Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-16 / 50. szám
Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. december 16. 50 szám. 3 ÉS SEÉIPmODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Iparíestületnek Hivatalos Közlönye. előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre I.5Q korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesz '-tulajdonos : or. aj táj masy gabob. Főműnl£itars . RÉVAI r -JOLY. Szerkesztőség;: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapkö/.leményelc küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyoinda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------A tél és a társadalmi élet. Bár még napsugaras délelöttök ragyogják be a város utcáit és a kacérkodó decemberi napsugár sokszor szokatlanul melegen érdeklődik a korzó téli toalettjei iránt, azért tagadhatatlanul itt van a tél, mert ezt mutatja a kalendárium, ami pedig csalhatatlan. A télnek megszoktak lenni a maga örömei és a szezon beállta a társadalmi élet fellendülését, a társadalmi események zajlását jelenti. Kis városban élünk, áféle vidéki kis városban, amelynek lakói legnagyobb részben hivatalnokokból, kereskedőkből és ipa- . rosokból állanak, akik között nincs meg az az óriási rang-különbség, — legalább is mod.rn szociális felfogás szerint nincs meg, — amelyet sok más város társadalmi élete ferde nézeteivel feltüntet. Tehát együttesen, karöltve oldhatnának meg minden olyan kérdést, ami közelebb hozná az embereket egymáshoz s a barátságos érintkezést állandósítaná. Ha az érintkezés közvetlenebb, akkor a megértés is könnyebb az érvelés is tisztább és őszintébb, különösen ha a jó indulat mindkét részről már előlegezve van. Téli csönd boruk városunk társadalmára. Minden ember az odújába bújik s kerüli az érintkezést, amit részben a gazdasági pangásnak, a pénztelenségnek lehet tulajdonítani. De egyénnek is: nem vagyunk bizalommal egymás irányában : idegenkedés költözött szivünkbe-lelkünkbe. Valami fura diplomáciai modor lett úrrá felettünk, ami konvencionális hazugságokban, rideg udvariaskodásban merül ki s kerüli az őszinte szót, mert fél, hogy egy őszinte nyilatkozatát másnap ellene használják föl embertársai, mi által anyagi és erkölcsi érdekeiben kárt szenvedhet. Mindezen változtat' : kell ! Ennek szűk- ségességét érzi minden ein bér. Csak a közeledő első lépést nem akarja senki megtenni a kezdeményezésre vállalkozni. A hosszú, sivár télben keressünk alkalmat, hol meleg szeretettel összejöhessünk. Színházunk, még nincs nem is lesz február végéig. De van mozink, lesz jégpályánk s lesz talán egy-két táncvigalmunk, tea estélyünk családias összejövetelünk, mint most nem régen a bányászoké, — hol leomlik minden válaszfal. Nem azért írjuk mindezeket, mintha a minden áron való mulatozásnak szószólói akarnánk lenni, hanem azért mert a társadalmi élet fellendítésére minden körülmények között szükség van. Elvégre is kulturemberek vagyunk nem barlanglakok ! A férfiak még csak gondoskodnak valahogyan magukról : eljárnak kávéházba, szerdai vacsorákra, szombati zsurokra : — de ezek egytől-egyig ekszkluziv társaságok és nem fejlesztik a társadalmi életet, mert a családnak nem nyújtanak semmit, sőt valljuk be őszintén : sokat elvonnak a családtól ! Szórakozás kell a nőknek is, de eg/ütt velünk! Azok, kik intenciómat megértik, gondolják meg jól e fölvetett problémát s cselekedjenek úgy, amint azt a szükség parancsolja s a józan ész tanácsolja. Ne hagyjuk a télen asszonyunkat, lányainkat unatkozni! Ä „NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Nagy puszta síkság . . . Irta : Révai Károly. Nagy puszta síkság nyújtózik alattam, Nem látok mást, csak letarolt virányi; Valami csöndes mélaság ül rajtam, Mert a természet vonaglása bánt. Bús végtelenjén a tarolt mezőnek Zihálva futkos az ördögszekér ; A dértől ázott, szinevesztett szőnyeg A távot erdők szögletéig ér. S én benézek a szürke végtelenbe, Tekintetemmel szállók a mezőn; Mintha csak úz én bús'életem lenne, A sivárságán meg nem ütközöm. A mezők csöndje, s megfakult avat ja, Mindenben csak magamra ismerek; Ilyen az élet, ha felhő takarja, Ilyenek mind az öreg emberek. De mig a földre vár egy szebb jövendő, Az életosztó, pezsdülö tavasz: Az én életem ezután már meddő, Nincs napsugara csak havaz, havaz. Bús szürkesége lesz az én mezőmnek, Virág nem nyílik többet már azon; Utolsó percén hanyatló erőmnek Csak könyre vágyom, könyre szomjazom! Tüzek a mezőn. — Irta: Török Teofil. — Nagyon szép, kedves idő szokott lenni szt. Iván napja körül. Nagy meleg nem igen fullaszt, izzaszt, de kellemes jóleső levegő mozgatja a léget. Szt. Iván napját egész vidékek megünnepelik. Tüzeket raknak a mezőkön, a hegyek ormain, a völgyek mélyén és a hegyek oldalain levő munkás házak körül. A tüzet egész éjjel szítják, hogy ki ne alugyék. Ennél szebb, érdekesebb, megkapóbb látvány egyhamar alig gondolható. Aki egyszer látta, nem felejti el soha. Emberek, asszonyok, ifjak, leányok nagy csoportokban nézik őket s az éjjeli altató levegő álmot nem hoz szemeikre. Aztán elmondják egymásnak azokat a kedves kis meséket legendákat, arati dolgokat, melyek szt. Iván nevéhez fűződnek. Utaztam egy ízben Bécsen és Alsó- Ausztrián keresztül nagy Mária-Cellbe. Kiváló finom, müveit utitársaim voltak. Különösen Daróczy miniszteri fogalmazó, özv. Üvegesné volt őrnagyné a leányával Elizzel. A többi éltesebb ur és asz- szony volt. Remek szép volt ez a kirándulás. Már első nap megismertük egymást s megszerettük egymást, mintha mindig együtt laktunk volna. Csupa merő. lett köztünk az élet. Bécsből egyenesen Sche- ibbsbe értünk. Kedves, tiszta, megragadó kis mezőváros. Lakói hivatalnokok, kézmivesek és farmerek. Ezek a hegyek oldalain laknak s csak ünnepnap találkozik egyik szomszéd a másikkal A IKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Eiliszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve 6 kitűnő italt szolgáltat. % A A AA AA Kapható mindenhol.
