Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-02 / 5. szám
VI. évfolyam. Nagybánya, 1913. február hó 2. 5. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTA! NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház), ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. --------— Re ndkívüli államsegély. — Irta: Ajtói Nagy Gúbo.r — Az uj szervezeti szabályrendelet bizottsági előkészítése részletes és beható vitatkozás után tegnapelőtt befejeződött. Az egészséges szervezeti rendelkezé- ; sek kapcsán azonban nem merült fel oly eszme, mely az 1913. évi közköltségelőirányzatban mutatkozó deficit eloszlatására szándékolt újabb 44°/« pótadó kiküszöbölését lehetővé tenné. Ez okból legyen szabad e helyen más városok példájára utalnunk az uj városi törvény indokolásának azon passusára, mely szerint a beiügymi- ' nisterium rendelkezése alatt álló rendkívüli segélyalap lehetővé teszi a városok háztartásában a tisztviselők és alkalmazottak fizetésének a törvény által megkívánt mértékben való kiegészítésével felmerült többletköltség fedezete által előállott hiányt oly módon pótolni, hogy a belügyministerium- tól rendkívüli államsegély folyósítása szor- galmaztassék. Legutóbb Nagykároly, Dés s talán más város is folyamodott e cimen rendkívüli államsegélyért s ilyenben éppen a törvény intenciója szerint részesült is oly mértékben, a milyenben az említett fizetéskiegészitések a város háztartásának terheit rendes fedezet nélkül gyarapitották. A kérés támogatásául az okok légióját lehet és kell felvonultatni s plausibilissé tenni, hogy a tulajdonképeni 70°/° (a régi iskola, koldus stb. pótadókkal együtt) pótadó nagyobbrészt oly intézmények megteremtésével állott elő, a mely intézmények legközelebb törvényes rendelkezések utján szándékoltalak minden város kötelességévé tétetni. Ilyen szükségképpen létesítendő közegészségügyi intézmény gyanánt per exel- lence a Vízvezeték — és csatornázási müvek létesítése jelentkezik, a mely müveket pedig a város horribilis költséggel már beveztett; kulturális célokra (színház, fes- tőkolonia stb.) százezreket költött, nem is említve a laptársunk által sokszor hangoztatott állami iskolai, fedezet nélkül álló több — befektetést. Szemléltető indokok kapcsán kell e 44"/» újabb pótadó keletkezésére rámutatni s ennek kapcsán becsületes, nyílt őszinteséggel kell feltárni régi gazdálkodásunk minden könyelmüségét és felületes optimizmusát, a mely a mai elviselhetetlen helyzet kialakulására vezetett anélkül, hogy a város ezen indokból jövőre elzárkózhatnék azon további intézmények (közkórház, utcaburkolás, közfürdő stb.) előkészítése és megvalósítása elöl, melyek nélkül kulturális és nemzeti hivatását csak hiányosan és félszegen tölthetné és töltené be! Nyomatékosan rá kellene mutatni, hogy a városi kérdés: a városnak a nemzet életében való nagyjelentőségű hivatása s ennek mikénti betöltése, a magasabb célok t szolgálatának kérdése nem pártpolitikai szempontból bírálandó el, de egyetemes elvek és kristályosuk nézetek alapján, amelyek egyenesen kötelességévé teszik minden kormánynak, különösen az olyan (bocsánat, hogy elcsépelt frázist kell használnom, de legjobb meggyöződésseí teszem) végvidéki, nemzetiségi város érdekeinek istápolását, megélhetésének biztosítását, legalább tengö- désének lehetővé tételét, mint Nagybánya város, melyről éppen most mutatta ki minden dicséretre felette érdemes, mintaszerűen működő postahivataiunk, hogy az í országban a hasonló, sőt nagyobb népességgel biró városok között a legmagasabb kulturális színvonalon áll, ha az érkezett és küldött levelek, folyó iratok, szaklapok, j napi- és hetilapok quantumát fokmérőül alkalmazhatjuk. Végül különösen hangsúlyoznunk kell, A „NAGYBÁNYAI NIRLÄP“ TÁRCÁJA Étiké dalok. i. Tele van a lelkem édes-bus nótával S nem tudom megírni. Csordultig a szivem keserű könyüvel, Nem tudom elsír ni. Dalom, ha elzengném, megállna röptében A szálló madár is, Könyem, ha elsírnám, felhőbe borulna Még a napsugár is! . . . II. Tele vau a szivem-lelkem virággal, Első csókod édes napsugarával! ' Csupa illat, csupa fény a levegő, Tőle vágyunk szárnya lebben, szárnya n'ö! Gyönyörködve nézegetünk egymásra, Mintha szólna az .üdvösség órája . . . S mégis, mégis ... tán álom a tavaszunk ? Tépe.lödiink, szóljunk-e vagy halgassank . . . III. Nem a tiinö évek sora Hozza meg az arcredöket, Egy bánatos perc, vagy óra Homlokunkra szántja őket. S ha barázdát nem ró rád a Fájdalom, bú vagy az átok : Szivednek egy csalódása Elrabolja ifjúságod . . . ! hadai Zimányi József. A ródli (szánkózás). A testnevelés és a sport terén szerzett eddigi tapasztalatok kétségtelenül beigazolták, hogy a szabad levegőn űzött testmozgások jóval fölötte állanak a zárt levegőben végzett tesígyakorlatoknak. E tapasztalatot támogatja az orvostudomány is és általában a szakemberek egybehangzó véleménye. Tudjuk, hogy levegő nélkül nen: élhetünk, jó le- i vegő nélkül pedig egészségesek nem lehetünk. Táplálékot elég ha napjában háromszor-négyszer veszünk magunkhoz, de levegőt perczenként 12—20- | szór lélegzünk be, tehát óránként átlag 1200-szor. Minden lélegzéskor a mérges anyagokkal, főleg | szénsavval telitett vér a tüdőn keresztül oxigéndus friss levegőt nyer, a melyet a szivattyuszerüen működő szív a véredény-rendszer segítségével a test minden részébe elszállít. Magától értetődik [ tehát, hogy minél több az oxigén a levegőben, J annál egészségesebb az ; és hol lehet jobb a levegő, mint kint a szabadban, főleg a városon kívül, a hol a sok füst, por, párolgás, állati és emberi légzés nem fertőztette meg azt. Ezek a j mélyreható okok vezették az emberi test egészségtanával és a testneveléssel foglalkozó egyéneket arra a gondolatra, hogy a test egyes részeit és a belső szerveket fejlesztő, továbbá az anyagcserét előmozdító mesterséges mozgásokat, a melyeket eddig többnyire zárt helyiségben végeztek, kivi- ' gyék a szabad természetbe, hol a fokozottabb vérkeringés folytán megkívántaid oxigén elég meny- nyiségben található, de ezzel egyidejűleg még arra is rávezették őket, hogy a mesterséges és gépies mozdulatokat lehetőleg természetes mozgásokkal pótolják. Így születtek meg a szabadtéri sportok. Hasznuk, szükségességük, pótolhatátlanságuk lassanként átment a köztudatba, elterjedtek az egész | világon s némely ága a társadalom minden rétegében divatossá vált. A szabadtéri sportok között igen nagy népszerűségnek örvendenek az úgynevezett téli sportok, s ezek között főleg a szánkózás. Noha a szánkózás korántsem ui sportág, ' mégis néhány éve csak annak, hogy iizése nagyobb mértékben elterjedt. A szánkózásnak, mint egyáltalán minden sportnak, vannak veszélyei is, a melyeket azonban kellő előtanulmány és óvatosság mellett úgyszólván teljesen kizárhatunk. Jól teszi ezért a kezdő | szánkózó, ha előbb megismerkedik szánkójána
