Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉFIROD A T«MI HETILAP. Az Országos' Magyar.'Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és ä Nagybányai ipar-testületnek-Hivatalos Köziö.iye Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egv" szóm ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. .Felelős sserkesztő-taiajdonos; Dr. AJTfi! HAGY GÁ30R. Fíwmnkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14,. sz., hová a lapköve ipányek küldendők' Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház), —-------hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------------Ak ié a föld, azé az ország. ■ Az utóbbi idők birtokváltozásairól volt alkalmunk lapunk hasábjain több Ízben elmondani véleményünket s nem régen leközöltük Bethlen István gróf riadóját, mely egyenesen reá mutatott a magyar föld veszedelmére. Oly fontos ez a kérdés, hogy ezzel szemben félre lehet dobni a napi problémák minden halmazát; meri a nennet életkérdéséről van szó, vagyis arról, hogy „kié lesz az ország,“ ha a magyarság kézéből kiszaggatják a földet s darabonként öntudatos politikával úgy elszántják barázdáit, hogy még temetőnek valója sem marad belőle. És itt nemcsak Erdélyről, lehet szó! A tulajdonképeni Magyarország nemzetiségi vármegyéi is az erdélyi magyarság szomorú sorsában osztozkodnak. Miért? Mert hiányzik fajunk életrevalósága, számiíni tudása, takarékossága, önereje és önbizalma. Összetett kezekkel mindent az állam támogatásától várunk, ami pillanatnyilag gyarapithat, segithet, de meg nem edz, sőt inkább elpuhít, s-az önerőben való bizni tudást csökkenti. A magyar társadalomnak kell összeállania, hogy azt a folyamatot, mely. a magyar föld kisiklását előidézi, — nemzeti birtokpolitikával megakadályozza. De az a kérdés, hogy mi módon ? " Birtokvédelemmel, birtokfejlesztéssel, melynek eszközei a magyar telepítés, magyar parcellázás, középbirtok alakítása, hit — vagy járadékbirtok alakjában úgy,' hogy azt a magyar birtokot meg ne lehessen mozdítani. Kis- és közép .örökbérletek létesítése s a birtokváltozások állami ellenőrzése. Mert íme, nézzük csak a hivatalos lap ingatlan árverési hirdetményeit. Ezek a hirdetmények szomorúan igazolják, hogy a kis parasztbirtokok elkótyavetyélése drámai csöndességben. folyik országszerte s mind ! több és több parcella kerül idegen kézbe, mig a búcsuzkodó magyarnak nem marad egyéb joga, mint telke kerítéséből vágni magának egy koldusbotot, ■ Kikeltene mondani a birtokminimumot s a könnyelmű eladósodás ellen megalkotni az Otthonmentesitö (Homestead) tör- ! vényt. Meg kell kötni a földet, a kis paraszt birtokokat különösen, hogy semmiféle követelés fejében elárverezhető ne legyen. AAert a nemzetnek a kis birtokosra szüksége .van,.ez a legszélesebb alapja .a nemzetnek, ragasztó anyaga a falunak, munkatársa a nagyobb birtokosnak. Itt a tizenkettedik óra- a megmozdult magyar föld megállítására,., megkötésére és megerősítésére s ezzel kapcsolatosan a vidéki magyar középosztály kialakítására, Vigyázzunk és ne késlekedjünk, mert a kié a föld, azé lesz az ország! A vértetü elleni védekezés. Jablonovszky József kir. tanácsos, a budapesti m. kir. rovartani állomás igazgatója a Mára- marös vármegyei gazdasági egyesület felkérésére a minap a vértetü elleni védekezésről előadást tartott. Jablonovszky József nagyérdekü; mindvégig tanulságos és élvezetes felolvasásából közöljük a kővetkezőket: A vértetü, az almafának igen nagy ellensége^ már régebben ismeretes, nagyobb mérvben azonban csak az utóbbi időben tiint fel s. megmérhetetlen károkat okozott úgy hazánkban, mint egész Európában. Az almafa derekának, ágainak és hajtásainak naptól, esőtől és széltől védett részein fordul elő; néha sajátszerii pelyhes-gyapjus fehér váladékra bukkanunk, ez alatt barna szinü apró állatkákat, tetveket találunk : ez a vértetü. A hajtás egy-egy kisebb helyén legtöbbször 2—3 állatka van s a hajtáson még semmi torzulás sem A „NAGYBÁNYA! NäRLAP“ TÁ Emil, te csalsz! — Irta Fröhlich János• — Van ám vagy tizenöt hosszú esztendeje, hogy ez a nevezetes mondás egy szenzációs gavallér- botrányban halálos ítélet gyanánt csapott le az azóta kivándorolt dr. Babó Emil volt ország- gyűlési képviselőre, az Országos Kaszinó egyik kártyatermében. Nem is erről a kinos esetről akarunk itt most megemlékezni, hanem inkább a következményeiről, amelyek a magyar népiélek igen érdekes vonásait tárják az olvasó elé. Bemutatunk azonban e kis elbeszélésünk nyomán egy igen érdekes nyomozást is, amelyet a jó „szögedi“ végzett a Babó Emil dolgában. Ennek a detektív munkának az elbeszé- lését még sohasem olvastuk följegyezve, noha valósággal úgy történt az eset, ahogy itt előadjuk.' Azt bizonyára nem kell részleteznünk, hogy a virágkorában szörnyen nagyszájú és rosszmodoru Babó Emil, a szegedi második kerület (javarészt tanyai voksokból áll) képviselője miért és hogyan jutott bajba. Hamis kártyázáson csípték egy éjszaka az Országos Kaszinóban, ahol régen figyelték a partnerei és ahol egyszerre csak a szemébe vágta dr Kosztka Emil az azóta szállóigévé lett mondást : — Emil, te csalsz ! Ez a három szó persze erkölcsileg halállal sújtotta a szegedi nép kedvenc „Milcsi“-jét. Le kellett mondania az ügyvédség gyakorlatáról, ki kellett lépnie az Országos Kaszinóból és végül (ebben az elbeszélésben most csak az érdekel bennünket) búcsút-kellett mondania képviselői kerületének is, amelyet a boldogtalan Babó nagyon szeretett és ahol úgy rajongtak érte a választói, hogy közmondássá lett akkoriban Szegeden, hogy ebben a kerületben Babó Milcsi annyira verhetetlen, lwgy ! ha (uram bocsá’) ő felségét, 1. -Ferencz Józsefet állították volna ellenjelöltjeül, hát még azt is leszavazták volna a különben derék tanyai voksok. Elképzelhető, hogy hogyan hatott ezekre a derék szegedi atyafiakra, mikor meghallották, hogy az ő Babójuknak le kellett mondania a képviselőségről. Magyarázták nekik a saját vezető embereik az okot, de bizony nem akadt az egész tanya- ! világban egy is, aki megértette volna ezt a fránya dolgot. . — Hamisan játszott ? Hát az Isién éltesse érte. Hiszen csak nem várja ki az embör, a- meddig a másik csalja meg. így beszélgettek. — Osztár, ha hamisan is játszott — mondták — jó tötte, azért küldtük föl ütet, mer hogy esze van neki Ez is csak azt példázza, ögve mög a fene a létjit. Egyszóval, nem lehetett a szegedi atyafiak fejéből kibeszélni a dolgot. Nem pedig azért, mert a különben derék erkölcsű, becsületes magyar paraszt tudatában egyáltalán nem bűn a hamis játék. Ez a tanyák világában virtus. Mindegyik tudja a másikról ott, hogy csal, mikor kártyázik, de nemhogy lenézné, hanem még a háta mögött is földicséri, mondván : — Az ügyes embör, ögye mög a fene ! Ilyen „ügyes embörnek“ tartotta a tanyavilág Babót is, amióta híre jött, hogy csalt, mikor kártyázott. Dicsérték a furfangját- Ilyen embör köll nekünk. E majd nem enged a nimőtnek, fene a fajtáját, hanem túljár az eszin. És mindenféle módon tudták védeni, amikor szóba került-az eset. — Hászen mink is „jelözünk“ egymásnak, mikor jádszunk. Ha a fejemet vakarom, hát ágy-e tudja kend komám, hogy tököt köll a szomszéd keze alá, hinni. No. — Szent igaz, hogy igy van — vele a szót
