Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-21 / 42. szám

Vi. évfolyam. 42 szám. Nagybánya, 1913. október 21. TAHSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETIIjAP. ^ Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ______ Be teg ország. Egy érdekes lapban olvassuk az alább következő cikket. Közöljük, mert erről a kérdésről bár sokszor irtunk ugyan, de elégszer sohasem Írhatunk: Kincses Kolozsvár városában, nem messze a magyar dicsőség jelképétől, Má­tyás király szobrától, szomorú igazságokat kellett hallanunk egyik vasárnap délelőtt. Országos gazdagyülésre hívta össze hazánk birtokosait az Erdélyi Gazdasági Egyesület, mely legközelebbről látja, mint mozdul meg a föld az erdélyi magyarság lába alatt. Hogy az egyik szónok szavaival él­jünk, Erdély gyászjelentését kaptuk ke­zünkbe ebben a könyvben, melyet az Egyesület a letűnt tiz év birtokforgalmáról kiadott s melyből vigaszt nem sokat, ke­serűséget annál többet meríthetünk. Beteg ország vagyunk — kiáltja fáj­dalmasan a vasárnapi gyűlés — betegség sorvasztja az ország jobbkezét, melyet a hivatásos orvos, a magyar állam csak pe­pecsel, de alaposan megyógyiíani nem akar, nem bir. A porosz állam ezer milli­óval űzi telepilő politikáját a lengyelek között, hogy a lengyelség földjét megvásá­rolja s németté tegye, mégse boldogul. A magyar állam még tiz milliót is sajnál oly célból, hogy Erdélyt megtartsa a magyar­ság részére, melynek ősi birtoka volt. Pár év óta meg mintha sztrájkba lépett volna a gyámoltalan orvos, még a telepítéseket is egészen beszüntették. Nincs magyar nemzeti földbirtokpoli­tika. Nincs akkor, mikor Erdélyben tiz év alatt 180.000 hold földet vészit a magyar­ság s az ősi magyar birtokokat és kúriákat, melyek a magyar állameszme végvárai a veszélyeztetett országrészben. A magyarok kezén 54 százaléka volt az erdélyi földbir­toknak, mig román és szász kézen együtt­véve csak 46 százaléka. Másfél évtized alatt megfordult a kocka s Erdély földjének nagyobbik fele nem a magyart uralja töb­bé, magyar kuriákbóí kihajítják az ab­lakon a Bethlenek, Bocskayak és Aporok harcosainak képét, mint értéktelen lim-lo- mot. Bevonultak az uj földesurak, akik Albina, Silviana, Mihu, Vulcu, Bontescu és Macellariu nevekre hallgatnak. Beteg ország vagyunk, mert ez a ki­forgatás jobbára magyar pénzen, magyar bankok támogatásával folyik, amelyben nem lakik nemzeti szellem, csak az arany­borjú imádása. A román pénzintézetek forgó tőkéjük kétharmadát magyar bankok­tól és egyesektől kapják. A kisbirtokos osztály valamenynyire tartja magát, de a középbirtokos osztály eltűnőben van Erdélyben. Ezt az osztályt pedig nem szabad elbukni hagyni, mert „minden egyes tagjának bukásával a ma­gyarság élő szervezetének egy-egy drága vércseppje vész el, melyet megsanyarga­tott és vérszegény nemzeti szervezetünk pótolni többé nem képes.“ Beteg a törvényhozásunk is, mert még az örökösödési jogunk is arra való csak, hogy a magyar birtok szétrombolva az el­lenfél ölébe hulljon. Középbirtokos osztályunk érdekében örökösödési rendünkön változtatni, mező- gazdasági hitelszövetkezeteinket fejleszteni, a- nehéz terhekkel küzdő földet tehermen­tesíteni kell. A kötött birtokokat eladó magyar birtokosokat az állam kötelezze arra, hogy Erdélyben vásároljanak erdőbir­tokokat. A kisbirtokososztály fennállása biztosítandó, s e cél érdekében 10 millió A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“TÁRCÁJA Merengés. — Irta : budai Zimányi József. — Emlékszel-e még, mikor együtt néztük A szikrázó sok fényes csillagot ? Körültünk néma, mesemondó csend ült, Csak nyughatatlan szivünk dobogott. Emlékszel-e még: mindketten azt hittük, Hogy a sok csillag csak nekünk ragyog! S mint ég és csillag elválaszthatatlan, — Te az enyém vagy s én tied vagyok. Emlékszel-e még, választottunk egyet, Hogy az legyen a vezér csillagunk, S bár merre járjunk, — látva fényességét, — A múltba visszaálmodjuk magunk. S ha csillagunknak fénye halaványul, Ha éjszakánként busán néz alá: Valami tévhit ver tanyát.szivünkben, Kételkedésnek árnya száll reá. . , . Ó nem tudom, mi történt a sziveddel Valami baj van, félek, reszketek! A mi csillagunk egyre halaványul, Te az enyém s én tied nem leszek! A viharban, — Irta : Török Teofil. — A lehanyatló nap vérpirosra festette az ég alján úszkáló habkönnyű felhőket. A vérpir aztán visszatükröződött a magas hegyek ormain és a völgyben elszórt falvak tornyain. Fenséges, de szo­katlanul félelmes jelenség volt ei. Az emberek a mezőn összenéztek s rémülten mondták egymásnak: — Te, ma valami szélvész vagy felhőszaka­dás lesz; egymást siettették, hogy a munkát, ha lehet, bevégezzék. Fönn a felső mezőn, melyet Magastetőnek hívnak, dolgozott Raskó József a fiával, Jakabbal. — Jakab! szólt oda Raskó a fiának, — az Isten keze működik. Nézz oda nyugatra, ilyet ami­óta élek, még sohase láttam. Eredj, siess, hozd ide a gúnyánkat, mert nem tudom, szárazon ér­hetünk-e haza. Jakab szótfogadott, futott a ruhákért, mire a ruhákat meghozta, már sötét felhők tornyosultak s pokoli sötétség terjedt lassan mindenfelé, Mire fel­öltöztek és sietve menekültek a faluba vezető útra nem láttak semmit. A fekete felhő három ágra szakadt s iszonyú gomolygással nyomult előre a tájkép részeire. Hirtelen iszonyú szélvész keletke­zett, mely felkavarta az utak porát, úgy, hogy egy lépést sem lehetett látni. Óriási lett a zür-zavar. Fönn villámlott és menydörgött, lenn a chaoszban, a porban semmit sem lehetett látni és nem volt más hallható, mint az állatok bőgése, a kis falu harangjának vészsivitó szava és az emberek kö­nyörgése : ^ ^ m természetes ásványvíz gyógy­É-^íp i aLjjT^ JF /% i p I hatása hurotos bántalmaknál A A JLrfP 1 Mm. 1 A LZ 1 páratlan; a legutóbbi termésű ÁrTe^yzéket ^ , r. . ~ savanyu uj borral vegyitve Kapható kivinatra küld 0 BMl ISflZgfltOSflgfl. » kitűnő italt szolgáltat. # mindenhol.

Next

/
Thumbnails
Contents