent a város szivében illat és napfény ; szili- pompa és egészség. . . . Valaki fölrezzentett : Ne aludjék hé! Megdörzsöltem a szememet : orrfacsaró bűzt éreztem ! Eh, gyerünk haza ! Álmodjunk otthon az ágyban a paradicsomkertről. Dr. Szentmiklósy Ödön. A kir. járásbíróság vezetőjének, Szentmiklósy Józsefnek fiát szombaton avatták föl a kolozsvári egyetemen az orvos tudományok doktorává. A felavatásnál a boldog szülők és. testvérek is jelen voltak. A rom. kath. egyház köréből. A helybeli plébániai hivatal tudatja az ájtatós hívőkkel, hogy a májusi ájtatósságokat csütörtökön délután 6 órakor kezdi, még pedig a minoriták templomában. Uj doktor. Thnrzó György jogszigorlót, városunk szülöttét szombaton a kolozsvári tudomány egyetemen az államtudományokdoktorává avattákfel. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete szombaton d. e. 10 órakor csekély érdeklődés mellett alig 3/róráig tartó közgyűlést tartott, melynek nevezetesebb pontjaként egy 600,000 koronás függő kölcsönnek további meghosszabbítását és a nem régiben divatja múlt szokás felelevenítéséül 100,000 kor. forgótőke kölcsönvételét engedélyezte. Kitüntetett festőművész. A képzőművészeti Társulat 3200 koronás Vaszary-diját Ferenczy Károly festőművésznek ítélték egy gyönyörű Akt- ffstményeért. Iskola felügyelő. Az uj választói törvény az elemi VI. osztályt végzetteknek jogot biztosit. Ezeknek a megvizsgálására külön iskolafelügyelők kaptak megbízást. A nagybányai körben levő iskolák ilyen irányú megvizsgálását Székely Árpád igasgatóra bizta a miniszter. Ligeti térzene. A bányászzenekar vezetősége közhírré teszi, hogy a rendes heti ligeti térzenét május hó 5-én, délután fél 6 órakor meg fogja kezdeni. Kisorsolt esküdtek. A szatmárnémeti kir. törvényszék esküdtbiróságának május havi ülésszakára városunkból Mursics Győző, Gátló Antal, Csepei Ferenc és dr. Katz Izsó soroltattak ki. Munkaerőgyarapodás. A városi takarék- pénztár igazgatósága minap tartott ülésében Orosz Jenő füzesgyarmati takarékpénztári könyvelőt he- lyetes főkönyvelővé ideiglenesen megválasztotta. Uj biró. A király dr. Köves Mihály nagyváradi kir törvényszéki jegyzőt, városunk szülöttét Borosjenőbe albiróvá nevezte ki. Nyugtázás. A helybeli községi iparostanonc iskola tanulóinak jutalmazására az „Aurora“ takarékpénztár és hitelintézet 10 koronát adott, melyet az iskola nevében köszön az igazgatóság. vett a Berlin — Pekingi távlovaglásban is s most Teheránban piheni ki fáradalmait. Funkuschima ragaszkodása jeléül egy rendkívüli értékes és pazar fénnyel kiállított könyvet is ajándékoz Wetter- städtnek, melyben a japáni viszonyokat irja le kiváló szakértelemmel. Fantasztikus benyomást gyakorol Wetters- tädtre a város látképe. Templomok, kupolák, számtalan mosék, a gazdag növényzet, az üde színezetű kertek s a háttérben az óriási bércek csodás, égbe nyúló csúcsaikkal valósággal lázba ejtik őt. S emellett a keleti pompa, a királyok királyának meseszerü palotája, vízeséseivel, melyek kellemes hűvösséget terjesztenek s csodálatos szin- v pompájukkal mindenfelé az ezeregy éj meséit juttatják eszébe. A királyi palota mindezen ragyogásait ezer — meg. ezer tükörnek művészi összeállításával varázsolják elő. Óriási kristályos csillárok függnek a meiiyezetekről; különösen pazar szép a rózsaszínű márvány trónterein. Ez oszlopos teremben tartja a sah kihallgatásait, egyszerű fekete ruhában fején egy kis báránybőr sapkával. Tavasszal a sah, mint egy valódi földesur, elvónul a nagy városból s vidéki kastélyaiban üt tanyát időről-időre. A nyári hőségben a hegyek közé húzódik s viszi magával óriási háztartását. Vele mennek bűbájos asszonyai és szolgái százanként; viszi gyönyörű sátrait magával, melyek közül a saját használatára álló sátor 200 négyzetméter nagyságú és arannyal, bársonnyal, selyemmel s a legdrágább perzsa szőnyegekkel van díszítve. Ilyen környezetben az emberi szenvedélyek is óriási mérvben túlcsapongnak. Meggyőződött erről Wetterstädt az »1880 évi kurdlázadás alkal- kalmával, melyről egyik levelében azt irja : „Sok véres háborúban vettem már részt életemben, de annyi lángban álló falut, annyi levágott fejet és annyi lemészárolt asszonyt éz gyermeket még soha nem láttam, mint itt.“ A kurdlázadás kitöréséről ez irja : „Knade- stan tartomány ázsiai Törökországhoz tartozik, egy kisebb része Perzsiához. Egy magas hegyláncolat két részre osztja a tartományt, mely természetes határt képez a két muzulmán tartomány közt. A törökországi részen élő muzulmánok a sunni, — a perzsa földön levők pedig a schiah vallási szertartást követik. Körülbelül oly külömb- ség van e két árnyalat közt, mint nálunk a kat- holikus és protestáns vallás közt. De itt e két vallás követői halálos ellenségek. A kurdok mind a sunni vallást követik. Kitünően vannak fölfegyverezve, festői ruhákat viselnek s pompásan lovagolnak; de elsőrangú rablónépség, kik sok bajt és gondot okoznak a kormánynak. Karavánokat, utasokat támadnak meg és rabolnak ki; különösen amerikai és európai utasokat. Ha pedig Perzsiából való schiah vallásu kerül utjokba, annak fejét egyenesen levágják és lándzsáikra tűzik. Ősidők óta bevett szokásuk a kurdoknak, hogy rá-rá csapnak egy-egy schiah falura, vagy városra és mindenkit lemészárolnak, ki utjokba kerül. Az egyes kurdíörzsek egy főnők alatt állanak. A mostani kurdlázadás alkalmával a leghatalmasabb volt köztük Obeid-Ullah seik, ki fana- tizálta a népet olyképen, hogy azt mesélte nekik, miszerint Mohammed próféta megjelent előtte s azt a parancsot adta, hogy a perzsa trónt foglalják el, hódítsák meg az országot s akkor a kurdok gazdagok és boldogok lesznek. Természetes, hogy erre fölkeltek a kurdtör- zsek, rátörtek Adgerbeidján nagy perzsa tartományra s onnan Tábris és Teheran felé kezdtek felvonulni. Mintegy 50 ezer lázadó verődött össze egy seregbe egészen Tábris közelében s a borzalmak minden nemével pusztították az árva tartományt. Állatokat, értékes holmikat, a föld termését és a gyönyörűséges asszonyokat hazavitték. Férliak és gyermekek, szörnyű halált szenvedtek. 400 falut égettek föl s azok lakosait lemészárolták. Mig a hir Teheránba érkezett s a hadsereg a szerencsétlenek segélyére mehetett, — a katasztrófa megtörtént. Urumiah 20 ezer lakósa vitézül és rettenthetetlen bátorsággal védelmezte a várost, pedig csak 3 ezred katonasága volt, mig végül a telie- ráni csapatok megérkeztek és fölmentették a várost az ostrom alól. (Folytatása következik.) Révai Károly.
