Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-04 / 44. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1913. november 4. qu‘importe, a siker szentesitetette az eszközöket ! Napoleon, a kozmopolita korzikai, egy egységes Európáról ábrándozott; végtelenül nagyobb volt a cél, mint a sovén német junkeré és igy nagyobbak az áldozatok is. Leipzig halomra döntötte az ábrándokat, a balsiker után természetesen nem maradt el a haldokló oroszlán után rugó szamárláb sem. Napoleon lánglelke tisztán látta, hogy Európa egységének két főellensége van : a splendid isolationban folyton gyarapodó gyapjuzsák, John-Bull, kinek a mai napig is egy egyenetlen Európa a legfőbb érdeke és a szláv törekvéseiben megrögzött Oroszország, mely az egyik, kultúrái színvonalának megfelelően meztelen lábával Ázsiában áll, mig az Európában álló lába a kultúra kedvéért halzsiros bagariacsizmába van bujtatva. Anglia ellen flotta hiányában hadászatilag nem tehetett semmit, de halálos döféssel találta őket legérzékenyebb helyükön, a zsebükön, amidőn elrendelte 1806-ban a kontinentális zárt, mely az angol kereskedelmet tönkretevéssel fenyegette. Onnan datálódik Anglia vad gyűlölete Napóleon ellen és ha a nagy korzikai ellenesei oly fönnhangon szeretik hirdetni örökös nyugtalanságát, harci kedvét és ebből mérhetetlen dicsvágyára következtetnek, méltóbb és igazságosabb volna az angol diplomácia szakadatlan aknamunkájában keresni a háborúskodások okát. Hogy Oroszország mindig sanda szemmel nézte Napóleont és igy egész Európa növekvő hatalmát, azt hisszük, bővebb magyarázatra nem szorul. Ez volt az igazi Napoleon, a földön túli alak, ki hajlandó lett volna nagy eszméjéért egy generációt is feláldozni és az áldozat bizony nem lett volna drága. De hiszen a leipzigi ütközet véget vetett e tündöklő pályafutásnak és a világ örömmámorban ünnepli a nagy esemény századik évfordulóját. Nem volne-e helyénvaló e mámorból kissé kijózanodni és Európa mai helyzetét összehasonlítani azzal, mely előállt volna akkor, ha Napoleon ábrándjai életre keltek volna ? Termelők és fogyasztók. Múlt számunkban már irtunk az élelmiszer drágaságról s fölhívtuk a gazdasszonyok figyelmét arra, hogy lépjenek szövetségre az élelmiszer uzsorások ellen, ép úgy, mint a főváros gazdasz- szonyai teszik hatósági támogatás mellett Most ismételten Írunk róla s tesszük ezt mindaddig, mig végre is valami lépés történik a hallatlan zsarolás ellen. Hiszen ha akadna olyan fórum, mely felelősségre tudná vonni a magyar városok vezetőit, hogy mit tettek eddig a közélelmezés javítása érdekében, mit tettek a drágaság leküzdésére; bizony, nagyon szomorú dolgok sülnének ki. A legtöbb városi hatóság, amelynek a polgárok anyagi helyzetének a javítása volna a kötelessége, épen ezen a téren feledkezett meg kötelezettségeiről. Vajon melyik városban jött létre, hatósági közreműködés mellett, élelmiszerbeszerző-vállalat ? Talá r egyetlenegyben sem. A mi városainkban könyörtelenül kiszolgáltatják a lakosságot a közvetítők haszonra éhes seregének. Tekintsünk csak körül, vájjon hol látjuk a legnagyobb szaporodást. Nem azok körében-e, akik közzéékelik magukat a termelő és a fogyasztó közé s úgy teremtenek maguknak úri exisztenciát, hogy kihasználják egyiknek is, másiknak is a kényelmességét és mindkettő fáradtságos munkájának a hasznából lecsípned egy-egy jókora darabot. Vájjon ezek ellen az üzelmek ellen melyi/c város hatósága tett valamit ? Egyiké sem. Ehelyett behunyt szemmel hagyja nőni a bajt, hagyja szaporodni a nyomorúságot s legfeljebb a maga bőrének a fedezésére iparkodik ártatlan bünbabokat odaállítani a gjomruk miatt lázongó városi polgárok elé. Ilyen bűnbaknak nevezték ki a városok vezetői a gazdaközönséget. Esztendők óta hangzik a hamis vád, hogy a drágaságnak a magyar gazdák az oka/, holott bebizonyított tény, hogy a magyar gazda, a világpiac áraihoz viszonyítva, ma is aránylag igen olcsón adja el termékeit. A termelőket tehát a magyar városok közélelmezésének nyomorúságaiért nem lehet vádolni. Ők most is minden lehetőt elkövetnek, hogy a városok fogyasztóinak siralmas helyzetén segítsenek. Évek óta folyik az akció a termelés szervezése érdekében. Évek óta tanítják a falu népét, hogy szervezkedjék, iparkodjék az élelmiszereket rendszeresen és nagy tömegben előállítani, úgy, amint azt a fogyasztók igénye kívánja. Etekiutetben tudunk is már szimottevő sikereket fölmutatni s ha a városok közélelmező-vállalataikat gyors egymásutánban megalakítanák, amelyek céljukul tűzik ki, hogy a lakosság kárára nem fognak nyerészkedni akkor ezek a vállalatok már egész seregét találnák a szervezett termelőknek, egész seregét az élelmiszerek közvetlen beszerzési forrásainak. Legfőbb ideje tehát, hogy a városok vezetőemberei megmozduljanak s komoly szándékkal tegyenek valamit a közélelmezés javítása érdekében. A termelők készen állnak ekkor, hogy ösz- szeköttetésbe lépjenek a városokban szervezett közélelmező-vállalatokkal. Ha azonban a termelőket továbbra is kiszolgáltatjuk a közvetítők piócahadának akkor a városi fogyasztók se várják a mai nyomorúságos helyzetnek jobbrafordultát. Igaz, jöhetnek olyan idők amikor a termőföld, az időjárás megembereli magát s egyik-másik élelmiszer a mostaninál jóval nagyobb mennyiségben kerül a piacra s igy valamivel olcsóbb lesz, ez azonban csak ideiglenes állapotot fog jelenteni. A fogyasztás ma oly mértékben gyarapodot s ezzel együtt úgy megszaporodott a közvetítők serege, hogy az élelmiszerek olyanfajta olcsóságára, mint az a boldogabb, régen elmúlt időben volt, egyáltalábau nem számíthatunk. De számíthatunk mindenféle élelmiszer árának bizonyos csökkenésére, ha megrövidítjük azt az utat, amit az illető élelmiszernek meg kell tennie, mig a termelőtől a fogyasztóig eljut. Ennek az útnak a megcsinálá- sa azonban most már korántsem a gazdák, a termelők feladata, ők a felemunkát már elvégezték, a másik felét a városok vezetőinek kell kiépiteniők. Csinálják meg minden városban, hatósági felügyelet alatt, az élelmiszereket nagyban beszerző köz- élelmező-vállalatot, amely mindenkor el tudja látni van ? Kalandot keres. Jó utón járt. Az utca másik végén akkor kanyarodott be „0,“ a nagy Ő, ki nem idegenkedik a kalandoktól. A többi már sablonos. Minden ut Rómába vezet 1 A nagy piac széles aszfaltján egy idősebb ur halad csöndes, vontatott lépésekkel. Nagy aggodalom tükrözik szeméből, kezében egy kis sár- gaszinü papirkát szorongat. Egy emeletes ócska ház előtt megáll, főlné_, gondolkodik, — majd ismét tovább megy. Pár bátortalan lépés után visszafordul s merészen belép a kapun. Ennek az urnák pénzre van szüksége. Törik-szakad pénzhez kell jutnia, nehogy a dobot megüssék udvarán. Várom türelmesen, mig kijön. Egy félóra múlva halálsápadtan tántorog ki. Nincs mentség! Elveszett! Az egyik mellékutcából egy asszonyka került elém. Látszott rajta a fiatal gondtalanság lüktető szenvedélye. Szeme gyönyörteljes tűzben égett, ragyogás volt körülötte. Arany hajának hullámos csodáját megtépázta kissé az októberi hideg szél. Ez az asszony most jött a találkáról. Ajka szögletében még ott vibrált az utolsó csók mámora. Oda volt írva láthatatlan betűkkel a fékevesztett érzékiség. De már jött a negyedik is. Egy leány; formás, csinos, fiatal. Keresett valakit. Meg is találta. Kezet nyújtott az ifjúnak, ki abban a pillanatban egy kis levélkét csúsztatott kezébe. Éhez nem kell magyarázat. Tovább mentem. Nem érdekelt ez a gyöngéd viszony. Magam is átmentem efféléken annak idején. Tudom, hogy mi a vége ! Kiábrándulás. De most egy elhagyatott üres utcába tértem. Kóbor ebeken kívül ott senki sem járté pillanatban. Fölnéztem a zárt ablakokra; ott sem láttam senkit. De láttam egyebet, valami csodás dolgot, ami megragadta figyelmemet. Hopp! Megvan! Itt kínálkozik nekem való történet. Egy hosszú kerítés állt előttem, melyen túl terült el a gyümölcsös. Az utca túlsó oldaláról át lehetett látni a kertbe, hol csupaszon meredeztek i az égnek a lepusztitott fák. De én nem azt néztem. Nekem az tűnt föl, hogy a kerítés egyik deszkájára krétával valaki egy számtani feladatot irt, ilyen formán : 28 Va4 jöjj. Ezt a számot mesz- sziről is láthattam, de közelebb érve még egyebet is láttam apró betűkkel: Nincs llym. * Furcsa érthetetlen feladat, inkább találós kérdés, mint számvetés. De nem is egyenlet. Íme, micsoda semmiség, amit más megsem figyel, hanem eldob, én pedig fölkapok. Leírtain kis jegyzőkönyvembe s neki láttam a megfejtéshez. Nem ment. Azalatt bejártam még három utcát s folyton tépelődtem fölötte. Kissé alkonyodon, mire az érdekes utcába visszatértem. Most is csöndes elhagyatott volt, csak egy szép sugár asszonykát láttam gyors léptekkel a felirá- sos kerítés mellett elhaladni. Egy percre megállt s ügy rémlett, valamit irt a deszkára, azután befordult a piac felé. Űzött a kíváncsiság. Sietve mentem oda s afölgyult villanyfény mellett olvastam a fennebbi sorok alá irt friss választ ~! m 1. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-hörut 36. Gyár-utcza 13 A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakaritás.
