Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-21 / 42. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1913. október 21. K vétessék föl az állami költségvetésbe, amint már Darányi tervezte annak idején; a szövetkezeteket pedig lássa el az állam elég pénzzel, hogy a veszedelmet ellensúlyozhassák. Végül, ami a legfontosabb, a törvényhozást föl kell szólítani, hogy a bir- okforgalomról törvényt hozzon sürgősen, t Adná a jó Isten, hogy ezek a nagy eszmék mielőbb megvalósuljanak s szegény, beteg országunk mielőbb meggyógyuljon ! Az egységes középiskola felé. Az elmúlt napokban sok szülő mondogatta, hogy a kultuszminiszternek elég jó szeme van. Sok olyan dolgot meglátott, miket a gyermekes apák már régen éreznek és tudnak. Azt például, hogy az elemi iskolából a középiskolába való átlépés nagyobb ugrás, mint egy kiáradt folyónak az átugrása. Aztán, hogy valósággal Isten ellen való vétek a tízéves gyermeknek Ciceró ősi nyelvére fogása és deklinációkkal való nyaggatása. Azután azt is nagyon régen érezzük, hogy egy kicsit nevetséges, egy kicsit ostoba dolog, hogy Odoaker királyról többet tanulnak középiskoláinkban, mint a berlini szerződésről s hogy a Himalája meg a Davalaghiri borzadalmas magasságát inkább tudja a gimnázium növendéke, mint az ország határait, városait, hegyét-halmát. Az is régi panaszunk, hogy a harmadfokú egyenleteket s a velük járó logaritmusokat jobban előveszik a középiskolában, mint a kamatos kamatszámítást; a természettudományokból többet tudunk az elméleti részből s alig tudunk valamit a kémiából. Az a rendelet, melyet a közoktatásügyi miniszter a középiskolai tantervet készítő Közoktatási Tanácshoz intéz, egy szuszra elmondja ezeket a régen tudott, ezeket a régen ismert szülői keserűseket s hisszük, ha ugyan úgy nem járunk vele, mint a Lukács György-félével, melynek remek újításait az áldatlan politikai harc hiúsította meg, hogy az egységes középiskola felé egészséges szellemi mozgalmat indít meg. Középoktatásunk ezt a reformot nem kerülheti el. Azt a körülményt, hogy a gimnáziumok népesek, a reáliskolák ellenben néptelenek, egy okos tantervvel könnyen megszüntethetjük. Régen tudjuk, régen mondjuk, amit a miniszter mint újságot rángat elő, hogy a latin és a görög nyelv túltengő tanítása egyenes megterhelése a gyermeki léleknek, anélkül, hogy az életben valami nagy hasznát látná. Ha ezeknek a nyelveknek túltengő tanítása megszűnik, több időt nyerünk a reális tárgyakra s a reáliskola egyszerűen olyan tantervet kaphat, mint a moslani gimnáziumé. Ezzel megteremtődik az egységes középiskola, mely szakit ugyan a klasszikus hagyományokkal, de annál többet enged a tantermekbe a modern élet levegőjéből. Mindenesetre meg kell szüntetni a középiskolában az ósdi szellemű prelegálást. Tessék elképzelni azt a gyermekleiket, melybe a tanár úr magyarázó módon ömleszt ismereteket, mikor azelőtt, a kifejtő módszer keretében, játszva jutott a maga képzeteihez, fogalmaihoz és ismereteihez! A tanárképzés terén kell reformálni az oktatást s odahatni, hogy az a tudós tanár le tudjpn eresz- , kedni az alsó osztályokban arra a nívóra, hol a gyermek leikével találkozhassék. Nem általánosítunk, mert mindenütt van olyan tanár, aki — hivatása szeretetétől áthatva — gondol ezzel az elsőrendű, nagy feladattal, de mindenesetre szükség van általános jellegű s olyan intézkedésekre, hogy a tanuló, a középiskolának legalább az első osztályában, ismereteinek a megszerzésében ne lásson olyan nagy ugrást, mint amelynek némely helyen nekiiramitják. Őszintén félünk azonban attól, hogy a miniszter szózata rossz helyre van adresszálva. A Közoktatásügyi Tanács jobbára a tudomány régi emlő- | in táplált, öreg vaskalaposokból áll. Emlékszünk, micsoda viaskodás volt negyedszázaddal ezelőtt a középiskolai törvény tárgyalásakor, a klasszikus nyelvekért s akkor is a klasszikusok győztek. Mert a kérdés, melyet a miniszter megfogott, ismételjük, nem olyan új, mint némelyek hiszik. Régen érzik a hivatottak s nem a „suszterek“, hogy a középiskolának ki kellene valahogyan vergődnie a német skolasztikusok eszmeáramlatából s praktikus célokat kellene szolgálnia. Vallották mindenkoron, hogy: „Non scholae, séd vitae discimus“, de sohase tudták megvalósítani. S az ósdi felfogással szemben valószínűleg most is takarodót fuj a miniszter. Ha kitart a maga ideálja, a praktikus célokat szolgáló, egységes középiskola követelése mellett, előbb a tanárképzést változtassa meg s a kvalifikácionális törvényt módosíttassa. Mert csak ezek után lehet szó a középiskola reformjáról. És nem — megfordítva! S. H. A must javítása. A tavalyi tanulságos és költséges megpróbáltatás után a folyó 1913-ik év a szőlősgazdákra többszörös csapást hozván, hogy megmentsük a megmenthetőket, jó lenne felfegyverkezve várni a már-már megszokott rosszat. Az 1912-iki must, sok gazda pincéjében ma is, mint majdnem értéktelen anyag várja sorsát. S vájjon ki oka annak, hogy a különben sok költségbe került tavalyi mustunkat eladni nem tudjuk? A felelet rövid: mi magunk! Csak pár fillér literenkénti kiadással borunkon, e borinséges években már rég túladhattunk volna. Mivel Szatmár és Szilágymegye bortermő helyeinek nagyrészén a folyó év sem kecsegtet szép reményekkel, meg kell még eleve barátkoznunk a must javítása kérdésével. Gazdáink közül eddig is már többen felkerestek ez ügyben, szükségesnek vélem tehát — a közügy érdekében — ez utón némi felvilágosítással szolgálni a követendő eljárásra vonatkozólag, hogy a gazdáink igénye kielégittessék és az eljárás fennakadást ne szenvedjen. Az 1908. XLV. t.-c, 4. §-a és az 1908. évi 112.000. számú végrehajtási rendelet 17—24. §-ai megengedi a must cukrozását azon értelemben, hogy silányabb minőségű mustok az átlag minőségre emeltessenek. Fel kell tehát az adott alkalmat használni. Mivel a törvény határozottan előírja, hogy klosterneuburgi mustmérő szerint 15 százaléknál magasabb cukortartalmú mustot cukrozni nem lehet; továbbá 1 hl. musthoz legtöbb 4 kgr. cukor adható, helyesen teszi a gazda, ha szüretkor pontosan meghatározza mustja cukor- tartalmát, mert a további eljárást könnyíti meg s a felesleges munkától s kiadásoktól óvja magát. A cukrozást legkésőbb november 30-ig kell végrehajtani. A fenntnevezett szabályrendelet az eljárást a következőkben állapítja meg: Mustját cukrozni akaró gazda, vagy borkereskedő köteles erre vonatkozó (bélyegmentes) kérvényét a m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőséghez benyújtania. (Ez esetben Szatmár, Szilágy, Ugocsa és Máramaros vármegyékben Szatmárra). A kérvényben a következő adatokat kell felsorolni: 1. Engedélyt kérő neve, foglalkozása és lakása. 2. Must termelésének helye. 3. Must színe (fehér, vörös, vagy siller). 4. Must mennyisége (hány hordó és hány hektoliter). — Uram segíts, mert elveszünk ! És az általános zür-zavarban, sötétségben, mint fényes láng nyelv csapott ki a villám által felgyújtott templom tornyából a tűz s oly menydörgés hallatszott, hogy emberek, állatok összeestek. A toronyban a harangok elolvadtak s egymásután estek le, a tűz átcsapott a tetőre s a kis faburkolatos templom izzé-porrá égett, csak a falai meredeztek némán az ég felé. A tomboló vihar hordta minden irányban az égő üszköket s egyszerre, mintha az egész falu lángban állt volna, a legfenségesebb, de félelmes kivilágítás következett. A falu népe észbontó izgatottság között ért haza és a kétségbeejtő káromlást, sikolyt, fohászt és imádságot elnyomta az eső, mely szakadt, — villámlás és menydörgés között, mintha öntötték volna. Alig egy-két perc alatt kioltotta a templom és a kigyuladt házak üszkeit és kitisztította a levegőt. Raskó a fiával bőrig ázva érkezett haza. Mire átöltözködtek, Raskóné bevitte a szegényes vacsorát. A nehéz munkától és futástól kifáradt emberek jóízűen ettek, de egy szót nem szóltak egymásnak. Künn pedig egyre villámlott és meny- dörgött, a rohanó szélvész pedig verdeste az esőcseppeket az ablakhoz. A némaságot Jakab mozgolódása zavarta meg. — Kimegyek apám az istállóba, megnézem a Virágot (ez most nem régen borjazott tehénke volt) aztán lepihenek, mert nagyon fáradt vagyok. Gyüjjék, zárja be utánnam az ajtót, nehogy ebben a pokoli setétségben valami baj érje szülőimet. Sok rossz ember van a faluban s azok ilyenkor káromkodnak s gonoszon törik a fejüket. Raskó szót fogadott, Jakab pedig néhány ugrással az istállóban termett. Virágot megvakargatta, enni adott neki és lefeküdt a szalmával befont lócára. Egy óráig aludt, de az ajtónak a szél által eszközölt heves nyikorgása felzavarta. Fölkelt, kinézett, semmit se látott, csak a szél által rávert cseppeket érezte. Újra betámasztotta az ajtót, lefeküdt, de nem tudott többé aludni. Kezdett gondolkozni. Gondolatai kuszáit formában egész nyomorúságát, szegénységét elébe tárták. Milyen szegények! Nem tudnak semmire vergődni, csak a mindennapi munkájokböl éldegélnek. Az időben is már benne van, nősülnie is kellene. Sári Rozinak meg is Ígérte, hogy a jövő tavasszal elveszi. — De mi lesz a lakodalomból ? Csak ösz- szeálljanak, mint a koldusok? És ha Rozit elveszi, több lesz ugyan a kenyérkereső, de megszaporodik a fogyasztó is. Ó az a pénz, de nagy ur a világon. Valahonnan szerezni kellene.de honnan? Rettenetes dörgés rázkodtatta a levegőt és a kis vityillót is. — Most a kutya se jár künn, tulajdonképen mindenki fél vagy alszik. Nem lát meg senki. Tűnődött magában. De hol a pénz? Ej ni itt van Áron boltos. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SGHUCKERT-MÜYEK-néi, Budapest, VL Teréz-körut 36. Gyar-utcza 13 A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa, Húzott drótszállal 75% árammegtakaritás.
