Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-09 / 6. szám
TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartesíületnek Hivatalos Közlönye előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAS NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztősig: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház), ..............hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------------Ga zdasági életünk és a bankok. Aki a gazdasági éle feszültségéről, a rossz pénzügyi viszonyokról szóló újsághíreket egybeveti a nagy bankok mostanában napvilágot látó mérlegeivel, amelyek kivétel nélkül arról adnak számot, hogy az el- múlt üzletév valóban minden eddiginél fényesebb pénzügyi eredménynyel végződött: méltán gondolkodóba esketik. Ezek a bankmérlegek nagy nyereségről, dús tartalékokról beszélnek, világos jeléül annak, hogy a spekulációnak mindegy akár normális a közgazdasági élet, akár pedig feszült, a spekuláció a maga busás nyereségeit kikeresi, ha másból nem, az emberek verejtékéből. Amíg országszerte arról panaszkodik á mezőgazda, az iparos, hogy manapság szinte lehetetlen akár a mezőgazdasági, akár az- ipari üzem fejlesztésére a bankoktól pénzt kapni, azalatt a bankok szinte dicsekedve verik a mellüket, hogy van itt pénz elég. Ha már most felvetjük ezt a kérdést, hogy ha van pénz elég, miért nem adják a bankok azt át tulajdonképeni rendeltetésének, miért nem adják a gazdasági élet talpraál- litására és fejlesztésére ? Ez az a rejtély, amit megmagyarázni szinte lehetetlen, amire más magyarázatot nem találunk, mint hogy a mi bankjaink éppenséggel nem állnak hivatásuk magaslatán, hanem tisztán csak keresni akarnak minél többet, úgy azonban, hogy a gazdasági élet hullámzásával járó kockázatból még a legparányibb részt sem akarják magukra vállalni. A mi nagy bankjaink, amint a kiadott jelentések mutatják, semmiféle pénzüzletet nem tartanak reálisnak, hogyha csak nem az állammal, vagy valami municipiummal kötik azt meg. Csak egyeflen dolgot említünk, az osztálysorsjáték-üzletet, amelynél 3,600.000 korona befektetett részvénytőke csaknem ugyanily nagyságú jövedelmet hajt évente a szerencsés részvénytulajdonosoknak, nem számítva azt, hogy az osztálysors- játéküzlet igazgatósági tagjai a nyereségből csaknem püspöki jövedelmet húznak. Azt talán említenünk is fölösleges, hogy a különböző állami és városi kölcsönök lebonyolítása milyen busás nyereséggel jár a bankokra nézve. Ha körül tekintünk az egész világon, valóban csak kevés országra akadunk, ahol a spekulativ nagy tőke ily módon való összehalmozódását tapasztalhatnod Vájjon mi lesz ennek a. következménye más, mint hogy a gazdasági életünk nap-nap után egészségtelenebb képet fog mutatni. Más országokban a bankoknak, a nagy tőke képviselőinek van érzéke a nemzeti köz- gazdasági élet fejlődése iránt, ‘ezért láthatunk pl. hihetetlenül nagy ipari fejlődést is és a kereskedelem óriási fellendülését, mert hiszen ott a tőke készséggel áll a szolgálatába a közgazdaság minden egyes ágának. Németországban és Ausztriában ma is tud a gazda elegendő pénzt kapni a belterjes gazdálkodás folytatásához, nálunk azonban nem. Németországban és Ausztriában minden reális, ipari és kereskedelmi vállalkozáshoz is van elegendő pénz. Nálunk azonban nincsen. Amikor egy vállalkozó a nagy tőke képviselőinek, a bankoknak a jóindulatára apellál, rendszerint azt a választ kapja, hogy forduljon az államhoz. Ezért nincs is nálunk egészséges ipari fejlődés, hanem csak mesterséges ipar- fejlesztés, amelyet érthetetlen okokból állami feladattá tettek, mig az állam az ehhez szükséges anyagi erőt a bankoktól szerzi meg busás kamatra. Nagyon szomorú tehát az a kép, amit a fényes bankmérlegek tiin- 'etnek fel. Gazdasági életünk sorvasztó betegségének a képe ez. rÁgryfoavázelés? ^ A kor és nemi adatok közlése ellenében fel- I világositást ingyen nyújt: Pfaller Georg \ ______m rnberg k m (Bajorország J A „ NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Topsi. — Irta: Vladimir Pelcseff. — Fagausztine Dávid, vezérügynök, zálogháztulajdonos stb., fel alá járkált kirriberley irodájában. Élénken gesztikulált. Komoly ráncok voltak az arcán, intenzív gondolatmunkát végzett. Az ajtó mellett állott Lung-Tsing, a khinai és alattomos mosolylyal figyelte mr. Fagausztine izgatottságát. Nem csekélységről volt szó: Lung-Tsing olyan ajánlatot tett az ügynöknek, amely sok pénzt jövedelmezhetett neki, de amely egyúttal az állami ügyésznek szolgálhatta ki őt. „Iliiéit Liamont Buying“ tiltott gyémántkereskedésről, az ellopott, csiszolatlan,ja bányamunkások által titokban elcsent gyémántok eladásáról volt szó. Ez mindenkor virágzó üzlet Kimberley- ben. Akit tetten érnek, annak néhány évi fegyház jut. Annál rafináltabb cselekkel igyekszenek megtéveszteni a felügyelőket. A kínai egy kiválóan ravasz, teljesen uj trükköt eszelt ki. — Hogyan történik hát a dolog? — Egészen egyszerűen Sir. Nézze meg ezt a kutyát — egy kínai agárra mutatott; Topsynak hívják és parókát visel. A kínai egy bőrt húzott a kutyára, a meztelen agár dús bundájú kafferku- tyává változott. Ebbe a parókába kis zsebeket varrtunk a kövek elrejtése céljából. Jirmy, a kaffer magával viszi Topsyt a De Beers bányákba, ott dolgozik egy hónapon át és újra kijön onnan. Senki se fogja megmotozni a kutyát. — És mennyibe kerül ez? — Adjon nekem ötven forintot a kutyáért és 1 a haszon felét. — Kövekben ? — Készpénzbén. Alkudoztak, végre megegyeztek. A De Beers bányák, egy elzárt, erősen őrzött lakóhelyet tartanak a gyémántbányászok részére, amelyet egy ember sem hagyhat el a munkaidő szerződéses lefolyása előtt. Ezt a lakóhelyet Con-.1 prundnak nevezték el. Másnap egy ügynök kaffert hozott oda, aki munkát keresett. A kaffernek volt egy kis borzas- szőrű kutyája, mint a milyet a kafferek rendszerint tartani szoktak. Rögtön elfogadták; munkásra mindig van szükség. A mélységből kék földet emeltek ki a tartályokkal, amelyet leszórtak a földre. Jimmy kotorni kezdett benne. Nagyon butának tette magát. A nyersgyémántot nehéz felismerni,, olyan mint az apró kavics. Jimmy mindén pillanatban egy értéktelen darab kővel futott a felügyelőhöz, megkérdeni nem-e gyémánt. A felügyelő bosszankodott a buta kafferen és nem ügyelt reá; ez amúgy se talál életében soha egy gyémántkövet. A borzas Topsyt szörnyen zsenirozta a dupia szőrzete. Odadörgölődzött Jimmy meztelen lábszí- raihoz és amikor a felügyelő egyszer elég messzé járt tőle, úgy tett, mintha keresgélne a kutya szőrébe ■—ami lehet, ami bántja ? ! Egészen feltűnés nélkül csinálta. De a kutya szőre egy pillanat alatt húsz fonttal lett értékesebb, mikor a Ging és a felügyelő hangos kiálltása „Tsaile“ (kafferül: oszolj) a déli szünetet jelezte. Faguesztine és társa meg lehettek elégedve az eredménynyel. Persze — naponta nem volt oly szerencsés Jimmy. Nehány követ át kellett adni a felügyelőnek, nehogy elcsapják. Egy hónap leforgása után szép csomó gyémántot gyűjtött és a felügyelőnek felmondta a szolgálatot. Elkülönitett helyiségbe vitték, ricinusolajat kellett innia — azután elbocsátották,
