Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-23 / 51. szám
Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. december 23. 51 szám. TÁ-RKA-n A. T.WiTT É3S iSZZJÉSiE IHODALMI Xi'lSrPZXj.Z&.í3Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évra 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára S2 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NASY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. _______ Ka rácsony. A római imperiurn hatalmának tetőpontján egy távoli tartománya jelentéktelen városában, Betlehemben : istállóban született az a kisded, akire szamarak és ökrök leheltek, akihez égi, addig soha sem látott csillag vezérelte a pásztorokat. Valóban a kereszténység ledöntött minden válaszfalat és magához emelte az egész emberiséget. És szinte kérkedett, hogy ő a szegények fölemelésére, megvigasztaiására született. Bizonnyal úgy van, hogy az uj elveket kezdetben nagyobb sikerrel terjeszthette volna, aki bíborban született. Az első igehirdetők is többre mentek volna emberi számítás szerint, ha nem egyszerű halászemberek ; de úgy illett, hogy annak a vallásnak, mely egyenlővé tett minden embert Isten előtt, alapitója istálóban, a legszegényebb sorban szülessék, s azok, kik elsőül lánglelkesedéssei kövessek a naiaiba is, egyszerű galileabeli halászmesterek legyenek. Mióta a kereszténység elterjedt, elnyomásban, középkori sötétségben, eszmék háborgásában, fellendülésben, szenvedésben (ebben még inkább) elő hittel, lelkében megigazultan fordult az emberiség a karácsony szent misztériumához. Oly bájos, olv igéző, oly tiszta hangulatokba kergető a karácsony, hogy bübája még nem keresztényt is bevon és negigéz. Vagy miként tudnók megérteni, hogy karácsonyfát állít a nem keresztény is ? S akinek nincs miért, kiért felállítani a karácsonynak fe- nyőgalyát: az lelkében üres, gyászt visel s annak fekete a karácsonya. Kenyérgond, piaci drágaság, az életnek mind nehezebben elviselhető volta,— mind-mind nem tudták kiirtani a szivekből a karácsony poezisét es noha az élet mind nehezebbé vált és ámbár az atheizmus fekete felhője borongva szállt a tépelődő lel= kekre: ma több helyen gyulád ki a karácsony misztikus fénye, mint más korban, mely nem volt oly Jek lens, mint a mai. És terpeszkedhetnek és kavaroghatnak az uj korszaknak hirdetett modern eszme- áramlatok, aki ott kint elhalad kunyhó j vagy palota előtt, melynek ablakán átszü- : rődik a karácsonyi gyertyácskák fénye: annak lelkét egy intenzív gondolat sugározza be, az a gondolat, hogy odabent van a Jézus. Ide-oda kétezer esztendeje, hogy a bethelemi istállóban való karácsonyi szent misztérium milliók szivét áthatja. Mikor a munka pörölye zakatol, mikor egészen benne vagyunk a kenyérért való harc forgatagában, mikor az élet-tusák ádáz küzdelme szólít, szóval mikor az élet hétköznapjait éljük — leválhat rólunk az életküzdelem salakjában a karácsonyi szent hangulat, - de épen az az áldás az emberiségre, hogy mikor aztán ünnepre szólítanak a harangok, vannak még hangulataink és felmagasztosult érzéseink. Ó! Jövel szent Karácsony! Hirdesd az örök szeretet ünnepét; fürdess meg ez ünnep szent hangulatában ; engedd, hogy leváljon rólunk a hétköznapok durva salakja ; engedd, hogy ünnepi hangulatban találjon az ünnep s felejtsük sebeinket, melyet sors és emberek nekünk az életküzdelemben okoztak. Boldog karácsonyt olvasóinknak! A„NA<SyBÁNYAI HIRIAP“ TÁRCÁJA Egy boldog karácsonyest. — Irta : Révai Károly. — Régen volt. Épen 38 esztendő telt el azóta. Akikkel azt a boldog karácsonyestét eltöltöttem, azok már pihennek; egyik a tordai, másik a dés- aknai kálvinista temetőben. Én még itt járok a földön,-de már megrogyva az évek súlya alatt. Egy éves önkéntesek voltunk kincses Kolozsvár városában s ott laktunk hárman : Ebergé- nyi Kálmán, Domokos Józsi és én, az úgynevezett „Trencsin téren“ egy vagyonos öreg úr házában, szemben a sárgára meszelt nagy kaszárnyával. Mi voltakkor a Trencsin tér? Egy óriási térség, szemét-lerakó hely, buczkákkal, hol akár ezredgya- korlatot lehetett volna tartani. Ma egy gyönnyörü park. Oda épült a Nemzeti Színház, a Tanítók Otthona, az Emke palota, az Igazságügyi, Erdészeti, Pénzügyi paloták egész sora. Ne felejtsük el, hogy a szép park megteremtője Girsik János volt, az akkori erdőigazgató, kit Nagybányához is kedves emlékek csatoltak. Házi gazdánk, az öreg Orbán Károly bácsi volt. Családja künt lakott valahol egy szamosfalui tanyán, hol a fia gazdálkodott. Az öreg úr azonban beköltözött saját házába s csak egy fiatal vászoncseléd szolgálta ki, Időnként meglátogatták a családtagok. Minden héten bejött egylovas fogatán hol a fia, hol a menye, aztán egy idősebb leánya s nagy ritkán a „mámi“, az öreg Károly bácsi felesége, kivel különben örökös hadi lábon állott. Mert az öreg szerette a flott életet. Iszogatott, eljárt a Farkas-utcai Nemzeti Színházba, „Török fő“-be s a „Vadász káplár“ csapszékbe, hol mi is törzsvendégek voltunk. Ezért nem . fért ösz- sze a mámival, kinek egyetlen szokása a templomjárás volt. Jó helyre kerültünk lakásba. Egy pompás emeleti nagy szobát rendezett be az öreg ur számunkra, a többit ő lakta a fiatal cselédjével, kit — közbevetöleg legyen mondva erősen féltett tőlünk, a három önkéntes úrtól. Félelme ugyan alaptalan volt, mert a Julist a legjobb akaiat mellet sem lehetett szemrevaló fehérnépnek mondani. Vígan éltünk. Vendégeket fogadtunk s bizony gyakran virradtunk meg az asztal mellett. Eljárogatott hozzánk egyik jogászpajtásunk: Sámi Laczi, ki ma táblabiró; aztán Vlkolinszky Gyula, (később Vadasra magyarosította a nevét.) ki mint erdőtanácsos ment nyugalomba ; aztán a nemzeti Színház tagjai közül Hetényi Béla, Halmi és Krasznay Miska, kikkel sok borosüveget ürítettünk ki. Az önkéntesi év alatt kétszer meglátogatott Géza bácsi is, már mint tudniillik Winkler Géza bácsi Verespatakról, ki olyankor Ebergényi Kálmánnak bányaosztalékot (auszpájtot) hozott csengő aranyakban. Szegény Géza bácsi arról volt nevezetes, hogy soha igazat nem mondott. A fantáziája megbecsülhetetlen nagyságban ragadta őt a lehetetlenségek régiáiba. Vele történt, hogy egyszer Ebergényi Kálmán mégis csípte a nagyot-mondáson. Azt állította tudniillik, hogy a forradalom után két lengyel testvért rejtegetett házában egy félesztendeig — Hogy hívták őket? — mordult reá Kálmán hirtelen. Az egyiket Pilánszkynak a másikat Polánsz- kynak! — felelte Géza bácsi nagy merészséggel. — Hiszen testvérek voltak, — kacagott fel Kálmán, — s mégis más nevük volt! — A BIKSZÁDÍ Árjegyzéket kívánatra küld a Eiliszodi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógyhatású hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve % kitűnő italt szolgáltat. % A A AA AA Kapható mindenhol.
