Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-02 / 5. szám

V

1913. febuár 2.

NAGYBÁNYAI HÍRLAP

hogy a városi élet gerincét képező polgári és iparos elem nyakába hirtelen és átmenet- nélkül, épen a legkeservesebb gazdasági és pénzügyi helyzetben zúdulna ez az elviselhetetlen teher, amelynek jelentékeny részét az államnak a városi tisztviselők helyzetének javítása érdekében tett rendelkezései okozzák anélkül, hogy az immár kontingentált városi segély ezeknek a költségeknek fedezetére elégséges voina.

E nagy horderejű kérdés mellett igazán eltörpülnek, semmivé zsugorodnak azok a hosszas viták, melyeket azért folytattunk, vájjon fizessék-e meg a városi tisztviselők a tíizifaáremelkedés 1 K szekerenként! különbözetét, vájjon a közgyám-elessék-e a jogosan aspirált előhaiadástóí s e mellett köteles legyen tűzoltóparancsnok! teendőket csak ambícióból és 6 hetes, fővárosi kurzusoknak saját költségén történt hallgatása utján szerzett szakképzettséggel teljesíteni, vajion jár-e a tiszti orvosnak a rendelő szoba és igy tovább, és igy tovább!

Jól tudom, hogy a nagyobbszabásu koncepciók mindig a tervezgetés stádiumában fúlnak bele az egyéni torzsalkodás, a jobb ügyhöz méltó lelkiismerettel kutatott egyéni érdeket szimatoló okkeresés posványába, mégis . ébren kell tartanunk a köztudatot és serkentgetnünk, hogy ne csak mindig aziránt kíváncsiskodjék, hogy a hegyek vajúdásából — hogy születik meg az a gyalázatos, kis egér!

Így nő,

aki kezének, arcának üdeségét elérni, vagy megtartani, ráncoktól és' szeplőjétől menekülni akar, az használjon kizárólag •

„Szeplő-Crémet“

11. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán.

: Nagy tégely K. 1-50 próba tégely 80 fillér. : :

Újítás a postán.

Stella Sándornak, a helybeli posta,- távirda s távbeszélő hivatal kiváló főnökének egyik ! újabb sikeréről számolunk be azon hirdetmény közlése kapcsán, melyet a nagyváradi kir. posta- és távirda igazgatóság 4818 1913. sz. alatt a következőkben .bocsátott ki:

„A Nagybánya város belterületére szóló postacsomagokat, az utalvány összegeknek a czimzet- tek. lakásán való kifizetésével kapcsolatosan folyó évi február hó l-löl kezdve a kézbesítő közegek a : szállítólevelekkel egyidejűleg kocsikon a czimzet- j tek lakására (üzlethelyiségbe) fogják vinni s nekik i | ott kézbesíteni.

A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur j ő nagy méltóságának 1893. évi október hó 14-én ; kelt 69941 1891. számú szabályrendelete alapján ; ezért a következő kézbesítési dijak lesznek fize- ' tendők:

1., csomagokért — tekintet' nélkül a súlyra, értékre, utánvételre stb. darabonként 10 fillér;

2., pénzes levelekért hasonlóképen — mint eddig, darabokint 6 fillér.

Express csomagok, pénzeslevelek és utalványokért e dijak nem járnak.

Azon magánfelek, kik a házhoz való kézbesítést nem kívánják, hanem küldeményeiket a posta és j távirda hivatalnál akarják átvenni, csomagjaiknak, i I pénzes leveleiknek és utalványaiknak külön keze- j léséért havonkint 6 korona raktárdíjat tartoznak j j fizetni, tőlük azonban sem értesítési, sem kézbesítési dijakat nem szednek.

j Amennyiben ily felek levelezésüket is a posta és távirda hivatalban kívánják átvenni, ezért külön havonkint és előre 2 korona fiókdijat fizetnek.

A raktáros feleknek csomagjaik, pénzesleve- I leik és utalványaik átvételére naponta a hivatal- j főnöke által kijelölt két órai időtartam áll rendel- j | kezésre.

Azon raktáros felek, kik postaküldeményeiket nem személyesen veszik át. az átvétellel megbízottjaik számára az összes postaküldeményekre, vagyis a csomagokra, pénzes levelekre és postautalványokra szói, szabályszerű meghatalmazást tartoznak kiállítani és ezt a posta és távirda hivatal j főnökének átadni.

Ha valamely raktáros fél csomagját a rak- | tárból 3 nap alatt nem viteti el, azt neki házhoz ; kézbesítik s ez esetben tőle darabonkint a 10 fillér ! kézbesítési dijat beszedik. í

szerkezetével, tulajdonságaival, a szánkózás technikájával és általános szabályaival. Ha mindenki szem előtt tartja e tanácsokat, számos baleset hárítható el s a szánkózásnak csak az áldásos előnyei maradnak meg.

A stájer elnevezésű ródlit nálunk közönségesen szánkónak hívják. A szánkóknak ez a leg- j egyszerűbb és legnépszerűbb fajtája. Fából, acél- I ból vagy vasból készül. De bármilyen anyagból van, főfontosságu követelmény az, hogy a talpa aczélsinnel legyen ellátva, továbbá az eleje magasabb legyen 8—10 czentiméterrel mint a hátulja, mert ez esetben a szánkózó nem csuszhatik előre j és a súlypont hátra esvén, a szánkó könnyebben ; és gyorsabban siklik. A szánkó magassága elől ; 25—35 czm., hátul 15—25 czm-, a talpsin szé-'i lessége pedig 15—20 mm. legyen. A hópályákra a szélesebb talpú szánkó az alkalmasabb, szánkó megválasztásánál még a következőkre ügyeljünk. A talp elől magasra legyen meghajlítva. Az ülőke zárt legyen, högy a hó fel ne j csapódjon és legjobb, ha hevederből készül, mert | ezt igazítani és szabályozni lehet- Feltétlen kívánatos továbbá, hogy az ülőke elől a talpfa fel- hajlított részéig érjen és ahhoz legyen erősítve- A szánkó erősségét fokozza még az is, ha az ülőkét j és a talpat összekötő részek (támfalak) egy kisse j hajlítva.vannak- A talpak szilárdságát úgy próbál- 1 juk ki, hogy azokat egymásfelé erősen összenyomjuk és ha ezek engednek, akkor a szán gyenge. Fontos kellék még a szánnál az, hogy j talpai teljesen hozzásimuljanak a földhöz- Erről j úgy győződünk meg, hogy a szánt egy sima

lapra helyezzük és ha azt nem érintik a talpak mindenütt, akkor hibás- A szánkók lehetnek egy és többülésüek.

A szánkózás technikája.

1. Ülés. A lábakat előre és rézsut terpesztve a szánkó hátsó részén foglaljunk helyett és felső testünkkel egy kissé dőljünk hátra. Sem a felső testet, sem pedig a test többi részét ne tartsuk feszesen, mert ez a mellett hogy hamar kifárasztja az izmokat, még hátráltatja a könnyű, rugalmas mozgást és összerázza a belső részeket is. Viszont a másik végletbe se menjünk át, tehát ne üljünk tullazán, mert a kritikus helyzetekben, a mikor fékezni vagy oldalt dőlni kell, avagy a szánkó a talaj egyenetlénsége miatt megugrik, készületlenek leszünk és esetleg nem kerülhetjük el a lefordu- ■ ist vagy a balesetet. Kezdő szánkózó, a mikor j szelíd lejtőjű pályán hozzáfog a szánkózás el- tjatifásához, elől is foghatja a szánkót. Ennek az előnye, hogy a karok is segítenek a kormányzásban. De mihelyt kissé biztosan ülünk, fogjuk a szánkót hátit és dőljünk hátra. A leobeni és főnix s ánkókat, tekintette! arra, hogy az elejük föl- és hátrafelé van hajlítva, elől is foghatjuk. A lábakat a mint már említve volt, rézsut előre terpesztve, az alsó zárt egy kissé előre irányítva, térdben mérsékelten hajlítva, a sarkokat pedig a pályatest f. ie irányítva és kissé emelve tartjuk. Tekintet el ére. A többüléses szánkókban a vezető a térde mellett, vagy égj kevéssé előtte fogja meg az i oiámfát, a hátsó hátrafelé dől és a hátsó táinfát

fogja meg. A közbelévők úgy ülnek, mint az egy- ülésesnél, csak a támíát oldalt fogják. A szánkó

2.

Rendszerint csakis magának a címzettnek, illetőleg törvényes képviselőjének és meghatalmazottjának adják át a küldeményeket, kivételesen azonban és ha czimzett a személyes átvételt a posta és távirda hivatalhoz intézett Írásbeli értesítéssel magának fenn nem tartotta, a 40 korona értéket meg nem haladó csomagot, pénzesleveleket családja valamely felnőtt tagjának, szállókban pedig a meghatalmazott kapusnak, sőt a 40 korona értéket meg nem haladó csomagokat, ha aranyat, ezüstöt, ékszert vagy egyéb drágaságot nem tartalmaznak, czimzett háznépe bármely felnőtt tagjának is (cseléd," házmester stb.) kellő írásra kiadják és ez helyes kézbesítésnek tekintendő.

A szállítólevél szelvényét a czimzett megtarthatja.

Ha a czimzett vagy háznépe nincsen otthon, vagy a kézbesítés bármi más okból első Ízben nem volt lehetséges, a kézbesítő a legközelebbi indítással még egyszer megkísérli a háznál való kézbesítést, de má.r az első Ízben értesítőt hagy a czimzettnél, hogy mikor jön újra, ha pedig a másodszori kísérlet is sikertelen marad, újabb értesítővel tudtára adja czimzettnek, hogy küldeménye a posta és távirda hivatalban még 7 napig rendelkezésre áll. Ha azonban a küldemény romlandó tartalmú s czimzett az átvételt egyenesen megtagadja, vagy a kézbesítés egyébként ki van zárva, a posta távirdahivatal a fennálló általános szabályok szerint jár el.

A kézbesítési dij, ha a bemutatás többször történt is, csak egyszer szabható ki, de terheli a küldeményt akkor is, ha a czimzett azt később a posta és távirda hivatalban veszi át, vagy ha feladó helyére vissza, esetleg más helyre tovább kell szállítani.

A felek nem kívánhatják, hogy a csomagjaikat) pénzes leveleiket Csak meghatározott napokban vagy órákban kézbesítsék s addig a hivatalban gyűjtsék.

Az Ausztriából, Bosznia és Hercegovinából és a külföldről érkezett csomagok házhoz kézbesítésénél — ha tartalmuk a szállitólevelen nincsen, az áruforgalmi statisztika czéljaira megkívánt füzetességgel nyilvánítva, a kézbesítő kívánhatja, hogy czimzett a nyilvánítást pótolja, esetleg e czélra a csomagot előtte felbontsa és tartalmát előtte megállapítsa.

Nagyobb súlyú, terjedelmű csomagoknálki- vált ha a czimzett emeleten lakik, a kézbesítő kívánhatja, hogy a kocsitól a lakásra való be,-ilíetőkötelébe, mint valami gyeplőbe kapaszkodni nem szabad, mert ez felette bizonytalan s veszélyes ülés. Menetközben az ülés az ut irányának és lejtőjének a változása szerint többször változást szenved.

2. indulás. Kezdő szánkózó előbb helyezkedjék jól el a szánon, ha ez megtörtént, a két sarkát vágja egyszer-kétszer jól bele a hóba és igy rúgja magát előre; ugyan ekkor hajoljon egy kissé előre s rántson egyet a szánon a karjával. E műveletek után jó pályán a szán azonnal megindul, kevésbbé sikos pályán többször kell végezni ezt az eljárást s a mint a szán mozgásba jött, rögtön hátra kell dőlni; ez a mozdulat maga is lendületet ad a szánnak. Haladók úgy is indulhatnak, hogy féllábbal a szánra térdelnek, a másikkal előre rúgják magukat s a mikor a szán lendületbe jött, hirtelen elhelyezkednek a szánon. Ez esetben nagyon ügyeljünk arra, hogy a gyors lendülésnél egyensúlyunkat ne veszítsük el. Többüléses szánkónál vagy mindenki elfoglalja helyét és a fent leírt módon a sarkak rúgásával igyekeznek indítani vagy pedig a utolsó fut a szán uían és a mikör az megindult, gyorsan helyére ül.

2. Kormányzás és fékezés. A kormányzás czélja a -szánkpnak irányt adni és a felfordulás megakadályozni. Fékezést akkor használunk, ha a szánkó menetét lassítani óhajtjuk, vagy megállani akarunk. A kormányzás a sarkakkal és a felső test oldalt hajításával történik. Még a legjobb pályán is állandóan ügyeljünk a kormányzásra, mert különben a szánkó mindjárt félre siklik. Mindig azzal a sarokkal érintsük a talajt, a merre fordulni,