Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-09 / 36. szám

NAGYBANYAI HÍRLAP

A koleraveszedelem.

„Félni jó, csak megijedni nem kell! Ezt a közmondást ajánlhatjuk mindenki figyelmébe most, amikor a szomszédos vármegyében már fölütötte fejét a szörnyű rém, S nem tudjuk egész harsányan hangoztatni, hogy mindenki kiváló figyelmet fordítson a tisztaságra.

Ahol rend és tisztaság van, ott nincs élete a bacillusnak ; a szenny ellenben melegágya. Vármegyénk alispánja intézkedett, hogy népszerű ismertetéseket függesszenek ki minden községben, felhívta az elöljáróságok és hatóságok figyelmét a rendeletek szigorú végrehajtására, — egyszóval minden lehetőt megtett, hogy útját állja a veszedelmes jáivány behurcolásának és terjesztésének.

Városunkban is megalakult a hivatalos bizottság, melynek feladata a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolni. Csak rajtunk áll, hogy alkalmazkodjunk a rendszabályokhoz s megvédjük magunkat s a hozzánktartozókat a szörnyűséges veszedelemtől. Az alispáni rendelet külömben igy szól:

Beregvármegye alispánjának folyó évi szeptember 1-én 21313. sz. alatt hozzámérkezett távirati értesítése szerint Kisszolyva és Vólóc bereg- megyei községekben több koleragyanus olyan megbetegedés fordult elő, amelyek közül Kisszolyván 2, Vólóczon 3, halállal végződött. A kisszolyvai eseteket a bakterológiai vizsgálat határozottan ázsiai kolerának nyilvánította.

Minthogy ezek szerint a velünk közvetlen szomszédos törvényhatóság területén több halállal végződött ázsiai kolera megbetegedés fordult elő, a kolera veszélyt megállapítom s hivatkozással belügyminiszter urnák 110000/911. sz. rendeletével az ázsiai kolera ellen való védekezésről kiadott szabályzatra a következőket rendelem:

1. Minden községben, illetőleg városban a járványbizottságot azonnal alakítsa meg.

2. A mellékelten küldött népszerű ismertetéseket, illetve falragaszokat a legmegfelelőbb helyekre azonnal ragasztassa ki a ennek megtörténtét a szokásos módon (dobszó utján) hirdettesse ki.

3. A közigazgatás ellenőrzése tárgyában f. évben is kibocsátott rendeletekben foglaltak végrehajtását és állandósítását fokozottan szorgalmazza.

4. A községeken átfutó árkokat a lehetőség szerint azonnal tisztittassa.

5. Úgy a köz- mint a magánkutak és ezek

környékének tisztántartását ellenőriztesse s a lakosságot folyó vagy tavak vizeinek ivásától tiltsa el.

6. A közfogyasztásra szánt élelmi szereknek eltartására minden község jégkészletének felerészét bocsássa rendelkezésre.

7. Az udvarokból a . trágyalének az utcára való folyását vagy annak a kutak környékén való felgyülemlését akadályozza meg.

8. A nyilvános helyek árnyékszékeit tisztántartássá s naponta mésztejjel fertőtlenittesse.

9. A piaci rendőri ellenőrzést fokozott eréllyel gyakoroltassa.

10. Vágóhidakat tisztán tartassa, annak környékén képződő hulladékokat mésztejjel fertőtlenittesse.

11. A lakosságot minden községben meg-' felelő módon (esetleg a ielkészkedő papság a szószékről) figyelmeztesse, hogy minden hasmenés és hányással járó betegséget az elöljárósághoz büntetés terhe mellett bejelenteni tartoznak.

12. A járványkórházak azonnal rendbe hozandók és minden község legalább egy hordágyról gondoskodjék.

13. Magánorvosokat szólítsa fel, hajlandók volnánk-e esetleg járványorvosi megbízatást vállalni ?

14. Minden község ápolóról és fertőtlenítőről gondoskodjék és e kijelölendő személyeket szakközegeivel a szükséges tudnivalókra taníttassa ki.

15. Oltatlan mész és karbolsav minden községben legyen készenlétbe, városokban és nagyobb községekben pedig arról is gondoskodjék, hogy egészségesek megfigyelésére alkalmas lakást előre szemeljen ki.

16. Vállalatoknál és nagyobb gazdaságoknál különösen intézkedjék < hogy minden egészégi szempontból kifogás alá eső körülmény elhárittas- sék, mert a kolera rendesen hiányosan ellátott munkáscsoportokban szokott hevesen pusztítani.

Mindezek azonnali végrehajtására Cimet végül azzal a figyelmeztetéssel hívom fel, hogy a mulasztásokat az általok okozható nagy veszedelmekhez mért legnagyobb szigorúsággal fogom megtorolni. Eljárásáról, illetve a tett intézkedéseiről hozzám 8 nap alatt okvetlenül jelentést tegyen.

3.

HÍREK.

Szeptember 8.

Szomorú évforduló.

Holnap szomorú évforduló virrad reánk ! Szeptember hó 10-én a 15-ik évfordulója annak a gyászos napnak, hogy Magyarország nagy asszonyát, Erzsébet királynét meggyilkolták. A magyar nemzet imádattal csüngött királynéján, szerette úgy, mint soha senkit s épen azért mai napig is a legmélyebb gyászt hordja szivében s feledni nem tudja soha. És jöhetnek egymás után a tűnő évek, évtizedek, a legnemesebb szivü királyasszony emléke váhózhatatlanu! fényes glóriával fog ragyogni a magyar nemzet szivében mindenkor. Mert:

„Évente egyszer — mikor őszre fordul, —

Szép koporsója kimozdul a sorbul ;

Födele nyílik, szemfedője lebben S kiszáll Erzsébet napnál fényesebben.

Majd tiszta fehér galambszárnyat öltve, Idejöpül az édes magyar földre;

S a hol megfordul, — fölcsendül az ének, Áldást rebegni Erzsébet nevének!“

Személyi hir. Oláh Ödön ni. kir. csendőre/.redes, debreceni kerületi parancsnok a műit héten hivatalos ügyekben pár napot városunkban töltött.

Egyháztanácsosok választása. Múlt vasárnap választották meg a róni. kath. egyház-tanács tagjait. Rendes tagok: Madán Ferencz, Stoll Béla, Kádár Antal dr., L. Berksz Leó, Bertalan Miklós. Konczvald Károly, Szentmiklóssy József, Neubauer Ferencz, Pásztor István, Csíidör Lajos, dr. Erdődy Ignácz, Rozsos István, Platthy Géza, Fábián Lajos, Mostis Lajos, Oblatek Béla, Halmai Imre, Hoffmann Árpád; póttagok pedig: Bálint Imre, Bónis István, Jancsovits József, Stoll Tibor dr., Nagy György, Moldován László, Harácsek Vilmos, Morágyi István, Heffler József, Szabó József és Kupás Mihály lettek.

Budavár visszavételének 247-ik évi fordulója. Szeptember hó 2-án volt 247-ik évfordulója annak, hogy a keresztény seregek Budavárát a töröktől visszafoglalták. — Az 1686. szeptemher 2-án a törökök fölött kivívott győzelmet oly jelentőségteljesnek tartotta az akkori civilizált világ, hogy a római pápa Szent István apostoli magyar király ünnepét, e győzelmi napra, szeptember 2tak s csak parancsszóra vártak, hogy induljanak Magyaros ellen.

Szilágyi Ezaiás uram talpig páncélba öltözött s akkora csatabárdot forgatott a kezében, amilyennel egykor Botond verte be Bizánc kapuját.

Azalatt a magyarosiak árkon-bokron túl haladtak ; siettek megvinni a hirt, hogy Kabós Lénád uram egész hadsereggel közeledik Magyaros felé.

A két hegy körülbelől egy óra járásnyira volt egymástól; lankás mezők, búzaföldek, zabtáblák terültek el a völgyben ; közepén kígyózott a jó vert ut, jegenye fákkal szegélyezve, melyeken a Kalotaszeg minden varjú családja fészket rakott.

Biró Tamás se’ volt anyámasszony katonája. Egy pillanat alatt összekürtölte a vár minden élő lényét s fölfegyverezte mindenféle emberirtó eszközzel. Volt hadseregében fejszés, kaszás, lőcsös, cséphadarós és mordályos csapat. O maga felkötötte őseinek kardját, mellyel az egyik Biró, a Samu anno 1243-ban a tatárok ellen is operált.

És megindult ő is a magyarosi kígyózó utón lefelé Kabós szomszéd elejébe.

Amikor hangtávolba érkeztek, csak úgy öntötték egymás ellen a hízelgő titulusokat, melyek közt az „akasztófavirág“ a szelidebbek közé tartozott.

Egy aranysárga zabtábla közepéből egyszerre fölrebbent egy fészekalja fogoly, s nyomban utá- !

nők kiemelkedett egy feketébe öltözött magas alak.

A két ellenséges csapat riadtan állott meg s bámulva nézte a fekete embert. Embert ? Nem ! Maga az ördög volt. Kabós Lénárt uram megesküdt rája, hogy a reverenda alatt lólábakat látott s a fejére húzott kámzsából kivillantak a szarvak.

— Megálljatok! — szólott a fekete ember.

Mélységes csönd támadt. A gyávábbak keresztet vetettek magukra, a két várur megpödörte a bajuszát s nagyot fújt.

Mert hát kánikulai meleg volt: augusztus 13-ika.

— Ne ontsatok ok nélkül vért, — szólt ismét a kámzsás barát, mert hát barát volt és nem ördög, — a két szerelmes ifjút úgy sem találjátok meg soha. Messze vannak már azok. A szerelem szárnyán repültek el, hová a ti gyarló lábatok követni nem tudja. Eltűntek. Elnyelte őket a föld, hol nem zavarja meg az ő szerelmeiket a ti átko- zódástok. Forduljatok békében vissza házaitokba. De mielőtt vissza fordulnátok, nyújtsatok egymásnak kezet s béküljetek meg. A Kabos és Biró családot az Isten is egymásnak teremtette. Üksarjaitok egyesülését meg nem akadályozhatjátok semmiféle mesterkedéssel. Biró Tamás ! Kabós Lénárt ! Nyújtsatok egymásnak kezet!

— Soha. -• ordított föl egyszerre a két haragos várur soha, soha! —

— Én pedig azt mondom, — folytatá a barát, — hogy századok múlva eljön egy nap, amikor a Magyaros és a Venyigés egymás karjába omolnak s az egyesitett cimer fölöt* szivárvány- hidat épit az Ur! Megmondám. Úgy leszen. A- men !' —

Az „amen“-re úgy eltűnt a barát, mintha ott sem lett volna. A két csapat pedig némán megfordult s lehorgasztott fejjel bandukolt vissza a poros utón, kiki a maga fészkébe.

E naptól kezdve egy álló esztendeig ki nem mozdult egyik sem várából. Azulán újra kezdték a háborúskodást, a perpatvart, amiről sok betört koponya tanuskodhatik. A Kabosoknak uj sarja- dékai fakadtak, a Bírók sem maradtak hátrányban. S azt a gyűlöletet, a mit ősapáik csiráztatak ki szivökben, azok is örökölték.

Kétszáz év múlva, 1850 augusztus 13-án délelőtt 1 tórakor, — a mint a „Bezirkshauptmann“ jelenti, a Magyaros és Venyigés nevű hegyek megindultak s közvetlen egymás közelében álltak csak meg. Óriási földcsuszamlás történt, mely elnyelte az aranysárga búza földeket és zabtáblákat. A két hegy egymásnak vetette lábát.

Ugyanabban a pillanatban a bánffihunyad templomban esküdött örök hűséget Kabós András földbirtokos Biró Lilinek.

Az esküvő alatt a násznép hallotta a földrengésszerű morajt s mikor a templomból kijöttek, egy gyönyörű szivárvány ivezte a nyugati égbo!tot Az eskető pap kámzsás barát volt.