Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-25 / 47. szám
* * * Esemény számba fog menni a városi takarékpénztár igazgatóságának küszöbön álló megújhodása is. Négy igazgatósági és egy felügyelő- bizottsági tag kerül 6 évre érvényes mandátummal választás alá, a mi nem volna oly nagy esemény, ha a nyáron lezajlott és közismert válság nem kényszerítő erővel tenné kötelességünkké — már t. i. csak azoknak, a kik személyi tekintetek helyett első sorban elvi álláspontot is képesek foglalni, hogy vétót kiáltsunk azon erkölcsi felfogás ellen, a mely a közügyek intézésében a megalkuvást barátságból vagy szánalomból megengedhetőnek tartja. A kilépő igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok a múlt keserű tapasztalatai szerint tisztük viselésére alkalmatlanoknak mutatkoztak s ezért, ha ennek felismerésére és belátására nem képesek, a választmánynak lesz kötelessége, hogy példát statuáljon a tekintetben, mikép nem a személyi ösz- szeköttetéseken és érdekbarátságon, cirn- boráskodáson épült szövetkezés, hanem kizárólag a közérdek önzetlen szolgálatára irányuló tekintetek dönthetnek azon funkcionáriusok megválasztásában, a kik a közbizalom letéteményeseiként a város leg- eminensebb érdekeit hivatvák teljes odaadással és bátor őszinteséggel szolgálni. Hogy pedig a kilépő igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok nem igy szolgálták az említett nagy érdekeket, tanúsítja a közel múlt, a mikor törvényes kötelezettségeik elhanyagolását mentegetődzéssel kellett palástoltok és erkölcstelen módon, kívül álló személyektől fedezetet követelniük, csak azért, hogy a maguk bőrét megmenthessék s miután épen megmentették, a másikét gyáván megsemmisítsék. A kik igy cselekedtek, azok ellen ég- szakadás-földindulásnak kell kerekednie! Kell kerekednie ! Román szinielőadás. Mint műit számunkban említettük, Antonescu Viktor, a bukaresti nemzeti színház tagja egy stag- gióne társulattal, 2 előadásra bevonult hozzánk is s a Lendvay színházban előadást tartott. Első előadásukra — múlt hét csütörtökjén, — nem túlságosan nagy közönség verődött össze. Pedig megérdemelték volna a zsúfolt házat, mert eltekintve egy és más fogyatékosságtól, — a társulat tagjai közt egy pár kitűnő erőt láttunk. A bemutató előadáson a hirdetett monolog elmaradt, amiért — olvasván eredetiben, — nem nagy kár. Egy franciából fordított színmüvei vette kezdetét a bemutatkozás, melynek rövid tartalma az, hogy egy alacsony sorsból nem nagyon egyenes utakon föl vergődött ember képviselő lesz, s mint ilyen haj- hássza a népszerűséget. Leányát nem akarja oda adni egy homályos múltú embernek, ki egykor — ifjú korában, — lopott, bár a képviselővé választott egykor maga is szurkos kezű volt. A jóutra tért fiatalember végre is egy, a szivének irányzott golyóval kiengeszteli múltját. Innen vette címét is a darab: „A kiengesztelés törvénye.“ A játszók közül messze kiemelkedett Antonescu, az igazgató, ki rutinos, jeles színész benyomását keltette bennünk. De nem tagadhatjuk meg elismerésünket Georgescutól sem, ki a züllött s később a jó útra tért titkárt igen szépen játszta. Antonescuné asz- szony a képviselő leányának szerepét kreálta. Maga a szerep az utolsó jelenetig nem sok alkalmat ad a feltűnésre, de a záró jelenetben drámai erővel emelkedik ki. A szép asszony zajos éljenzést vívott ki magának utolsó jelenetében. Sterescu kisasszony nem volt dispónálva; úgy látszik, meghűlt kőrútján, mert hangján erősen érzett a rekedtség. Játéka külömben rokonszenves, csak kissé igen fiatalosan volt maszkírozva. E 3 felvonásos francia darab után egy két felvonásos népdráma következett a románok jeles színműírójától: Caragicile-tói, „AGpasta“ címmel. A Näpasta annyit tesz, mint nyomor, sanyaruság; de azt is értik alatta: hamis vád. S ez utóbbi cim inkább megfelel. Mert a dráma tartalma egy hamis vád körül forog. Ugyanis 9 év előtt megölnek egy embert, kinek szép felesége van. A gyilkossággal egy erdőőrt gyanúsítanak, kit aztán el is ítél a törvény fegyházra. Az özvegy rövidesen férjhez megy másodszor is, de úgy látszik nem erénye a hűség, mert a falu tanítóját bolonditja. Kilenc év telik el igy, mikor egyszer egy hülye, elzüllött koldus állít be hozzájuk, ki nem más, mint az egykor elitéit gyilkos. Kisül azonban, hogy ártatlanul szenvedett, mert a valódi gyilkos a szép asszony második férje s a szegény erdőőrt csak ennek hamis vádja alapján Ítélték el. Ez a népdráma a maga reális beállításával, borzalmas jeleneteivel erősen megpróbálja a színész erejét. Elmondhatjuk azonban, hogy ennek a feladatnak teljes mértékben megfeleltek. Brezeanu hatalmas drámai erővel játszta meg a hülye koldus szerepét; Antonescuné asszony pedig a szép asz- szony szerepében kiváló tehetségének adta bizo- nyitékát. Különösen meg kell dicsérnünk tiszta kiejtéséért, minek következtében minden szavát megérthettük. Márculescu a valódi gyilkos szerepében, szintén jeleskedett s teljes elismerésünkre tarthat számot. A tanító jelentéktelen szerepében Georgescu megállta helyét. Pénteken este a „Poama Crudä“ (Éretlen gyümölcs) cimü három felvonásos vígjátékot játszották pompás kedvvel, elsőrangú sikerrel. Tárgya igen kedves. Egy éretlen asszonyka nincs megelégedve ügyvéd férjével s ideális viszonyra vágyik, mire nagynénje is folytonosan szítja, a férje ellen készteti. Akad is egy fiatal ember, ki legyes- kedik az asszonyka körül, de nem azért, hogy törvényes nejévé tegye, hanem csak hogy flörtör- jön vele. Az asszony felismeri a fiatalember aljas szándékát s megtörtén tér vissza a becsületes férjhez, ki megbocsát neki. Gyönyörűen játszották meg szerepöket: Ciu- curescu, Antonescu asszonyok és Jónescu, Sterescu és Rudeanu kisasszonyok. A férfiak közül kiválók voltak: Antonescu, Georgescu, Márculescu és Bre- zeán. Különösen az utóbbiról nagy dicsérettel kell megemlékeznünk A lezajlott két est sokak emlékében kedves viszhangot fog kelteni. A román színészek itt létét semmi féle disszonás hang meg nem zavarta. Azonban tapasztalniok kellett, hogy városunkban a román színészet részére nincs elegendő talaj. város egyetlenegy éjszakáján inindenik, aki az alkoholtól elázott s a hajnali harangszóra egy csoportba verődve elindulnának énekelve, röhögve, fel-feltörő csuklással, némelyik sírva, mások káromkodva .... és ha ezek a szarutülök hivó bugására összesereglett csürhével találkoznának, a kondász bizonyosan undorodva terelné félre az ő — csak külsőleg sáros — disznóit . . . Azokban az oktalanokban bizonyosan erősebb az önfentar- tási ösztön s a fajszeretet, mint ezekben, akik buta kéjjel gyilkolják önmagukat, a vérüket s a fajt. . . Ott halad egy szélesvállu, erőre teremtett, mnkára praedestinált kékzubonyos alak .... de a feje lóg, a térde megroggyan, két hatalmas karja, mint a szegre akasztott szélfujta rongy, ernyedten lóg alá. Lábát ki-ki nyújtja s mintha láthatatlan jókedvű gyerekek maglöknék, egy pár méterrel odább ereszti le nagy papucsos talpát, mint ahová célozta. Halad, tántorog, dülöngéz tovább előre a beborult agyával homályosan sejtett othon felé. Útját állja eg/ építkezés, megbotlik . . . . elesik s rettenetesen csufan átkozza és szidja, aki a gerendát az útba tette. Feltápászkodik. Ő ezt nem tűri. Elteszi az útból, hogy más becsületes ember is úgy ne járjon, mint ő. Megfogja a vasgerenda végét, egyensúlyt vészit s átesik rajta. „Igy ni !“ — „most már nincs útban ! — motyogja elégülten s nyugodtan feláll s vonagló ajakát erőlteti a füttyszóra, de nem sikerül, elnyá- lasodott, elpetyhüdt a szája, be sem tudja csukni s szuszogva, fújva botorkál tovább .... S otthon ? A vasárnapi reggel nem nyújtja a várt örömöket. A ragyogó napsugárral nem ragyog a béke s a jólét be a kis ablakon. A szűk kis lakásban is ébred a reggel. Az elfüggönyzött kis ablakon nem jut be napsugár. A függöny durva szálain megtörik, gyengén jut be a világosság s a mécsgőzös fülledt szobalevegő páráján mint nyomasztó szürkeség választja el az árnyékokat. Az álmos, kócos kis fejek megmozdulnak. Megcsendül az első egyetlen szó: „Kenyeret!“ Az anya úgy ruhástó laludt egy keveset a gyermekek lábánál, az ágy végében. A szombat este fájó gondjai, a nyakaszegett, csüggedt reménykedés sokáig ébren tartották, de a feszült várakozás, a hiábavaló tépelődés, a kínzó tehetetlen segitni nem tudás elkábitották őt is reggel felé, akkor sem ment levetkőzni, félve, kétségbeesve, sírva, reménykedve imádkozott, hogy ha már az embere nem jött haza, bár a pénz egy része lenne még nála .... Felöltözve leste, várta, armg elnyomta az álom őt is. Még álmában is ragaszkodott egyetlen reménységéhez, hogy hátha, talán még maradt ke- 1 nyérre egy kevés .... Álmában omlós, puha kenyeret osztott gyermekeinek. A gyermekszóra riadva megébredt „Kenyeret“ ! ílbtaft A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszáilal 75% árammegtakaritás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-körut 36. Gyir-utcza 13.
