Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-16 / 50. szám
2. NAGYBANYA! HÍRLAP 1913. december 16. Legyünk takarékosak. A már vége felé járó esztendő sok megpróbáltatásnak tett ki bennünket. Háborús félelem és gazdasági gond emésztette az ország erejét. A bizonytalanság Damokles-kardja egy napra sem tűnt el fejünk fölül, örökös, rettegésben telt el az egész esztendő. A szeretet ünnepe meghozza talán számunkra az állandó békének és nyugalomnak megbecsülhetetlen kincseit. Talán ismét békén és reménnyel láthatunk majd munkához, hogy pótoljuk veszteségeinket s okosan használhassuk fel azokat a gazdag tapasztalatokat, melyeket ennek a nehéz időszaknak az eseményeiből mentettünk. A hosszú válság alatt mindenki tanulhatott a maga kárán. A gazda, az iparos, a kereskedő s minden szabadfoglalkozású ember megtanulhatta, hogy válságok idején csak . akkor állhatja meg helyét, ha vállalkozása, hivatása komoly és szilárd alapokon nyugvó. A válság alatt a potemkinexisztenciák egész sora dőlt össze. A fix jövedelmű tisztviselők pedig arról győződhettek meg, hogy a válság idején rendkívüli : szükségleteiket még áldozatok árán sem tudták kielégíteni. Tapasztalhatták hogy a legsúlyosabb föltételekkel sem tudtak kölcsönt kapni. A leghatalmasabb államok is gondoskodnak békés időben hadikincsről. Jóelőre el kell készülniük minden eshetőségre, mert ha bajba kerülnek, ők sem támaszkodhatnak hitelükre vagy összekötetéseikre. Ezért nem győzzük eléggé hangoztatni a takarékosságot. Legyünk óvatosak és előrelátók s könyelmüen ne fecséreljünk el egyetlen fillért sem. Kössünk le minden megtakarítható fillért, hogy ha a szükség beköszönt, legyen mihez nyúlnunk, hogy más segítségére ne szoruljunk. Az ünnepek előtt pedig, amikor szeretteinket ajándékokkal akarjuk meglepni, ne értéktelen holmikkal kedveskedjünk egymásnak, hanem olyan dolgokkal, amelyeket, szükség esetén felhasználhatunk, amelyeknek hasznukat láthatjuk. Takarékosság legyen a jelszavunk s a takarékosság legelső kelléke: az önmegtartóztatás. Ez a két erény tesz gazdaggá és függetlenné nemzetet, egyest egyaránt. H ÍREK. December 15. Papp Lajos gör. kath. lelkész halála A fernezelyi gör. kath. egyháznak gyásza van: jó lelkipásztora, a népnek valóságos atyja meghalt. Én — ki e szomorú sorokat rovom — soha sem láttam a megboldogultat, nem ismertem, — tehát minden befolyás nélkül irhatok róla. Évenként egyszer-kétszer olvastam a nevét a „Nagybánya és Vidékében“ egy-egy vallásos és erős hazafias cikk alatt. No meg hallottam is róla és mindig csak azt, hogy igaz hazafi! Ha én most dicshimnuszokat zengenék neki igaz hazafiságáért, azt mondanák: az nem érdem, az kötelesség! Azért hallgatok. Csak azt mondom : Áldás legyen nyugvó porain ! A család- a következő gyászjelentést adta ki : Özv. Papp Lajosné Kozmutza Olimpia neje, Lajos, Viktor, Elza és Mihály gyermekei, Luiza és Irén testvérei, özv. Kozmutza Vazulné anyósa, valamint az összes rokonok nevében is fájdalmas szívvel jelentjük, hogy a felejthetetlen jó hitves, drága édesapa, szerető testvér, sógot és rokon főtisztelendő Papp Lajos gör. kath. lelkész f. hó 7- én délután 3 órakor, áldásos életének 50-ik, áldozópapságának 25-ik és házasságának 25-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek buzgó felvétele után, csendesen az Urban elhunyt. Drága kedves halottunkat f. hó 10-én délelőtt 10 órakor fogjuk a felsőfernezelyi gör. kath. templomban előzőleg bemutatóit szentmise után örök nyugalomra helyeztetni. Firiza, 1913. december 8. Kegyes Jézus, adj neki örök nyugodalmat! A „Szatmári Gazda“ Farkas Sándor haláláról ezt írja: Egy igaz ember halt meg, kinek színtiszta magyarságán még a katonai kapták sem tudott csorbát ejteni. Gazdasága gondos kezelése, a társadalmi élet minden követelményeinek megfelelő életed Katona dacára lelkes, független érzelme jellemezték Farkas Sándort, a nagybányai függetlenségi párt elnökét, egyesületünk régi tagját, kit a kérlelhetlen sors most, az ősz alkonyán ragadott el közülünk. A vármegyei függetlenségi párt nevében dr. Falussy Árpád elnök koszorút helyeztetett a ravatalra s a párt nevében Tóth Móricz patóházai földbirtokos, a megboldogult unoka öccse jelent meg a végtisztességtételen. Nagy időket látott férfiú volt, szive egész melegével szerette a hazát s meg volt győződve, hogy Magyarország csak a függetlenségi párt elvei alapján lehet igazán független s magyar. Mint fáklya világított ott az északkeleti védbástyán, hol megszűnik a magyar magyar lenni. A köztiszteletben, közszeretetben álló ezredes temetése az igaz, őszinte részvét impozáns megnyilvánulása mellett történt meg a napokban s mi ott a felsőbányái temetőben egy igaz magyar gazda sirhantja felett gyászoljuk a harcost, ki nemcsak karddal, de a kultúra minden fegyverével küzdött a szegény haza boldogulásáért, függetlenségéért. Adjon az ég csendes pihenést s nekünk vigaszt a nagy csapás elviselésére. Áthelyezés. A kereskedelemügyi miniszter Stromájer József kir mérnököt a dicsőszentmártoni állami építészeti hivataltól szolgálati érdekből Nagykárolyba helyezte át: Mozi. A Gaumont-cég ismét bizonyságot tett arról, hogy nála rendetlenség uralkodik. A csütörtökre hirdetett filmek nem érkeztek be s Így az előadást — sokak bosszúságára, — péntekre kellett halasztani. Ámde pénteken újabb meglepetést hozott a posta. A filmeknek csak egy kis része érkezett be: a nagy hangon hirdetett 3 felvo- násos vígjáték hiányzott a postacsomagból. E miatt pénteken sem lehetett előadást tartani. Az István-szálló ezekfolytán rendkívüli anyagi károsodást szenvedett. Mi csak azt ajánlhatjuk, hogy a bérlőtársaság perelje be a rendetlen céget, ha vonakodnék kárpótlást nyújtani. Annál szebbek voltak a szombati és vasárnapi Pathé-képek, melyeket a közönség igaz gyönyörűséggel nézett meg. Különösen a Levegőkirálya cimü dráma csodás szép volt. Újabban a fővárosban Fantomas cim alatt I. II és 111. részletben csodás detektív történeteket mutatnak be 5—5 felvonásban. Ajánljuk az István szálló figyelmébe, valamint a Germinál-t is melyet minden nagyhangú reklámirozás nélkül be lehet mutatni Analfabéta tanfolyam. A helybeli állami el. isk tanítótestülete az irni és olvasni nem tudók oktatására tanfolyamot tart az estéli órákban, Jelentkezni lehet a Kosuth-utcai iskolában. Függetlenségi párti nagy gyűlés. Vasárnap d. u. három órakor Szatmáron a városi és Wotan A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75°/o árammegtakaritáa. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-Körut 36. Gyár-utcza 13. Soha népet meg nem szerettem úgy, mint azt. Milyen barátságosak ! Hogy keresik az idegenek kedvét. Mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, mindenki velünk akart foglalkozni. Épen szt. Iván estéjén érkeztünk meg. Sok ismerősünk akadt egyszerre. Mindenki a szt. Iván tűzi játékáról beszélt s azt ajánlotta. Ilyent minden évben, csak egyszer lehet látni. Ajánlották nagyon, hogy a szt. Ivánt megnézzük; sok vállalkozó között három tűnt ki különösen: a polgármester, az expositus és a főjegyző E három családdal kimentünk a „Messzelátóra, mely épen Scheibs jobb oldalát köríti és födi. Az ut egy jó óra. Fen zöld pázsittal bevont nagy térség van, honnan Schaibs egész völgyét belehet látni; szemközt Máría-hilfet és a többi hegyoldal, mely Alsó-Ausztria gyönyörű térképét mutatja. Mire felértünk, a tüzek már égtek. Lefeküdtünk a gyepre, s néma áhítattal hallgatagon néztük a körös-körül égő zsarátnokokat. Ahol a tűz lankadt, ott azonnal fát vetettek a tűzre és a láng sziporkázva, mint rakéta emelkedett az égnek. Egymás mellett feküdtek Kovács Gábor, épen elindulásunk előtt kinevezett miniszteri fizetéses fogalmazó és Szabadi Malvin. A két fiatal, Szabadiné tudtával már két év óta legszorosabb barátságban éltek s nem csináltak titkot mélységes szerelmükből. Nem csak az anya, de mi is tudtuk, hogy az ő hajlamuk olyan, mint a nap fénye: világos és ragyogó és érzelmeik, mint a szt. Iván sziporkázó és gondosan ápolt világitó. A két fiatal a remek látványtól megragadta egymás kezét. — Nézd Malvin a Mária-hilfi tűz ég a legszebben. — Nem, Gábor, nekem a scheibsí hegytetőn a nagy keresztnél égő tűz, a legszebb és legfényesebb. — No jó, mondá Gábor. Te válaszd magadnak a kereszt tövében és én a Máría-Hilfen levő tüzet s várjuk meg, melyik ég tovább. *De hiába vártak. A sok tűz körös-körül már mind halványult, sok színben égett fényesen. A fiatalok elmerültek gondolataikba, úgy kellett őket fölzavarní, meit éjfél régen elmúlt és hideggé, harmatossá lett a levegő. Felkeltünk tehát s mentünk elmerülve a látottak gyönyörűségeiben haza. Mindnyájan szt. Iván tüzével álmodtunk, de Gábor és Malvin álom nélkül, ébren érezték sziveikben a két kiválasztott lángot egymás felé lobogni. Másnap sokáig aludtunk. Már 10 óra volt, ahogy reggelihez ültünk, Három napig voltunk Scheibsbe. Megnéztük a hegyeket, farmokat és gyárakat s azzal a kedves emlékkel távoztunk, hogy az Alsó-Ausztriaiak a legjobb nép a világon, az szereti a magyarokat, csak az a baj, hogy a magyarok nem ismerik őket. Aztán elindultunk az Alsó-Ausztriai völgyön Schveitz és Tirolnak s mindenütt bámultuk Isten fenségét és hatalmát a svájezi tavakban a tiroli hegyekben s örökké Vidám, derék, bátor népében. Aztán mentünk végső állomásunkra nagy Mária-Cellbe. Este érkeztünk meg: megvacsoráztunk s lefeküdtünk, hogy a maí-napi ájtatósságon nyugodtan s tiszta lelkiismerettel megjelenhessünk, Az a fenséges templom fénylett a »ok gyertyától, mint a fényes menyország- Meggyóntunk és megáldoztunk. Látni kellett volna, hogy Malvin és Gábor tiszta, szerető lelkeik, mint emelkednek fel az égbe. Harmadnap elindultunk, de még az utón is, és most is a fülembe cseng az ezer fajta népsokaság énekének utolsó fenséges akkordja 1 Ave Mária 1
