Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-30 / 52. szám
4. NAGYBANYAI HÍRLAP lgl3. december 30. fogoltja: Schwerdegeburt Ágost egyik képén a karácsonyfát mai formájában ábrázolja. Nálunk az első maradandó megemlékezést a véletlenül éppen karácsony éjszakáján született Dérynének köszönhetjük, aki naplójában a születésekor (1793.) végbement ünnepségek között a karácsonyfát is említi. A feljegyzés szerint ez akkoriban nagyon divatos volt Jászberény táján és melyet az északi megyék német lakosságától mond eredendőnek, akik viszont ezt a szokást magukkal hozták, mikor bevándoroltak. Némely magyar mágnás család levéltárában is van említés arról, hogy 1830. táján „a gyermekek örömére pedig karácsonyfát is állítottak,“ de általánosabb elterjedést a karácsonyfa mégis csak a negyvenes években nyert. Az ország egyik másik vidékén más-más módon diszitik a karácsonyfát. Almát, diót a magyar vidéken aggatnak rá., A Szepességben nyírfa vesszőt tűznek az ágakra, sőt a falu kondása a karácsonyi nyírfa vesszőből készülő virgáccsal végigjárja a községet és néhány fillérért minden házban el elhagy belőlük egy két szálat. Az erdélyi szászok orgona galyakat tesznek langyos vizbe s megesik, hogy mire a karácsony szent estéje beköszönt, kihajt a vessző s a lila virágok a fagyos, zuzmarás ablakokban hirdetik azután a falu népének, hogy nagy áldás áll a házhoz, már a vessző ki is virított. Mozi. A vasárnapi Pathé-fi/mek ismét nagy közönséget vonzottak a Lendvay színházba. Meg is érdemelték, mert érdekfeszitő voltuk mellett gyönyörű színes felvételeket tartalmaztak. Vizkereszt napján, mint értesültünk—nagy szabású slágerkép, a„ Boldogság szigete“ kerül bemutatóra. A követ- kéző képeket ajánljuk az igazgatóság figyelmébe: Az örvény, vagy az emberi szörnyeteg (Pathé). Elűzött fiú 8 felvonásban. (Nordiskfilm) Az ördög bibliája. A harcvonalban. Görög-bolgár háború 3 felv.) Az orleánsi szűz. Vasárnapi vadászok figyelmébe. Amerikában a folyó évben sok vadászszeretlenség történt azáltal, hogyderüre-borura lelőttek házi állatokat. Most aztán kitalálták a módját, hogyan lehet megakadályozni vagy legalább is kevesbíteni a szerencsétlenségeket. A házi állatokra és a hajtókra fehérlapot ragasztatnak s nagy feltűnő betűkkel ráírják:,, Ide ne lőjetek, mert kutya vagyok, vagy borjú vagyok,“ A hajtókra pedig rá írják: Reám ne lőjj, mert hajtó vagyok! A vadásztársak azonban röstelték magukat fehérlappal beragasztani s igy még mindig van módjukban a vasárnapi vadászoknak egy-egy puskás-pajtást ledurantani. Hogyan lehet elszokni a dohányzástól. Sok olyan ember, a ki szívesen elszoknék a dohányzástól, de nem képes rá, bizonyára örömmel értesül egy amerikai találmányról, a melyet a csi- kágói dohányzó-ellenes társaság már át is adott a forgalomnak és a mely a Continent cimü lap értesülése szerint föltétlenül és biztosan hat. A találmány Kresz dr. csikágói orvos megfigyelését használja föl, melyet betegein tett. A doktor ugyanis betegeinek száját pokolkővel (ezüstnitrát) maratta s a beteg, a ki aztán szivarra vagy cigarettára gyújtott, úgy érezte, hogy a pokolkő és nikotin izvegyülete valami viszataszitó érzést támasztott szájában. Kresz dr. kutatta ennek az okát és megállapította, hogy az ezüzthidrátnak a nikotinra való egyik vegyi reakciója kelti a különös érzést. Rendszerbe foglalta tehát találmányát és a következő eljárást ajánlja: A szájat igen gyönge (erre nagyon ügyeljünk!) pokolkő-oldattal kiöblítjük s aztán rágyújtunk; az első szippantás után a dohányos biztosan elhajítja szivarját vagy cigarettáját. Az lllonois állambelli dohányzóellenes társaság ezzel az eljárással kezeli mindazokat a dohányosokat, a kik a dohányzástól el szeretnének szokni. Igen sok fiatalkorú, serdülő gyerekember kerül a társaság ele, a a ki máris áldozatává lett a dohányzás ördögének. A társaság ugyanis nem általában a dohányzás ellen küzd, hanem elsősorban és legfőképpen a fiatalkorúak káros dohányzószenvedelme ellen. Ebben a törekvésében párhuzamosan működik az állam törvényével, mely tizennyolc éven aluli fiút vagy leányt szigorúan eltilt a dohányzástól.A társaság tagjai föl vannak jogosítva arra, hogy a ki tizennyolc éven alul levő fiatalkorút nyilvános helyen dohányzáson rajtacsíp, letartóztathassák és gondjukba vegyék. A Continent még arról is hirt hoz, hogy a pokolkővel való hatás állandó; olyan férfiak és nők ugyanis, a kik ennek a kezelésnek alávetették magukat, tartósan elvesztették a dohányzás kellemetessége iránt való érzéküket. Orvosi kitűnőségek elismerik, hogy az emulsiónál jobb a Zoltán-féle csukamájolaj, mert iz-és szagtalan, a tisztasága páratlan, fölösleges és nehezen emészthető gummit és glycerint, mint a tejszerü emulsiók nem tartalmaz. Üvegje 2 korona a gyógyszertárakban. Egyedüli készítő Zoltán Béla gyógyszerész Budapest, szabadság-tér. Uj adóhivatal. Janüár hó 1-étől uj adóhivatal kezdi meg működését Erdődön, melynek kerületéhez 29 község csatoltatott. A k.-erdődi adóhivatal tisztviselőit a pénzügyminiszter már kinevezte. Az „Erzsébet“ óvóda karácsonyfa ünnepélye szombaton és vasárnap zsúfolásig megtelt teremben folyt le. A szereplő kicsinyek közül sok tapsot kaptak: Dragomir Ferkó Abdias gazda szerepében, Simori Karcsi, Altnéder Józsika, Szűcs Ferkó pásztori szerepükben. Tetszett a közönségnek Balajthy Irénke, Altnéder Józsikával mondott párbeszédben. Mandel Margitka a tündérálom főszereplőjét is okos, bátor felléptéért nagyon megdicsérték. Ügyesek voltak a többiek is, kiket hálátlanság volna kihagynunk. Kranszky Emmuska, Szentkirályi Laczkó, Plathy Feri, Frid- man Manci és Liliké, Mayer Aranka, Rusorán Sárika, Dávid Szidike, Becski Bellus, Klein Nellike, Fried Ilu, Goldstein Ilu, Noé Cili, Berecski Mag- dus és Horváth Mancika. Újabban adakoztak: Jótékony Asztaltársaság tíz koronát, Daniokosné 2 koronát, Dragomir Pompeus, Klein Hermán, Szücsné 1-1 koronát, Spinettiné 1 koronát, Daub- nerné 50 fill. Pollákné 40 fill. Gerschné, Simon Károlyné, Altnéderné, Veisz Mórné, Lőviné, Vigné süteményt, ruhát, Palla Ákosné harisnyát 3 korona értékben, Császiné fiú ruhát 5 korona értékben küldött az óvodába; Dávidovics Arthur fakereskedő fenyőfát, tiz darabot küldött. Mindazoknak, kik az évben, azután az ünnepélyen perselybe adakoztak, az ünnepélyen részvételükkel az óvoda iránti rokonszenvüket megmutatták és ezzel azt ünnepélyesebbé tették, hálás szívvel megköszönöm, igy Szaucsek István, ki fáradhatatlan volt az ünnepélyen zongora játékával, a játékot egészen kiemelte, köszönetét mondunk. Tartsa meg az Isten a nemes társadalom áldozat készségét, jóindulatát az „Erzsébet“ óvoda részére a jövőben is úgy mint most ezt fokozottabb mértékben tapasztaltuk. — Az ünnepélyen befolyt összeg: 26 K. 46 fillér. Összesen 150—26 fillért gyűjtöttünk. Ebből száz gyermek játékot, 10 gyermek két-két ruhát, 10 gyermek némi ruhadarabot, és karácsonyfa elemózsiát kapott. A hintát kifizettük, az ünnepély költségét fizzettük. A többit az óvóda céljaira a gondnokság jóváhagyása mellett takarékba tesszük. Papp Izabella áll. óvónő. Egyről-másról. Ments Isten, hogy nálunk, a Lendvay színházban forduljon elő hasonló eset, mint amilyen a fővárosban, a m. kii. Operaházban történt! Pedig ott nem is az „Ember tragédiáját“ adták, melyben tudniillik Ádám apánknak főszerepe van; hanem valami szolid operát, ballet és kankán nélkül. S Ádám még is megjelent korszerű kosztümben. Volt riadalom. A hölgyek kapkodtak a — látcső után, a férfiak pedig valami ponyvát dobtak Ádámra, hogy ne fázlódjék; a karzati közönség tapsolt, vihogott, brávozott, mintha bizony mezítelen embert sohase látott volna. Nálunk az nem történhetik meg, mert színházunk minden szögletében rendőrök és tűzoltók örködnek — helyesen, — a rend és az erkölcs fölött. A tűzoltók egy pillanat alatt le fecskendeznék Ádámot, ha megjelenni merészkedne. Már tudniilik mindezt a színházi szezon alatt gondolom. Mert a mozi borongós fátyola alatt sok minden megtörténhetik s történik is. A 800 méteres éj leple alatt bizony neki vetkőzödhetnék valami őrült ember s mire a 3 perces villanyragyogás bekövetkezik: teljes díszben állhatna előttünk valami szánalmas lélek. Ments Isten! Ilyen csak az Operaházba való! * * * Micsoda pompás regényeket ir az Élet! Ha az ember könyvből olvasná, nem hinné el, hogy valóság lehet. Magyarországon történt. Egy gazdag leány beleszeretett egy házas emberbe, kinek mát két kis gyermeke is volt s ki boldogan élt családja körében. De mit tesz a fékevesztett szerelem? A gazdag leány látogatást tett szerelmese házánál akkor, amikor a férj távol volt. Bemutatkozott az asszonynak, majd pedig térdre borult előtte s zokogva könyörgött, hogy váljon el férjétől, hadd lehessen az övé! Kárpótlásul felajánlott neki és a két gyermeknek egyenként százezer koronát. Az asszony eleinte megbotránkozott, szabadkozott, tiltakozott, de mikor eszébe jutott a két gyermek, kiket szűkös visszonyok közt kellett fölnevelnie : meglágyult, hajlott az ajánlatra s azt elfogadta. A hazatérő férj már a bevégzett tények elé állítatott. S mit tett a férj ? Egyetlen ellenmondó szó nélkül beleegyezett! Már most tessék kinek-kinek Ítéletet mondani a három szereplő jelleme fölött. A gazdag leányt nem érheti semmi gáncs. Ő szive hajlamát követte. Anyagi áldozatot hozott, hogy megalapozza boldogságát. A szegény asszony gyermekei érdekében szintén áldozatot hozott, mert lemondott szerelméről azért, hogy két gyermeke jövőjét biztosítsa. A férjről nem szólok egy szót sem. Csak nem fogom a magam fajtáját a sárga földig lerántani ! * * * Már egyszer írtam a nyomda-hibákról ! Újra fölhozom ezt a kimeríthetetlen témát. Mert amig nyomda lesz a világon és a nyomdában szedőgyerek, addig állandóan fogunk cikkeinkben bolondgombákat olvasni. Most is — a sok közt, — találtam egyet, mely ha nem lenne valami szomorú eseménnyel kapcsolatos, — hahotázni kellene rajta. Azt írtam a bányászati rovatban, hogy néhai Weisz György főbányatanácsos veje meghalt. A szedőgyereknek nem ment a fejébe az a szó; kijavította szépen úgy, hogy neje halt meg. Szörnyű komikus : a főbányatanácsosnak egy bányamérnök volt a neje. És hiába! Nincs fegyver, mellyel hadakozni lehetne a sajtó hiba ellen! Nagy szerencse lesz, ha e helyreigazító soraimban a sajtó hibát nem hajtólibának szedik. CSARNOK. Éjféli gondolatok. (Heine.} Ha Némethonra gondolok : Szép álmom szerte párolog. Nem hunyhatom le szempillámat, Mert szemem forró könybe Iábbad. Év-év után tovább siet! Azóta már sok év letelt, Hogy jó anyám ölelte főmet. De vágyaim most egyre nőnek. A vágyakkal szivem tele, Varázslatot vetett bele,
