Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-23 / 51. szám
NAGYBANYAI HÍRLAP 1913. december 23. 2. A Polgári Törvénykönyv. (Budapesti Hírlap.) A nemzet régi óhajához képest az uj magánjogi törvény javaslata: a Polgári Törvénykönyv Tervezete cint alatt, közkézen forog. A kormány már a képviselőház elő terjesztette. Minden érdekelt fórum megmozdult, hogy a tervezetre észrevételeit megtegye. A Feministák Egyesülete a tervezetre memorandummal felelt. A memorandum panaszolja, hogy a nőnek és a férfinak a magánjog terén való egyenjogúságát a törvénytervezet nem domborítja ki világosan. Fölöslegesnek tartja a házassági életközösségből folyó jogoknak és kötelezettségeknek nagyon részletes fölsorolását. A törvény ne lovagias, hanem igazságos legyen a nővel szemben. Az egyesület családi bíróság rendszeresítését ajánlja. E bíróságnak nötagjai is lennének. E bíróság a házastársak vitás kérdéseit intézné el. Sok port és elválást akadályozhatna meg. A törvényjavaslat szerint a férj köteles feleségét illően eltartani. A feministák hozzá kívánják tenni, hogy ez csak akkor álljon, ha a feleségnek megfelelő vagyona, vagy állandó keresete nincs. Ezt a pótlást az egyenjogúságra alapítják. A tartási kötelezettség másként a férjet megokolatlanu! terheli, a nőt pedig lealázza. Kissé merész kívánság az, hogy a gyermek mindkét házastárs nevét viselje, s hogy a feleség ne legyen köteles férje nevét viselni. A férfi pedig jogosítva legyen családneve után felesége leánykori családnevét viselni. A megokolás szerint a nő nevének mostani megváltozása közigazgatásilag káros, nem felel meg a házastársi egyenjogúságnak. A férj a feleségnek szükségleteire megfelelő összeget adjon. A férj jövedelmi visszonyairól a feleségét informálja; az asszony sokszor azért költekezik szerfölött, mert nics tisztába férje vagyoni helyzetével. Fia az asszonynak önálló keresete van, házimunkát ne legyen köteles végezni. A házassági vagyonjog terén a vagyonelkülö- nités elve mellett foglalnak állást. A tervezet ellenkező álláspontját csak ideiglenesnek tekintik. Annak a feminizmus elveinek diadalra jutásával szüg- ségképp meg kel dőlnie. A férj és feleség szó helyett házasfárs kifejezést kívánják. A minden humánus érzésnek és nyelvünk szellemének ellent mondó törvénytelen gyermek szó helyett a házasságon kívül született kifejezést javasolják. Utalnak Melly Béla dr. székesfővárosi árvaszéki elnöknek mély gondolkodású és meleg érzésű fejtegetéseire. Az ilyen gyermeket nem tizenhat, hanem tizennyolc éves koráig legyen köteles az atyja eltartani. Általában az ilyen gyermek helyzetét minden szakaszban, a tervezetnél kedvezőbbé akarják tenni, a mi a feministáknak mindenesetre igen jószivü gondolkodására vall. A törvénytelen gyermek elismerését kötelezőnek kérik kimondani mindazokban az esetekben, mikor az apasághoz kétség nem fér. Követelik, hogy az apa által elismert, házasságon kívül született gyermek ne csak a törvényest illető rész felét örökölje, hanem ő is úgy örököljön, mint a törvényes. Házasságkötés miatt szolgálatból senkit se bocsáthassanak el. A szolgálati szerződés pőréit sürgősen intézzék el. Indítványozzák, hogy a női alkalmazottat szülés idejére két heti törvényes szabadság illessen meg. Ez időre kapja meg a teljes járandóságát, s helyettest' ne legyen köteles állítani. A munkás erkölcstelen életmódja helyett kicsapongó szót javasolnak. Láthatjuk, hogy a kívánalmakat túlnyomó részben igen emberséges szempontokkal támogatják. Az egyesület nőtagjai nagy szorgalommal áttanulmányozták minden állam törvénykönyvét s ha azt látták, hogy a magyar tervezet nem tartalmaz olyan liberális rendelkezéseket, mint amazok, akkor kedvezőbb rendelkezések fölvételét kéiték. A memorandum általában felölel: azokat a törekvéseket, a melyek a feminizmus világirodalmában megnyilvánulnak. A memorandumot igen alapos, komoly munkának, a női szív gyöngédségéből fakadó alkotásnak mondhatjuk. Utazások. — Irta: Richter Gyurka. — Valami örökösnek látszó lázas vágy hajszol ma mindenkit. A szemekben fénylik, az ajkakon ott van: — Utazni ! Szeretnék még eddig nem látottakat látni, nem tapasztaltakat átélni. Az utazás apró kellemetlenségei nem is számítanak ahhoz a félelemhez képest, hogy valami mellett elmegyünk. Sajnálom ezeket a vágyódó embereket. Menynyivel kényelmesebb puha fotelban hátradőlve, jól szelelő szivar füstje mellett útra kelni . . . Mennyivel kevesebb a csalódás. . . . Fütyül a vaskalap! Utam a felvidék bányavárosába visz; Selmecre. * * ❖ A vén bányavárost magasan takarja a hó. A csúszós utakon mozgalmas az élet. A szeszélyes kanyarulatokban egymásután tűnnek el a szánkók. Végül együtt az élettől kicsattanó rózsás arcú lányok, sápadt, álmodozó tekintetű ifjak, szürke lelkű hivatalnok bácsik, mamák: egykori bálkirálynők! Vidáman, ujjongó jókedvvel ródliznak. Szeretnék ismét velük lenni és élvezni a tél örömeit. De tudj isten kedvesebb nékem ez a halódó, pusztuló bányaváros, mikor a múlt városa. Mikor köd lepi be. Mikor sár — töméntelen sár j van mindenütt. Mikor órákhosszat csatangolhatok szeszélyesen egyszer lefelé, másszor felfelé. .... Ilyenkor összébb tologatom az amúgy is szűk sikátorokat; sorba gyújtogatom a festői kiugrásokon a lámpákat, az olaj lámpákat. Nem törődöm azzal sem, hogy mindenki siet. Azzal sem, hogy amott kelten kart-karba öltve árnyékként imbolyognak haza felé. Haza a tornyos fedelű házakba, haza a családi élet édes me- I legébe. . . . . — És taposom tovább az utak sarát és bolyongok tovább a rőt homályu sikátorokban. * * * Erősen szemembe néznek, hatalmas ütés a vállamon. — Hová tartasz balek? — Iratkozom. — Ne siess annyira. Van még idő. Lásd most mindenki egymás nyakán van odabenn. Hagyd az egészet későbbre. így előkelőbb s ami fő, kényelmesebb is. Van benne valami — válaszoltam. A sok zöldhasu közül téged választottalak ki. Te leszel a balekom. Különben Veteranissirnó veterán vagyok. Hol végezted a középiskolát ? Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-körut 35. Gyár-utoza 13, A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75*/• árammegtakaritás. — Az úgy szokás a legyeleknél! — felelt Géza bácsi röstelkedve, észrevevén, hogy elvetette a sulykot. De már hiába való volt. Meg volt fogva s attól kezdve mondhatott bármit, egy szavát se hittük el. No de visszatérek a boldog karácsony esténkre. 1875 december 24-ike volt. Búsan ültünk szobánkban s tanakodtunk, miként ünnepeljük meg a karácsony estéjét ? Kikotoráztuk zsebünket. Ebergényi Kálmánnak 8, Domokos Józsinak 5 krajcárja volt és nekem semmi. Vagyis még semminél is kevesebb, mert adóságom volt. Tehát összesen 13 krajczár osztrák értékben. Reménysugár sehol nem mutatkozott. A karácsonyi ünnepekre már előzőleg beérkezett forintokat elnyelte a „Vadász káplár“ vendéglőse. Sivár, szomorú kilátás. Mindegy! Nem volt szabad csüggedni. Összegyűjtöttem a 13 krajcárt s leszaladtam vele a Trencsintérre; vettem 5 zsemlyét tiz krajcárért és vöröshagymát három krajcárért. Só volt a háznál. Karácsony estéjén vöröshagyma vacsorát rendeztünk. Nagy kancsóval friss jeges kút vizet Kálmán hozott s föltette az asztalra; poharakat törült a pompás italhoz * s bizony jó kedvre derültünk mindnyájan. A második pohár víznél Domokos Józsi neki szalasztotta tenorját és én kontráztam hozzá. Kálmán nem énekelt. Nem igen volt hangja csak afféle rekedtes. Mig künn a városban minden palotában s minden kunyhóban megjelent az angyal s karácsony fácskákat rakott tele aranyos almával, dióval, addig mi pompás vörös-hagyma szeleteket mártogattunk sóba s énekeltük a selmeczi Bursdalokat. Most is fülembe cseng Domokos legkedvesebb dala: „Einst hat mir mein Leibarzt geboten“ Úgy énekelte, mintha Schachtista lett volna; pedig a kollégái rá vallottak, hogy Selmeczen vad „Jönke- pinksz“ volt. De már akármi volt is, a zugó nóta nekünk boldogságot hozott. Úgy tiz óra tájban nyílt az ajtó s belépett a házi gazdánk, az öreg Orbán Károly bácsi teljesen illuniinált állapotban. Utána jött a féltett Julis egy hatalmas tálczával. Volt azon sonka, kolkász, hurka, finom omlós kalács és bor. A helyzet kezdett kialakulni. Egy hatalmas „éljen“ ! részünkről, volt a felelet. Aztán jött a lakmározás. A bor kevésnek bizonyult. De hát azért volt Orbán bácsi jó kedvében, hogy reggelig háromszor is megtegye az utat a pincéig, hová Domokos, mint általunk delegált megbízott személy kisérte mindannyiszor, nehogy baja essék az öreg urnák. Reggel felé már az öreg ur sem volt képes a pincéig fáradni. De azért akadály nem forgott fenn. Hites megbízottunk Domokos a Julissal ereszkedett le pokol tornácába holmi borok ügyében, amely kirándulás Józsi saját vallomása szerint igen jól sikerült. Boldog karácsonyest volt az, amikor vörös hagymával és hideg vízzel kezdtük el a lakomát s finom pecsenyékkel és borokkal végeztük egy jókedélyü öreg bácsi jóvoltából. Harmincnyolc év telt el azóta. Gyermekkori pajtásaim a sírban nyugosznak. Valahol a kolozsvári temetőben pihen Orbán bácsi is. Csak én élek még és talán az a bizonyos Julis, a féltett vászoncseléd. De eljön az idő, hogy én is elmegyek pihenni. Akkor aztán találkozom velük s ha Isten is úgy akarja, a túlvilágon töltünk még együtt egy boldog karácsony estét ! . . . .
