Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-39 / 39. szám
VL évfolyam. Nagybánya, 1913. szeptember 30. 39 szám társat>at.tvtt éss szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NARY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház) ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Tel eky Géza gróf. Irta : kápolnai Pauer Victor. Mosolygó, kék az ég, aranyos verőfény füröszti a házak ormát, de a hideg őszi szellő komor, fekete zászlók szövetét lebegteti. Ki halt meg, kérdik az ünneplő ruhákat öltött vasárnapi járókelők? Ki halt meg ? Erre a kérdésre könnyű és mégis nehéz a felelet. Aki nem ismerte a megboldogultat, annak pár szóval is megfelelhetünk : Teleky Géza gróf. S aki ismerte? Annak már el kell panaszolnunk bánatunkat. A politika, a tudomány, a közgazdaság, az emberbaráti intézmények elveszítették egyik nagy emberüket, de a virrasztók között legjobban siratják őt az ő kényeztetett és dédelgetett gyermekei: a magyar bányászok. És bizony mondom, ők gyászolják és gyászolhatják a legőszintébben. Mert az ország, a tudomány, a köz- gazdasági élet, az emberbaráti intézmények vigasztalódhatnak, hiszen mindig terem szeretett hazánk oly derék férfiakat, kik életüket, vérüket, elméjüket és szivüket szolgálataikba állítják. De a bányászat a hon mostoha gyermeke s a büszke főurak még talán kilétét sem tudják a szegény árvának, nemhogy szeretettel ápolnák, erősítenék és nagyra nevelnék. Teleky Géza gróf főur volt s mégis megesett a szive a magyar bányászat sorsán. Két éve most, hogy a szatmári Kossuth kertben egyszerű vásári fabódékat ácsoltak össze. A fák hullatták aranyos sárga leveleiket s a szellők vigan játszadoztak azokkal. Akkor is verőfényes volt az idő, de akkor ő még köztünk volt. Ott ült az egyik fapajtában, mely a gazdasági kiállítás bányászati pavilonjának büszke nevét viselte s nap-nap után az ő szeretett bányászainak munkáját szemlélgette. A kegyelmes ur, a fejedelmi sarj, egy ócska deszkákból összerótt ládáról mesélte nekünk az ő érdekes, szingazdag életének egyes megkapó jeleneteit és mi gyönyörködtünk elmés, közvetlen előadásában. Azután lepergett ismét egy év, s a magyar bányászok társaságában láthattuk újból a kegyelmes urat, mint az országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnökét. Itt járt városunkban, itt örült a nagybányavidéki osztály, a két bányász testvérváros, a jól rendezett bányászati kongresszus és az első önálló magyar bányászati kiállítás sikereinek. Arisztokrata volt, de oly arisztokrata, ki magát előszeretettel a bányászok közé sorozta s erre szinte büszke volt. Egy Ízben mesélgetett, sőt irt is arról, hogy hogyan lett ő bányásszá. A boldogult jó öreg Peck bácsi tániígatra őt gyakorlatilag a kereszthegyi bányában s ő hálásan emlékezett vissza erre az oktatásra. Nem csak a bányászat érdekelte őt, de minden szép és jó iránt fogékony lelke tág tereken csapongót! Történelem, földrajz és ki tudná elő sorolni, mennyi más tudomány vonzotta Mindenfelé elnökölt. Egyszer a Történelmi Társulat, máskor a Bányászati és Kohászati Egyesület, majd ismét valami emberbaráti vagy gazdasági egylet ülését vezette. Több mint negyven társulat mondhatta magáénak — s ezek most mind szívből gyászolják Közgazdasági tevékenységéről is sokat mondhatnánk; vasúti és bányavállalatok épen úgy örvendtek szakavatott, tapasztalt és éles eszü kormányzatának, mint a gazdasági egylet, vagy a bányászati egyesület, a Klotild szeretetház s a Fehér Kereszt Egyesület lelencháza. Szatmármegye is soká fogja gyászolni nagy fiát, ki híven szolgálta érdekeit. Az egyleti vagy helyi érdekű mozgalmak nem mentették ki egész lényét. A közélet is sietett őt kitüntetni a legmagasabb, legdiszesebb állással s az ország belügyminisztere lett Tisza Kálmán mellett. Büszke volt miniszter korára. Ne higy- jük valahogy, hogy csak a díszes állásra, az excellenciás cimre, vagy a közigazgatás általa keresztül vitt reformjára, nem — ö maga mondta egyszer, hogy mire : arra, hogy ő felségének nyíltan előadhatta nézeteit. „Csak két őszinte magyar belügyminiszter volt, — mint egy Ízben megjegyezte — és azok közül az egyik én voltam!“ Mesélt a kegyelmes ur politikáról, majd az adomák következtek és bizony jókat nevettünk szellemes megjegyzésein s éles megfigyelésein. Az egykori irót, kinek ereiben a Teleki család irodalmi vénája csörgedeze, minden szava elárulta. Az adomák között legjobban érdekel-, ték öt a bányászélet apró adomái. Szeretettel gyűjtötte azokat s egy ízben panaszkodott is nekem, milyen nehéz tollú emberek ezek a mi bányász szakférfiaink. Mennyi mindent írhatnának meg, hiszen szemeik előtt játszódik le sok oly történet, a mi minden érző embert érdekelne. Ők tudnák lefesteni a titokzatos mélység urainak, a szegény bányászoknak küzdelmeit a sötétség kegyetlen bosszúálló hatalmaival. Ők tudnák még összegyűjteni a bányász mondákat: a bányapásztor, az egyszemű fehér ló s a velencés bűvös kohászok alig ismeretes meséit. Ezt Teleky Géza gróf mondta, ki maga is irt, s kinek színmüvét a régi népszínház adta elő. Amit mondtam róla, a mi nagy halottunkról, érzem nem sok és nem is elég. Külsőségek ezek csak. Lelkének és szivének titkai, ábrándjai és tervei előttem ismeretlenek. Csak azt tudjuk mindannyian, hogy minket szeretett, törekvéseinkben pártolt, buzdított és segített; az ország, a tudomány, a közgazdaság ügyeit szivén viselte, megyéjének hü fia s ami a legfőbb, talpig gentleman volt. A régi jó idők, a nagy magyar főurak A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve • kitűnő italt szolgáltat. # ▲ A AA AA Kapható mindenhol.
